Foltoskodás

Ma a körvarrás képet csináltam egész nap, hogy szerdán eltudjam vinni. Egészen más úgy dolgozni, hogy mindennek van helye, nem kell keresni stb. Na azért még van mit csinálni, de alakulnak a dolgok. Sajnos a tűzés nem lesz olyan amilyennek szerettem volna. Muszáj megtanulni a kukacolást, hogy géppel gyorsan tudjak tűzni. Addig marad a kézi tűzés. Na meg nem tudtam magammal megállapodni, hogy a blokkokat hogyan tűzzem. Holnap marad a keretpánt felvarrása és visszavarrása, aztán lefényképezem. A fércelés viszont kivette az erőmet. 1m x 1m nagyságú lesz. Azon gondolkoztam -mivel sok pályázat ilyen méretet ir elő - mit lehet egy ekkora nagyságú valamivel csinálni. Takarónak kicsi, képnek nagy, falvédőnek nem jó. Marad a szekrény. Most kékfestőből szeretnék egy polctakarót varrni. De úgy tervezem, hogy kézzel fogom varrni. Valahogy a kézi varrás és összeállitás mégiscsak jobban tetszik. De marad feladatnak a kukacolás megtanulása és akkor lehet, hogy azzal fogok sokmindent gyártani.
Violám növekszik, már hathetes, szombaton ott voltam vigyázni, de szegénykém 3 óra után nem érte be velem! Na majd ha nagyobb lesz! De határozottan szépül és lányosodik! Ákoska is szép és aranyos de ő fiú. Érdekes, annyira a fiúkhoz vagyok szokva, hogy Vilcsikét mindig fiataluraztam (mikor tisztába tettem, aztán rájöttem, hogy más a technika is!) Na de nem az unokákról akartam irni, hanem arról, hogy holnap befejezem a körvarrás képemet!

Ajándék

Tegnap este (elég feldobott állapotban, jóleső fáradtsággal) olvastam, hogy Kdatta második ajándékát én nyertem! Nagyon megörültem neki. Sajnos a neki irt levél mindkétsze visszajött. De majd valahogy megkapja a cimem. Pont ezt a tűpárnát szerettem volna kezem közé kapni igy nagyon örülök neki.
Egy kis képet örömből felteszek. Nosztalgikus, de nagyon szép! És köszönöm, mert sokszor nincs szerencsém, tomboláknál sem.

Csak úgy

Elöször is három városról teszek fel képeket, a napokban láttam a Duna Tv-ben egy kisfilmet. Végül Riga, Vilnius, Tallinn sorrendben tette fel a gép. Három kis ország, valamikor a Szovjetunió három latinbetűs országának nevezték. Aztán önállóak lettek és az EU-ba velünk együtt léptek be. Mindhárom országba jártam többször és mindig nagyon tetszett. Szeretnék ujra elmenni és körülnézni. Az észteket azért szerettem, mert nagyon sok szép kézimunkát lehetett találni. Sok norvégkötésű (kézi) kesztyűk, zoknik. Sok szövés, vettem egy kis szövött képet. De ugyanez volt található a másik két országban is. Litvániának magyar gyökerei is vannak hiszen az egyetemet Báthory István alapitotta. Na nem akarok történelmet irni, csak felhivni a figyelmet ezekre az országokra.
Tegnap a régi munkahelyem/munkahelyeim (annyi átszervezésen mentünk keresztül) munkatársaival szerveztünk találkozót az egyik régi fönökömmel B.-vel. Elég nagy szervezési munka volt felkutatni, beszélni velük, termet szerezni, megszervezni a szerény vendéglátást. Izgultunk, hogy nem lesz 30 fő. A végén 52-en voltunk, de szerintem még többen, mert a vége felé nagy volt a jövés menés. Sokan dolgoznak igy késöbb tudtak jönni, sokan nyugdijasok és mellette valamilyen vállalkozásban dolgoznak, sokan csak simán nyugdijasok. Jó volt találkozni régi kollégákkal minden kötöttség nélkül. Most már nem volt fönök beosztott viszony, a legfontosabb a fényképek a gyerekekről, unokákról. B. a két lányától 7 unokával és 6 dédunokával dicsekedhetett. De persze nem ez a léyneg, hanem az, hogy találkoztunk láttuk egymást, beszélgettünk. Persze az összegyűltekről egy lista készitése, összefésülése az rajtam maradt, azaz nálam van a következők szervezése. Én mindent elvállalok. Ilyen vagyok, de érzem, hogy néha vissza kell venni. Ezért kell a kézimunka. Amig aktiv voltam és nagyobb munkánk volt, akkor mindig egy pulovert kötöttem. Ez a legjobb feszültség levezető.
Ma aztán elmentünk a biztositóhoz a kocsink biztositásával, pontosabban a számla OTP-n keresztül való átutalásával van gond. Elismerték, hogy ők a hunyók, de kiváncsi vagyok mikor javitják ki, hányszor kell még elmenni. Utána a Lehel téri piacon bevásároltunk és hazajöttünk. A Margit hidra nem tudtunk menni, naivan azt gondoltuk a Lánchid majd üresebb lesz. Hát tévedtünk.
A lényeg, hogy a piac után bementünk a Könyvudvarba az Uj Ex librisbe, ahol én két könyvet vettem az egyik a kelta diszitőművészet a másik pedig a Teleki tértől az Ecseriig. Ebben a könyvesboltban 26% kedvezményt adnak. Multkor az Aréna kiadónál vettem (regiszráció után) az uj Tildás könyvet 2500 Ft-ért (amúgy 3650). tehát most három szép könyvvel lettem gazdagabb. Nagyon jó érzés ezeket a könyveket nézegetni, olvasni. Ajánlom másoknak is. Tudom, hogy előbb veszek könyvet, mint egy pulovert magamnak, dehát ez van!

Körvarrás

Az index topicján elhatároztuk, hogy egy kiállitást szervezünk. Egyidőben a Határtalanul-al. Én úgy gondoltam, hogy a harmadik próbálkozásra sikeredett körvarrással veszek részt. Eredetileg az én induló blokkom barnás és a többiek is barnásat csináltak, kivéve egyet, ami mindenféle szinből áll. Ezután már csak egy blokk volt, ő megpróbált szintén más szineket belevinni. Én tervezetem sokfélét és mikor az elválasztó csikokat belevarrtam, akkor jöttem rá, hogy az alap koncepciót meg kell változtatni. Azaz csak akkor látod igazán, ha minden együtt van. Hiába készitettem volna szines rajzot, hiába tettem az anyagokat úgy oda, az igazit csak akkor látod meg, ha minden darabot odaraksz egymás mellé. Ezért lenne jó egy Kaffee Fassett szinösszeállitó tanfolyamon résztvenni. Persze én pl. azokat az összeállitásokat amiket előtte és utána mutattak be, nem egészen értem, Nekem mind a kettő tetszik. Igaz az az orosz mondás, hogy szinekben és izlésekben nincs barát.
A képen az én kiinduló blokkom van. Ha kész lesz az összeállitás, akkor arról is készitek képet.

Szeptember

Sokáig hallgattam, ennek oka főleg az időhiány. Olvasni gyorsan olvastam, de irni nemigen volt időm. Sok élmény ért, ami fárasztó is volt, meg aztán az embernek magában kell feldolgozni. Részletekben fogok beszámolni, mert egyszerre sok lesz. Unokám születése majd utána vendégek ide oda jövetele természetes. Barátnőm járt nálunk közel két hétig. A fenti iskolában kezdtük meg tanulmányainkat - amit én ott is fejeztem be - de ő elég hamar máshová költözött, és nagyon régen Franciaországban él. A kapcsolat tartás rendszertelen volt, de aztán az utazások könnyebbségével felgyorsultak. Ő és a férje tanár volt, akik előnyugdijba mehettek és egy akkor felfedezett hobbyjuknak éltek. Azaz régiségeket gyűjtenek és árulnak. Általában hetente (egy naptár szerinti felosztás alapján) vannak olyan kirakodó vásárok, ahová bárki elviheti az eladandó, megunt dolgait. 2 EUR egy méter asztal. Ez nem lomtalanitás és egy ilyen piacra menni az egy szórakozás. Ők már olyan szinten végezték, hogy saját vevőkörük alakult ki. Mivel ezek a bolhapiacok kora tavasztól késő őszig vannak, télen végezték a felújitásokat, javitásokat. Közben hirtelen meghalt a férje és igy neki ez a foglalkozás a megnyugvás része is lett. Többször volt már nálunk és én rajta keresztül egy kicsit kezdem megismerni a magyar régiség kereskedelmet. Érdekes világ szó se róla, de én már csak szemlélő maradok. Habár az alkudozást élvezem. Érdekes beszélgetéseket folytattunk és sok mindenkivel megismerkedtünk.
Az első kirándulásunk mégis a szentendrei skanzen volt. Nagyon tetszett, mivel elég régen voltunk ott. Éppen szüreti mulatságok voltak és kismesterségek. Az idő jó volt, szóval nagyon tetszett. Aztán később volt egy vendégünk, aki szintén külföldiekkel volt ott és mondta, milyen szinvonalas. Mivel ritkán megyünk mostanában, mindig jó felfedezni ujabb és ujabb területeket. Utána bementünk Szentendrére a sétáló utcába. Hát az már nem tetszett. A Kovács Margit muzeumba akartunk bemenni, jegy a főtéren. Nem találtuk, késő is volt nem keresgéltünk, sétáltunk. Ezt lehetett volna jobban is szervezni. Nekem furcsának tünt a sok orosz tárgy, külön bolt is van. Igy tényleg a nyugatról jött turisták még jobban egybe mosnak minket. Félreértés ne essék, tetszenek ezek a dolgok, dehát vannak nekünk is dolgaink. Ezek után megértem azt a Magic Patch szerkesztőt, aki egy magyar rátétes teritő alá matrjoska babát tett! Nagyon szép kötött anyagból készitett kabátkák voltak pamutanyaggal szegve és rátétekkel diszitve. Na mondom, milyen jó, a hires szentendrei divattervezők árulják a dolgaikat (azelőtt mindig csodáltam a butikok kinálatát, olyan egyediek voltak). Jobban megnézve felfedeztem, hogy bizony ezek Lenygelországból származnak. Végülis ha egy nyugati megveszi (160 EUR) és hazaviszi, akkor ő a magyarokat dicséri, mert neki a belirt szó nem sokat mond.
Szép nap volt, tele élménnyel. Ami még egy kicsit beárnyékolta, az a szombati napi parkolási dij és a dunaparti rendezvény helyi táncosainak a bemutatója (musicalekből való válogatás, angol nyelvű zene stb.)
Ami még nem megy, hogy a képet felteszem és alája irok és igy tovább. Igy a saknzen képek jönnek elöször (én egy sorba kettőt tettem, biztos nem úgy lesz a végén! Az utolsó az iskolám. A reneszánsz bebújásos kép én vagyok, nem hiszem, hogy ilyen ruhával szemüveget hordtak (pláne nem progressziv szemüveget!) Az iskolám most Montessori de mielőtt az lett vegyes volt én még lányiskolába jártam. Ami még érdekes, hogy a középiskolám is ilyen pirostéglás volt. Egyidőben azt hittem, hogy az iskolák mindig csak pirostéglások lehetnek. (ja a Műszaki Egyetek K épülete is ilyen!) Szerintem ezek szebbek, mint a modern épitésüek, de hát én elfogult vagyok.

Üveggolyó-j mint játszótér

Kastanie azt tanácsolta, hogy a paint-ben 30%-ra kicsinyitsem le a képeket. Hát volt ami jó lett, volt ami nem. Mindenesetre feltettem amik szerintem jók lettek. Ezt a játszóteret akkor fedeztem fel, amikor kisÁkossal kezdtem el sétálni. Az érdekes az benne, hogy ez egy elhagyott kishegy volt és az én fiaim ide jártak szánkózni ill. focizni. Aztán alig maradt üres telek és szükség lett egy játszótérre. Hála az önkormányzatnak, ez nem az első de -szerintem - az egyik legszebb. Külön kerités választja el a gyerekeket a kutyafuttatótól. A kapuját csak egyszer lopták el, de aztán pótolták. Mindig sokan vannak és igazán kulturált, szép hely. Jó érzés kijönni ide.
Alúlra (remélem alúl lesznek?) a kedvenc varjúhájaimat tettem!

Csanaki ajándék

Tavaly a csanaki táborban - a topic találkozón - mindenki kapott Loncitól egy kis filcből készitett állatkát. Én ezt a kis kutyát. KisÁkos annyira megszerette, hogy minden alkalommal mikor nálunk van, játszik vele. Fő attrakciója az ijesztgetés és nagyon tetszik neki. Ezért is fényképeztem le. Loncitól kaptam egy macska szabásmintát, amit megcsinálok és azt a kishúga fogja megkapni. Érdkes, hogy mindig ott van az asztalon egy kis tálkában a kutyus, másik két apró állatkával, de azok nem kellenek neki. Ez az egyik fő kedvenc. Másik a labda és a boszorkány. Azt hittem félni fog tőle, de nem. Majd lefényképezem, de a fényképezés mellett a képkicsinyités még rejtély előttem. Miért volt más program és most miért nem tudom kicsinyiteni, nem tudom. Azt se tudom milyen prgram volt amit levettek és vissza kéne tenni. Most hiába állitom be azokat az értékeket mint régebben, akkor csak a kép egy része jelenik meg. Pedig nem Photoshop volt. A videót már sikerült visszaállitani, sőt kibontani is tudok rar és zip fileket. Becsomagolni még nem. Hát ez van.