Foltoskodás

Mint korábban irtam, jelenleg a foltos tevékenységemben a fő irány a Lucy Boston. Megszereztem a könyvet és sok képet gyüjtöttem hozzá. Tavaly egy 4x4-es képet csináltam, az itthon található nem a legminőségibb anyagokból. Aztán elkezdtem a félretett kincseimet elővenni és csinálni szép anyagokból. Angol papirtechnikával dolgozom, azaz kiszerkesztettem a sablonokat és arra fércelem amiket aztán összevarrok. Azaz a felfércelt sablonokat rakosgatom és igy kialakul a minta. Már 10 db. blokk készen van. Most mindegyiket körbe kell fehér sablonokkal varrni.
Közben elmentem dobozt varrni. Mivel egyszinű anyagból készült a doboz teste, úgy döntöttem a tetejére teszek egy kis Lucy Bostont. A doboz fiókjai más szinűek igy a blokkon is szerepel.
Az eredeti Lucy-n a blokkok 1 inch-esek a dobozén 1/2 inch-esek.

Csak úgy

Tegnap voltam egy tanfolyamon. Egy varrótanfolyamon ahol dobozt csináltunk. Többször gondoltam, hogy minek megyek én dobozt varrni, kell nekem az a doboz? De aztán elmentem, felkészültem. Jó volt újra az ismerös arcok között lenni és dolgozni. Mivel az előadó -Urbánffy Teri - szerintem jó előadó, sikerült neki megteremteni azt a hangulatot, hogy mindenki szorgalmasan dolgozott, ő ahol kell segitett, magyarázott. Nem lettem teljes mértékben kész, de tudom mit kell még csinálni és betudom fejezni. Szóval olyan sikerélménnyel jöttem el és szeretnék több ilyen tipusú tanfolyamra menni. Ahol mindenki azt csinálja amit kell és mindig megkapja azt a segitséget ami éppen kell. Fényképet nem mutatok, a félig kész dobozomat még nem akarom mutatni. Hiába van meg a leirása, magamtól nem tudnám megcsinálni. Ezért kell a szakszerű előadás, magyarázat. 

Azért szeretek tanfolyamokra járni, mert ott akkor azt csinálom, amit akarok, semmi nem von el. Úgy mondom, hogy "időt fizetek" magamnak. Most is van a gépemnél valami, amit csinálnék, de valahogy mindig más jön közbe. Nem a szabásminta hiányzik, hanem a légkör amikor látom, hogy más is dolgozik, nekem is kell. Hiába én csapatjátékos vagyok és azt szeretem ha vannak körülöttem akik szintén dolgoznak. Sokszor egy-egy megjegyzés tovább visz. Érdekes, de igy van. Egy ilyen tanfolyam más mint egy Közös Varrás. 

Csak úgy!

Hát ez a bejegyzésem nem a legvidámabbakból való. De muszáj irnom, hogy ezzel is kiirjam magamból ami foglalkoztat. Sokszor gondoltam arra, hogy naplószerüen leirom a gondolataimat és ezt valamilyen formában kinyomtatva lefüzöm. Aztán ki fogja olvasni az egy más kérdés. Mivel van blogom, tehát itt irok. Én biztos, hogy elolvasom, aki akarja szintén. 

Egy személyes dologgal kell kezdenem. Persze tudomásul veszem, hogy van akinek nem tetszik, ha a személyes dolgaimról irok, de hát ez az élet. Szóval férjem egy alföldi kisvárosból származik, ott élt az érettségiig, majd egyetemre került, ahol megismerkedett velem és a munkánkat már Bp-en kezdtük. Javasolták ugyan, hogy telepedjünk le ott, de egyikünk sem akart. Sokat jártunk vissza, barátai onnan is vannak, akik szintén Bp-en élnek és sokat nosztalgiáznak. Apósom 15 éve meghalt és azóta anyósomat minden évben kb. 2-4 hónapra magunkhoz hozzuk. Igy nem érzi magát annyira egyedül és segitünk neki. Mindig örömmel megy vissza saját lakásába. Szó volt ugyan arról, hogy felköltözik Bp-re de ennek részben anyagi okai is voltak. Ezenkivül aki egy kisvárosban élte le életét, az nehezen szokik  meg egy nagyvárosban. 

Az idén terveztük, hogy december közepén felhozzuk, de november 28-án jött a telefon, hogy leesett a székről és eltörte a combját. Igy az orvos beutalta a kórházba. Mivel olyan gyógyszert szedett, aminek a hatását a szervezetéből ki kell hajtani, kb. 3 nap múlva operálták. Mi addigra már ott voltunk. Az operáció sikerült és aránylag jól viselte a megpróbáltatást. Viszont nem maradhatott a baleseti sebészeti részlegen igy átkerült a krónikus osztályra. Kiderült, hogy bizony 24 órás felügyeletre van szüksége. Eddig egy szomszéd segitsége volt, de mások is segitettek neki, mi havonta 3-4 napot töltöttünk nála, mikor elvittük az OTP-be, fodrászhoz, temetőbe. Elmentünk, hogy megérdeklödjük, milyen lehetőségek vannak. Találtunk is egy olyan otthont, ahol ápolni tudják, közel van a lakáshoz. Szerencsénk volt, mivel szinte minden feltételnek megfelelt és januártól felvételt is nyert, ahogy a kórház engedélyt ad. A kórházba minden nap legalább két látogatója volt. Január elején pár napra hazajöttünk Bp-re bizonyos dolgok elintézésére. Január 9-én visszamentünk és sajnos rosszabb állapotban találtunk. Végül 11-én este végleg elaludt. Élt 92 évet.

Egy szubjektiv megjegyzés. Többekkel beszélve azt mondták, hogy szép kort élt meg és örüljünk, hogy végül is nem szenvedett olyan sokat. Ez igaz, de férjemnek az édesanyja volt és egy anyát elvesziteni mindig is nagy veszteség. Ezt nehéz feldolgozni.

Ami az ügyintézést illeti, abban a kisváros előnyei nagy segitségünkre volt. Valahogy az élet nyugodtabb, az emberek nyitottabbak (lehet, hogy velünk a pestiekkel akik aztán tovább állnak!) az egyes intézmények, üzletek közel voltak igy hamarabb tudtunk intézkedni. Nyugdijasnak elönyösebb egy kisváros, persze nem biztos, hogy most leköltözve megtudnék szokni. Nekem az emberek hozzáállása tetszett. Az is igaz, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, ami sokszor jól jött. A kórházra nem szólhatok egy rossz szót sem. A nővérek nagyon szolgálatkészek és segitők voltak.  Maga a kórházi lét a beteg számára -legyen az a legideálisabb és legkorszerübb- nem a legjobb. Ezen szerintem nem lehet segiteni. A gyógyulás a betegtől függ. (ezt sajnos erre az esetre értem) Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy ha valaki elakar menni, akkor elmegy! Szomorú de igy van. 

Még lesz pár nehéz napunk, a temetés és utána bizonyos dolgok elintézése. Ezt feldolgozni nekünk magunknak kell. Hozzáteszem, hogy mivel a szervezés nagyrésze rám hárult, nekem nagyon sokat segitett a varrás. 4 Lucy Boston blokkot varrtam. Majd lefényképezem és felteszem. Hiszem, hogy a kézimunka megnyugvást ad.

Csak úgy!

Elérkeztünk karácsony estéjéhez és hamarosan köszöntjük a régi évet és üdvözöljük az Újévet. Nem akarok összegzést csinálni, majd talán az újévben.
Addig is minden kedves olvasomnak kivánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet.
A képen egy kedves foltvarró angyalkái láthatók, ezzel kivánok minden jót!

Foltoskodás

Nem akartam a FB-n mutatni, ott általában nem szeretem mutatni a kész vagy félkész dolgaimat. Nem tudom miért, de nekem a blog jobban tetszik.

A közelmúltban nézhettük meg az oklahomai foltosok Modern quilt kiállitását. A szemfülesek-akiknek sikerült időben jelentkezni- résztvehettek 3 workshopon. Nekem is sikerült a harmadik turnusba bekerülni. Kaptunk ajándékba a MODA cég ajándékaként egy kis anyagcsomagot.  42 db. kb. 6x6 cm-es anyagdarabkát. (a workshopról korábban irtam és képeket mutattam) Pályázatot irtak ki, hogy a kapott anyagokból készitsünk egy modern quiltet. A képet elküldve az oklahomaiak kiválasztják, melyik lesz az a 9 darab, amelyeket Ágnes kivisz magával és résztvesznek a január 8-i kiállitásukon. 17 darab érkezett be és ebből választották ki a 9 darabot. 

Én ezt a darabot csináltam és ez is utazik az óceán túloldalára. Sajnos nem volt meg a szinkerék minden szine, ezért úgy gondoltam, hogy kézzel himzőfonallal tűzöm meg. Igy 30x30 cm lett. Nagyobbat akartam, de akkor nagyon nagy rész maradt volna szabadon. Szóval most már másként csinálnám, de ez sikerült. Örültem, hogy összejött. Eredetileg sötétszürke alapra akartam, de a szürkék és a fekete nem jött volna ki. A nagy hatszögeket erős zölddel tűztem körül, mivel ez a szin hiányzott.

Csak úgy!

Alcimet nem adok inkább egy kicsit nosztalgiázok és büszkélkedek. 

Sajnos (vagy nem?!) életem nagyobbik részét megéltem és azt csinálok -elvileg- amit szeretek és akarok! Viszont az eltelt évek nem hagytak nyomot az egészségemen, azaz apró jelek, de észreveszem, hogy nem vagyok olyan mint régen. Talán vissza kellene vennem bizonyos dolgokból, talán többet kellene pihenni. Nem tudom  mi a helyes. Tény, hogy elfáradtam. Ezért lassabban élek, kevésbé vagyok mozgékony! De nem keseregni akarok. Ami volt, az volt, jelenleg a jelenben élünk és annak örülünk ami most van. 

Van két fiam akiket azt hiszem sikerült jól felnevelni és megtalálták helyüket a világban. Az nagyobbik fiamnak két szép gyereke van Ákoska és Viola. (Ákoskát azért hivjuk kicsinyitő jelzővel, mivel apja is ezt a keresztnevet viseli) Úgy érzem két jól sikerült unokánk van. Mindketten már iskolások, Ákoska harmadikos, Viola elsős. Mindketten zenei tagozatos iskolába járnak. Ákoska nemrégen egy hangversenyen -ahol az iskola énekkara szerepelt- szólóénekes volt, azaz kiállt előre és ott énekelt. Viola ügyesen tornázik ritmikus sportgimnasztikára jár és nagyon nagy lelkesedéssel csinálja. A csoportjában a legkisebb de ügyes. Nagyon szépen rajzol. Ezenkivül mind a ketten sakkoznak. Tudom, hogy ezeket a sikereiket a szülők odafigyelésének, szervezésének és munkájuknak is köszönhetik. Viszont úgy érzem, hogy a mi munkánk talán abban van, hogy gyermekeinket sikerült úgy nevelni, hogy eljussanak idáig. 

Ezért egy kicsit büszke vagyok, de mindig ott van, hogy mégse tettem meg mindent? Életemben sokat dolgoztam, sokszor nem voltam elégedett (idő és pénzhiány stb.) akkor mondta egy idősebb kollégám, hogy a legfontosabb az életemben legyen a család és az egészség. Ennek most érzem az igazát. 

Végül ide teszem Viola rajzát, amin 7 napig dolgozott és ahhoz képest, hogy 6 éves igen figyelemreméltó. Ez éltet minket.

Foltoskodás

Az elmúlt idő és a következő is bővelkedik a foltos eseményekben. Szinte egyszerre volt a Határtalanu, az Amerikai Modern Quilt kiállitás és workshopok, a Moder Mühely kiállitásáról nem beszélve. Aztán ott vannak a kiállitások és közös varrások. Szinte minden napra vagy hétvégére jut valami. Ezt a család nehezen tolerálja a ház asszonyának. De hát a foltosok mindenre képesek!

Az Amerikai Modern Quilt kiállitása és a workshopok elég nagy reklám kampánnyal hirdették magukat. Igaz a hirdetések többsége a Facebookon volt, de hát amúgy is szájról szájra mentek a hirek.

Mivel a megynitóra nem tudtam elmenni, de sikerült az egyik workshopra regisztrálni igy az utolsón résztvehettem. Nagyon tetszett és most is a hatása alatt vagyok. A kiállitáson az oklohamai Modern Quilt csopor néhány tagjának művei voltak. Nagyon szépek és szépen kidolgozottak. Nem hagyományos patchwork formák, hanem modern formában, de nagyon szépen kivitelezve és megtűzve. Szóval varrni azért kell tudni!

Ez nekem a szinek gazdagsága és a hullám vonal ötletes megválasztása miatt tetszett. A tűzés a varrások két oldalán kézzel nagyobb öltésekkel történt.

Ezek az egyszerüségükkel és a pontos szép tűzésükkel tetszettek.

Ezek közül nekem a felső téglalpok fekete keretben tetszettek leginkább. A körülőtte lévők szintén szépek, de ennek a kivitelezése is nagyon szép volt.

A workshopokon ami általában 2 órát vett igénybe, természetesen csak kézi varrás jöhetett szóba és a ragasztás. Kisebb használati tárgyakat varrtunk, mint pohár alátét, szemüvegtartó, pohár védő stb. Az alapokat Ági a fő szervező megvarrva hozta és kaptuk tőle, csakúgy mint az apró anyagokat. Az alapra tetszés szerinti formákat varrtunk, ragasztottunk és tűztünk. Ezek persze nem művészi munkák, csak a mi szemünkben azok, de jókedvvel csináltuk és nem volt két egyforma darab.

Ez az egyik csoport által megvarrt darabok.

Ez a mi csoportunk darabjai. Oldalt látható egy fejpánt, amit egy fiatal foltos varrt és más fel is vette úgy ment haza.

Ez a kedvencem egy szemüvegtartó és tűpárna.

Jó volt a közös varrás, Ági nagyon érdekesen és részletesen mesélt csoportjuk életéről és általában az amerikai foltos életről. Azt hiszem ő is sok információt szerzett a magyar foltosok életéről és műveikről.

Ami nekem nagyon tetszett -és kicsit irigykedtem is- az a sok szép anyag . Azaz nálunk is vannak szép anyagok, de ezek a szinek és minták nem mindenütt találhatók elfogadható áron.

Jó élmény volt és teljesen feltöltödtem a sokmindennel, ami remélem még kitart sokáig. Köszönet a szervezőknek!