Csak úgy

Mostanában az időjárás körül forog minden. Hiába nem vigyáztunk természetünkre most itt a válasz. Nem vagyok nagy környezetvédő, de azt természetesnek tartom, hogy pl. szemetet a szemetesládába tegyek az utcán és bizony nemegyszer a táskámba köt ki, mivel láda sehol.
Emlékszem valamikor a hetvenes években olvastam, hogy szovjet tudósok megakarták volna változtatni a nagy szovjet folyók folyási irányát. Én nem akartam elhinni, de aztán komoly ujságokban láttam leirva. Valamiért nem kezdtek neki. Na az is egy ilyen őserdő meg esőerdő kiirtáshoz hasonló lett volna.
Hogy miért irom ezeket? Ijesztő dolgokat lehet hallani, látni. Az árvizről nem beszélve. Legjobban az döbbentett meg, hogy egy védett helyen egy normális fenyőfát úgy kicsavart a vihar, hogy a kerités is tönkrement. Tehát nincs védelem, magunkra vagyunk utalva.
Én sokat járok gyalog és tömegközlekedek. Múltkor a busz egy nagyot szólt és megállt. A vezető nagyon jópofa volt és közölte, hogy ez egy duri volt, most lemegyek a megállóba ott mindenki kiszáll. Olyan jó hangulatban mondta, hogy mindenki jókedvű volt, pedig az utána jövő buszra csak a fele tömeg fért fel. Szóval humorral és udvariassággal mindent el lehet intézni. Mennyivel másabb lesz az ember hangulata.
Sokat beszélnek arról, hogy fel kell-e idézni a múltat. Én éppen azon gondolkodtam, hogy saját életemből vett általános eseteket mesélnék, de nem tudom merjem-e. Majd meglátom, azért akarom, hogy sokan tudják ez is volt. Anyám mindig azt mondta, tudod régebben minden más volt, jobb volt. Ahogy visszagondolok, semmivel se volt jobb, de ő úgy látta. Én is szeretnék a hatvanas hetvenes években élni. Miért? Hát mert akkor fiatal voltam. De mai eszemmel nagyon furcsa lenne. Egy életet úgy kell leélni ahogy van. Mi lenne ha belenyúlnánk életünkbe visszamenőleg? Nem lenne jobb. Ami nekünk elő van irva a sors köynvébe azt kell élni. Lehet, hogy túl sok lehangoló könyvet olvasok mostanában. Mindig kikapok, hogy csak azok a piff-puffok, abból nem tanulok semmit. Nem, de igyekszem idegen nyelven olvasni. Azonkivül egy Rosamund Pilchner regény más világba visz el és megnyugtat.
Na igérem ezentúl csak optimista hangulatban fogok irni.

Divat

Tegnap megpróbáltam kiirni magamból ami fájt és talán ez segit. Ez a nagy meleg, vagy inkább a nagy időjárás különbség, nagyon megviselt. Talán ezért érint minden rosszabb hir érzékenyen. Vagy ez is az őregség jele? Egyáltalán mik az öregség jelei? Mert úgye mindig öregszünk, csak nem mindegy hányról hányra!
A könyv amit a könyvtárból hoztam ki (nem volt szivem közel 3 ezer Ft-ot adni érte, de nem is ér annyit)nagyon gyorsan elolvastam, majd lassabban mégegyszer. Nem voltam tőle elragadtatva. Az 56-os Intézet égisze alatt készült. Bizonyos fejezeteibe tőlem is kértek anyagokat és adatokat. Nem ezért olvastam el, de persze kiváncsi voltam. Nem tetszett, hogy a politikát keverték a divattal. Vagy én nem tudtam, mikor a szabás varrás könyveimet vettem a hetvenes években, hogy ezt a politika akarta, hogy én otthon tudjak varrni? Hiszen azok a könyvek igen jók még mai is, és azt tanulhattam meg belőlük, hogy kell alapszabásmintát szerkeszteni és abból olyan fazont amilyent én akaroki. Miért rosszabb ez mint a nyugati országokban megjelent könyv rossz forditásban ami arról ad tájékoztatást, hogyan kell a megvásárolt szabásmintát alakunkra igazitani. Mennyivel egyszerübb egy alapszabásmintát csinálni és abból modellezni! Már nagyon régen nem varrok magamnak. De -sajnos- a mai öltözködésünkről is lehetne irni. Csakúgy mint az üzletek választékáról. Gondoltuk volna, hogy az "angol" ruha alatt a turkálókat kell érteni?
Engem pl. mindig meglepett az (ellentétben az amerikai szerzővel, aki kutatja a volt szocialista országok és a SZU öltözködési szokásait)a szoc. országokban -ahol igen gyakran megfordultam- hogy milyen jól öltözöttek a nők. Az üzletek választéka nem ezt mutatta. Nemegyszer résztvettem olyan divatbemutatókon, ahol a SZU részére készitett kollekciót mutattuk be. Ugyanakkor szégyelltem magam Moszkvában, mikor megláttam a magyar cimkét a ruhákon. Dehát ennek a világnak vége. Lehet, hogy ilyen szempontból kellene bemutatni ezen országokat. Pl. Prágában, az NDK-ban igen szép és szinvonalas kézimunka ujságokat, fonalakat és általában a kézimunkához szükséges eszközöket lehetett beszerezni. Prágában -ha tehettem- mindig elmentem abban az utcába ahol egymás után voltak az üzletek. Mikor nálunk még nem volt Burda bolt és a német nyelvű Burda is csak elvétve volt, előbb volt lengyel, cseh és orosz nyelven Burdám.
Szóval akinek keze ügyébe kerül ez a könyv, annak javasolom azért átlapozni. Sokféle érdekes emlékkép jut eszünkbe. A gyerekeink (akik ma már anyák) kicsit tanulhatnak.

Csak úgy

Én úgy tekintem a blogomat, mint egy naplót. Ha örömem van, ha bánatom van, kiirom magamból. Ez nem annyira magánéletre vonatkozik, de mégis. Inkább tanulság talán másoknak is. Ha én kiirom magamból amit érzek (akár jó, akár rossz) azzal megnyugtatom magam. Ezt olyan magyar pszichiáter elmondásnak érzem. Sajnos korosztályomból egyre többen mennek el. Ez igen sajnálatos. Mikor dolgoztam akkor mindig azt mondtam, ha elmegyek nyugdijba, feltétlenül valamilyen hobbyt fogok űzni. Azt láttam körülöttem, hogy aki nyugdijba ment és utána dolgozott, azt szinte nem vették ember számba. Azaz igencsak alkalmazkodnia kellett. Aztán uj idők jöttek, van aki tud dolgozni és elismerik a munkáját, de ez a munka egyik napról a másikra megszünhet és a megbecsült dolgozóból egy sértett valaki lehet. Persze ha olyan jellegű a munkája, akkor azért talál magának elfoglaltságot. Pl. a házunkban két matematika tanárnő is van és az egyik aktivan dolgozik a másik korrepetál. Ugyanakkor az angol tanár keresi a munkát. Én úgy gondoltam, hogy összehúzom magam és a nyugdijból élek valamint a hobbymat próbálom űzni. Erre nagyon jó a foltvarrás. Ment is egy darabig. De mindig nyűzsgős voltam igy mikor felkértek hogy a foltvarróknál vállaljak társadalmi munkát, elvállaltam. Hozzáteszem eleinte nehezen tudtam összeegyeztetni a házimunkával, de mára ez is kialakult. Úgy gondoltam ez egy önálló munka és szivesen csinálom. Sajnos ez sem igy alakult, át kell gondolni és többet kell foglalkoznom a foltvarrással. Az sikerélményt ad és ez feltétlenül szükséges az életemhez. Azt gondolom nagyon fontos, hogy azt érezzem, valahol valami fontosat csináltam. A család nagyon jó, az unokákkal lenni jó, de ők egy más világ. Sokat olvasok, az elvonja a figyelmemet sokmindentől. A foltvarrásban nem találtam meg úgy a helyem, hogy az teljesen kielégitsen, de vannak már elképzeléseim. Tény, hogy ha valaki a lakásomba jön, alig lát foltos dolgot, hiszen szinte mindent elajándékozok. Na ezen szeretnék változtatni. Terveim vannak és remélem ezek a tervek a rossz hangulatomból is kivezetnek.
Legközelebb pedig már tudok mutatni is valamit. Ez már a "gyógyulás" utja lesz. Most pedig kiirtam magamból ami bántott és talán ez is jó!

Fejléc

Ha ezt a felhivást közzéteszem, akkor esetleg nyerek egy uj fejléct.
A varróház játékán dvd-t nyerhetsz, részeletekért kattints ide: http://nyjatek.varrohaz.hu/?uid=zi6v

Foltoskodás

Úgy mennek a napok, hogy alig tudom jegyezni, mi történt. A blogomat olyan naplófélének szántam, de akkor ugyebár gyakrabban kellene irni. De a legutolsó bejegyzésben a kisunokám áll Anyukája előtt és nekem olyen jólesik őt nézni. Annyira hasonlit az apjára. Nem tudom a génjeink hol hogyan jönnek elő és egy kis emberke a két szülője és négy nagyszülője közül kire miért hasonlit? Annyi minden érdekes téma van, amit jó lenne tudni.
Varrni akartam, varrtam is, megvolt az ihletem, erre elromlott a varrógépem. Elvittem Szép Gáborhoz, nagyon jól megcsinálta és megint tanultam a gépemről valamit. Köszönet érte! De azért kézzel varrtam. Készültem a lőrinci Közös Varrásra. Jó volt, mint mindig. Két ajándékot vittem. Ezek láthatók a bejegyzés kezdetén. Az is látható, hogy nem vagyok valami jó fotós, hogy legalább szép hátteret adjak. Az egyik egy varróesköz tartó. A kicsike egy japán könyvből való atarashi tartó. Én úgy gondolom, hogy pl. tűzőcérnát lehet benne tartani. Ez teljesen kézzel készült. Mindjárt kettőt csináltam, mert magamnak is csináltam.

Külön lefényképeztem a zárógombját. amit a két fülére kell tenni. Majd ha az enyémet lefényképezem, azt is felteszem. Még a zárógomb van hátra.
A könyv amiből csináltam, nagyon sok szép dolgot mutat. Dehát nem valami könnyű ebből egy nagy táskát megvarrni. Én a hatszögeket a hátoldalán varrtam össze lehetőleg úgy, hogy ne látszódjék. Eredetileg szines vastagabb cérnával kellene varrni egy különleges öltéssel, ami disze neki. De arra gondoltam, ez a tartó túl kicsi ahhoz.
Gyűjtöm a charmhoz az anyagokat. Valószinűleg összefog jönni, habár még kb. 200 db kell, de hát most kezdek majd ollóval járkálni. Van tervem is, de még mindig nem döntöttem el, hogy kézzel vagy géppel csináljam, az eredeti elképzelés szerint, vagy változtassak rajta. Én ezeket a töprengéseket szeretem a legjobban.
Az utcában lomtalanitás van. Túl sok mindent nem tudunk kidobni, inkább selejtezek és a Máltaiakhoz visszük. Találtam egy kardigánt, amit nagyon régen horgoltam un. felvető fonalból. Most azon gondolkodom, hogy felvehetem-e vagy nem. Olyan érzésem van, mintha az abroszt keritettem volna magamra. Viszont horgoltam egy ágyteritőt, de kicsi lett, az meg túl nagy munka, hogy a kardigánt lefejtsem és úgy horgoljak hozzá a teritőhöz. Azt hiszem félre teszem Vilcsikének a kiságyára.
A Folvarró Céh pecsétjeit nagy becsben tartom és varrtam nekik egy kis neszeszert. Fura az égnek álló füleivel, de már megszoktam.

Anyák napja

Itt a május és vel a jó idő. Szinte nyár van már. Minden zöld és ilyenkor az ember hangulata is más. Nemrégen az óvodában anyák napi ünnepség volt. Aranyosak voltak a kicsik és a sok kis testvérke. Nagyon izgultak, közösen szavaltak, majd vagy egyedül, vagy kis csoportokban. A képen édesanyjával látható a kicsike ember.

Itt pedig szavalnak. Hát kisÁkoska nem nőtt nagyra, de hát az apja is ilyen volt. Érdekes volt látni a gyerekeket igy egymás mellett. Voltak nagynővésűek és kicsik, de mind aranyosak.

Ő pedig a kishúga Vilcsike. Nagyon izgatott volt az előadás alatt és mindenáron oda akart menni a testvéréhez. Volt egy másik kislány (anyuka ölében) aki szintén Viola. Vilcsike nagyon aranyos volt, mert többször odament hozzá és megsimogatta. Ő már egy hölgy. Több táskája van (varrhatok én is) amit olyan nagylányosan hord. Itt ő is Anyukájával látható.
Most egy kicsit magamról, azaz a foltoskodásomról. Kecskemétre vittem két ajándékot, azt tudom mutatni, amit én vittem, sajnos nem tudtam még fényképezni hogy én mit kaptam.

Ez a gyöngyös nesszeszer úgy készült, hogy a csoportba valaki behozott ellipszis formára varrt szendvicseket tűzés nélkül. Én letűztem, körbe ferdepántoztam, bevarrtam a zippet (kézzel!) és a keletkezett négyzetekbe egy-egy gyöngyöt varrtam. Egyszerű de nagyon jó kis darab lett belőle.

Ezt a fajta neszit (nem ezt, hanem egy másikat) Tatabányán nyertem tombolán és annyira megtetszett, hogy varrtam kettőt. Alúl egy yo-yoval diszitettem. A különbség annyi az eredetihez képest, hogy beszegtem a zipp nyilását és a zippet kézzel varrtam bele. Bélést készitettem és ennek bevarrásával a zipp bevarrását is takartam.
Most törhetem a fejem, milyen ajándékot vigyek Lőrincre május 8-án.

Csak úgy

Többen kérdezték, miért nem írok? Miért, magam se tudom, úgy elmennek a napok. De tény, hogy járok egy fizikoterápiára és az nagyon kettészeli a napomat. Most eljutottam odáig, hogy varrok. de sajnos az örömbe üröm került, mivel a varrógépem alul igen erősen hurkol. Ez ugyebár attól van, hogy nem elég erősen van az alsó szál feltekerve. Próbáltam másként tekerni, de rájöttem, hogy a felcsévélő rész műanyag része nem jól érintkezik. Viszont a varrógépet nem kívánom szétszedni. Tavaly volt egy kivizsgáláson azaz zsírozáson ahol kértem, hogy nézzék át, nincs-e valami baja. Na ez a rész szerintem elmaradt. Többen dicsérték a Varróvilágot, nekem is nagyon szimpatikusak voltak, amikor találkoztam velük. Nyitva tartásuk a budapesti üzletben nem a legszerencsésebb, azaz egy héten három nap délután vannak nyitva. Elmentem, nagy nehezen megtaláltam, hát kiírva, hogy árubeszerzés miatt zárva. Legközelebb előtte telefonon fel hívom őket. Na ha már ott voltam, akkor kibicegtem a Teréz krt-ra mivel ajánlották, hogy vegyek a térdemre egy mágnesszalagot (2990 Ft.) ami segíteni fog. Közölték, hogy csak szettben árulják 8500 Ft-ért, azaz két szalag térdre és egy csuklóra. Ha csak egy szalagot akarok, akkor rendeljem meg interneten a házhoz szállítás 2000 Ft. Jó üzletpolitika nem?
Tehát ezzel majdnem egy napom ment el minden eredmény nélkül. De hogy pozitívan álljak hozzá, hazafelé -nagy dugóban- jöttem autóbusszal és megint meg kellett állapítanom -a Lánchídon- hogy a mi fővárosunk a legszebb! Legalábbis én így érzem. Több évet éltem külföldön, szép városokban, de Budapest mégiscsak a legszebb! Persze hogy szép, hiszen szülővárosom, itt élek, jó hogy nekem tetszik. Ilyenkor tavasszal meg pláne.
Csak a varrógépem lenne jó, ez bánt nagyon. Olyan jó kis gép, annyira megszoktam. Remélem sikerül hamarosan megjavítani.