Most találtam meg Márta néni új blogját, mivel a régi "eltűnt" ezért egy újat nyitott. Szives engedelmével a Magyar Foltvarró Céh mükődésére átvettem tőle az intelmeket. Remélem nem haragszik meg, de a Határtalanul-ra való felkészüléshez szükséges.
Ő nem gondolja komolyan, de érdemes elgondolkodni! Ha már hurorérzékünk sincs, az már rossz!
Vezetőinkkel szemben támasztott elvárásaink
1./ Legyen naprakész a foltvarrók napi helyzetében. Ez alatt értem, hogy ismerjen minden foltvarrót személyesen, akár céhtag az illető, akár nem (egyébként se tegyen semmilyen megkülönböztetést, az teljesen mindegy, hogy fizeti-e az illető a tagdíjat, vagy nem.) Ismerje munkáját, figyelje fejlődését, emlékezzen a négy évvel ezelőtt varrott kalaposzsuzsi főkötőjére is. Legyen otthon napi gondjaiban, gratuláljon azok megoldásához, és tanúsítson kellő szomorúságot nehézségek esetén.
2. A foltvarrás eseményeinek helyszíneit úgy válassza meg, hogy azok minden foltvarrótól egyforma távolságra essen, és ez ne legyen több fél órányi könnyű sétánál. Nagyobb távolság esetén köteles szállítóeszközről gondoskodni. Az otthon maradottak levesét megmelegíti, gyerektől a leckét felkérdezi.
3. Pályázatok kiírásánál tartsa szem előtt a foltvarrók képességeit. Minimum annyi kategóriát írjon ki, ahány nevező lesz, és tartsa fenn a jogot, hogy utólagos kategóriák felállításával minden kiállító részesüljön a díjjazottság melengető érzéséből.
4. Országos események szervezésénél vegye figyelembe az országos ünnepeket, a szabadnapokat, a család szül és névnapjait. Ne essen egybe kiállítás megnyitója várható szűlésekkel, elhalálozásokkal, nyugdíjas búcsúztatókkal. Természetesen munkanapokkal sem. A kezdés igazodjon a napéjegyenlőséghez, a MÁV menetrendhez, az óvodai nyitva tartáshoz, és ne essen egybe az ovulációnkkal.
5. Figyelje a nagyvilágban történő foltvarró eseményeket, a foltvarrás új technikáit, anyagait, és ezt az ismeretet ingyen ossza meg a foltvarrókkal. Hasson oda, hogy külföldön a foltvarrás ne haladhasson nagyobb léptekkel, mint amit mi itthon követni tudunk. Így nem tudjuk elérni, hogy dögöljön meg a más tehene is, de követeljük, hogy addig ők se fejjenek, míg a mienk el nem kezd tejelni.
6. Semmilyen quiltet ne varrjon, vagy ha igen név nélkül, és csak olyan színvonalú munkákat, amiknek látványa nem okoz kisebbségi érzést a foltvarrókban. A kényelmi zónák feszegetése nem kívánatos.
7. Régiós találkozókon, közös varrásokon minden esetben legyen jelen. Az esemény alatt legalább egy alkalommal minden résztvevő buksiját köteles megsimogatni, és biztosítani arról, hogy fejlődése töretlen, tevékenysége az egyetemes kultúra javát szolgálja, és hozzájárul a világbéke megteremtéséhez nagyban is kicsiben. A feltálalt süteményeket köteles az elsőtől az utolsóig végigkóstolni, és készítőjének gratulálni.
Mindez a topikon időnként zajló vitákról jutott eszembe.
A vezetőség elvárásai a foltvarrókkal szemben.
1./A vezetőség a foltvarróktól elvárja, hogy létszámuk sokasodjon, és szaporodjon. A szaporodás alatt nem a dugványozásos, hanem a terjesztéses módszert részesítsék előnyben. Elvárható taglétszámunk a felnőtt női lakosság 10 %-kát kell meghaladja, hogy működésünk eredményes legyen. Ennek érdekében kívánatos, hogy minden céhtag évente legalább öt személlyel gyarapítsa a taglétszámot.
2./Naponta minimum nyolc órát töltsön el varrógépe mellett, ez alól csak lázas állapotok esetén lehet eltérni, melyhez háziorvosi igazolást mellékelni köteles.
3./ A foltvarró legyen otthon a foltvarrás minden technikájában, ne ragadjon le egy-egy ismert technikánál, bővítse tudását, és próbáljon ki új lehetőségeket, és évente legalább egy általa kidolgozott, eddig még nem ismert technikát tanítson meg foltvarró társainak.
4./ Tartsa szem előtt hagyományainkat, fejlessze és terjessze a magyar foltvarrás ismert és elismert technikáit, és ne utánozza a külföldi foltvarrók módszereit. Kizárólag tradicionális munkákat varrjon.
5./ Beszéljen nyelveket. Az angolt felsőszinten, de minden más ország nyelvét is kötelessége beszélni, ahol foltvarrás folyik.
6./ Számítógépet, fényképezőgépet kezelje legalább akkora technikai tudással, hogy ne szoruljon nyolc éves gyermeke (unokája) segítségére.
7./ Szépérzéke, szín és formaismerete legyen olyan szintű, hogy bármikor a Képzőművészeti Főiskola tanárainak segítségére lehessen vitás kérdésekben.
8. Törődjön egészségével, különös tekintettel kezeire, és szemeire, de lábait is tartsa legalább annyira karban, hogy a varrógép pedálját nyomni tudja. Kívánatos, hogy testmagassága elérje a két métert, mert ez kiállítások berendezésénél előnyt jelent.
9./ Jövedelmének (beleértve férje dugi pénzét is) legalább 20 %-kát köteles a foltvarrás eszközeire, és kiadványaira fordítani. A megvett könyveket, és eszközöket kölcsön nem adhatja, így biztosítja a kiadóknak, és árusoknak – akik a céh szponzorai – a nagyobb bevételt.
10. Minden hazai és külföldi pályázaton indulni köteles. Munkáját gondosan csomagolja, és minden esetben mellékelje a visszaútra szóló postaköltséget. A zsűri véleményét kézcsókkal fogadja.
11./ A foltvarró táborokban többezres látszámal legyen jelen befizetés idején, de ügyeljen rá, hogy jelenlétével ne lépje át a kivánatos létszám küszöbét, mely a kényelmes és nyugodt munka feltétele.
12./Kisérje figyelemmel azokat a fejlődő konyhatechnikai újításokat, melyekkel egészségesebb, kisebb koleszterintartalmú, nem hizlaló, ugyanakkor magas ízértékű süteményekkel kápráztathatja el régiós varrásokon a foltvarró tömegeket, és a vezetőséget.
13. A hat évenként esedékes szavazáson kizárólag páratlan számban vegyen részt, elkerülendő azt a malőrt, hogy azonos számú szavazatot kapjon a két jelölt.
2011. július 12., kedd
2011. július 6., szerda
Csak úgy
Vasárnap fényképezőgéppel mentem a Várba -ez is egyik utam- gondoltam sok szép képet csinálok. Hát nem sikerült, mert nem néztem meg, hogy az elemek milyen állapotban vannak. Igy nem sikerült fényképezni, de mivel van egy téma ami a budapestieket igen foglalkoztatja (ez pedig a Moszka tér - Széll Kálmán tér átnevezés) úgy gondoltam erről irok, ami egy kicsit nosztalgikus lesz, hiszen amióta élek ez a tér mindig itt volt a közelünkben, bármennyit költöztünk.
A fényképeket mind az internetről vettem. Ez a kép a Moszkva teret mutatja 1960-ból.
Meg kell mondani, hogy a Moszkva tér a nevét 1956 után kapta (ennek nem néztem utána) de olyan nagyon nagy központ nem volt. Tény hogy itt voltak villamos végállomások, de mellette volt a Széna tér, ahol igen közel volt a Széna téri piac, ami késöbb Fény utcai piac néven lett ismerős. Ezt többször átépitették. Végső formáját a Mammut épitésével nyerte el. Pl. a Retek utcai pékség a környék legismertebb péksége volt és hétvégén hosszú sor állt soba kenyérért. Budának ezen a részén egyik fő járata az 5-ös autóbusz volt, amely a Pasaréti tértől indult ki, majd a Hattyú és Batthyányi, Fő utcán ment végig és a Lánchidon ment át Pestre. Villamosok közül a 6-os volt a fő járat és a Margit hidtól a 9-es villamos amely az Albertfalva kitérőig ment. természetesen ezek a járatok elég zsúfoltak voltak és szükség volt a Metróra. Az első vonal, amely a Moszkva tértől indult és átment a Duna alatt a hetvenes évek elején nyilt meg.
Ez a metró állomás igen impozánsa volt és a budapestiek büszkesége. Ekkor lett a Moszkva tér igazi közlekedési központ és a budapestiek kedvence. Volt itt (és van még ma is) minden. Reggel a "fekete" munkások találkahelye, árusok helye, hajléktalanok találkahelye, vacsoraosztás hol énekkel, hol ima mondással, választás előtt pártok kampány standjai (én mindig igyekeztem mindegyiktől tollat begyűjteni több kevesebb sikerrel) karácsony előtt kis Vörösmarty téri piac. Ujabban fiatal művészek a lépcsőket festették be és ülőalkalmatosságokat tettek oda befestve. Mivel három kerülethez tartozi (I. II. és XII) soha nem tudtak megállapodni az átépitésében. Bizony ráférne nagyon. Időnként egyenruhások lepik el, akkor kiürül egy darabig. Sokan adnak itt találkozót vagy az óra alatt vagy a metróban.
Ez a Posta palota, ami már nem posta, de szépségével kitünik a környezetéből. Ide mindig nagyon sokan jártak, mivel a postán maradó termékeket itt lehetett átvenni. Sajnos jelenleg ez megoszlik, mivel a posta maga a Mammut-II-ben van a III. emeleten, ahová vagy liften lehet felmenni, vagy mozgólépcsőn, amire minden emeleten másutt kell felszállni. Most már kezdik megszokni, sok szék van és kijelző. A postán maradó dolgokért viszont a Városmajor utcába kell menni, ami két busz megállót jelent. Autóval az egész téren nehéz közlekedni. A villamosoknál egyes vonalak hosszát meghosszabbitották, ami nagyon jó, de pl. az egymás mellett ellenkező irányba induló villamosok (59, 61) vezetőit nem irigylem, mert elég veszélyes az átmenet, de soha nem tudod mikor indul a villamos!
Ime egy mostani kép, ahol a szobrot is lehet látni. Hogy mit ábrázol azt nem tudom. Én nemszeretem, ha egy műről nekem mondják meg, hogy mit ábrázol. Azt én szeretem eldönteni. Attól még a szerző adhat neki cimet!
Tudom sokaknak furcsa a Széll Kálmán tér elnevezés és sokáig fog élni a Moszkva tér elnevezés. Ezzel talán azt fejezzük ki, hogy életünkben változások vannak és ez az utca nevekben is meglátszik.
Azt mondják, hogy Bécsben egy XX.század eleji térképpel még ma is el lehet menni. Hát Budapestet nem ez a sors érte. Én is csodálkoztam, mikor a kilencvenes években Moszkvában jártam és szinte újra kellett tanulni sok utca nevét.
Szóval találkozunk a Moszkván a Széll Kálmán téren!
A fényképeket mind az internetről vettem. Ez a kép a Moszkva teret mutatja 1960-ból.
Meg kell mondani, hogy a Moszkva tér a nevét 1956 után kapta (ennek nem néztem utána) de olyan nagyon nagy központ nem volt. Tény hogy itt voltak villamos végállomások, de mellette volt a Széna tér, ahol igen közel volt a Széna téri piac, ami késöbb Fény utcai piac néven lett ismerős. Ezt többször átépitették. Végső formáját a Mammut épitésével nyerte el. Pl. a Retek utcai pékség a környék legismertebb péksége volt és hétvégén hosszú sor állt soba kenyérért. Budának ezen a részén egyik fő járata az 5-ös autóbusz volt, amely a Pasaréti tértől indult ki, majd a Hattyú és Batthyányi, Fő utcán ment végig és a Lánchidon ment át Pestre. Villamosok közül a 6-os volt a fő járat és a Margit hidtól a 9-es villamos amely az Albertfalva kitérőig ment. természetesen ezek a járatok elég zsúfoltak voltak és szükség volt a Metróra. Az első vonal, amely a Moszkva tértől indult és átment a Duna alatt a hetvenes évek elején nyilt meg.
Ez a metró állomás igen impozánsa volt és a budapestiek büszkesége. Ekkor lett a Moszkva tér igazi közlekedési központ és a budapestiek kedvence. Volt itt (és van még ma is) minden. Reggel a "fekete" munkások találkahelye, árusok helye, hajléktalanok találkahelye, vacsoraosztás hol énekkel, hol ima mondással, választás előtt pártok kampány standjai (én mindig igyekeztem mindegyiktől tollat begyűjteni több kevesebb sikerrel) karácsony előtt kis Vörösmarty téri piac. Ujabban fiatal művészek a lépcsőket festették be és ülőalkalmatosságokat tettek oda befestve. Mivel három kerülethez tartozi (I. II. és XII) soha nem tudtak megállapodni az átépitésében. Bizony ráférne nagyon. Időnként egyenruhások lepik el, akkor kiürül egy darabig. Sokan adnak itt találkozót vagy az óra alatt vagy a metróban.
Ez a Posta palota, ami már nem posta, de szépségével kitünik a környezetéből. Ide mindig nagyon sokan jártak, mivel a postán maradó termékeket itt lehetett átvenni. Sajnos jelenleg ez megoszlik, mivel a posta maga a Mammut-II-ben van a III. emeleten, ahová vagy liften lehet felmenni, vagy mozgólépcsőn, amire minden emeleten másutt kell felszállni. Most már kezdik megszokni, sok szék van és kijelző. A postán maradó dolgokért viszont a Városmajor utcába kell menni, ami két busz megállót jelent. Autóval az egész téren nehéz közlekedni. A villamosoknál egyes vonalak hosszát meghosszabbitották, ami nagyon jó, de pl. az egymás mellett ellenkező irányba induló villamosok (59, 61) vezetőit nem irigylem, mert elég veszélyes az átmenet, de soha nem tudod mikor indul a villamos!
Ime egy mostani kép, ahol a szobrot is lehet látni. Hogy mit ábrázol azt nem tudom. Én nemszeretem, ha egy műről nekem mondják meg, hogy mit ábrázol. Azt én szeretem eldönteni. Attól még a szerző adhat neki cimet!
Tudom sokaknak furcsa a Széll Kálmán tér elnevezés és sokáig fog élni a Moszkva tér elnevezés. Ezzel talán azt fejezzük ki, hogy életünkben változások vannak és ez az utca nevekben is meglátszik.
Azt mondják, hogy Bécsben egy XX.század eleji térképpel még ma is el lehet menni. Hát Budapestet nem ez a sors érte. Én is csodálkoztam, mikor a kilencvenes években Moszkvában jártam és szinte újra kellett tanulni sok utca nevét.
Szóval találkozunk a Moszkván a Széll Kálmán téren!
2011. július 2., szombat
Csak úgy
Úgy gondoltam, hogy az utókornak megörökítem napi kalandozásaimat. Sajnos mindig elfelejtem magammal vinni a fényképezőgépemet. Most igyekszem majd mindig elvinni és igy a fotózási tudásom is némileg javulni fog.
Ez a Boráros tér, ha valaki nem jött volna rá. Persze ez a villanyoszlop nem volt betervezve. Ide szoktam érkezni egy busszal és vagy busszal megyek tovább, vagy a 2-es villamossal. A busz végállomás jól szervezett, minden busznál van egy tábla, amely mutatja, hány percet kell várni. A 2-es villamoshoz alúljáron lehet menni. Onnan indul a csepeli HÉV is. Valamikor régen a 2-es villamos nem ment tovább, tehát, ha a dunarasztii Hév-el akartam menni, akkor villamossal kellett 2 megállót menni.
Ezt lehet látni a villamosból, ha a Kossuth tér irányába haladunk. Különben a 2-es villamos járata talán az egyik legszebb útvonal. Én sok turistának ajánlottam, olcsón (!) ülve gyönyörű kilátásban van része. A hidak és a budai épületek, templomok, a Gellért hegy sőt most már a Boráros tértől az új nagy házak az új Nemzeti és MÜPA mind mind néznivaló.
Ez ahol leszoktam szállni, ha könyvtárba megyek.
Ez a Belgrád rakpart egy felújitott része. Sajnos nincs minden ház ilyen szépen felújitva, pedig megérdmelnék. Itt szoktam leszállni.
Ez a Molnár utca ahol az Idegennyelvű könyvtár van. Azelött Gorkij könyvtárnak hivták és -sajnos- nem volt olyan szép mint most. Mikor visszafelé jöttem akkor láttam, hogy a behajtani tilos táblához egy bicikli volt odaláncolva, hiszen egyre többen használják a biciklit ebben a csupa autós városban!
Itt valamivel szebb a Molnár utca, mert van azért nem túl szép képe is. A könyvtár nagyon jól felszerelt, külön nyelvi laborja van (ingyenes) az internet használat 1 óráig szintén ingyenes, de sokan laptoppal (wifi-vel) jönnek ide tanulni. Soha nincsenek sokan, nyugodtan lehet nézelödni, olvasgatni. Csak ajánlani tudom akit érdekel.
Hát ez a felvétel nem a legjobban sikerült. A Műszaki Egyetemet annak is a K épületét akartam megörökiteni. Nekem mindig ez az Egyetem tetszett a legjobban a K épület nagysága, a könyvtár mögötte. Az ember eleinte félve lépett be, majd megszokta. A tőle a Petőfi hid irányába épült modern épületek soha nem váltottak ki ilyen áhitatot. A Duna túloldalán a Marx Károly Közgazdasági Egyetem (jelenleg Corvinus) hasonló, de azért más. Idővel persze minden megszépül, és az emlékek csak a szépet őrzik meg.
Legközelebb Budapest más részeit próbálom megmutatni, habár némelyik tér nemigen való fényképre.
Ez a Boráros tér, ha valaki nem jött volna rá. Persze ez a villanyoszlop nem volt betervezve. Ide szoktam érkezni egy busszal és vagy busszal megyek tovább, vagy a 2-es villamossal. A busz végállomás jól szervezett, minden busznál van egy tábla, amely mutatja, hány percet kell várni. A 2-es villamoshoz alúljáron lehet menni. Onnan indul a csepeli HÉV is. Valamikor régen a 2-es villamos nem ment tovább, tehát, ha a dunarasztii Hév-el akartam menni, akkor villamossal kellett 2 megállót menni.
Ezt lehet látni a villamosból, ha a Kossuth tér irányába haladunk. Különben a 2-es villamos járata talán az egyik legszebb útvonal. Én sok turistának ajánlottam, olcsón (!) ülve gyönyörű kilátásban van része. A hidak és a budai épületek, templomok, a Gellért hegy sőt most már a Boráros tértől az új nagy házak az új Nemzeti és MÜPA mind mind néznivaló.
Ez ahol leszoktam szállni, ha könyvtárba megyek.
Ez a Belgrád rakpart egy felújitott része. Sajnos nincs minden ház ilyen szépen felújitva, pedig megérdmelnék. Itt szoktam leszállni.
Ez a Molnár utca ahol az Idegennyelvű könyvtár van. Azelött Gorkij könyvtárnak hivták és -sajnos- nem volt olyan szép mint most. Mikor visszafelé jöttem akkor láttam, hogy a behajtani tilos táblához egy bicikli volt odaláncolva, hiszen egyre többen használják a biciklit ebben a csupa autós városban!
Itt valamivel szebb a Molnár utca, mert van azért nem túl szép képe is. A könyvtár nagyon jól felszerelt, külön nyelvi laborja van (ingyenes) az internet használat 1 óráig szintén ingyenes, de sokan laptoppal (wifi-vel) jönnek ide tanulni. Soha nincsenek sokan, nyugodtan lehet nézelödni, olvasgatni. Csak ajánlani tudom akit érdekel.
Hát ez a felvétel nem a legjobban sikerült. A Műszaki Egyetemet annak is a K épületét akartam megörökiteni. Nekem mindig ez az Egyetem tetszett a legjobban a K épület nagysága, a könyvtár mögötte. Az ember eleinte félve lépett be, majd megszokta. A tőle a Petőfi hid irányába épült modern épületek soha nem váltottak ki ilyen áhitatot. A Duna túloldalán a Marx Károly Közgazdasági Egyetem (jelenleg Corvinus) hasonló, de azért más. Idővel persze minden megszépül, és az emlékek csak a szépet őrzik meg.
Legközelebb Budapest más részeit próbálom megmutatni, habár némelyik tér nemigen való fényképre.
2011. július 1., péntek
Foltoskodás
Ez itt ugyan nem a reklám helye, de nem tudok szó nélkül elmenni a Varróvilág tulajdonosainak kedvessége és üzletük gazdagsága mellett. Ha visszagondolok, hogy nem egészen 10 évvel ezelőtt egy választékú nyugati üzletben a szemünk csak nézett és mindez most itt van nálunk és elérhető.
Van egy középkategóriás Husqvarna gépem, amit szeretek, de szeretném, ha még többet tudna és azt én is tudnám művelni. Kezdem azzal, hogy mikor vettem, ez volt a márkájában a legjobb. Szerettem volna olyan gépet venni amin van IDT (felső anyagtovábbitó)de olyan nem volt. Igy azt kiegészitőként megrendeltem és asztal nagyobbitóval és rámával, valamint szükséges talpakkal az enyém lett. Itt nagyon fontos, hogy a márkájának megfelelő kiegészitők legyenek!
Ime a gépem. Jelenleg az IDT fel van szerelve. Ehhez egyfajta talp tartozik. Amennyiben viszont másik talpat szeretnék felszerelni, akkor le kell szerelni az IDT-t és visszaszerelni azt a kis műanyag szerkentyűt, amihez tudom a különféle talpakat csatlakoztatni. Sokféle talpat találtam, de azok egyike se volt jó az és szerkentyűmhöz. Ekkor ajánlottak egy újfajta fémből készült szerkentyűt, amihez minden talp csatlakoztatható. Nosza rajta ennek boldog tulajdonosa lettem.
A fehér műanyag a géphez adott a fémből készült az új szerkentyű. Ha új talpat akarok venni, akkor ezzel a két kis bigyóval megyek vásárolni!
De ezzel nem lett vége a vásárlásnak, ha egy üzlet beindul...
A talpak balról jobbra az első egy állitható zippzárfelvarró talp, aztán egy ferdepánt felvarró, amibe a már összevasalt ferdepántot kell beletenni. Hogy két varrással szépen tudjon varrni, vettem hozzá egy ikertűt. Az egyik műanyagtalpa görgős, ami nehezebb azaz vastagabb anyagok varrásához alkalmas, a másik egy nyitott applikáló talp.
Most nagyon boldog vagyok, a következő dolgom az lesz, hogy ezeket a dolgokat gyakorlatban is kipróbáljam. Sajnos a ferdepánt behajtó talp nem az volt, amit én szerettem volna.
Szóval annyi mindent találtam abban a pici üzletben, hogy eltudtam volna tölteni még sok időt. Köszönet a szakmai tanácsokért és a kedves kiszolgálásért!
Van egy középkategóriás Husqvarna gépem, amit szeretek, de szeretném, ha még többet tudna és azt én is tudnám művelni. Kezdem azzal, hogy mikor vettem, ez volt a márkájában a legjobb. Szerettem volna olyan gépet venni amin van IDT (felső anyagtovábbitó)de olyan nem volt. Igy azt kiegészitőként megrendeltem és asztal nagyobbitóval és rámával, valamint szükséges talpakkal az enyém lett. Itt nagyon fontos, hogy a márkájának megfelelő kiegészitők legyenek!
Ime a gépem. Jelenleg az IDT fel van szerelve. Ehhez egyfajta talp tartozik. Amennyiben viszont másik talpat szeretnék felszerelni, akkor le kell szerelni az IDT-t és visszaszerelni azt a kis műanyag szerkentyűt, amihez tudom a különféle talpakat csatlakoztatni. Sokféle talpat találtam, de azok egyike se volt jó az és szerkentyűmhöz. Ekkor ajánlottak egy újfajta fémből készült szerkentyűt, amihez minden talp csatlakoztatható. Nosza rajta ennek boldog tulajdonosa lettem.
A fehér műanyag a géphez adott a fémből készült az új szerkentyű. Ha új talpat akarok venni, akkor ezzel a két kis bigyóval megyek vásárolni!
De ezzel nem lett vége a vásárlásnak, ha egy üzlet beindul...
A talpak balról jobbra az első egy állitható zippzárfelvarró talp, aztán egy ferdepánt felvarró, amibe a már összevasalt ferdepántot kell beletenni. Hogy két varrással szépen tudjon varrni, vettem hozzá egy ikertűt. Az egyik műanyagtalpa görgős, ami nehezebb azaz vastagabb anyagok varrásához alkalmas, a másik egy nyitott applikáló talp.
Most nagyon boldog vagyok, a következő dolgom az lesz, hogy ezeket a dolgokat gyakorlatban is kipróbáljam. Sajnos a ferdepánt behajtó talp nem az volt, amit én szerettem volna.
Szóval annyi mindent találtam abban a pici üzletben, hogy eltudtam volna tölteni még sok időt. Köszönet a szakmai tanácsokért és a kedves kiszolgálásért!
2011. június 28., kedd
Foltoskodás
Mondhatnám úgy is, hogy a tegnapi bejegyzésem folytatása.
Ez a találkozó nem tanfolyam volt, hanem találkozó egy csoport lelkes tagjaival. Én adtam ami tőlem tellett és ők is megmutatták munkáikat és meséltek a foltos élményeikről. Ez a legjobb amikor foltosok találkoznak és foltos dolgokról beszélgetnek. Ilyenkor mindig lehet tanulni.
Én is tanultam és az önbizalmam is megerősödött, hogy vannak dolgok, amiket én is át tudok adni. Ez számomra igen fontos, hiszen ha valamit csinálsz, előbb utóbb szeretnéd, ha tudnád, hogy amit csinálsz annak van értelme.
Ime:
Ez már egy másik téma. Ezt a neszeszert egy Klematis könyv cimlapján láttam és nagyon meg szerettem volna csinálni. Aztán mindig csak halogattam. Végül -teljesen véletlenül kaptam ajándékba az apró szines darabokat- ebből csináltam a ráhajló lapot, alá tettem vliest és bélést (rávarrtam és kiforditottam. A rózsás anyagót a vliessel lesteppeltem és megvarrtam a testet, alúl bevarrva a talprészt. A bélésből szintén megvarrtam a testet, alúl a talpat, de az oldalán kb. 7 cm-nyi nyilást hagyva. Utána szint szinre téve (elöször a rózsás testre a fedőlapot, majd erre a bélést) a nyiláson körbevarrtam. A nyiláson keresztül kiforditottam és kész is volt. Bevarrtam a nyilást és záródást rátéve kész a neszeszer. Ezzel a módszerrel érdemes a táskákat is varrrni. A Klematis könyvben (német, francia és dán nyelvűek vannak nekem) olyan jó fényképeken mutatják be a különböző munkafolyamatokat, hogy bárki megcsinálhatja.
Végül bemutatom a lépcsőházunk növényeit (azaz azokat amelyek a mi lakásunk előtt vannak.
A virágok úgy maguktól jöttek! Volt egy szomszédunk, aki nem tudta hová tenni a bordó pletykáját és nálunk kötött ki. Aztán minden emeletem elterjedt és is szétültettem. Vannak virágok, amelyek örökéletüek, vannak amelyek kipusztulnak. De minden évben felújitjuk és elsősorban csak olyan virágok kerülhetnek ide, amelyek egész évben megmaradnak.
Ez a találkozó nem tanfolyam volt, hanem találkozó egy csoport lelkes tagjaival. Én adtam ami tőlem tellett és ők is megmutatták munkáikat és meséltek a foltos élményeikről. Ez a legjobb amikor foltosok találkoznak és foltos dolgokról beszélgetnek. Ilyenkor mindig lehet tanulni.
Én is tanultam és az önbizalmam is megerősödött, hogy vannak dolgok, amiket én is át tudok adni. Ez számomra igen fontos, hiszen ha valamit csinálsz, előbb utóbb szeretnéd, ha tudnád, hogy amit csinálsz annak van értelme.
Ime:
Ez már egy másik téma. Ezt a neszeszert egy Klematis könyv cimlapján láttam és nagyon meg szerettem volna csinálni. Aztán mindig csak halogattam. Végül -teljesen véletlenül kaptam ajándékba az apró szines darabokat- ebből csináltam a ráhajló lapot, alá tettem vliest és bélést (rávarrtam és kiforditottam. A rózsás anyagót a vliessel lesteppeltem és megvarrtam a testet, alúl bevarrva a talprészt. A bélésből szintén megvarrtam a testet, alúl a talpat, de az oldalán kb. 7 cm-nyi nyilást hagyva. Utána szint szinre téve (elöször a rózsás testre a fedőlapot, majd erre a bélést) a nyiláson körbevarrtam. A nyiláson keresztül kiforditottam és kész is volt. Bevarrtam a nyilást és záródást rátéve kész a neszeszer. Ezzel a módszerrel érdemes a táskákat is varrrni. A Klematis könyvben (német, francia és dán nyelvűek vannak nekem) olyan jó fényképeken mutatják be a különböző munkafolyamatokat, hogy bárki megcsinálhatja.
Végül bemutatom a lépcsőházunk növényeit (azaz azokat amelyek a mi lakásunk előtt vannak.
A virágok úgy maguktól jöttek! Volt egy szomszédunk, aki nem tudta hová tenni a bordó pletykáját és nálunk kötött ki. Aztán minden emeletem elterjedt és is szétültettem. Vannak virágok, amelyek örökéletüek, vannak amelyek kipusztulnak. De minden évben felújitjuk és elsősorban csak olyan virágok kerülhetnek ide, amelyek egész évben megmaradnak.
2011. június 27., hétfő
Foltoskodás
Már több mint egy hét eltelt azóta, hogy egy csoport meghivására elmentem hozzájuk, hogy a tavalyi Határtalanul-on itt volt Kszénia Dmitrieva táskáiról beszéljek ill. mutassak valamit. Mivel Kszénia mindenkinek adott egy CD-t a műveiről (ami az interneten is megtalálható) úgy gondoltam, hogy bemutatom a CD-t mesélek arról amit hallottam. De tudtam, hogy a kiállitáson nagy sikere volt a táskáinak. Ezeket nem tanitotta, hiszen nem volt rá idő. Viszont alaposan megnéztem és ő elmesélte hogy készül. Gondoltam csinálok egy táskát, mégiscsak elegánsabb lesz a saját munkámat bemutatni, azaz én hogyan értelmeztem.
Szombaton szép időben busszal mentem. Mivel fiatal lány koromban sokat jártam azon a környéken, élvezettel néztem a szép takaros házakat és megművelt földeket. Ezért jobb busszal utazni, mivel sokkal többet lehet látni.
Csináltam nem egy táskát, hanem kettőt. Mind a kettő prototipus, amiről majd késöbb irok. Ezenkivül elvittem három kedvenc könyvemet, amivel osztatlan sikert arattam.
A lányok szorgalmasan varrtak, felkészülve voltak anyaggal.
Ime egy kész crazy ami a táskák alapját képezte.
A táska varrásának úgy kezdtem neki, hogy alap nélkül egy crazyt varrtam, sűrűn vasalva és lehetőleg a háromszögek formáját kialakitva. Miután megvarrtam, egy aránylag vastagabb anyagra vliest (padlófelmosó) majd a crazyt tettem és igen sűrűn letűztem. Nem szabad gépi tűzéssel, hanem csk úgy, amig jó kemény nem lett.
Ezután a szabásminta alapján kiszabtam az elő és hátlapot, majd elkészitettem az oldalrészt hasonló technikával, persze nem crazy-vel. Majd úgy az elő mind a hátrész kerekebb részeit ferdepánttal eldolgoztam, azaz a visszájára felvarrtam és a szinoldalára átforditottam, behajtottam és diszöltéssel levarrtam. Eredetileg két egyenes öltéssel kellett volna levarrni, de féltem, hogy nem lesznek elég egyenesek a varrások. Az oldalrészt is igy eldolgoztam. Majd az oldalrész két szélét hasonlóan eldolgoztam és az eldolgozott részeket a visszáján apró öltésekkel össze varrtam kézzel. Utána felvarrtam a pánt tartó részét és a zippzár egy anyagrészben, majd ezek szleinek eldolgozása után szintén kézzel összedolgoztam.
Mondjuk ez az eleje a táskának.
Ez pedig a háta. Azt elfelejtettem irni, hogy a ferdepánttal együtt dolgoztam az alaphoz a bélést.
Ez pedig a "fazék fedele" azaz a záródás. Sajnos a fülhöz vásárolt fém bigyó kicsinek azaz keskenynek bizonyolt, ezért a füle nem lett széles, viszont dupla szegecs záródást kapott.
Hogy mi a bajom ezzel a táskával? Amúgy semmi, csak olyan börönd formájú, de pl. a laptop nem fér bele. Sebaj, fogom tudni használni. Viszont én egy olyan helyes kis táskát akartam varrni. Na mivel tudtam már a méreteket, pontosabban egy japán újságból átvettem egy méretet és fekete-lila szinben varrtam a következő táskát.
Ez az eleje
Ez a háta és itt is látszik jól a füle, ami elég széles.
Ez a záródása. Mindegyik fénykép -a lakásunkat a meleg miatt be kellett sötétiteni- igy a lépcsőházban készültek a képek, igy viszont látszik az a fal amit festeni kellene, de előbb szigetelni.
Ezzel a táskámmal van bajom? Hát, hogy úgy mondjam ha vizsgadarab lenne a kivitelezésre bizony nem kapnék jelest. Örülök, hogy sikerült a két táskát megvarrni, sok tapasztalatot szereztem és ujabb ötleteim vannak. Tk. az otthon lévő anyagokból meg lehet csinálni, ami viszont kell az a zippzár és a ferdepánt. Ebben szerencsém volt, mivel kaptam két guriga (kék és lila) ferdepántot.
Szombaton szép időben busszal mentem. Mivel fiatal lány koromban sokat jártam azon a környéken, élvezettel néztem a szép takaros házakat és megművelt földeket. Ezért jobb busszal utazni, mivel sokkal többet lehet látni.
Csináltam nem egy táskát, hanem kettőt. Mind a kettő prototipus, amiről majd késöbb irok. Ezenkivül elvittem három kedvenc könyvemet, amivel osztatlan sikert arattam.
A lányok szorgalmasan varrtak, felkészülve voltak anyaggal.
Ime egy kész crazy ami a táskák alapját képezte.
A táska varrásának úgy kezdtem neki, hogy alap nélkül egy crazyt varrtam, sűrűn vasalva és lehetőleg a háromszögek formáját kialakitva. Miután megvarrtam, egy aránylag vastagabb anyagra vliest (padlófelmosó) majd a crazyt tettem és igen sűrűn letűztem. Nem szabad gépi tűzéssel, hanem csk úgy, amig jó kemény nem lett.
Ezután a szabásminta alapján kiszabtam az elő és hátlapot, majd elkészitettem az oldalrészt hasonló technikával, persze nem crazy-vel. Majd úgy az elő mind a hátrész kerekebb részeit ferdepánttal eldolgoztam, azaz a visszájára felvarrtam és a szinoldalára átforditottam, behajtottam és diszöltéssel levarrtam. Eredetileg két egyenes öltéssel kellett volna levarrni, de féltem, hogy nem lesznek elég egyenesek a varrások. Az oldalrészt is igy eldolgoztam. Majd az oldalrész két szélét hasonlóan eldolgoztam és az eldolgozott részeket a visszáján apró öltésekkel össze varrtam kézzel. Utána felvarrtam a pánt tartó részét és a zippzár egy anyagrészben, majd ezek szleinek eldolgozása után szintén kézzel összedolgoztam.
Mondjuk ez az eleje a táskának.
Ez pedig a háta. Azt elfelejtettem irni, hogy a ferdepánttal együtt dolgoztam az alaphoz a bélést.
Ez pedig a "fazék fedele" azaz a záródás. Sajnos a fülhöz vásárolt fém bigyó kicsinek azaz keskenynek bizonyolt, ezért a füle nem lett széles, viszont dupla szegecs záródást kapott.
Hogy mi a bajom ezzel a táskával? Amúgy semmi, csak olyan börönd formájú, de pl. a laptop nem fér bele. Sebaj, fogom tudni használni. Viszont én egy olyan helyes kis táskát akartam varrni. Na mivel tudtam már a méreteket, pontosabban egy japán újságból átvettem egy méretet és fekete-lila szinben varrtam a következő táskát.
Ez az eleje
Ez a háta és itt is látszik jól a füle, ami elég széles.
Ez a záródása. Mindegyik fénykép -a lakásunkat a meleg miatt be kellett sötétiteni- igy a lépcsőházban készültek a képek, igy viszont látszik az a fal amit festeni kellene, de előbb szigetelni.
Ezzel a táskámmal van bajom? Hát, hogy úgy mondjam ha vizsgadarab lenne a kivitelezésre bizony nem kapnék jelest. Örülök, hogy sikerült a két táskát megvarrni, sok tapasztalatot szereztem és ujabb ötleteim vannak. Tk. az otthon lévő anyagokból meg lehet csinálni, ami viszont kell az a zippzár és a ferdepánt. Ebben szerencsém volt, mivel kaptam két guriga (kék és lila) ferdepántot.
2011. május 31., kedd
Foltoskodás
Kecskeméten voltam a Céh szervezésében a csoportvezetői "továbbképzésen". Abban a szerencsében volt részem, hogy Székesfehérvárott is voltam, így az csak egy jó félnapot. Ide nem is akartam elmenni, de aztán úgy volt, hogy egy vezetőségi lesz és így elmentem. Eddig miért nem írtam? Talán túl szubjektiv lettem volna, igaz most is az leszek. De hát van egy blogom, amibe azt írok, amit nem tudok hol elmondani. Jobb lenne persze elmondani ott, ahol válaszokat is kapok, de mivel ez nekem fontos így kiírom magamból.
A tanfolyam, vagy tréning jó volt, érdekes volt, hiszen szeretett hobbynkról szólt, ami viszont mindenkit érint. A résztvevők kb. 80 %-a az elmúlt 20 évben részt vett hasonló (na nem foltos!) tréningeken, ill. még régebben más név alatti összejöveteleken. Érdekes volt, hasznos, az előadók jól összeállították a tematikát. Általában az ilyen tréningeknek az a célja, hogy a résztvevőket közelebb hozza egymáshoz, valami újat halljanak, amit később tudnak hasznosítani ill. a szervezők levonjanak bizonyos következtetéseket, hogy min kellene a jövőben változtatni. Na ez az utolsó rész nem volt téma, hiszen egy önkéntesen választott szervezet önkéntesen választott kisebb egységek vezetői voltak ott és sok beleszólás nincs.
Biztosra veszem, hogy a csoportok véleményezését sok vezető megfogja csináltatni a saját csoportjában. A felszólalásokból sokszor kiderült, hogy vannak igen rátermett vezetők, akiknél rend van és fegyelem. Persze kisebb helyeken másként ezt nem lehet. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, ha valakinek nem tetszik az adott csoport, akkor hová menjen? Vagy hallgat és csendben ottmarad? Budapesten nagyobbak a lehetőségek, igaz a távolságok is. Ezért van a sok csoport bomlás és szinte már alig lehet követni a csoportok alkulását.
Amiről én szeretnék írni, az inkább azok a dolgok, amiket én hiányoltam. Én hiányoltam az elején a bemutatkozást. Egy két perces felállást, ez és ez vagyok ilyen és ilyen csoportból ilyen és ilyen városból. Helyette más szempontok szerint történt a többszöri ültetés, ami sokszor alig hozott változást, a program gyors lefolytatása miatt szinte arra sem volt idő, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Sokszor volt, hogy egy téma megvitatás közben kérdeztük: Te honnan is vagy és mi a neved? Volt ugyan egy két személyre szabott játék, ahol egymásról kérdeztünk dolgokat (ez alapján nehéz volt bárkit is megítélni!) majd ezt röviden elmondtuk. Jellemző, hogy a kérdőív kitöltése után kérdeztük meg egymás nevét. Általában az ismerősök összetartottak, nehéz volt hozzájuk csatlakozni este is.
Érdekes volt a munkák értékelése. Mindenkinek kellett vinni egy saját munkát, amit kitettek az asztalokra. Mindenki végignézte. Majd kaptunk egy kérdőívet és húztunk egy számot és kitöltöttük a kérdőívet. Javasolták, hogy a munka készítőjének magyarázza el aki kitöltötte a kérdőívet. Ezzel nem élt mindenki. Részben mert nem ismerte az illetőt, nem akart rosszkedvet neki stb. Amit az én munkámra írtak, azzal én egyetértettem, hiszen utolsó percben kaptam elő, eredetileg nem ezt akartam vinni. Amit én véleményeztem, az egy nagyon precízen elkészített munka volt. Nekem a színválasztás nem jött be. Mivel olyan sok dicséretet hallottam erről a munkáról, nem akartam magamnak egy haragost szerezni.
Egy kérdőívet köröztek, nem annyira céh munkájáról, de vele összefüggésben. Én igenis a céh munkáját megvitattam volna a csoportvezetőkkel. Miért? Kezdem azt érezni, hogy van a Céh és vannak a csoportok. Mikor vezetőségi tagot kell választani, akkor nem szívesen jelentkeznek. Kritikát természetesen annál többet kapunk, ami helyes is, de ezt kellett volna megvitatni. Ketten állítottuk össze a csoportok listáját (83 csoport amiből 53 céh csoport azaz legalább 6 céh tag van a csoportban)aminek az összegyűjtése igen nehéz volt. Nagyon sok e-mail-re a mai napig nem kaptam választ, nagyon sok adatot nem pontosítanak, ami egy -egy gyorsabb levélváltást akadályoz. Sok levél visszajön a hibás címzés miatt. Nem panaszkodom, csak azt szerettem volna megvilágítani, hogy ezek a kérdések kell, hogy minden céhtagot érdekeljen. Jó lenne tudni mit várnak a céhtől, mit tesznek ezért. Ha már eljutottunk odáig, hogy felvettek az EQA (Európai Quilt Szövetség)tagjai sorába, jobban ki kellene lépni a nemzetközi piacra. Ehhez kellene a fiatal céhtagok segítsége, nyelvtudása. Persze mindenekelőtt egy kibeszélés, konzultáció, ki mit akar.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)