2008. május 23., péntek

táska



Nagyon jólesett, hogy olyan sok pozitiv visszajelzést kaptam a blogomra. Hiába vannak az embernek rossz időszakai és jólesik kiirni magából. Sajnos ilyenkor érzékenyebb is vagyok. Gondolom más is. Vagy ez már a korral jár? Nem tudom.
Viszont ami eredmény: összement az autónk. Kérdezte a szomszéd, mibe mostuk, hogy ennyivel kisebb lett? Mondom ott van a nagyobb is, csak az már nem a miénk. Tehát végérvényesen berendezkedtünk a nyugdijas életre. Minek a nagy kocsi? A gyerekeknek meg pont jó lesz. Hamarosan jönnek fel megnézni. Persze még sok elintéznivaló van vele, nem is gondoltam volna. Egyik oldalon csökkentik a bürokráciát, másik meg növelik de bizony sok pénz kiadással. Na nem sirok, örüljünk, hogy ez is van. Igaz az ember mindig jobbat akar és nem esik jól ha kicsit lejjebb kell adnia. Ákosék most ezt az időszakot élik. Helyettük sokmindent nem csinálhatunk mi meg. Mi is túléltünk sokmindent és a következő nemzedék is túléli.
Tegnap - már irtam, hogy a rest kétszer fárad - összevarrtam a kis négyszögeket, amiket korábban csináltam, de nem találtam szépnek. Négyszögeket varrtam gyors technikával. Mi a tanulság, ha sok néygszögre van szükségem, akkor bizony kell egy sablon. Igy ráfaragtam és 5x5-ös négyzetek lettek. Berajzoltam a varrásvonalat és kézzel összevarrtam. Amit még gyakorolni kell, az a vasalás. Kicsit púpos és nem lesz annyira sima mintha géppel varrnám, a forgóknál. Találtam egy táskát, pakolós a neve és a csoportvezetőnk hozta Tihanyból. Ő egy korakot tett az elejére. Sajnos a kép minősége nem a legjobb. De ide teszem Kaffee Fassett mintáját, ami elinditott erre a munkára. A táska eleje és háta lenne azaz a benyúlos része. Nagyon tetszik a tűzésminta.
Hogy miért nem a korábban feltett táskát csinálom? Kevés anyagot vettem. Fél méter mintás lenvászon. De ehhez kellene még egy fél méter sima nyers lenvászon. Ami nekem van, az nagyon elüt tőle. Kicsit több időm lesz, keresek valamit hozzá.
Na majd lefényképezem a varrásomat. Elhatároztam, hogy a japán könyvekből kiszedem azokat a részeket, ahol egy-egy blokkot varrnak és mutatják a visszáját is. Nagyon tanulságos.
Nem akarok a bejegyzésekre külön válaszolni, csak annyit mindenkinek, hogy köszönöm és nagyon jólesett! Sokszor egy-egy jó szó csodákat tud tenni!

3 megjegyzés:

Elizaniko írta...

Szeretem olvasni a blogodat.
Talán csak amit hiányolok az az, hogy nem írsz címet a bejegyzéskhez. Kicsit hiányolom. Könnyebb lenne olvasni.

Mamis írta...

Mivel most "pihenős"időszak van az életemben,így sikerűlt az elejétől elolvasnom a blogodat.Megállapítás:továbbra is OLVASNI fogom!!!

Marianna írta...

Azért nem irok cimeket, mert egyenlőre nem tudom hogyan kell, de múltkor mintha már rájöttem volna. Most meg az a bajom, hogy tudnám az elejétől megcimkézni. de ami késik az nem múlik.!