2008. július 18., péntek

Kisért a múlt...


Na nem kell ezt olyan komolyan érteni. Mindenkinek van múltja és az hozzá tartozik! Én sem tagadom le, márcsak azért sem, mert ha a két fiamra nézek, akkor minden előjön. De nem erről akarok irni. Én szeretem olvasni a blogjaitokat. Sokakat csak a fórumokról ismerek, van akit személyesen, de sokszor az sem olyan nagy ismeretség! Összejöttünk egy közös varráson, köszöntünk, váltottunk pár szót és mindenki ment a következőhöz. De ablogon keresztül jobban megismerhetjük egymást. Nemrégen olvastam valakinek a blogjában, hogy Szegedre jár továbbképzésre, vagy iskolában (lánykori nevén posztgraduális képzésre) ahol Vámos Magda és dr.Móricz Éva vizsgáztattak ill. előadtak. Vámos Magdát én régóta ismerem, elöször persze csak a nevét, mint a Magyar Divat Intézet művészeti vezetőjét (ő akkoriban a divat amolyan szürke eminenciása volt) aztán késöbb munkakapcsolatba kerültünk. Csodáltam mint nőt, ahogy megjelent és öltözött, fotogén arca volt és ügyesen csavart valamit a fejére, ha nem volt frizurája. A hangja pedig jellegzetes, ami a mai napig nem változott. Leginkább akkor csodáltam, mikor a nyugdijazása után és az intézet átalakulása, majd megszünése után is találta magának elfoglaltságot és egyre több helyen hallottam, hogy ott van. Mostanában pedig fejébe vette, hogy könyvbe foglalja amit a magyar divat kialakulásáról és az intézetről tud. Mármint az 50-es évektől megszünéséig és az ezen idő divat alakulásáról, nemzetközi kapcsolatairól. Felhajtott pénzt, kapcsolatot, volt aki nem tudott/vagy nem akart segiteni, volt akik már eltávoztak. Igy jutott el hozzám. Én adtam neki fényképeket, cikkeket, meséltem amit tudtam. Mikor olvastam a nevét, a rákövetkező napon felhivott és kért fényképet rólam a készülő könyvébe. Persze nem a mostani mivoltomról, hiszen mikor vele kapcsolatba kerültem, másként néztem ki. Küldtem is képeket és kettőt felteszek. Mindkettő régi kép. Ahol egy kolléganőmmel vagyok azt a képet azért tettem föl -most egy kicsit büszke vagyok magamra!- mert a rajtam lévő kosztümöt én varrtam. Magam szerkesztettem a szabásmintáját. Az ujja huzott (kicsit húz) a kabátját nem szerettem, a szoknyáját viszont nagyon sokáig hordtam. Az akkor divatos jersey-ből volt. Később felvágtam és szőnyeget horgoltam belőle. Sokáig használtuk, két éve dobtam ki.
Szóval igy kisért a múlt. Sokszor gondoltam arra, hogy ami egy emberrel történik élete során az egy kész regény, csak nincs mindenkinek olyan tehetsége, hogy leirja élvezetesen.

4 megjegyzés:

Szömörce írta...

Vár egy meglepetés a blogomon :)

katafolt írta...

Annyira szeretem,amikor régi dolgokról mesélsz...

Violini írta...

én is! mi volt a munkád,amíg dolgoztál?ha nem vagyok indiszkrét...

Marianna írta...

Hát nem is tudom! Annyi mindent csináltam. Nemzetközi együttműködés, aztán kereskedelemfejlesztés. Mindig volt szoc.országokkal. Ill. később már visegrádi országok. De ezek az utolsó 20 évben. De mindig a textil és ruhaipar közelében.