Csak úgy

Elkezdődött az iskola, és elkezdődött a foltos találkozók ideje. Azt se tudod hová menjél, hogy dolgozd fel az ott kapott élményeket és anyagokat. Sajnos az időpontok annyira szorosak és egybeesnek, hogy nem tudod hová menjél. Vannak kedvenc Közös Varrás (KV) rendezvényeim ahová szeretek menni, de sajnos nem mindig tehetem. Ja és a csoportokban is kezdödnek a foglalkozások, mindenki elhozza mit csinált nyáron és mutogatja. Eltervezik mennyi mindent fognak csinálni. Szóval a foltos életben is elkezdödött az "iskola év".
Emlékszem mikor nem volt internet, azaz volt, de a maihoz képest szűkítve, nem volt ennyi KV ennyi kiállítás akkor levelezés volt de nagyon kevés fényképpel. Információt leginkább olyan honlapokról szereztünk, ahol mutattak valamit. 

Én velük az index fórumán ismerkedtem meg és nagyon sokat tanultam irásaikból. Akkor még részletes beszámolók voltak, amiből lehetett tanulni.
Az orosz honlapok igen nyitottak voltak én nagyon sokat tanultam Lerusisik-től -mint ahogy sokan mások is- honlapján igen élvezetesen és részletesen adta meg a tudnivalókat

Most Németországban él és a Lena Patchwork vagy a Lena Taschen oldalairól ismerhetjük meg igen jellegzetes műveit. (Valeria Mezhibovska)  Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy minden fejlödött, de azért az alapvető dolgok megmaradtak.
Szóval készüljünk fel a "foltvarró évre".

Foltoskodás

A bemutatott csiktechnika mintákból az utolsót átdolgoztam. Egy sötét és egy világos háromszöget varrtam az oldalaihoz és máris másként néz ki.

Ez a sötét háromszöggel (két négyzetet vágtam ketté)

Ez pedig a világos háromszögekkel. 

Az eddig megvarrt minták érdekesek, de mielőtt véglegeset varrnék belőlük, nagyon oda figyelnék a szinekre. Igaz ez a maradékok feldolgozására ment és vele együtt a technika begyakorlására. Ha egy nagyobb takarót vagy faliképet akarok csinálni, akkor érdmes egy ilyen mintát varrni. Már csak a méretek miatt is. 

Egy rossz ill. jó hírem van. Készítettem egy kis tartót (SZIG, lakcímkártya, TB kártya, bérlet stb.) Nagyjából sikerült majdnem megvarrni, mikor a tű megállt a gép se előre se hátra. Próbálom mi lehet a hiba, hát kiderült, hogy a pedál műanyag (kemény) doboza eltörött. Na mondom ezt valahogy megragasztjuk. Igen ám, de mikor kézbe vettem, akkor szétesett és a benne lévő kapcsoló (műanyag) eltörött, amit nem lehetett megragasztani. Na most mi legyen? Új gépet nem kívánok venni, a gép kb. 10 éves de jó, sok kiegészítőt vettem, megszoktam. Na ami lényeges pénzem sincs egy új gépre. Egyszerű gépet ugyebár nem vennék, mivel megszoktam a sok kényelmet. Ami úgy tetszett volna az 2-300 ezer körül van. Ünnepek után elmentem az egyik helyre, ahol kiderült, ilyen kapcsoló nincs, rendelni nem tudnak. Tudni kell, hogy a Husqvarna családot megvette a Pfaff (azaz a kínaiak) és rendelni már nem lehet hozzá. Elmentem a Varrógép Centrumba és szerencsémre a két főnököt ott találtam akik megállapították, hogy eltörött a kapcsoló és ehhez egy új kell. Nem náluk vettem, de náluk rendeltem kiegészítőket és bizonyos idő után átnézettem a gépet. Végül találtak egy hasonló márkájú géphez egy talpat amihez a zsinór jó volt és megvettem. (4650 Ft.) Itthon kipróbáltam és minden ment, jó volt. Ez a jó hírem.

Leirom, hogy vettem ezt a gépet. Akkor még Varsóban dolgoztam és nézegettem a gépeket. Mivel a Lucznik gyártását nem fejezték be, abból volt a legtöbb, Toyota, Singer. Én egy középkategóriás gépet akartam, ebből kétfajta volt a Husqvarna ée egy helyen egy Elna. Itthon (akkor még csak a VGC volt a vezető üzlet) Husqvarna volt Pfaff és Bernina többféle. Ez utóbbi kettő viszont nem volt Varsóban. Elna szintén nem volt. Mit tegyek, megvettem a Husqvarnát. A kiegészítőt (felső anyag továbbítót és a szabad gézi tűzéshez szükséges tűk és kellékek már csak rendelésre voltak, amit a VGC-nél rendeltem, mert közben hazajöttem. Az az Elna (akkor nagyon tetszett) ami kb. 10 éve volt Varsóban most láttam itthon. Hát ez van. Remélem jól fog működni gépem. Megjegyzem tanfolyamokra és táborokba talán nem kellene ezt magammal vinni, de hát sokszor igenis szükséges. A lényeg, hogy sikerült megoldani. Ennek örömére villamosra szálltam és elmentem a Nyugatiig, ahol a kiárusitáson vettem még anyagot magamnak.

Foltoskodás

Ígéretet tettem, hogy a kecskeméti csíkvarrásos blokkoknak megcsinálom a leírását fényképekkel. Azokat az anyagokat használtam, amelyeket vittem magammal, volt amit a megkezdettből folytattam, volt ahol más anyagot is tettem hozzá. Ezek a blokkok prototípusok, amennyiben valamit szeretnék ebből varrni, akkor a színeket és anyagokat is meg kell választanom. Ahogy már korábban írtam, egy amerikai könyvből vették a mintát és anyagnak egy-egy színskáláját mutatták. Azaz a mintás anyagok mind egymással harmonizáltak. A minták érdekesek, némelyik munkás, de másodszorra már gyorsabban megy. Sajnos a képet törölték, ezért elnézést kérek!

Ebből látszik, hogy a három kiválasztott szín nem illik az élénk színnel azzal, amiből a nagy háromszögek vannak. A világos színű szürke anyag jó lenne, de nagyon vékony és ezért nem jó ehhez a munkához. Azaz megint ott vagyunk ahonnan kiindultunk, egy szín skála és egyforma anyag minőség. Mivel a csíkok hosszát kissé túlméreteztem, úgy gondoltam a nagy háromszögnek veszek valami egyszínű anyagot.

Ez már jobb, de a három mintás anyag nagyon üti egymást. Most kellene egy harmadik változat, amelyikben a szürke helyett vastagabb világos anyag lenne és a három mintás anyag más lenne. Egymásra téve nem mutatnak rosszul, de így sajnos nem az igazi. Szóval nem csináltam meg a harmadik változatot, mivel a leírással vagyok elfoglalva. (leírás képekkel illusztrálva) Valószínűleg a három mintás anyag helyett csak egyfajta anyag lesz.

Ez már az itthoni anyagaimból készült, fehér csíkokkal bordó és kétfajta piros mintással. Így jó a színösszeállítás és a minta is jó. Ha takarót akarunk készíteni akkor a bal sarokban egy háromszöggel kezdjük és a blokkok 45 fokban mennek. Jól néz ki a takaró, de nem tudott annyira megfogni.
Sajnos a képet törölték, ezért elnézést kérek! 

Egyszerre két blokk készült, de szerintem a lezáró háromszögeket más mintából kellett volna választani. Sajnos a képet törölték, ezért elnézést kérek!

Ugyanaz a másik mintás háromszöggel. A szürke anyag választása megint nem jó. A háromszögnek megint más szint kellett volna választani. Lehet, hogy mind a két blokknál lefejtem a háromszögeket és valami egyszínű anyagot teszek hozzá. Az eredetiben az egyszínű anyagot választották háttérnek. Abból viszont nekem nem volt már annyi.

Jó móka volt megcsinálni és játszani a színekkel és anyagokkal. Hozzáteszem ezek az anyagok nem drága anyagok (140 cm szélesek, azt hiszem ez mond valamit!) de kísérletezni jók.  Az első kettőből egy párnahuzat lesz arra a székre ami a varrógépem előtt van. Így akkor fordítom meg amikor akarom. Az alsó kettőből is párnahuzat lesz, a piros mintás még várat magára a felhasználásban. Hamarosan elfogynak ezek a maradék anyagaim és akkor előveszem a minőségi anyagaimat. Különben mindenkinek ajánlom, hogy kísérletezzen azokkal az anyagaival amelyeknek nincs megelégedve a minőségével, vagy kevés van belőle. Ha megtetszik a minta akkor bátran bele lehet vágni egy szép anyagba ill. meg vannak azok az elképzelések, amelyek a próba során felmerültek. 

Leggyorsabban az első minta készítése megy. Én a kis fekete négyzet címet adtam neki. Ha kész lesz, akkor megmutatom.  

Csak úgy!

Olvasom Juhizs bejegyzéseit és örülök, hogy újra ír. Olyan élvezetesen tud sok témáról írni, hogy az ember elfelejt mindent és megnyugszik. Hogy vannak életünkben nehéz időszakok, ezt mindenkinek magának kell eldönteni. Ami neki nehéz az nekem könnyű és ami nekem nehéz, az másnak meg se kottyan. Mi magyarok szeretünk panaszkodni bármire bármikor bárkinek. Ennek van előnye, hiszen így panaszkodásunkkal megnyugszunk. Sokan ezt nem értik. Miért kell panaszkodni, mikor a probléma azért van, hogy megoldjuk. Ez miért van? Nemrégen egy televíziós beszélgetésben azt mondta egy híres író, hogy mi magyarok sok mindent kibírunk, jó génekkel rendelkezünk. Ebben igaza van és ez is hozzánk tartozik. Az tény, hogy egy hobbi sok mindenben segíteni tud. Én így vagyok a foltvarrással. Lehet, hogy nem tudnék önálló kiállítást rendezni műveimből (hiszen nagyon sok minden már nincs is birtokomban!) de esetleg tudok valami mást, aminek készítésével kielégítem kreativitásomat és másoknak is segítek.  

De végül is nem erről akartam írni, hanem az orosz blogokról. Többet megnéztem, gyakran látogatom őket. Igen nagy változáson mentek keresztül. Kezdenek hasonlítani az amerikai blogokra, mivel soknál már ott van az üzlet címe és a részletes leírások (lépésről-lépésre, tutorial) egyre kevesebb számmal szerepelnek. Ugyanakkor azt veszem észre, hogy a népművészet egyre nagyobb teret kap pl. az egyes kiállításokon. Felelevenítik a régi ruhákat és abban szerepelnek a fellépő énekesek stb. Az orosz népi ruhák egyik fontos része a "szarafán" azaz egy vállpántos ruha. Soknál mell alatt egy szalag köti össze. Ez igen szép egy fiatal lányon, de ezek a hölgyek se nem fiatalok, se nem soványak. Mondjuk olyan 52-es méretűek és magasak. Ettől függetlenül nagy sikerük van. A népi elemeket igen ügyesen építik be foltmunkáikba és ez is nagy eredmény. Ezen a blogon egy kiállítást láthattok. Okszána (aki a pápai kékfestő kiállításon elvitte a közönségdíjat!) blogja igen jól mutatja be, hogyan zajlik egy kiállítás szülőföldjén, de érdekes leírást ad egy irkutszki foltvarró kirándulásról, valamint egy francia kiállításról is.

Úgy illik, hogy egy orosz quilt-et mutassak be, hogy az irásomat egy kép is díszítse és ne találjátok túl unalmasnak a sok szöveget.

Kecskeméti tábor

Az idén is megrendezte a céh a kecskeméti táborát. Jelentkeztem, elmentem és jó érzetem magam. Ez egy igen rövid értékelése az tábornak. 

Az idő elég meleg volt, de a vastag falak valahogy ezt ellensúlyozták. Egy nagy teremben voltunk és nem túl szorosan, azaz kényelmesen jól tudtunk dolgozni. Ez igen jó volt, mert nem szeretem ha nagyon szorosan vagyunk, nem jó a világitás. Itt minden ideális volt. Szokásomhoz hiven nem csináltam meg mindent (semmit!) helyszinen és önbizalmamnak nem tett jót, mikor láttam, hogy volt olyan aki igen gyorsan pontosan szépen megcsinálta az éppen bemutatott darabot. 

Ez a kis csapat (páran nincsenek rajta)

Megjegyzésként kell leírnom, hogy fényképezőgépemet nem tudtam használni, mivel előttem valaki (férjem!) másként állította be én pedig addig nyomogattam, hogy nem sikerült vele semmit se csinálni. Viszont a telefonommal sikerült képeket csinálnom. Azzal pedig az a bajom, hogy a számítógépem nem látja, azaz a gépemet kellene egy kicsit átnézni. Végül rájöttem, hogy a gmail-on keresztül mégiscsak hozzájutok a képekhez. Na ez csak egy kis kitérő. 

Négy oktatónk volt (a legjobbak!) akiknek a tudásában nem nem kételkedem. Én mindenkit szeretek és mindig tanulok valami újat. Véleményem szerint jól felkészültem, de ez az első nap kiderült, hogy mégse úgy készültem fel, ahogy kellett volna. Az első téma a csíkvarrás volt amihez a leírás szerint kellett a csíkokat kivágni. A színleírás alapján (élénk, elütő színű stb.) összeállítottam a készletet és ott derült ki, hogy nem egészen így kellett volna összeválogatnom az anyagokat. Aki plusz anyagot hozott, az esetleg kicserélte a szerinte oda nem illő darabokat és igen szép blokkokat kapott. Mivel fényképeztem és jegyzeteltem, ez lehetőséget ad arra, hogy itthon megcsináljam és igy jobban megtanuljam. Én arra gondoltam, hogy a csiktechnikában nem tudnak újat mutatni, de mégis igen érdkes és gyorsan készülő blokkokat tanultam.

Ez egy blokk amit kiegészítve lehet nagy takarót összeállítani és sok maradék anyagot felhasználni.

Ez már egy nagyobb teritő alapja, kis fekete négyzetek nélkül, azaz sötétkékkel.

Mindenki kapott egy kis kiszabott négyzetet, amit egy asztalon kellett kirakni, Zsuzsa néni ezekre vigyázott ill. rendezgette, hogy helyesen legyen összerakva.

Ez már a második napi téma volt: egy hátizsák. Ez elölről, ezt a modellt egy tanfolyami hallgató készítette ott helyben.

Ez a hátizsáknak a  illető hátára kerülő része és alja. Nem látszik, de kelül van egy zseb kis cipzárral. A hátizsák egy hosszú cipzárral nyitódik és záródik.

Itt látszódik a cipzár és a fedőlap ami nem engedi kihullani a hátizsákban lévő dolgokat. Igen kényelmes és jó kis modell. 

Ezután a modern fa elkészítése volt a feladat. Anyagcsomag alapján kellett mindenkinek elkészíteni az alapot és ha úgy érezte akkor a fát is hozzá. Minden segítséget megkaptunk hozzá, de a letűzés bizony időt vett igénybe. 

Itt az alapot gépeli a szorgos Katika. A fát később varrta rá.

Másnap a kézivarrásé volt és applikációt gyakoroltunk. Gyönyörű kész munkákat láttunk, de tudtuk, hogy ezeket csak sok-sok gyakorlással tudjuk elsajátitani.

Ez egy olyan modell, amelyek között horgolt négyzetek voltak és ez kiemelte a nagyon szépen applikált elemeket.

Ez egy magyaros mintával készült kékfestőalapú (pályázatra készitett) mű.

Csak nézegetni valónak egy érdekes mola kép.

Életképek a munkában szorgoskodókról.

Összegzésként elmondhatom, hogy jól éreztem magam és ilyen körülmények és szervezettséggel szeretnék a jövőben is táborba menni.

Foltoskodás

Alcimnek azt adhatnám, hogy BORO. Ez egy japán szó. Nem vagyok éppen japán fan, de a japán foltvarrást szeretem. Szerintem a magyar foltvarrók a magyaron kivül leginkább a japán nyelvben jártasak. Hozzá kell tenni, hogy a japán újságok leirásai annyira érthetőek, hogy sokszor jobbak mint egy videó. Én is sokat tanultam belőlük, van egy pár japán újságom és mindig élvezettel nézegetem. Na de én a boro-ról akarok irni, amit egy érdekes cikkben olvastam, majd kicsit utána néztem és sok más hozzá kapcsolodó képet, cikket, videót találtam.
Tk. onnan ered, hogy a kimonók mikor tönkre mentek, meg kellett foltozni. Rátettek egy darabka anyagot és fehér vastagabb pamutcérnával többször nagyobb öltésekkel sorban letűzték. Egy egy ruhadarabon sok ilyen kis rátét volt. Ma már ezeket a foltozott kimonókat kiállitásokon mutatják.

Na aztán elkezdödött a gondolat, hogy lehetne ezeket  a régi technikát átvinni mai felhasználásra. Elöször faliképeket, teritőket készitettek. Mivel ezek indigóval festettek, általában kékek voltak, a foltok viszont azokból az anyagokból kerültek ki, ami otthon volt.

Ez pl. egy korszerű kép, ahol már művészi rendben van a tűzés és az anyagok. Különben ezekből a tűzésből alakult ki a szasikó japán himzés is.

Ez "egyszerű" foltozás, de a sok tűzés erőssé és széppé teszi az egyszerű anyagot.

Ez már egy modernebb és a szasikó himzés öltéseivel van tele.

Ez egy modern japán táska, ahol a kisebb darabokat erősebb egyszinű csikokkal kötötték össze. Láttam sok olyan főleg férfi zakót és nadrágot, ahol vagy rávarrtak foltokat, vagy a lyukakat fedték el egy darabka folttal. Hamarosan a lyukas farmer nadrágokat fogjuk foltozni és tűzni! De egy kiállitáson találtam az alábbi sapkát:

Ez most még furcsának tűnhet, de ki tudja, hamarosan nem jelenik meg utcáinkon?

Nekem ez a szatyor kifejezetten tetszik. Persze nem tudom, hogy farmer foltokból varrva nem egy nehéz munka, hiszen valamilyen alapra varrva a vastagabb farmert kézzel tűzni nem egyszerű, dehát egy foltvarró számára semmi sem lehet legyőzhetetlen!

Csak úgy

Egy hete, hogy megműtötték a bal szememet is. "Második szemes" voltam, de ez az operáció nehezebb és bonyolultabb volt. Utána három napig csak feküdtem nem olvastam, nem interneteztem, nem varrtam. Házimunkában csak a legszükségesebbeket csináltam. Aztán lassan kezdek visszatérni a "rendes" élethez. Zavar persze, hogy naponta ötször csöppenteni kell a szemembe és igy a látásom homályos. Ami zavar, az a szemüveg viselet. Mivel rövidlátó vagyok, kell a szemüveg (a rövidlátást az új szemlencsével csak csökkenteni tudták). Egyenlőre még várni kell, kb. augusztus elején már új szemüveget csináltatok. Ez a kb. félév nehezen múlt, de remélem utána minden rendben lesz. A zöld hályogom (glaukóma) miatt úgyis negyedévente kell orvoshoz járnom. Hát ez van, de remélem hamarosan visszatérhetek az eltervezett varrnivalóimhoz!