Kecskeméti tábor

Az idén is megrendezte a céh a kecskeméti táborát. Jelentkeztem, elmentem és jó érzetem magam. Ez egy igen rövid értékelése az tábornak. 

Az idő elég meleg volt, de a vastag falak valahogy ezt ellensúlyozták. Egy nagy teremben voltunk és nem túl szorosan, azaz kényelmesen jól tudtunk dolgozni. Ez igen jó volt, mert nem szeretem ha nagyon szorosan vagyunk, nem jó a világitás. Itt minden ideális volt. Szokásomhoz hiven nem csináltam meg mindent (semmit!) helyszinen és önbizalmamnak nem tett jót, mikor láttam, hogy volt olyan aki igen gyorsan pontosan szépen megcsinálta az éppen bemutatott darabot. 

Ez a kis csapat (páran nincsenek rajta)

Megjegyzésként kell leírnom, hogy fényképezőgépemet nem tudtam használni, mivel előttem valaki (férjem!) másként állította be én pedig addig nyomogattam, hogy nem sikerült vele semmit se csinálni. Viszont a telefonommal sikerült képeket csinálnom. Azzal pedig az a bajom, hogy a számítógépem nem látja, azaz a gépemet kellene egy kicsit átnézni. Végül rájöttem, hogy a gmail-on keresztül mégiscsak hozzájutok a képekhez. Na ez csak egy kis kitérő. 

Négy oktatónk volt (a legjobbak!) akiknek a tudásában nem nem kételkedem. Én mindenkit szeretek és mindig tanulok valami újat. Véleményem szerint jól felkészültem, de ez az első nap kiderült, hogy mégse úgy készültem fel, ahogy kellett volna. Az első téma a csíkvarrás volt amihez a leírás szerint kellett a csíkokat kivágni. A színleírás alapján (élénk, elütő színű stb.) összeállítottam a készletet és ott derült ki, hogy nem egészen így kellett volna összeválogatnom az anyagokat. Aki plusz anyagot hozott, az esetleg kicserélte a szerinte oda nem illő darabokat és igen szép blokkokat kapott. Mivel fényképeztem és jegyzeteltem, ez lehetőséget ad arra, hogy itthon megcsináljam és igy jobban megtanuljam. Én arra gondoltam, hogy a csiktechnikában nem tudnak újat mutatni, de mégis igen érdkes és gyorsan készülő blokkokat tanultam.

Ez egy blokk amit kiegészítve lehet nagy takarót összeállítani és sok maradék anyagot felhasználni.

Ez már egy nagyobb teritő alapja, kis fekete négyzetek nélkül, azaz sötétkékkel.

Mindenki kapott egy kis kiszabott négyzetet, amit egy asztalon kellett kirakni, Zsuzsa néni ezekre vigyázott ill. rendezgette, hogy helyesen legyen összerakva.

Ez már a második napi téma volt: egy hátizsák. Ez elölről, ezt a modellt egy tanfolyami hallgató készítette ott helyben.

Ez a hátizsáknak a  illető hátára kerülő része és alja. Nem látszik, de kelül van egy zseb kis cipzárral. A hátizsák egy hosszú cipzárral nyitódik és záródik.

Itt látszódik a cipzár és a fedőlap ami nem engedi kihullani a hátizsákban lévő dolgokat. Igen kényelmes és jó kis modell. 

Ezután a modern fa elkészítése volt a feladat. Anyagcsomag alapján kellett mindenkinek elkészíteni az alapot és ha úgy érezte akkor a fát is hozzá. Minden segítséget megkaptunk hozzá, de a letűzés bizony időt vett igénybe. 

Itt az alapot gépeli a szorgos Katika. A fát később varrta rá.

Másnap a kézivarrásé volt és applikációt gyakoroltunk. Gyönyörű kész munkákat láttunk, de tudtuk, hogy ezeket csak sok-sok gyakorlással tudjuk elsajátitani.

Ez egy olyan modell, amelyek között horgolt négyzetek voltak és ez kiemelte a nagyon szépen applikált elemeket.

Ez egy magyaros mintával készült kékfestőalapú (pályázatra készitett) mű.

Csak nézegetni valónak egy érdekes mola kép.

Életképek a munkában szorgoskodókról.

Összegzésként elmondhatom, hogy jól éreztem magam és ilyen körülmények és szervezettséggel szeretnék a jövőben is táborba menni.

Foltoskodás

Alcimnek azt adhatnám, hogy BORO. Ez egy japán szó. Nem vagyok éppen japán fan, de a japán foltvarrást szeretem. Szerintem a magyar foltvarrók a magyaron kivül leginkább a japán nyelvben jártasak. Hozzá kell tenni, hogy a japán újságok leirásai annyira érthetőek, hogy sokszor jobbak mint egy videó. Én is sokat tanultam belőlük, van egy pár japán újságom és mindig élvezettel nézegetem. Na de én a boro-ról akarok irni, amit egy érdekes cikkben olvastam, majd kicsit utána néztem és sok más hozzá kapcsolodó képet, cikket, videót találtam.
Tk. onnan ered, hogy a kimonók mikor tönkre mentek, meg kellett foltozni. Rátettek egy darabka anyagot és fehér vastagabb pamutcérnával többször nagyobb öltésekkel sorban letűzték. Egy egy ruhadarabon sok ilyen kis rátét volt. Ma már ezeket a foltozott kimonókat kiállitásokon mutatják.

Na aztán elkezdödött a gondolat, hogy lehetne ezeket  a régi technikát átvinni mai felhasználásra. Elöször faliképeket, teritőket készitettek. Mivel ezek indigóval festettek, általában kékek voltak, a foltok viszont azokból az anyagokból kerültek ki, ami otthon volt.

Ez pl. egy korszerű kép, ahol már művészi rendben van a tűzés és az anyagok. Különben ezekből a tűzésből alakult ki a szasikó japán himzés is.

Ez "egyszerű" foltozás, de a sok tűzés erőssé és széppé teszi az egyszerű anyagot.

Ez már egy modernebb és a szasikó himzés öltéseivel van tele.

Ez egy modern japán táska, ahol a kisebb darabokat erősebb egyszinű csikokkal kötötték össze. Láttam sok olyan főleg férfi zakót és nadrágot, ahol vagy rávarrtak foltokat, vagy a lyukakat fedték el egy darabka folttal. Hamarosan a lyukas farmer nadrágokat fogjuk foltozni és tűzni! De egy kiállitáson találtam az alábbi sapkát:

Ez most még furcsának tűnhet, de ki tudja, hamarosan nem jelenik meg utcáinkon?

Nekem ez a szatyor kifejezetten tetszik. Persze nem tudom, hogy farmer foltokból varrva nem egy nehéz munka, hiszen valamilyen alapra varrva a vastagabb farmert kézzel tűzni nem egyszerű, dehát egy foltvarró számára semmi sem lehet legyőzhetetlen!

Csak úgy

Egy hete, hogy megműtötték a bal szememet is. "Második szemes" voltam, de ez az operáció nehezebb és bonyolultabb volt. Utána három napig csak feküdtem nem olvastam, nem interneteztem, nem varrtam. Házimunkában csak a legszükségesebbeket csináltam. Aztán lassan kezdek visszatérni a "rendes" élethez. Zavar persze, hogy naponta ötször csöppenteni kell a szemembe és igy a látásom homályos. Ami zavar, az a szemüveg viselet. Mivel rövidlátó vagyok, kell a szemüveg (a rövidlátást az új szemlencsével csak csökkenteni tudták). Egyenlőre még várni kell, kb. augusztus elején már új szemüveget csináltatok. Ez a kb. félév nehezen múlt, de remélem utána minden rendben lesz. A zöld hályogom (glaukóma) miatt úgyis negyedévente kell orvoshoz járnom. Hát ez van, de remélem hamarosan visszatérhetek az eltervezett varrnivalóimhoz!

Foltoskodás

Foltoskodási tevékenységem jelenleg arra irányul, hogy a maradék anyagaimat feldolgozzam. Ebből a szemszögből elővettem a szekrények (kosarak) mélyén lapuló UFO-imat. Ezeket be kell fejezni, ehhez megvannak még azok a maradékok amiből készültek (vagy nincsenek). Aztán mi lesz belőlük, az már egy más kérdés. Vannak családomban olyanok, akik szivesen vennék ajándéknak. Bemutatom UFO-imat (na nem mindet, hiszen még található néhány, de jelenleg ezek vannak nagyitó alatt.

A fényképezés nem erősségem, de végül a gardrób szekrényre felakasztva -kicsit hullámosan- sikerült lencsevégre kapnom.

Ez életem első patchwork munkája, amikor még nem sok elképzelésem volt hogy is kell varrni, de nagy örömmel csináltam angol papir technikával. Ami nem tetszik benne az a két csík amit körbevarrtam. Egy másfajta keskenyebb csíkot akarok körbevarrni a blokkokban lévő valamelyik anyagból. Szóval még lesz egy kis fejtörés, de mint első munka mindenképpen megérdemli, hogy készre és szépre csináljam. Tűzni kézzel kell.

 

Mennyire hasonlít formára az elsőre?  Kb. 4-5 éve csináltam. Elvileg egy asztalterítőnek készült és valószínűleg annak is fogom befejezni. Kézzel varrtam nem angol papírtechnikával, hanem kiszerkesztve a négyzeteket és a varrásvonalat ceruzával meghúzva. A sárga anyagból (kék csillagokkal) még van valamennyi, így széles keretet kap a szélen egy keskenyebb mintával és kész az asztalterítő. Tűzés géppel lesz egyszerűen.

Ez egy friss anyag nem is mondanám UFO-nak, mivel kb. 1-2 hónapja kezdtem el. Nagyon megtetszett a Lusy Boston és kipróbáltam. Az anyagait itthon találtam nem a legdrágább anyagaimból. Sokat tanultam a készités során, majd egy külön postban a készitéséről beszámolok. Az eredeti Lucyk tűzés nélkül készültek, én is igy akarom befejezni, de egy kevés kézi tűzést azért megengedek.

Ez egy csoportmunkának indult, de aztán a csoport ugyan megcsinálta a blokkokat, de nem lesz rá szükség így valaki elvitte. Nekem maradt négy blokkra valóm és megvarrtam. Közben jött a kérés, hogy egy születésnapra kellene egy takaró. Ahhoz viszont kevés, nosza elő a maradékokat és a második hasonló nagyságú terítő készül. Még négy hasonló nagyságú kiszabva előkészítve. Géppel lesz tűzve egyszerűen. Ha kész lesz akkor sok régi anyagot dolgozok fel és gyakorlati célja is lesz. Nem akarom, hogy UFO maradjon, tehát most ez a legfontosabb. Hátlapnak egy turkálóban szerzett függönyt teszek így erős és szép lesz. A maradék anyagokhoz amit vennem kellett az a fekete anyag. De fekete egyszínű anyagot amikor sikerül az IKEA-ban találni, mindig veszek, mert az "fogyóeszköz".

Van még egy munkában lévő anyag, amit nem mutatok most, mivel megy egy kiállításhoz. Végül ha azt mondom hogy kb. 2-3 hónap alatt három munkát készítettem majdnem készre.

Foltomiglan - Közös varrás

Szombaton a Kondor házban Pestszentlőrincen voltam egy közös varráson. Szeretek erre a közös varrásra és kiállításra menni, eddig sikerült szinte minden évben részt venni. Miért? Szép dolgokat állítanak ki, jó dolgokat adnak amit meg kell varrni. Ezenkívül amiért az ember lánya jár egy ilyen közös varrásra, hogy találkozzon foltos ismerősökkel, mutogassanak és nézelődjenek. Egy ilyen alkalommal mindig csak foltos dolgokról beszélgetünk és az idő úgy elmegy, hogy észre sem vesszük. Általában érdemes korán menni és nem egyedül, mivel többen lefoglalnak egy asztalt, aztán kereshetsz magadnak helyet. Sajnos ez több helyen így van. Ettől függetlenül mindenki talál magának helyet. Most több olyan foltossal is megismerkedtem, akik a FB-n vannak. Igy a műveket már ismerősként üdvözölhettük.

Ez a kép nagyon megfogott, különösen az összedolgozás.

Ezen azok a kis diszek voltak, amit az egységcsomagban kaptunk, hogy megvarrjuk.

A szorgalmas és "rendes" foltvarrók ott varrták a kitűzőt. Nagyon tetszett az egységcsomag. Pontos leírással, nagyon szép anyagokkal. Ezenkívül ez egy elegáns bross lehet, vagy valahová dísz. Tudom nehéz olyan dolgot kitalálni, aminek az elkészítése időt és energiát igényel. Ugyanakkor olyan legyen ez a valami, hogy tanuljunk is belőle. Ez ilyen volt, ezért köszönet a szervezőknek.

Ezt már láttuk az FB-n, de életben még szebb!

Csíkok játéka.

Ez egy nagyon szép munka, a színek játéka igen jól kijött!

Ezt egészben nem tudtam lefényképezni, csak egy részletét.

Sok mindent nem tudtam lefényképezni, nem is ez volt a feladatom, hanem csak azokat amik megfogtak és olyan helyen voltak, hogy jól fényképezhetők. Jó volt ott lenni és csak azt mondom, hogy jövőre veletek ugyanitt. 

Sajnos a pénztárcám is megsínylette, de egy olyan anyagot találtam, amit már régen keresek és ez megérte.

Csak úgy

Egy foltos életről szeretnél beszámolni. A Kelenfolt csoportba ahová járok, Erzsike néni - nem várva meg a májusban betöltendő 100. életévét - itt hagyott bennünket. Szerettük, mert mindig tanulni vágyott és amit másutt megtanult, átadta nekünk. Kis törékeny alakja hozzátartozott csoportunkhoz. Igaz az utolsó években már a lánya hozta vitte, de nagyon örült, hogy köztünk volt. Két éve még tanfolyamon vett részt és nagy örömmel mesélte mit tanult.

Ez a kép a 95. születésnapján készült, amikor mindenki varrt egy-egy szál rózsát.

Itt a csoporttagok körében látható, ez volt abban az évben az utolsó foglalkozásunk.

Ez úgy két évvel ezelőtt készült a csoport tagjainak körében.

Ez pedig a mai napon (2014. április 29-én) amikor elbúcsúztunk tőle a farkasréti temetőben. Az urna előtt fényképe látható.

Itt pedig a végső pihenőjén a családi sirboltban. A csoport elhatározta, hogy készit neki 100 yo-yo-t, amiből 99-et át is adott neki Mariska  - csoportunk vezetője - de a 100.-at nem tudta, igy a csoport által adott csokor szalagjára varrtuk a kék yo-yo-t.
Nyugodjék békében, emlékét őrizni fogjuk!

Csak úgy

Talán igy húsvét előtt megengedhetem magamnak ezt a bejegyzést. Ugyanis dicsekedni akarok és ez nemigen szokásom. Természetesen unokáimmal nagyon szivesen teszem, hiszen nekem ők a legszebbek és legaranyosabbak, de hiszen ezzel minden nagyszülő igy van.
Bizonnyal másokkal is úgy van, hogy amennyiben külföldön jár, szereti nézni az ottani embereket. Szerintem ez egy természetes tulajdonság. A városok, a természet szépsége tetszik, megnézzük, lefényképezzük, de az emberek azok mások. Sokat járok a Várba és sok turistával találkozom. Sokszor busszal megyek, sokszor kocsival, de mindig találkozom turista csoportokkal. Mivel kis unokám oda jár óvodába és oda csak úgy tudok bemenni, hogy becsengetek, mindig megnéznek, hiszen ebből gondolhatják, hogy én itteni lakos vagyok. Fényképezni általában a japánok szoktak, elsősorban mindent, de az emberek közül a gyerekeket. Violát is többször lefényképezték. Nekem nem nagyon engedi magát lefényképezni, de azért ide teszek róla egy képet.

Itt éppen szaval, amikor nem a fényképezőgépre figyelt.
De mint irtam a japánok sokszor lefényképezték, amikor kijöttünk az óvodából.
Múltkor egy foltos táskával (már régebben varrtam, nem sikerült olyan jól, de azért használom)
Egyik alkalommal egy japán nő kivált a csoportból és odajött, hogy lefényképezzen, pontosabban a táskámat. Én nagyon csodálkoztam, mivel nem találtam annyira jónak a táskát, de ő ragaszkodott hozzá. Ő japánul beszélt én magyarul, igy maradt a táska.

Ez az eleje és a fénykép nem a legjobb.

Ez a táska hátulja.
Kb. 4 éve varrtam ezt a táskát. Egy alapra lila és fekete anyagból crazy technikával megvarrtam külön külön az elejét, a hátát az oldalrészt, ami a fülében végződött, valamint a cipzárt magába foglaló részt. Utána külön külön minden részt jól átsteppeltem. Azért írtam steppelést és nem tűzést, mert úgy varrtam ahogy jött, azaz keményre akartan steppelni. Utána minden részt ferde pánttal körbeszegtem és díszöltéssel rögzítettem. Mikor mindezzel végezte, akkor apró öltésekkel kézzel az alkatrészeket összevarrtam. Igen jól tartja magát, csak a belső zsebek cipzárjai nem a legjobbak így a táska mintegy egyterű lett. De azért használható. Kszénia Dmitrieva orosz foltvarró volt nálunk és bemutatta a táskáit és ruháit. A tanfolyamán én tolmácsoltam igy volt alkalmam megismerkedni a technikával. Szóval az szerintem dicsekvés, hogy egy japán nő lefényképezte a táskám. Persze talán azért is, hogy ilyet nem szabad csinálni, de maradjak inkább optimista!