2018. május 20., vasárnap

Csak úgy

Szerdán volt Violáéknál Anyák napja. Mivel most végzi a IV.osztályt, ez az iskolában már az utolsó anyák napi ünnepség. Természetesen a táblára nemcsak az Anyáknak szóló köszöntést, de a Nagyanyáknak szólót is felírták. Mint mindig elég sok nagymama is volt. Felkészültek a gyerekek. Minden gyerek irt egy kis szöveget az anyukájáról, hogy milyen és mit csinál, mennyire szeretik egymást. Ezt a szöveget felolvasták egyenként. Csoportokra osztották őket és a csoportok között valaki játszott egy hangszeren. Mivel zenetagozatos osztályba jár, többször volt közös éneklés is. A zenetagozat azt jelenti, hogy több éneket tanulnak, kórusban énekelnek. Mindenki fuvolán is játszik. Ahhoz, hogy hangszeren játszanak, ahhoz külön felvételizni kell és a tanítás után járnak az iskolai zeneiskolába. A kerületben van egy központi zeneiskola a kerületi iskolákból ide járnak közös fellépésekre a tehetségesebbek. 
Itt olvasta fel az Anyukájáról irt kis fogalmazását. Persze ez tetszett az anyukáknak és megható volt.
Viola hegedülni tanul, de -szerintem- a torna jobban megy neki. Viszont szorgalmasan csinálja. Ákoska a zongorában igen kiváló, amit nem gondoltunk volna. Az jó, hogy mind a két gyerek foglalkozik a zenével, hiszen ez sok mindenben segíteni fogja őket az életükben. Milyen fokon fogják tudni, azt nem tudjuk, de kárukra nem válik. 
Itt van a kis hegedűs. Azért jó neki. Emlékszem engem beakartak íratni zongorázni tanulni, de mivel nem volt zongoránk, szóba sem álltak velünk. A zeneiskola még azt is jelenti, hogy minden osztályban van egy zongora (pianínó) és ez segíti a tanárt az előadásában. Jó érzés volt hallgatni őket, aranyosak voltak. Barátságok szövődtek az osztályban és mindkét gyerek szeret iskolába járni. 

Nincsenek megjegyzések: