Csak úgy

Muszáj ujból irnom, mert én a blogomat olyan naplófélének tekintem. Gondolkodom a kimentésén, hogy késöbb eltudjam olvasni, mi érdekelt ekkor és akkor.
Szóval elmentem bevásárolni a közelünkben lévő CBA-ba. Nagyon szép üzlet és nagyon szeretem. Ajándék csomagoló zacskókat is kellett vennem, amit pont ott láttam. Mikor odaérek, akkor tömeget látok az ajtónál. Nem tudtam elképzelni mi lehet. Aztán megtudtam, hogy nincs áram és a környéken zavar van vele. Nálunk volt, de ez nem jelent semmit. Vártam, de semmi. Majd felültem egy buszra, ami elvitt egy bevásárlóközponthoz. (mivel nemigen tudok sokat cipelni, szempont, hogy hol a buszmegálló!) Ahogy beérkeztem természetesen egy C and A bolthoz érkeztem és csak körülnéztem. Végül vettem egy pólót. Kártyával fizettem. Utána bementem a szupermarket részbe ahol megvettem amit kellett és sorba álltam. Veszem elő a kártyám, de az nincs a helyén. Szerencsére volt nálam pénz így kifizettem. Meghűlt bennem minden hol a kártyám. Vissza a C and A-hoz. Sorba álltam és mondom az eladó kisasszonynak. Az pedig rám mosolyog, jaj de jó hogy vissza tetszett jönni, nem tudtuk mit csináljunk. Ő ugyanis a blokkot betette a szatyromba és elment. A kártyáról elfeledkezett (sajnos én is, azt hittem betette a szatyorba!) Jött az irodából a hölgy, kérdezte a nevem, én még a személyit is megmutatta és visszakaptam a kártyámat. Vannak rendes emberek, akik elhiszik amit mondtam. Ez jól esett. Én már régóta tudom hogy a legfontosabb a bizalom és ha az nincs akkor az már régen rossz. De hogyan lesz valakiből olyan ember, hogy bizalma legyen mások iránt? Talán úgy hogy nemigen csalódott. De jó lenne, ha mindenkinek lenne bizalma a másik ember iránt! Azért ez egy jó érzés volt!