Foltoskodás

Foltoskodási tevékenységem jelenleg arra irányul, hogy a maradék anyagaimat feldolgozzam. Ebből a szemszögből elővettem a szekrények (kosarak) mélyén lapuló UFO-imat. Ezeket be kell fejezni, ehhez megvannak még azok a maradékok amiből készültek (vagy nincsenek). Aztán mi lesz belőlük, az már egy más kérdés. Vannak családomban olyanok, akik szivesen vennék ajándéknak. Bemutatom UFO-imat (na nem mindet, hiszen még található néhány, de jelenleg ezek vannak nagyitó alatt.

A fényképezés nem erősségem, de végül a gardrób szekrényre felakasztva -kicsit hullámosan- sikerült lencsevégre kapnom.

Ez életem első patchwork munkája, amikor még nem sok elképzelésem volt hogy is kell varrni, de nagy örömmel csináltam angol papir technikával. Ami nem tetszik benne az a két csík amit körbevarrtam. Egy másfajta keskenyebb csíkot akarok körbevarrni a blokkokban lévő valamelyik anyagból. Szóval még lesz egy kis fejtörés, de mint első munka mindenképpen megérdemli, hogy készre és szépre csináljam. Tűzni kézzel kell.

 

Mennyire hasonlít formára az elsőre?  Kb. 4-5 éve csináltam. Elvileg egy asztalterítőnek készült és valószínűleg annak is fogom befejezni. Kézzel varrtam nem angol papírtechnikával, hanem kiszerkesztve a négyzeteket és a varrásvonalat ceruzával meghúzva. A sárga anyagból (kék csillagokkal) még van valamennyi, így széles keretet kap a szélen egy keskenyebb mintával és kész az asztalterítő. Tűzés géppel lesz egyszerűen.

Ez egy friss anyag nem is mondanám UFO-nak, mivel kb. 1-2 hónapja kezdtem el. Nagyon megtetszett a Lusy Boston és kipróbáltam. Az anyagait itthon találtam nem a legdrágább anyagaimból. Sokat tanultam a készités során, majd egy külön postban a készitéséről beszámolok. Az eredeti Lucyk tűzés nélkül készültek, én is igy akarom befejezni, de egy kevés kézi tűzést azért megengedek.

Ez egy csoportmunkának indult, de aztán a csoport ugyan megcsinálta a blokkokat, de nem lesz rá szükség így valaki elvitte. Nekem maradt négy blokkra valóm és megvarrtam. Közben jött a kérés, hogy egy születésnapra kellene egy takaró. Ahhoz viszont kevés, nosza elő a maradékokat és a második hasonló nagyságú terítő készül. Még négy hasonló nagyságú kiszabva előkészítve. Géppel lesz tűzve egyszerűen. Ha kész lesz akkor sok régi anyagot dolgozok fel és gyakorlati célja is lesz. Nem akarom, hogy UFO maradjon, tehát most ez a legfontosabb. Hátlapnak egy turkálóban szerzett függönyt teszek így erős és szép lesz. A maradék anyagokhoz amit vennem kellett az a fekete anyag. De fekete egyszínű anyagot amikor sikerül az IKEA-ban találni, mindig veszek, mert az "fogyóeszköz".

Van még egy munkában lévő anyag, amit nem mutatok most, mivel megy egy kiállításhoz. Végül ha azt mondom hogy kb. 2-3 hónap alatt három munkát készítettem majdnem készre.

Foltomiglan - Közös varrás

Szombaton a Kondor házban Pestszentlőrincen voltam egy közös varráson. Szeretek erre a közös varrásra és kiállításra menni, eddig sikerült szinte minden évben részt venni. Miért? Szép dolgokat állítanak ki, jó dolgokat adnak amit meg kell varrni. Ezenkívül amiért az ember lánya jár egy ilyen közös varrásra, hogy találkozzon foltos ismerősökkel, mutogassanak és nézelődjenek. Egy ilyen alkalommal mindig csak foltos dolgokról beszélgetünk és az idő úgy elmegy, hogy észre sem vesszük. Általában érdemes korán menni és nem egyedül, mivel többen lefoglalnak egy asztalt, aztán kereshetsz magadnak helyet. Sajnos ez több helyen így van. Ettől függetlenül mindenki talál magának helyet. Most több olyan foltossal is megismerkedtem, akik a FB-n vannak. Igy a műveket már ismerősként üdvözölhettük.

Ez a kép nagyon megfogott, különösen az összedolgozás.

Ezen azok a kis diszek voltak, amit az egységcsomagban kaptunk, hogy megvarrjuk.

A szorgalmas és "rendes" foltvarrók ott varrták a kitűzőt. Nagyon tetszett az egységcsomag. Pontos leírással, nagyon szép anyagokkal. Ezenkívül ez egy elegáns bross lehet, vagy valahová dísz. Tudom nehéz olyan dolgot kitalálni, aminek az elkészítése időt és energiát igényel. Ugyanakkor olyan legyen ez a valami, hogy tanuljunk is belőle. Ez ilyen volt, ezért köszönet a szervezőknek.

Ezt már láttuk az FB-n, de életben még szebb!

Csíkok játéka.

Ez egy nagyon szép munka, a színek játéka igen jól kijött!

Ezt egészben nem tudtam lefényképezni, csak egy részletét.

Sok mindent nem tudtam lefényképezni, nem is ez volt a feladatom, hanem csak azokat amik megfogtak és olyan helyen voltak, hogy jól fényképezhetők. Jó volt ott lenni és csak azt mondom, hogy jövőre veletek ugyanitt. 

Sajnos a pénztárcám is megsínylette, de egy olyan anyagot találtam, amit már régen keresek és ez megérte.

Csak úgy

Egy foltos életről szeretnél beszámolni. A Kelenfolt csoportba ahová járok, Erzsike néni - nem várva meg a májusban betöltendő 100. életévét - itt hagyott bennünket. Szerettük, mert mindig tanulni vágyott és amit másutt megtanult, átadta nekünk. Kis törékeny alakja hozzátartozott csoportunkhoz. Igaz az utolsó években már a lánya hozta vitte, de nagyon örült, hogy köztünk volt. Két éve még tanfolyamon vett részt és nagy örömmel mesélte mit tanult.

Ez a kép a 95. születésnapján készült, amikor mindenki varrt egy-egy szál rózsát.

Itt a csoporttagok körében látható, ez volt abban az évben az utolsó foglalkozásunk.

Ez úgy két évvel ezelőtt készült a csoport tagjainak körében.

Ez pedig a mai napon (2014. április 29-én) amikor elbúcsúztunk tőle a farkasréti temetőben. Az urna előtt fényképe látható.

Itt pedig a végső pihenőjén a családi sirboltban. A csoport elhatározta, hogy készit neki 100 yo-yo-t, amiből 99-et át is adott neki Mariska  - csoportunk vezetője - de a 100.-at nem tudta, igy a csoport által adott csokor szalagjára varrtuk a kék yo-yo-t.
Nyugodjék békében, emlékét őrizni fogjuk!

Csak úgy

Talán igy húsvét előtt megengedhetem magamnak ezt a bejegyzést. Ugyanis dicsekedni akarok és ez nemigen szokásom. Természetesen unokáimmal nagyon szivesen teszem, hiszen nekem ők a legszebbek és legaranyosabbak, de hiszen ezzel minden nagyszülő igy van.
Bizonnyal másokkal is úgy van, hogy amennyiben külföldön jár, szereti nézni az ottani embereket. Szerintem ez egy természetes tulajdonság. A városok, a természet szépsége tetszik, megnézzük, lefényképezzük, de az emberek azok mások. Sokat járok a Várba és sok turistával találkozom. Sokszor busszal megyek, sokszor kocsival, de mindig találkozom turista csoportokkal. Mivel kis unokám oda jár óvodába és oda csak úgy tudok bemenni, hogy becsengetek, mindig megnéznek, hiszen ebből gondolhatják, hogy én itteni lakos vagyok. Fényképezni általában a japánok szoktak, elsősorban mindent, de az emberek közül a gyerekeket. Violát is többször lefényképezték. Nekem nem nagyon engedi magát lefényképezni, de azért ide teszek róla egy képet.

Itt éppen szaval, amikor nem a fényképezőgépre figyelt.
De mint irtam a japánok sokszor lefényképezték, amikor kijöttünk az óvodából.
Múltkor egy foltos táskával (már régebben varrtam, nem sikerült olyan jól, de azért használom)
Egyik alkalommal egy japán nő kivált a csoportból és odajött, hogy lefényképezzen, pontosabban a táskámat. Én nagyon csodálkoztam, mivel nem találtam annyira jónak a táskát, de ő ragaszkodott hozzá. Ő japánul beszélt én magyarul, igy maradt a táska.

Ez az eleje és a fénykép nem a legjobb.

Ez a táska hátulja.
Kb. 4 éve varrtam ezt a táskát. Egy alapra lila és fekete anyagból crazy technikával megvarrtam külön külön az elejét, a hátát az oldalrészt, ami a fülében végződött, valamint a cipzárt magába foglaló részt. Utána külön külön minden részt jól átsteppeltem. Azért írtam steppelést és nem tűzést, mert úgy varrtam ahogy jött, azaz keményre akartan steppelni. Utána minden részt ferde pánttal körbeszegtem és díszöltéssel rögzítettem. Mikor mindezzel végezte, akkor apró öltésekkel kézzel az alkatrészeket összevarrtam. Igen jól tartja magát, csak a belső zsebek cipzárjai nem a legjobbak így a táska mintegy egyterű lett. De azért használható. Kszénia Dmitrieva orosz foltvarró volt nálunk és bemutatta a táskáit és ruháit. A tanfolyamán én tolmácsoltam igy volt alkalmam megismerkedni a technikával. Szóval az szerintem dicsekvés, hogy egy japán nő lefényképezte a táskám. Persze talán azért is, hogy ilyet nem szabad csinálni, de maradjak inkább optimista!

Bakancsosok - Közös Varrás

Tegnap, nőnap alkalmából a Bakancsosok szervezetek Közös Varrást. A Bakancsosok egy csoport, azaz baráti társaság, akik összejárnak és a kirándulások mellett kedvenc hobbijuknak a foltvarrásnak is szerelmesei. Mindenki ismeri őket, aki a foltos világban forgolódik, de ilyen bemutatkozásuk első volt. Szép időben megismertem az Árpád hid pesti hidfője közelében lévő lakótelep egy részét. Jellemző-mint minden ilyen jellegű épitkezésre, hogy a Karikás F. útra mutató nyil egyenesen vezetett volna, de az iskola, ahol a rendezvény volt, az jobbra volt.
Az első benyomásom a rendezvényről a barátságos fogadtatás és a jó szervezettség. Az iskola előcsarnokában rendezték be kiállitásukat, ami főleg a konyha körül forgott, ahogy a meghivó is jelezte. A kiállitás befogadható volt, ami azt jelenti, hogy sokáig fogok emlékezni az ott látottakra. A varrás a tornateremben lett elhelyezve, ahol természetesen nem fért el mindenki, de valahogy mégis elhelyezkedtek. Ez főleg két alkalommal történt, az első a bemutatkozásnál, a második a tombolánál. Itt volt a tombola asztal a sok-sok szépen kivitelezett tárgyakkal.
Az előtérből nyiló folyóson volt a büfé és három osztályteremben az árusok. A falakon itt is voltak képek. Nagyon szép volt a szivekből készitett magyar zászló.

Ezaz ötletes konyhai fali jegyzettömb a konyhai résznél volt. A kapott egységcsomagban egy hasonló pohár sablonja és anyag volt.

Nagyon ötletes volt a falon lévő "vendégkönyv" ahol felapplikált poharak voltak és az alatta lévő részt mindenki aláirhatta.
A másik igen ötletes dolog a bakancsosokon lévő kötény volt, amit férfiingből készitettek, rajta Mariska bakancsot ábrázoló mézeskalács figurája, az illető keresztnevének első betűje. Ezenkivül mindenki másként dekorálta a kötényt. Foltos munkához nem rossz ez a kötény. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le, de könnyű megcsinálni, csak egy férfiing kell hozzá.

A tombolából ezeket néztem ki magamnak (nem mintha nem lenne elegendő táskám!). Hát persze hogy a tombolán nem ezeket nyertem, hanem ezeket.

Egy neszi, aminek a tűzését találtam érdekesnek és egy kis üveg "befőtt". Nagyon örültem mindkettőnek, hiszen olyasmiket kaptam, ami szükséges is és hasznos is. Belegondoltam, mi lett volna, ha azt nyerem amit kinéztem magamnak? Nincs a várt öröm és kíváncsiság, na mit kapok?
A sok kedves foltos társsal való találkozás és csevegés, a bemutatók nézegetése örömmel töltött el. Jólesett, hogy olyan társaságban vagyok, ahol jól érzem magam.
Persze az árusokat is megnéztem és a VGC-nél vásároltam (ha bemegyek az üzletbe nem biztos, hogy észreveszem) mágneszárat. Méghozzá kicsi méretűt. Éppen egy bármi-tartót (jól kitalálta valaki ezt a szót!) készítek, ahová pont az ilyen kisméretű mágneskapocs kell.
Margitka bővitette választékát az angol papirtechnika műanyag sablonjainál. Nagy néző sereg volt nála. Mivel én nagyon szeretem a kézzel varrást, most tanulmányoztam a készletet.

Ezek pedig a kész termékek.
Szóval egy szép és tartalmas nap volt, köszönet a bakancsos lányoknak. Jó volt Veletek!

Csak úgy!

Hát lassan pár napja félszeműből kétszemű lettem. Ugye milyen furcsa a magyar nyelv! Hiszen nincs fél szem csak egy szem. A lényeg hogy múlt héten átestem egy szürke hályog műtéten. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy egy magyar király kérdezte, hogy milyen szakmából vannak sokan. Végül valaki bejelentette, hogy az orvosból. Csodálkozására azt válaszolták, hogy többekkel beszéltek és elmondták, hogy fáj a.... (mindenki mást mondott) nagyon sok tanácsot kaptak. Ez egy kis vicc és ettől függetlenül azt szeretném mondani, hogy ha valakinek komoly baja van akkor igenis kérdezgesse az ismerőseit és bújja az internetet. Persze nem kell mindent elhinni és megijedni. Hiszen a szervezetünk más és ami egyikünknél így hat, az másnál másként. Szóval túlestem a szürke hályog műtétnél, amit egy csomó más  vizsgálat előzött meg, ami kicsit időigényes volt. Ráadásul háziorvos váltás van nálunk, amihez a nővér váltás is hozzájárult. A műtét elég komoly volt, a főorvos asszony a műtét után kétszer is megnézett és mindig újabb gyógyszereket rendelt. Ez igy ment másnap is. Jövő hétfőn megyek kontrollra és megbeszélni mikor lesz a másik szememen a műtét. Sajnos a nehézséget az okozta, hogy eredendően van egy zöld hályogom is és ez nehezítette/nehezíti a gyógyulást. Ez a főorvos asszony kb. 7 évvel ezelőtt egy szemüveg felírásnál vette észre, hogy zöld hályogom van (glaukóma) ami rendszeres kontrollal és cseppentéssel normál szinten tartható. Elgondolkodtam, hogy amennyiben nem veszik időben észre, akkor mi lett volna?  Szemészhez az ember nem jár szűrésre. A kórházban vettem észre, hogy milyen sok szembetegség van. Zömmel nyugdíjasok. Tehát akik dolgoznak azoknak jó a szemük? A kórházi kiszolgálással tökéletesen megvoltam elégedve. Minden tiszteletem az orvosoké és egészségügyi dolgozóké. Abban a nagyüzemben ami ott van komoly odafigyelést végző munkát végezni nagyon komoly! Le a kalappal előttük. Nem lennék orvos az biztos. Köszönet nekik! 

Én most gyógyulok, igyekszem a szememet nem "használni" már amennyire lehet!

Csak úgy

Több napig nem engedett új bejegyzést irni. Féltem, hogy virus van! Ma pedig rögtön beengedett. Mivel nem a fiatalabb korosztályhoz tartozom (lelkileg igen!) kaptam egy nagyon jó szöveget, amit megakarok osztani mindenkivel!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?