2011. október 30., vasárnap

Csak úgy


Hallgatásom oka az ebben az Intézményben eltöltött idő volt. Most, hogy kerestem egy képet a János Kórházról, végig olvastam több véleményt a kórházról. Rendszerint elég rosszak voltak. Én régóta járok ebbe a kórházba, mivel egy idő után ez a szakrendelőnk is. Itt szültem mindkét fiamat, itt születtek az unokáim is. Más részlegekben is volt hosszabb rövidebb ideig dolgom. Meg voltam elégedve és az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több részleget felújitottak, szépitettek. Időpont kérés után kerültem a Belgyógyászatra. Szerencsétlenségemre (vagy szerencsémre) elnéztem az időpontot és két órával később mentem. A Főorvos Asszony megnézett, előtte kikérdezett gyógyszerekről stb. (gondban vagyok, mikor megkérdezik, hogy mi a foglalkozásom, nyugdíjas mondom, na de azelőtt? Mikor magyarázom akkor rákérdeznek mi a legmagasabb iskolai végzettségem. Szóval ezt is tudom). Utána azt mondta, na most hazamegy összeszedi a cuccait és visszajön a kórházba. Én próbáltam más időpontot, de közölte, hogy ne játsszak az életemmel. Igy is történt, visszamentem de akkor másik orvos volt, aki megvizsgált és az "őrzőbe" küldött azaz az intenzív osztályra. Itt másfél napot töltöttem, de ezalatt egy pár vizsgálatot elvégeztek. Utána nekisértek a betegszobába (beteg egyedül ne mászkáljon!) egy ötágyas szobába ahol külön fürdőszoba volt. A többi szoba háromágyas volt, nem volt mindenütt külön fürdőszoba. Kérhettem volna egyágyas szobát (várni kellett volna, mert népszerű- napi 8 ezer Ft-ért) de nekem ez is jó volt. Minden szobához egy adott orvos tartozott. Reggel jött, mindenkiről külön lapja volt és mindent tudott, kikérdezett naponta és elmondta mit fognak velem csinálni aznap. Szerintem ez a rendszer jó. A koszt nem a leggazdagabb, de én mindig mindent megettem, csak gyümölcsöt hoztak be. Alapos kivizsgálásban volt részem, ha mindezt lábon szerettem volna elvégezni, bizony sok idő kellett volna. A szívem túl van terhelve, vigyázzak magamra, még elmegyek egy alvásvizsgálatra és fogynom kell. Ha nem fogyok, akkor komoly bajok lehetnek. Szóval a következő időszakban nyugalomban fogyózhatok.
Véleményem erről a részlegről csak pozitív, az orvosok nagyon rendesek voltak, a nővérek szintén. A szobánkba hoztak egy hajléktalan nőt, aki elesett a tolókocsijával és infarktust kapott. Egyik lába térdből lefagyott a másiknak a lábfeje, az egyik keze begipszelve. A hátán sok seb volt. Két napig szinte csak aludt. A bánásmód vele nagyon emberi volt. A főnővér reggelente egy valahonnan szerzett fésűvel mindig megfésülte, pár nap múlva igen emberi kinézete lett olyan 40 és 50 közötti. Szegény doktornőnek kellett megoldást keresni, hogy rokonokhoz elszállítsák. De legalább felerősítették, evett rendesen, mindig adott neki valaki egy almát, vagy narancsot.
Szerintem a fiataloknak nem ártana önkéntes munkát végezni ilyen helyeken. Sok mindent tanulhatnának és láthatnának talán némelyeknek a hozzáállása is megváltozna. Jó tanuló lecke lenne sokaknak. Hiszen ez is az élet egy része.
Az is jó, hogy az egyágyas szobákért pénzt kérnek, igy a több "figyelmet" igénylő betegek más kiszolgálást kapnak. A betegtársak rendesek voltak, segítőkészek, természetesen amikor kellett segítettek egymásnak. Sajnos a kórházat nem lehet bezárni, ezért sok a besurranó tolvaj. Sokan jönnek árusítani valamit (hálóinget pld.) Erre több helyen felhívják a figyelmet.
Szóval most eljött az idő hogy a folyamatos fogyókúrát komolyan vegyem. Na ez lesz a legnehezebb. Majd beszámolok róla. Kg-okat nem írok, az titok, csak ha lefogytam. Most túlsúlyos vagyok. Az egyik doktor (főorvos)aki előtt egy szál bugyiban álltam, végignézett rajtam (soha nem felejtem el azt a nézést!) megkérdezte a súlyomat és pár betegséget (amik nincsenek)és én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ugyebár odamész hálóingben és közli, hogy derékig vetkőzzek le. Mit tudok tenni, leveszem a hálóingem. Na ezt a szégyenérzést nem akarom még egyszer átélni. Különben az orvosok szinte mind soványak voltak. Na jó a férfiaknak volt egy kis sörhasuk, de túlsúlyos egy se volt.
Összegzésként azt tudom mondani, hogy nagyon kellemesen csalódtam a János Kórházban és csak köszönetet tudok mondani az ottani személyzetnek, hogy alaposan kivizsgáltak és segítséget nyújtottak.

2011. október 17., hétfő

Határtalanul

A Magyar Foltvarró Céh legnagyobb rendezvénye az évente megrendezésre kerülő Határtalanul foltvarró fesztivál és kiállítás. Erre minden foltos készül, mivel érdekes kiállítások szoktak lenni, az árusoknál elköltheti a pénzét az ember (helyébe hozzák, nem kell mászkálni!) tanfolyamokra mehet, ismerősökkel találkozhat. Szóval igazi ünnep! Az ideire is igen készültünk, külföldi vendégeket hívtunk meg, akik érdekes dolgokat mutatnak nekünk. Sajnos egyvalamivel nem számoltunk, hogy a 15 éve helyt adó Magyar Kultúra Háza az előzetes megállapodás ellenére nem tud fogadni. Pontosabban nem ő a hibás, mivel ő megszűnt jogutód nélkül és az új szervezet nem tud biztositani nekünk helyet. Ezt szeptemberben mondták és bizony akkor találni egy olyan helyet, ahol mindent hasonlóan megtudunk oldani, nehéz feladatnak tünt. De sikerült! Végül is ha azt vesszük Budapest nagy és egy jól megközelíthető elegáns épületben sikerült helyet kapnunk. Ez a József Attila Művelődési Központ Angyalföldön a József Attila téren. (nem tévesztendő össze az Erzsébet tér mellett lévő József Attila utcával!) Igen könnyen megközelíthető. Metróval a Kispest-Újpest vonalon a Gyöngyösi útig kell menni, amikor az ember kijön a metróból a Duna Plázát látja a Váci úton de nem arra megy, hanem ellenkező irányban modern házak között ahol egy nagyon szép templom is van: Kb. 10 perces séta után majdnem nekimegy József Attila szobrának, amely egy parkban van és előtte van a Művelődési Központ. Ha kocsival jön, akkor a Váci úton a Duna Plázával szemben fordul be. De ha valaki látni szeretné, hogy Angyalföldön milyen sok és szép építés volt az elmúlt időben, annak javasolnám, hogy a Deák téren üljön fel a 105-ös buszra (végállomása a budai Apor Vilmos téren van - volt Lékai tér a MOM kultúrház mögött) végig utazik az Andrássy úton azaz a Világörökség útján és a Hősök terénél elkanyarodik a Béke tér felé. Megcsodálja az újonnan épített házakat, majd egy kertvárosi részhez ér és a József Attila térnél a Művelődési Központnál leszáll és bemegy az elegáns házba. A 105-ös másik végállomása a Gyöngyösi úton van ahol a Metróból szállunk ki, tehát onnan metróval is el lehet jönni. Ez egy modern épület és a környék is barátságos, sok zölddel, parkkal teli. Itt nehéz elénekelni a "..Járom az utam a macskaköves utam..." dalt. Reméljük, hogy sokan eljöttök és jól fogjátok érezni magatokat. Mindenkit szeretettel várunk. Ami miatt még felhívnám többek figyelmét, hogy lesz egy tanfolyam ahol a TEMARI golyócskák készítését tanulhatjátok meg. Ezt a golyócskát a japánok a hűség és a szeretet jeleként ajándékozzák egymásnak. Ezzel díszítik a lakásukat, karácsonyfára kiválóan alkalmas, Most ennek a készítése reneszánszát éli Európában, az USA-ban és Ausztráliában. Egy kis apróság, ha az alapokat jól elsajátítod, gyorsan készíthetsz az otthon lévő fonalaidból, cérnáidból, hímzőfonalaidból egy kedves kis ajándékot. Az előadó (nem én vagyok!) szinte beleszerelmesedett ennek a gyártásába és szeretné másokkal is megismertetni ennek az ősi technikának a csínját, binját.
Egy párat mutatok itt be, ezeket az internetről töltöttem le, de az előadó saját példányait is elhozza és mindenki olyat csinál amilyen neki tetszik.

Csak úgy

Többen jelezték, hogy rendszertelenül vezetem a blogomat. Igen, igazuk van. Mentségemül szolgáljon, hogy először a gépemmel volt baj, amit ugyan kijavítottak, de mint kiderült nem egészen (a virusirtó eltünt), szóval sokat vacakoltam vele. Most csak egy baja van. Ha a blogomat megnyitom, két vagy három blogot tudok kinyitni, majd közli, hogy nem találja. Ekkor kimegyek és újból bemegyek majd megint két blogot nyitok ki. Tanulmányozom KicsiKató netes leirásait. De másik elfoglaltságom az unokák voltak. Ha belegondolunk ők napról napra "öregszenek" és nekünk az a dolgunk, hogy figyeljük fejlődésüket. Mennyivel másabbak mint saját gyermekeink voltak, de ugyanakkor hasonlitanak is rájuk. Amig jó idő volt, elhoztam az óvodából és irány a játszótér. Este fél hat felé már igen sok gyermek volt. Hála annak, hogy a játszótér nagy ezt nem lehetett észre venni. Mikor az én fiaim kicsik voltak ez a terület szabad préda volt és leginkább kutyákat vittek oda, igy a gyerekek nemigen jártak oda csak télen. Télen jó kis szánkópálya volt. Most nagyon szép játszótér van sok játékkal és mellette elkeritve még egy kutyafuttató is van. Csak az asztal padokkal -ami fából van- már kezd szálkásodni, szóval kezelni kellene!
Ez itt pedig a házunk bejárata melletti varjúháj sor. Tavaly ősszel a középső részből kiszakitottunk kisebb darabokat és szépen megfogantak. Bordó viráguk van, nagyon szépek. Kimaradtak részek, azokat az idén pótoljuk. Érdkes ez a virág két fajtájú, van amelyik egészen rózsaszinű és van amelyik teljesen bordó. Csak a tűző napot szereti, ahol pl. a fa alatt van ott csenevész lesz. Tehát megvagyok és hamarosan másról is irok, most csak a jelenlétem akartam megerősiteni a blogon.

2011. szeptember 24., szombat

Nagy utazás - befejezés

Ahogy már korábban irtam, hármasban a kastély alagsorában kialakitott étteremben megebédeltünk. Önkiszolgálás és kedves kiszolgálók voltak. A fényképen látható, hogy ide is került egy gobelin. Kijövet az étteremből Mariann észrevett egy üzletet és beakart menni. Mire én odaértem, csak azt láttam, hogy megbotlott és hárman hozzáugrottak. De sajnos még egyet lépett és elesett. Nyilt lábtörése volt. Az egyik hölgy (nem tudom ovos volt-e vagy egészségügyi dolgozó) nagyon készséges volt és szólt az ottani rendfenntartóknak, hogy ne engedjenek be senkit és a sebet egy papirzsebkendővel törölte. Férjem elmondta, hogy a következő nap elhagyjuk Angliát és hazautazunk. De a törés láttán mondták, hogy mentőket kell hivni. Férjem elment a buszhoz, hogy a vezetőnek telefonáljon, mivel nem volt térerő. Megkérdezték tőlem, hogy én milyen nyelveken beszélek. Mikor mondtam, hogy német, lengyel, orosz, csak a fejüket csoválták, de hamarosan megjelent egy fiatalember aki beszélt németül (rosszabbul mint én, hiszen németből passziv a tudásom) neki elmondtam ugyanazt amit a férjem. Hamarosan megérkeztek a mentők. Két nő volt. Elöször felvette a kék kesztyűjét, majd levette a beteg lábáról a cipőt, zoknit, egy zacskót vett elő abba tette az elhasznált papirzsebkendőket. Elővette azt a kék csomagolót, amibe a lábát majd becsomagolják. Levette a kék kesztyűt, kidobta és felvette a fehér kesztyűt és azzal nyúlt a beteg lábához. Kérték, hogy menjek velük a kórházba, de mivel nem tudok beszélni igy a férjem vállalta, de ő mint férfi nem biztos, hogy egy nő mellett jó lett volna. Szerencsére jött az egyik utitársunk a lányával igy ő ment el Mariannal. A kórházban már várta vezetőnk. Több mint 10 napig volt ennek a kisvárosnak a kórházában és egy 4 órás műtétet hajtottak rajta végre. Kétszer hivtak hozzá magyarul tudót, hogy nehogy valami félreértés legyen. Késöbb kiderült, hogy a műtősnő magyar. Végül mentővel Londonba szállitották és onnan repülővel haza, majd itt a János kórházban volt még egy hetet. Hat hétig járógipszet kap és utána rehabilitációra kell járnia. Elmesélte, hogy a műtét előtt kapott egy papir karperecet és arra az aznap kapott gyógyszereit irták fel. Igy az altató orvos ez alapján tudta, hogy mit kell neki adnia. Sajnos nagyon kellemetlen ha ilyen baleset történik valakivel, mert mindenki sajnálta, de azért csak a saját érdekeit nézte. Igy nem tudtunk elmenni abba az áruházba, ahová terveztük és nem mindenki tudott bevásárolni. Másnap mentünk a csalagúthoz, hogy átmenjünk rajta. Én azt hittem, hogy olyan lesz mint a mi alagútunk, de semmit se láttam, ültem a buszban aztán közölték, hogy már átértünk. Elmentünk Aachenbe ott megvacsoráztunk és másnap egy hosszú út után éjfélre a kiinduló pontra érkeztünk. Fárasztó volt, de érdekes. Mi elhatároztuk, hogy kettesben elmegyünk, de persze az olimpia után.

2011. szeptember 20., kedd

Nagy utazás-8


Nem hagytam abba az angliai utazás leirását, csak közbejöttek dolgok. Elöször a számitógépemen eltünt az internet, aztán beindult a mókuskerék, elutaztunk, egy csomó elintézendő dolog várt, végül úgy gondoltam muszáj befejeznem, részben elfelejtem, részben ne maradjon igy befejezetlenül.
A következő nap egy meglepetés nap lett vonla -az is volt - de már korábban megtudtuk, hogy Wellsbe kirándulunk. A nagykönvben ells úgy szerpel mint egy hegyeiről hires főleg mezőgazdasággal foglalkozó terület. Szép időben értünk Powisba egy kis faluba. Egy órácskát sétáltunk amig tovább nem mentünk. Ami feltünt, az az volt, hogy majdnem minden két nyelven volt kiirva wellsiül és angolul. Végül elértünk célunkhoz egy gyönyörű kastélyhoz, amelynek egy csodálatos kertje volt. Látszott rajta, hogy kertészek tartják rendben. Elüldögéltünk és néztük a tájat, élveztük a csendet. Gyönyörű virágok voltak ültetve a várfal körül.





Itt az
alsó udvar látszik, ahol egy kis labirintus sétautat csináltak. Körben a szem ellát a dimbes dombos vidékre.

Ezek pedig a szépen nyirt fák. Az egymás mellett álló fák törzsei belül "összeölelkeztek"

Ime a kastély, amelyet megnéztünk, de sajnos nem volt szabad fényképezni. Ami tetszett, ez a kastély nem olyan hosszú kiképzésű volt, mint általában a kastélyok, hanem négyszögletes formában. A konyha nem volt berendezve, de az lent volt a földszinten. Liftet nem láttunk igy bizony sokat kellett a szolgálóknak fel s le járkálniuk. Gondolom télen nem lehetett valami meleg, hiszen olyan szélesek voltak a falak, hogy nem hiszem, hogy jól ki lehetett fúteni.
Ebédelni az oldalszárnyban elhelyezett büfében ebédeltünk. Én teát ittam sós muffinnal. Azt figyeltem meg a tea készitésnél, hogy rozsdamentes teáskannába (kb. 2 pohárnyi) tették a teatasakot és erre öntötték a forró vizet. Meghatározott idő után kivették a teatasakot és igy adták oda. Igy erős és finom izű volt. A sós muffinokat vajjal eszi és elég nagy volt.
Innen visszamentünk a Formula szállóban csak egy áruháznál álltunk meg. Főleg arabok vásároltak, de a választék jó volt. A vizeknél megzavart a kupak szine, hosszan kellett olvasni, hogy melyik milyen. Hiába a megszokás. Itt is kártyával fizettünk.
Másnap orickba egy kisvárosba mentünk, ahol egy szép vár van. Mivel vasárnap volt sok látogatóra számithattunk. A parkban parkoltunk le (dohányozni tilos!) és amig a vezetőink megváltották a belépőt, sétáltunk egy kicsit.


Ez egy egyszerű ház igen izléses virágdiszitéssel. Mivel kiváncsi voltam, belestem a függönyön keresztül. Az ablakhoz egy asztal volt téve, rajta megteritve teához. Én úgy elteázgattam volna, egy igazi angol ötórai teára beültem volna! De nem volt rá módunk!

Ime a kastély ahová igyekeztünk. Előtte természetesen egy ajándéküzlet, ahol bármit vehettél. Kivéve a képeslapra a bélyeget!

Ez volt a várudvar, aminek szélén harapni és innivalót vehettél és az udvar szélére letelepedve fogyaszthattad el. Középen mindenféle mutatvány volt. Madáreregetés, kardozás harcosok között, egy szinész igen látványosan egy harcot adott elő. A gyerekek persze mind karddal járkáltak (mind műanyagból volt!) a kislányok igyekezetk hosszú "tündérruhában" járkálni. De sokan voltak korhű ruhákban és alig várták, hogy valaki fényképezkedik velük. Ebben a kastélyban lehetett fényképezni. Én csak egy pár dolgot mutatnék.

Egy ilyen gobelin széket mindig szerettem volna. Ezekszerint nincs is rossz izlésem!

Egy este a szalonban - viaszfigurákkal - nekem ez a himzőnő és a kis kerete tetszett meg.

Ime a kastély makettje, amilyen volt fénykorában.

Ez pedig a kastély temploma.
Ezután mi az alagsor éttermében ettünk, majd egyik társnőnkkel történt egy baleste ezért most nem fejezem be a leirásomat, hanem legközelebb.

2011. augusztus 24., szerda

Nagy utazás-7


A következő nap az út célja volt, azaz a Quilt Fesztivál megtekintése. Egy kiállitóterület egyik nagy csarnokjában volt, ahol egész napunkat töltöttük. A csarnok első részében fából készült állványszerüségeket függtek a művek. A katalógus kicsit furcsán volt szerkesztve, ugyanis a művek mellett nem olvashattuk a szerző nevét, azt csak a katalógusban ott is két listából kiböngészve. Mivel erről a kiállitásról sok kép és album fog készülni, nem kivánok itt nagyon sok képet mutatni, hiszen mindenki a saját szemszögéből mutatja be.
Ez a kép sok nézőt vonzott, leirtam az adatait. A cseh foltvarrók készitették, 178-an dolgoztak benne, 6 foltvarró koordinálta, 617 cm hosszú és 204 cm magas. Papirravarrásos technikával dolgoztak, ha jól számoltam 167 házikó volt, középen fenyőkkel. 2011. juniusában bejegyezték a Guiness könyvben. (tudomásom szerint most egy nagymama virágoskertje művel kivánják a rekordot megdönteni!)

Az árusok közt egy magyarral is találkoztunk!

Ez egy magyar foltvarró műve (valóságban szebb mint itt a fényképen) Viszont megjegyzem, hogy ez a vastag rúdra való akasztás nem tesz jót a műveknek. A zöld az ővé.

Ez egy 15 éves magyar kislány műve, aki vette a bátorságot és jelentkezett. Igy kell! Várjuk a többit is és javasoljuk a többi fiatalnak, hogy merjenek pályázni! A számozás a katalógus és a kiirás alapján nem volt egyértelmű.

Ez Jacquiline Heinz szupertűző "Hold" c. alkotása. Ezen csak gyönyörködni lehet és elgondolkodni, milyen művészi fokon tudják egyesek a tűzést csinálni! Én nem leszek a konkurenciájuk, továbbra is csodálom őket.
Az árusokról nem akarok irni, sokan voltak és sokmindent árultak. Pénzem annyi úgysem volt, hogy amit szerettem voltna megvegyem. Az árusok kb. 90 %-nál lehetett kártyára vásárolni. Tetszett a Kaffee Fassett és Amy Butler közös standja. Érdkes, hogy láttam egy tradicionális művet kiállitani, a "mester" anyagaiből és mintája alapján de mégis más volt. Ő legtöbbször a szinekből tart tanfolyamot. Jó lenne egy ilyenre elmenni, mert személy szerint megmondja Neked, miért jó ami jó és miért rossz ami rossz.
Több orkshop volt, 9 fontért (elég sok időt elvett) fényképezni nem lehetett, de az egyiknél többszöri odamenetellel sikerült lerajzolni amit csináltak.
Folytatása következik.


2011. augusztus 23., kedd

Nagy utazás-6


Két napig az interneten nem tudtam a blogomban lévő bejegyzésekhez hozzájutni. De azért nem unatkoztam, kis unokámnak Violának megvarrtam az óvodai takaróját és párnáját. Azt hittem gyorsan kész leszek, de az általam kiválasztott technika megdolgoztatott. Az angliai útunkról szóló beszámolót naplószerüen akartam irni, igy sietni kell, mert elfelejtek dolgokat.
A következő napon egy nagyon szép hajóutra mentünk Westminstertől Greenich-ig. Az idő végig gyönyörű volt, másnap már látszott rajtunk, hogy napoztunk. Sikerült a hajón a szabadtéren helyet foglalni. Ahogy elhagytuk London nevezetességeit, egy modern városrészt láttunk mindkét oldalon. Ez annyira más volt mint a londoni kép. Gondolom erre nem a szegényebbek laknak.
Megérkeztünk Greenwichbe, ahol egy ingyenes múzeum várt, ahol a történetét lehett megismerni.

Természetesen az admirális sapkát próbáltuk fel, ha már ott volt! Ezután megnéztük az Obszervatóriumot, ami igen magasan volt. Itt látható a o idő.

Hosszú sor állt a délkörnél, hogy lefényképezkedjenek. Volt egy múzeum is, igen érdekes, azt megnéztük.
Meg kell jegyezni, hogy nagyon odafigyelnek a mozgássérültekre, sok helyen lift van és senki sem csodálkozik, ha valaki bottal, vagy különleges kocsival jár. Sőt itt találkoztam két hölggyel, akik közül az egyik vak volt és a kisérője mesélte, hogy mit lát. Mikor a tetjéről a múzeumnak leakartunk jönni (előtte sok lépcsőzés volt) udvariasan egy úr odavezetett a lifthet és benyomta a megfelelő gomgot. Kiderült, hogy kb. 6 lépcsővel feljebb érkeztünk, az úr már szaladva jött, hogy elnézést kérjen, amiért rosszul nyomta meg a gombot.

Ez a kilátás a tetőről.
Visszafelé pihentünk a hajón és élveztük a látványt. Úgy gondoltam van még annyi erőnk, hogy elmenjünk a Harrolds áruházba.

Metróval könnyen elértük és a belső részek kialakitása, az árubőség, az eladók választékos ruhái és úgy együtt a látvány elkápráztató volt. Az árak persze nem napi vásárlásra mutatnak, de nagyon sok olyan áru volt, ami kifejezetten külföldieknek készült. Én is elcsábultam egy tea erejéig. Nagy sikert arattam vele. Szóval ezt az áruházat szeretném úgy alaposan megnézni. Na a vásárlást kizárhatom, de a látvány. Most már tudom, hogy az orosz arisztrokrácia honnan vette a példát a moszkvai és szentpétervári Jeliszejevszkiji élelmiszer áruházaira.
Hazamentünk és összecsomagoltunk, mert mentünk tovább. Mivel Birminghamban is zavargások voltak, igy a belső városnézést kihagytuk és majdnem egész napunkat Stradford-Avont tekintettük meg amely Shakespeare szülővárosa.

A múzeumban sok érdkeset lehetett látni, sőt még rögtönzött szinielőadásban is részük lehetett az érdeklödőknek.

Megpihenni ebben a kis templomban is lehetett.
Késő délután továbbutaztunk és megérkeztünk a kiállitás helyszinére Birminghamba. A szállás az egyik végén, a kiállitás a másik végén volt.

Szállásunk a tavaly már megismert Formula volt. Többen csodálkoztak, de végül mindenki elfogadta. Franciaágy a folyosón zuhanyozó és WC amely használat után kb. 4-5 percig fertőtlenitett. Emiatt sorba kellett állni. Reggelizni svédasztal szerüen a mellette lévő Ibis szállóban lehetett. Végül mindenki megszokta.
Folytatás következik.