2018. március 19., hétfő

Csak úgy

Régebben akartam irni, de féltem, hogy nem egészen jó hangulatban voltam és félő, hogy kicsit rosszul fogalmazok. Nem vagyok sértődős, mert rájöttem, ha valaki mond valamit amivel nem értek egyet, arra nem érdemes odafigyelni, azaz válaszolni, hanem átgondolni. Lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy nem. Magamban helyére tenni a dolgokat. Ezért nem irtam és jól tettem. Sajnos közben egy szomorú hir jött, meghalt Jucika. Ő anyósom szomszédasszonya volt. Anyósom három éve halt meg, közel 56 évig éltek egy házban, az utolsó éveiben rendszeresen ápolta, azaz bevásárolt neki, megnézte, hogy beszedi-e a gyógyszereit stb. Jó érzés volt tudni, hogy van aki ránéz. Utolsó időben ő hivta ki az orvost és a kórházba is naponta bement hozzá. Közben a férjét is ellátta, aki egyre rosszabb állapotba került. Tavaly áprilisban előjött az a rettegett betegsége ami közel 10 éve meggyógyultnak lett elkönyvelve. Nyáron sokat beszélgettünk, aktiv volt, tűrte a kórházi látogatásokat. Karácsonykor még beszéltünk, jobban volt. Februárban Judit napkor már mondta, hogy gyengén van. Március elején aztán jött a telefon, hogy mikor lesz a temetés. Egy hétig voltunk ott és elgondolkoztunk azon, hogy szinte minden évben egy egy közeli hozzánktartozó hagy itt minket. Lassan mi maradunk az emlékekkel. Nézegettem a fényképalbumot és bizony sok képnél már nem tudom ki van rajta és mikor hol készült a kép. Közel egy hónapja voltunk egy temetésen, igaz nem ismertem a nénit akit temettünk, de maga a tény lehangoló. Közben felhivtam egy unokatestvéremet (nemigen jártunk össze) és sajnos már nem is emlékezett rám. Valahogy a családok esnek szét, nem tudunk egymásról. Ezért örülök nászasszonyom azon szervezkedéseinek, mikor évente összehivja a család elérhető tagjait, hogy a testvérek, unokatestvérek érezzék együtt magukat. Saját családomban szintén van egy ág, mikor évente, kétévente összejövünk. jó érzés tudni, hogy van kire számitani. 
Ki kell kapcsolódnom és előre menni. Erre jó a foltvarrás, azaz egy olyan hobbi, ami örömet ad. Lehet gondolkodni mit hogyan csináljak. Ha sikerül akkor a sikerélmény továbbvisz, ha nem jön össze, akkor tovább kell gondolni. Most éppen ezen az úton haladok, de már látom az alagút végét!

Nincsenek megjegyzések: