Csak úgy!

Hát ez a bejegyzésem nem a legvidámabbakból való. De muszáj irnom, hogy ezzel is kiirjam magamból ami foglalkoztat. Sokszor gondoltam arra, hogy naplószerüen leirom a gondolataimat és ezt valamilyen formában kinyomtatva lefüzöm. Aztán ki fogja olvasni az egy más kérdés. Mivel van blogom, tehát itt irok. Én biztos, hogy elolvasom, aki akarja szintén. 

Egy személyes dologgal kell kezdenem. Persze tudomásul veszem, hogy van akinek nem tetszik, ha a személyes dolgaimról irok, de hát ez az élet. Szóval férjem egy alföldi kisvárosból származik, ott élt az érettségiig, majd egyetemre került, ahol megismerkedett velem és a munkánkat már Bp-en kezdtük. Javasolták ugyan, hogy telepedjünk le ott, de egyikünk sem akart. Sokat jártunk vissza, barátai onnan is vannak, akik szintén Bp-en élnek és sokat nosztalgiáznak. Apósom 15 éve meghalt és azóta anyósomat minden évben kb. 2-4 hónapra magunkhoz hozzuk. Igy nem érzi magát annyira egyedül és segitünk neki. Mindig örömmel megy vissza saját lakásába. Szó volt ugyan arról, hogy felköltözik Bp-re de ennek részben anyagi okai is voltak. Ezenkivül aki egy kisvárosban élte le életét, az nehezen szokik  meg egy nagyvárosban. 

Az idén terveztük, hogy december közepén felhozzuk, de november 28-án jött a telefon, hogy leesett a székről és eltörte a combját. Igy az orvos beutalta a kórházba. Mivel olyan gyógyszert szedett, aminek a hatását a szervezetéből ki kell hajtani, kb. 3 nap múlva operálták. Mi addigra már ott voltunk. Az operáció sikerült és aránylag jól viselte a megpróbáltatást. Viszont nem maradhatott a baleseti sebészeti részlegen igy átkerült a krónikus osztályra. Kiderült, hogy bizony 24 órás felügyeletre van szüksége. Eddig egy szomszéd segitsége volt, de mások is segitettek neki, mi havonta 3-4 napot töltöttünk nála, mikor elvittük az OTP-be, fodrászhoz, temetőbe. Elmentünk, hogy megérdeklödjük, milyen lehetőségek vannak. Találtunk is egy olyan otthont, ahol ápolni tudják, közel van a lakáshoz. Szerencsénk volt, mivel szinte minden feltételnek megfelelt és januártól felvételt is nyert, ahogy a kórház engedélyt ad. A kórházba minden nap legalább két látogatója volt. Január elején pár napra hazajöttünk Bp-re bizonyos dolgok elintézésére. Január 9-én visszamentünk és sajnos rosszabb állapotban találtunk. Végül 11-én este végleg elaludt. Élt 92 évet.

Egy szubjektiv megjegyzés. Többekkel beszélve azt mondták, hogy szép kort élt meg és örüljünk, hogy végül is nem szenvedett olyan sokat. Ez igaz, de férjemnek az édesanyja volt és egy anyát elvesziteni mindig is nagy veszteség. Ezt nehéz feldolgozni.

Ami az ügyintézést illeti, abban a kisváros előnyei nagy segitségünkre volt. Valahogy az élet nyugodtabb, az emberek nyitottabbak (lehet, hogy velünk a pestiekkel akik aztán tovább állnak!) az egyes intézmények, üzletek közel voltak igy hamarabb tudtunk intézkedni. Nyugdijasnak elönyösebb egy kisváros, persze nem biztos, hogy most leköltözve megtudnék szokni. Nekem az emberek hozzáállása tetszett. Az is igaz, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, ami sokszor jól jött. A kórházra nem szólhatok egy rossz szót sem. A nővérek nagyon szolgálatkészek és segitők voltak.  Maga a kórházi lét a beteg számára -legyen az a legideálisabb és legkorszerübb- nem a legjobb. Ezen szerintem nem lehet segiteni. A gyógyulás a betegtől függ. (ezt sajnos erre az esetre értem) Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy ha valaki elakar menni, akkor elmegy! Szomorú de igy van. 

Még lesz pár nehéz napunk, a temetés és utána bizonyos dolgok elintézése. Ezt feldolgozni nekünk magunknak kell. Hozzáteszem, hogy mivel a szervezés nagyrésze rám hárult, nekem nagyon sokat segitett a varrás. 4 Lucy Boston blokkot varrtam. Majd lefényképezem és felteszem. Hiszem, hogy a kézimunka megnyugvást ad.

Csak úgy!

Elérkeztünk karácsony estéjéhez és hamarosan köszöntjük a régi évet és üdvözöljük az Újévet. Nem akarok összegzést csinálni, majd talán az újévben.
Addig is minden kedves olvasomnak kivánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet.
A képen egy kedves foltvarró angyalkái láthatók, ezzel kivánok minden jót!

Foltoskodás

Nem akartam a FB-n mutatni, ott általában nem szeretem mutatni a kész vagy félkész dolgaimat. Nem tudom miért, de nekem a blog jobban tetszik.

A közelmúltban nézhettük meg az oklahomai foltosok Modern quilt kiállitását. A szemfülesek-akiknek sikerült időben jelentkezni- résztvehettek 3 workshopon. Nekem is sikerült a harmadik turnusba bekerülni. Kaptunk ajándékba a MODA cég ajándékaként egy kis anyagcsomagot.  42 db. kb. 6x6 cm-es anyagdarabkát. (a workshopról korábban irtam és képeket mutattam) Pályázatot irtak ki, hogy a kapott anyagokból készitsünk egy modern quiltet. A képet elküldve az oklahomaiak kiválasztják, melyik lesz az a 9 darab, amelyeket Ágnes kivisz magával és résztvesznek a január 8-i kiállitásukon. 17 darab érkezett be és ebből választották ki a 9 darabot. 

Én ezt a darabot csináltam és ez is utazik az óceán túloldalára. Sajnos nem volt meg a szinkerék minden szine, ezért úgy gondoltam, hogy kézzel himzőfonallal tűzöm meg. Igy 30x30 cm lett. Nagyobbat akartam, de akkor nagyon nagy rész maradt volna szabadon. Szóval most már másként csinálnám, de ez sikerült. Örültem, hogy összejött. Eredetileg sötétszürke alapra akartam, de a szürkék és a fekete nem jött volna ki. A nagy hatszögeket erős zölddel tűztem körül, mivel ez a szin hiányzott.

Csak úgy!

Alcimet nem adok inkább egy kicsit nosztalgiázok és büszkélkedek. 

Sajnos (vagy nem?!) életem nagyobbik részét megéltem és azt csinálok -elvileg- amit szeretek és akarok! Viszont az eltelt évek nem hagytak nyomot az egészségemen, azaz apró jelek, de észreveszem, hogy nem vagyok olyan mint régen. Talán vissza kellene vennem bizonyos dolgokból, talán többet kellene pihenni. Nem tudom  mi a helyes. Tény, hogy elfáradtam. Ezért lassabban élek, kevésbé vagyok mozgékony! De nem keseregni akarok. Ami volt, az volt, jelenleg a jelenben élünk és annak örülünk ami most van. 

Van két fiam akiket azt hiszem sikerült jól felnevelni és megtalálták helyüket a világban. Az nagyobbik fiamnak két szép gyereke van Ákoska és Viola. (Ákoskát azért hivjuk kicsinyitő jelzővel, mivel apja is ezt a keresztnevet viseli) Úgy érzem két jól sikerült unokánk van. Mindketten már iskolások, Ákoska harmadikos, Viola elsős. Mindketten zenei tagozatos iskolába járnak. Ákoska nemrégen egy hangversenyen -ahol az iskola énekkara szerepelt- szólóénekes volt, azaz kiállt előre és ott énekelt. Viola ügyesen tornázik ritmikus sportgimnasztikára jár és nagyon nagy lelkesedéssel csinálja. A csoportjában a legkisebb de ügyes. Nagyon szépen rajzol. Ezenkivül mind a ketten sakkoznak. Tudom, hogy ezeket a sikereiket a szülők odafigyelésének, szervezésének és munkájuknak is köszönhetik. Viszont úgy érzem, hogy a mi munkánk talán abban van, hogy gyermekeinket sikerült úgy nevelni, hogy eljussanak idáig. 

Ezért egy kicsit büszke vagyok, de mindig ott van, hogy mégse tettem meg mindent? Életemben sokat dolgoztam, sokszor nem voltam elégedett (idő és pénzhiány stb.) akkor mondta egy idősebb kollégám, hogy a legfontosabb az életemben legyen a család és az egészség. Ennek most érzem az igazát. 

Végül ide teszem Viola rajzát, amin 7 napig dolgozott és ahhoz képest, hogy 6 éves igen figyelemreméltó. Ez éltet minket.

Foltoskodás

Az elmúlt idő és a következő is bővelkedik a foltos eseményekben. Szinte egyszerre volt a Határtalanu, az Amerikai Modern Quilt kiállitás és workshopok, a Moder Mühely kiállitásáról nem beszélve. Aztán ott vannak a kiállitások és közös varrások. Szinte minden napra vagy hétvégére jut valami. Ezt a család nehezen tolerálja a ház asszonyának. De hát a foltosok mindenre képesek!

Az Amerikai Modern Quilt kiállitása és a workshopok elég nagy reklám kampánnyal hirdették magukat. Igaz a hirdetések többsége a Facebookon volt, de hát amúgy is szájról szájra mentek a hirek.

Mivel a megynitóra nem tudtam elmenni, de sikerült az egyik workshopra regisztrálni igy az utolsón résztvehettem. Nagyon tetszett és most is a hatása alatt vagyok. A kiállitáson az oklohamai Modern Quilt csopor néhány tagjának művei voltak. Nagyon szépek és szépen kidolgozottak. Nem hagyományos patchwork formák, hanem modern formában, de nagyon szépen kivitelezve és megtűzve. Szóval varrni azért kell tudni!

Ez nekem a szinek gazdagsága és a hullám vonal ötletes megválasztása miatt tetszett. A tűzés a varrások két oldalán kézzel nagyobb öltésekkel történt.

Ezek az egyszerüségükkel és a pontos szép tűzésükkel tetszettek.

Ezek közül nekem a felső téglalpok fekete keretben tetszettek leginkább. A körülőtte lévők szintén szépek, de ennek a kivitelezése is nagyon szép volt.

A workshopokon ami általában 2 órát vett igénybe, természetesen csak kézi varrás jöhetett szóba és a ragasztás. Kisebb használati tárgyakat varrtunk, mint pohár alátét, szemüvegtartó, pohár védő stb. Az alapokat Ági a fő szervező megvarrva hozta és kaptuk tőle, csakúgy mint az apró anyagokat. Az alapra tetszés szerinti formákat varrtunk, ragasztottunk és tűztünk. Ezek persze nem művészi munkák, csak a mi szemünkben azok, de jókedvvel csináltuk és nem volt két egyforma darab.

Ez az egyik csoport által megvarrt darabok.

Ez a mi csoportunk darabjai. Oldalt látható egy fejpánt, amit egy fiatal foltos varrt és más fel is vette úgy ment haza.

Ez a kedvencem egy szemüvegtartó és tűpárna.

Jó volt a közös varrás, Ági nagyon érdekesen és részletesen mesélt csoportjuk életéről és általában az amerikai foltos életről. Azt hiszem ő is sok információt szerzett a magyar foltosok életéről és műveikről.

Ami nekem nagyon tetszett -és kicsit irigykedtem is- az a sok szép anyag . Azaz nálunk is vannak szép anyagok, de ezek a szinek és minták nem mindenütt találhatók elfogadható áron.

Jó élmény volt és teljesen feltöltödtem a sokmindennel, ami remélem még kitart sokáig. Köszönet a szervezőknek!

Foltoskodás

Megvolt a Határtalanul, sok előkészületi munkával, sok résztvevővel és sok ismerössel. A kiállitott anyagokról és dijazottakról nem akarok irni. Ezekről sok képet feltettek és irtak. 

Felajánlottam, hogy segitek és igy két napig régi és mostani újságokat árusitottam. Korábban felvetettem hogy a maradék újságokat érdemes lenne eladni és voltak is ilyen akciók. Nehéz kiszámitani mennyi kell egy-eyg hónapban. Persze vannak olyan számok, amiből nem marad semmi. Végül is sikeres volt. Egy hibája volt részemről, nagyon keveset tudtam nézni a kiállitott műveket. Pedig nagyon szépek voltak és a fénykép nem mindig tudja visszaadni azokat az apróságokat amiket csak szemmel (kézzel) lehet megnézni. 

Az árusok kicsit zyufolfa voltak, azaz reggel nagyon megrohanták őket. Késöbb aztán már kényelmesen lehetett körülnézni. 

Sikerült Várady Gyöngyi tanfolyamára benézni úgy, hogy ne zavarjuk. Tavaly voltam egy tanfolyamán és nagyon élveztem. Mikor a kerek erdőt és a virágos kertet varrták, akkor én nem voltam itthon igy nem sikerült megtanulnom, csak tavaly Kecskeméten. Nagyon megtetszett. Bemutattam egy szemüvegtartót amire két oldalán fákat varrtam. Ezzel bizonyitottam, hogy nem volt hiába a tanitásom. A másnapi festéses tanfolyam nagyon érdekes volt, de valahogy most a festés nem vonz. 

Ami számomra érdekes volt, lefényképeztem az egyik mintalapot, amin az én kis minta blokkom is ott volt. Akkor a papirra varrást csináltam. Most biztos, hogy másképpen csinálnám. Hát ebben is úgy vagyunk, hogy az izlésünk változik. Mivel Varsóban voltam igy a fehér-piros és piros-fehér-zöld jelképezte  a magyar lengyel barátságot.

Ezt a blokkot ajándékba is megvarrtam és sikerem volt vele. Hozzáteszem, hogy nem minőségi anyagból készült, hoszen akkor még ritkán jutottunk amerikai anyaghoz. Nekem kedves. Egy kis négyzete (egy házikó) ma is disziti az előszobánkat.

Szép és tartalmas hétvége volt. Az élményektől feltöltekezve, kicsit elfáradva de jó volt.

Foltoskodás

November sok foltos eseményben bővelkedik. Sajnos igy van már évek óta, hogy az ősz igen zsúfolt rendezvényekben. Igy aztán vagy rohanunk egyikről a másikra, vagy választunk!
Az egyik legnagyobb a Magyar Foltvarró Cég Határtalanul rendezvénye, ahol a foltvarrás 25 éves elterjedését ünnepeljük. Sajnos -nem a mi hibánkból- már nem a Várban leszez a rendezvény, hanem a József Attila Müvelődési Házban a XIII. kerületben. Tudom a Várban nehéz volt parkolni, de a kiállitást az épület szépsége és a környezet csak növelte. Emlékszem külföldi vendégeink, akik igen kedvezményesen tudtak az épületben megszállni, csodálattal meséltek az esti Budapest szépségéről, amit a Halászbástyáról tekintettek meg. Hiába változnak az idők és változnak a feltételek. Ez a jelenlegi épület egy Müvelődési ház, még nem sikerült annyira megszokni, de egyre több az új foltvarrás iránt érdeklödő és nekik már ez a természetes.

A MFC tagjaiból alakult a Modern Műhely, akik a modern foltvarrás területén alkotnak, kiállitanak, külföldre járnak kiállitásokra. Sikeresek és nagyon ügyesen szervezik munkájukat. Kiállitásuk lesz, de megjelölnek egy napot, amikor beszélgetésre hivják az érdeklödöket.

Ez a két esemény nem ütközik időben, de van egy harmadik rendezvény, amely némileg a Határtalanul-lal egyidőben tartja megnyitóját. Egy lelkes "külföldre szakadt" foltvarró az USA-ban Oklahomában az ottani Modern Quilt csoportban varrja műveit. Az volt a vágya, hogy Magyarországon szeretné csoportjának munkáit megmutatni. Igy született ez a kiállitás és hozzá kapcsolodó workshopok.

A kiállitás a Virányosi Közösségi Házban lesz (Bp.1125 Szarvas Gábor u. 8/c - megközelithető a Széll Kálmán térről a 155-ös autóbusszal)
A megnyitó november 8-án du. 17 órakor lesz és a kiállitás november 27-vel bezárólag lesz nyitva.
A szervezésről a Facebook-on igen részletesen olvashattok.
Szóval van hová menni és van mit nézni. Csak ajánlani lehet a programokat.