Táborban voltam

Ez évben is volt céhes tábor, csak most más helyszínen. A Zsóri fürdő "zsibongó"-jában azaz gyermektáborában. Újfajta volt, hiszen a címe: Csendes varrás. Ez azt jelentette, hogy nem varrógéppel varrunk bármit, hanem kézi varrással tanulunk újabb technikákat. Én mint nagy kézi varró igen örültem neki és nagyon vártam. Végső soron jól éreztem magam és feltöltődtem új élményekkel. Sikerült tanulnom, régi és új ismerősökkel találkozni. Az utolsó ebédnél kitettek kisebb füzetből kitépett lapokat, hogy írjuk rá észrevételeinket a táborról. Mivel idő már kevés volt és többen siettek csomagolni, volt akiért jöttek, ezért kevés lapot tölthettek ki. Amit kitöltöttek azokon a szokásos köszönetek lehettek. Én sokáig gondolkodtam, írjak-e valamit, de a béke kedvéért lebeszéltem magam. Aztán Annával és egy fiatal kis asszonykával beszélgetve úgy gondoltam a blogomba leírom azt ami nem tetszett. Előre bocsájtom maga a tábor tetszett és csak a szervezésről szeretnék írni. 

A szervezést magamban összehasonlítottam az idei másik (tihanyi) tábor szervezésével. Mivel a szervezők egyben az újonnan a céh tagok által megválasztott vezetőség volt, az új és régi tagok is jobban odafigyeltek. Először nem tetszett (aztán magamban tudomásul vettem) hogy lesz egy közgyűlés is. Nem is baj, csak egy kicsit furcsán hangzott az indoklásban, hogy azért lesz itt, mivel a terem ingyen van. Hát nem volt ingyen mivel az a 40 fő fizette aki oda elment. Ezt jobb lett volna nem írni. A menetrend először szeptember 31-ig szólt, majd két nap múlva kaptunk egy újabbat ami Zsóri fürdő-Vasútállomás okt. 1-től tartalmazta a lehetséges menetrendet. Többen jöttek autóbusszal és vonattal, sajnos egyik lehetőség sem volt ideális főleg a vasárnapi visszautazást tekintve. Ez elsősorban az októbernek és vasárnapnak volt köszönhető. Tudom fő szezonban a szállás drágább, de a hely kiválasztásánál erre gondolni kellett volna. Érkezésünkkor a szobák még nem voltak készen, így ebédig az udvaron beszélgettünk. A regisztráció annyiban állt, hogy odaadtuk a részvételi díj felét. Az első felét már átutalta mindenki a céh számlaszámára. Mint később kiderült, többféle adatot aláírást kértek tőlünk és többen jártak közöttünk ezeket az adatokat kérve. Sokkal egyszerűbb lett volna ha egy táblázatban a 40 fő nevét, lakcímét, e-mail-jét, születési évét, utazás módját és aláírás helyét összeállítják, sokkal egyszerűbb lett volna. (mint volt tagnyilvántartó tudom, hogy ezek az adatok rendelkezésre állnak, ami nincs azt az illető ott kitölti) A pénz átvételéről egy kis számlatömbről mindenki kaphatott volna egy másolatot. Ezzel a szervezők a maguk munkáját is segítették volna, hiszen a tábor felé szükségesek ezek az adatok. A szoba elosztás tetszőleges volt, senki nem tudta hová is lehet menni, így volt akik 6-an laktak egy szobában, de volt akik csak hárman négyen. Az idősebbek nem szóltak egy szót sem, csak figyelembe kellett volna venni hogy a gyermekekre méretezett helyiségek kevesebb főt tudnak befogadni. A koszt -szerintem- ehető és jó volt. Nosztalgikus. A szervezők kedvesek voltak, hogy főztek nekünk kávét és biztosítottak vizet. Köszönet érte. 

A tanuláshoz való elhelyezkedés problémás volt. Az volt az elképzelés, hogy a terem egyik felében lesz 20 fő a másik részében 20 fő. Mivel nem mindenki ment fürödni, ezért igyekeztek az ott maradtak a fény közelében elhelyezkedni. Majd jöttek a szervezők és közölték, hogy oszoljunk két csoportra. Arra a kérdésre, hol mit tanulunk, az volt a válasz, hogy mindenki mindent meg fog tanulni. Mi a foltos társammal az egyik csoporthoz csatlakoztunk, majd onnan elküldtek. Én megkaptam a magamét, hogy miért nem azt csinálom amit korábban elmondtak. Mivel én ezt nem hallottam (kiderült én akkor nem voltam ott) így megkaptam a magam fekete pontját. Végül három részre tagozódott a társaság az egyik csoport a másik csoport és a szervezők. Sajnos a tanítás elkezdése egyik csoportnál sem ideális körülmények között történt. Elvileg egy falrészen az előadó felakasztja a tanítandó anyagot, rövid ismertetést tart, ezután mindenki elkezdi a munkát. Az oktató körbemegy megnézi ki mit csinál, vagy hozzá mennek és kérdeznek. Végül nem így történt, de azért sikerült összekovácsolódni. 

A közgyűlés jó vezetőkkel gyorsan ment, csak a névsor aláírás ment lassan, mivel 4 pld-ban kellett aláírni. Mivel mindenki vitt 4-9 meghatalmazást, sokáig tartott a kikeresés. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a négy aláírandó papírt be kell számozni (1,2,3,4) A közgyűlés eldöntötte - az újabb ptk. szerint - közhasznú társaság leszünk. Az alapító okirat a forma szerint készül, ennek melléklete lesz a szervezési és működési szabályzat. Ezt a vezetőség (elnökség) állítja össze  a közgyűlés fogadja el. Egy javaslat volt, hogy hozzunk létre egy etikai bizottságot. Ez a javaslat nem került be sehová. A közgyűlés alatt mindenki igyekezett varrni, hogy a délelőtti tanultakat befejezze. 

Árusok külön nem voltak, de voltak akik árultak, cérnát, sablont. Talán jobb is hogy nem volt árusítás, hiszen az csak elvonja az emberek figyelmét a munkától. 

A szomszédos mezőkövesdiek egy este meglátogattak három tál süteménnyel és felajánlották, hogy másnap (azaz az elutazás napján) menjünk el a matyó kiállítóterembe. Nagyon jó lett volna, de sajnos a csomagokkal és az utazással nem mindenki (így mi se) tudta összeegyeztetni. 

Mi esett rosszul? Utolsó nap többen ültünk a teremben, mivel később tudtunk elmenni. A szervezők csomagoltak, készülődtek és mikor elmentek még egy szót sem szóltak nekünk. A nem szervezők hangosan köszöntek mikor kimentek. Általában a köszönést csak egyeseknek tartogatták. Lehet, hogy ezt érdemeltem ki a fekete pontommal? 

Ha a tihanyi és a zsóri szervezést összehasonlítom, akkor messze vezet a tihanyi. Én csak azért írtam mindezt le kritikusan, mert remélem, hogy a szervezők a vezetőség munkájában jobbak lesznek. Lehet azt mondani, hogy savanyú a szőlő, mivel én már nem vagyok vezetőségi tag. Erre csak azt tudom mondani, hogy 2009-2012 között voltam vezetőségi tag, majd 2012 után még 2014 év szeptember közepéig az OTP bizonylatok alapján a befizetéseket könyveltem, mint ahogy a gazdasági felelős is végezte munkáját. (ez az alapító okirat elkészítésével függött össze). Egészségi okokból nem kívántam a vezetőség tagja lenni, azonkívül szerettem volna varrni, amire nemigen jutott a vezetőségi munka alatt időm. 

Hazajövet házunk oldalában a varjúhájak kivirágoztak és ezzel vártak!

Csak úgy!

Alkotói válságban vagyok! Azaz vannak terveim, de ha leülök varrni, akkor csak elmélázok! Máskor meg leülök és csinálom amíg kész nincs. Szóval ebből a hangulatból ki kell lépni. Erre lenne jó az, hogy az elképzeléseimet leírom, azaz naplót vezetek. (mások pszichoanalitikushoz járnak!)  

Mindenesetre készülök a hétvégére, ahol egy céhes táborba veszek részt és csak kézzel fogunk varrni. Nagyon várom. Ami nem tetszik, az az, hogy egyidejűleg egy közgyűlés is lesz. Szeretnék a céh ügyeitől távolabb lenni és nem törődni vele. Ez nagyon nehéz, mivel csak van véleményem. de úgy gondoltam, én ezen túlteszem magam. Igy a tanultakat akarom jobban magamévá tenni és aztán továbbadni. 

Mostanában a Millefiori foglalkoztat, de az elkezdett Lucy takarómhoz sem akarok hűtlen lenni. Sikerült egy csoportba bekerülni. Sajnálom, hogy angol tudásom passzív, mert nagyon szívesen tanácskoztam volna bizonyos kérdésekről. Ahogy nézegetem a különféle Lucy blokkokat, miért van az, hogy egyesek nagyon szépek, mások pedig kifejezetten rondák. Az anyag választáson múlik? Ugyanakkor szép anyagokból is rosszul összehozott blokkokat látok és sehogy kinéző anyagokból jól összeválogatottat. Azt hiszem a folt varrásnak ez a titka az összhang megteremtése. Persze ez is olyan, hogy ami tetszik nekem, nem biztos, hogy tetszik másnak. A kiállításról ne is beszéljünk. Szóval szinte mindenben a tálalás a fontos, pedig a lényeg belül van valahol.
Ehhez a hangulatomhoz egy tea illik, amit mindenkinek ajánlok! Én gyömbér teát iszok mostanában.

csak úgy

A napokban láttam a Ridikült (késő este van, igaz ismétlés és nem mindig sikerül megnézni) három nő volt a címe az internet királynői. Kiderült, hogy bloggerek. Én nem tartozom közéjük, mert ahogy kiderült, ahhoz, hogy valaki blogger legyen némi pénz is kell és marketing munka. Na ezt én nem vállalom. Inkább varrok és családi dolgokat csinálok. Ez jó? Nem tudom, de elégedett vagyok. Egészséges vagyok és ez a lényeg. Persze vannak dolgok amin felkapom a vizet és izgat. Ilyenkor magamban megfogalmazom, mit kellene mondanom vagy írnom. Mégse teszem. Ez viszont jó, mert ezzel sok embert megsértenék. Talán azért, mert Mérleg vagyok és azt szeretném, ha körülöttem nyugi lenne. Minek keresni a bajt. 

Tehát csak olyan műkedvelő blogger leszek. Fő témáim továbbra is a foltvarrás és ami ehhez tartozik. Megpróbálom azokat a dolgokat, amiket csinálok, megmutatni és leírni hogy csináltam. Most a kézi varrás a fő nálam és ez nagyon megnyugtat. Szeretnék egy cikket irni, amiben összeszedem a tapasztalataimat és ismereteimet. Addig is varrok és gondolkodom. Nem akarok blogger lenni, akit sokan ismernek és programokat csinálni e célból. Van elég gondolatom amit az életemből mesélnék el. Talán valakinek érdekes lesz. De megyek varrni!

Filofax

Foltos tevékenységem folytatom, csoport értekezleteken voltam és készülök egy táborba. Sajnos a nyári időszak nem volt annyira termékeny mint szerettem volna. De azért a Lucy Bostonról azt hiszem elég sokat irtam a blogomba és nagyon örülök, hogy sokaknak sikerült átadni a tudásomat. Több csoportban varrják és divatba jött. Örülök, hogy ebben részem volt! 

Most újabb divat van ezen a téren a Millefiori. Sikerült mindkét könyvet megszerezni és ezeket tanulmányozom, ill. az interneten nézegetem az angol papírtechnikával készült hatszögek különféle formáira épült mintákat. Már varrtam két terítőt és ha több információt is gyűjtök, erről is fogok írni.

Most viszont a Filofaxomról akarok írni. Mi is az a filofax? Ez egy gyűrűs könyv szerű naptár, kalendárium vagy agenda. Nagyon szeretem ezeket a kisebb nagyobb "könyveket" és sokféle fajtát kipróbáltam, vásároltam, de az ideálist és annak használatát nem mindig sikerült eltalálni. Most mégis -segítséggel- sikerült megtalálni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ez lesz a végleges (de ki tudja?) de a változás joga megvan. 

A piros a filofaxom (18,5 cm) ami nem fért bele, ill. nem mindig kell, azt az archívumban

(fekete) tárolom. Matricával tettem kicsit élénkké. 

Egy fb forumon  megosztjuk egymással a tapasztalatainkat és az egyik lelkes tag rajzolt pár érdekes szinezni való rajzot, amit felhasználtam. Van persze szép scrap papirom is, de mivel a filoban eleve voltak kemény válaszlapok igy azokat diszitettem. Nem mindet, de ami késik, az nem múlik!

Ezen a nevem, cimem és kit kell értesiteni, azaz alapvető adataim vannak.

Így néznek ki a heti ill. napi bejegyzéseim. A virágos csík az elválasztó kemény vonalzó, a tündér jelek, mikor kell Violát tornára vinni. A kék jelek a patchwork eseményeket jelöli.

Ez a kreativ témákat tartalmazza. Mikor hol mit találtam, ötletek stb. Ez s szinező lap része.

Ez a patchwork rendezvényeken való részvéteimről készült bejegyzések helye.

Családomról készitettem egy külön részt, ahol az adatokat gyüjtöttem össze.

Ez az internet jelszavaim (általam készitett "titkositással") főleg azok, amiket mindig elfelejtek.

Ez az utolsó oldal (kemény) amire rátekertem un. washi ragasztható, téphető csíkokat. Alatta látható egy számológép és a filo zsebébe egy kis jegyzetfüzet amit bármikor elővehetek és feliratok rá valamit, kitéphetek belőle lapokat. Amiket ráírtam, később beírom a megfelelő részbe. 

Ez az archívum. Itt található a receptek, és az olvasmányok rész, valamint a pótlapok és maga az archívum. Ha a heti-napi részek betelnek, akkor az archívumba kerülnek. Általában 3-4 hónapnyi anyag van a filoban ettől még nem lesz nagyon "duci". A recepteket mindig cetlikre írom, amit akkor nem találom, amikor kellene. Persze van egy receptes füzetem kivágott receptekkel, de ez közelebb van és gyorsabban megtalálom. Azaz ebbe a cetlis receptek vannak.

Hogy a képek nem elég élesek, az talán nem baj, hiszen nem az volt a célom, hogy teljes szövegszerűségükben mutassam be, hanem maga a tény és a céljuk.  Sokféle -főleg kisebb- agendám volt, de nem vált be. Kicsit nagyobb formátumú jegyzetfüzetem volt mint a kisebb agendák és sok információt írtam bele, de mindig keresni kellett. Most rendszerezve van a jelenlegi élethelyzetemre. Nem mondom, hogy ez lesz a végleges, hiszen ennek az a lényege, hogy változtatható. Pl. a fekete egy Ridest agenda, de sokkal kisebb gyűrű átmérővel. Viszont a névjegy részlegén a betűk színesek voltak. Így azok átkerültek az alapba! Pl. egy utazásnál valamelyik részt kiveszek és az utazásra vonatkozó részt készítem el, amit később eltehetek az archívumba.

Foltoskodás

Korábban megígértem, hogy a Lucy Boston készítéséről írok egy részletes leírást. Részleteket már írtam a sablon készítéséről, bemutattam azokat a blokkokat, amelyeket a tihanyi táborban. Most igyekszem részletesen a készítést bemutatni.

Mint említettem, a Lucy Bostont két sablonnal varrják, eredetileg angol papírra varrás technikával, de sokan varrják kézzel sőt van aki bizonyos részeit géppel varrja. Mivel tavaly ismerkedtem meg Jessica Alexandrakis könyvével az angol papírra varrásról (amit addig is műveltem) én ezt a technikát választottam. Elképzelésem az volt, hogy olyan takarót varrjak mint Lucy Boston.

Első próbálkozásom egy 2x2-es terítő volt, amit nem béleltem és nem hátlapoztam ez lett a próbadarabom. Ezt tavaly nyáron készítettem, majd megrendeltem a könyvet és akkor kezdtem el gondolkodni a takaró elkészítésén.

Ennél a darabnál jöttem rá, hogy ez a fajta minta akkor fog érvényesülni, ha bordűrös és szép (minőségi) anyagokból készül. A fotón nem jól látni, de a középső kiegészítő résznél nem fehér, hanem drapp hatszögek vannak, mivel nem volt annyi fehér anyagom. Sokan nem szeretik a fehér hatszögekkel keretezni, szerintem viszont a blokkoknak kell élénk színűnek lenni és a fehér ehhez jó hátteret ad.

Anyagokat tavaly ősszel egy üzlet patchwork anyagainak "kiseprésénél" sikerült beszereznem, ill. a szekrényemben lévő anyagokból összeszedni. Nekem azok az anyagok tetszettek, ahol némi fémes csillogás is volt a mintában. A bordűrös anyagok azért is jók, mivel többféleképpen lehet kivágni belőlük a hatszögeket. Persze kellenek hozzájuk egyszínű anyagok is.

Első feladatom, hogy kiszabom a hatszögeket, ezeket egy un. "uzsonnás dobozba" helyezem.

Nálam ez vált be. Egy-egy anyagból általában 12 db-ot szabok ki. 4 db. kell középre ehhez 4 köré. majd 8-8 a szélére. Igy ezekből tudok válogatni. 

Azért szeretek több darabot kivágni, hogy jobban tudjak belőlük válogatni. Vannak amelyeket előszeretettel használom, de kiderül, hogy a blokk összeállításánál nem érvényesül. Ekkor veszem elő a másik kivágottat. Kis formátumban másként érvényesül a minta is, ezért is jó ha vannak kivágott darabjaim. 

Egy másik dobozban (egyszerű) tartom a sablonokat és a papírra felvarrt anyagokat. Ezekből tudom összeállítani a blokkot. Ekkor döntöm el, hogy más szinű hatszögek kellenek még, vagy az igy összeállitott blokk lesz a jó. 

Ez az összeállítás kb. egy napig még a vágólapomon lesz és eldöntöm, hogy így maradjon, vagy változtassak rajta. Ez akkor van, ha első ránézésre nem nyeri el tetszésemet. Ezért nem szeretem a sablon nélküli varrást, mert akkor csak fejtés után tudok módosítani.

A hatszögeket én nem úgy varrom rá a papírra, hogy a papírt is átszúrom, hanem hátul fércelem a papírra. (ezt egy német nőtől tanultam még nagyon régen és bevált.)

A papírok kiszedése nem nehéz és a sablonokat újra fel lehet használni.

Így néz ki hátulról egy blokk. A kész blokkot levasalom színéről és visszájáról is, majd megvárom míg megszárad és így teszem el.  Elvileg a középső 8 sablont kivehetjük és újra felhasználhatjuk, de én csak a fehér szegély felvarrása után szedem ki.

Ez már a következő fázis, amikor fehér hatszögeket varrok minden egyes blokk köré. Igyekeztem szép fehér anyagokból varrni, mivel ennek a megjelenése emeli a blokkok szépségét. Az egyszerű lepedő vászon a sokszor fémszálas anyagok minőségét lerontja. Természetesen ez szubjektív megítélés. 

Ezeket mutattam be Tihanyban (azért ennél jóval több van már) Szerintem itt látható, hogy a fehér háttérben hogyan érvényesülnek.

Itt látható 3 méretben készített blokk. 1,5 inch, 1inch, 0,5 inch. Szerintem takarónak ideális az 1 inch nagyságú. Az ennél nagyobb vagy kisebb más célokra használható fel. Én pl. a nagyobbat egy táskára gondoltam, a kisebbet egy doboz tetőre.

Ez a Lucy Boston könyvből van és én ilyet szeretnék csinálni. Azt írja, hogy a takarókat nem tűzte le. Én úgy gondolom, kevés tűzést készítenék, szerintem a hatszögenkénti tűzés sok lenne. 

Ahogy a Hírfoltokban lévő cikkemben írtam, jó lenne egy Lucy Boston kiállítást tartani, hiszen mindenki másként látja és készíti. Aztán a nézőközönség döntse el, melyik a szimpatikusabb. Persze ez olyan kiállítás lenne, ahol nincs díjazás, hiszen a cél a bemutatás.

Csak úgy!

Augusztus 13-án kisebbik unokám - Viola Eszter - 7 éves lett. A kettős nevet azért kapta, mivel szülei egy virágnévhez ragaszkodtak, a másik nagypapa viszont az Eszter névhez. Amúgy Vilcsinek hivjuk! De nagyon szereti azt, hogy két keresztneve van, mivel így két alkalommal van névnapja!

Ez egy korábbi képe, de nem sokat változott.

Felköszöntése után azt mondta: nagyon furcsa, hogy már 7 éves vagyok. Nehéz ezt elhinni. Eddig 6 éves voltam és most 7. Aztán elgondolkodott és azt mondta, biztos igy lesz majd a 8. születésnapomon is. 

Most ősszel lesz II. osztályos és nagyon szép eredménnyel zárta az I. osztályt. Jó érzés, hogy ilyen kis aranyos unokánk van!

Csak úgy

Augusztus elején családi összejövetelen voltunk Balatonföldváron. Időnként szerveződik ez az un. unokatestvér találkozó. Miért éppen Balatonföldváron? Mert ott van hely, általában 1-2 napig vagyunk ott.

Ez a templom a kőszegi Jézusszíve templom. Itt kötött házasságot Anyám Apámmal, Nagynéném a férjével és emögött a templom mögötti kis utcában volt anyai nagyanyámék családi háza. A találkozóra egy fénykép albumot állítottam össze, amiben az anyai vonalat igyekeztem fényképeken bemutatni. Sajnos - és ezt megállapítottuk - sok mindent nem jegyeztünk fel és most csak kérdeztük, ez kicsoda stb. Nagyon divatos most a családfa kutatás, de mi csak egy olyan összeállítást akartunk nézni, akiket ismertünk. Dédszüleimnek (anyai ágon) 8 gyermeke volt (mind leány) ezek közöl kettő meghalt. Az egyik egészen kiskorában, a másik 17 évesen. tehát 6 leányt kellett férjhez adni, ami nem egy kis feladat volt a XX.sz.elején.  Ketten Amerikába vándoroltak ki, egy leány Bécsbe ment férjhez. Szerényen és hosszan éltek, de nem volt gyermekük. Itt maradt három leány akik közül az egyik egy kis faluban tanítónő volt, majd visszatért Kőszegre a megözvegyült Mamát eltartani. A legkisebbik férjhez ment, de a bekövetkezett változások miatt Romániában találta magát és valahogy megszakadt vele a kapcsolat. Itt maradt Nagyanyám, aki vasutas férjével Vas és Zala megyében élt, éppen hová szólította férjét a szolgálat, majd annak halála után visszatért a családi házba Mamához és nővéréhez. Nagyanyámnak 4 gyermeke született és mind a négy helyen egy-egy leány született akik aztán férjhez mentek és összesen 6 gyermeket szültek ill. azok is családot alapítottak. Érdekes egy ilyen találkozó, pláne akkor ha visszanézzük, honnan jöttünk, hová megyünk. A fiam a fénykép albumra azt mondta, hogy most az apai oldalt is dolgozd fel. Aztán a férjem családját hasonlóan. Addig érdemes ezt csinálni, amíg van aki emlékszik. 

Keresztlányom (akinek a fia 20 a lánya 18 éves) Németországba ment férjhez és ma egy jól prosperáló műköröm szalon tulajdonosa. Igen komolyan csinálja, tanfolyamokra jár, kereskedik, tanit és szeretné letenni -ebben a szakmában kialakult- szakvizsgát, hogy megfelelő tanfolyamokat tarthasson. 

Ez az én öreg kezem, amin nagyon szép manikürt varázsolt. Nem is a szépség a lényeg, hanem a tartósság. Sajnos lefog nőni, de nem fogom feltöltetni, a körmeim elég erősek voltak. Pl. ha kézzel varrok a varrótű nem tesz bennük kárt. 

A két hüvelyk ujjamra került két kis dísz is. 

Érdekes volt hallgatni a tanfolyamot vezetésre kijelölést (milyen vizsgát kell letenniük stb.) A tanfolyam vezető igen szép összeget kap az oktatásért, de a tanfolyam díja sem olcsó. Egy-egy tanfolyamon 7-8 fő vesz részt és a jelentkezésnél megkérdezik, hányan lesznek. Amennyiben többen, akkor sokan visszalépnek. Azt mondják, ha kifizetik a tanfolyam díját, akkor a vezető többet foglalkozzon személyesen is a tanulókkal. Megkértek, hogy fordítsak le egy katalógust, amit egy orosz műkörmös adott ki. A sok rajz a körmökön nem olyan gyakori a használatban, de mutatja, milyen festékeket használnak és a rajzok kivitelezése az alkotó tehetségét mutatja be. Szóval érdekes volt. Próbáltam a foltvarrással összehasonlítani, de rájöttem, hogy nem mindig sikerül. Viszont a foltvarró tanfolyamokról és táborokról (a tapasztalatokról) érdemes lenne véleményeket hallani, olvasni. Mert vélemények vannak, de nem jutnak el ahová kellene. Én mindenesetre egy szubjektív blogbejegyzést fogok írni, de előbb a Lucy Bostos készítést írom le. Mostanság a Millefiori teljesen leköti minden időmet.