2009. november 2., hétfő

Csak úgy

Kicsit régen irtam már, de ennek az az oka, hogy majdnem két hétre elutaztunk Anyosómhoz, mivel szürkehályog műtétje volt. A műtét sikerült, de aztán az ott létünk alatt sokmindent kellett intézni. Férjem a kertben tevékenykedett én a bevásárlást és főzést valamint a konyhát intéztem. Vendégek fogadása stb. Elröpült az idő, net közelben nem is voltam. Varrnivalót ugyan vittem, de ha világos volt, akkor nem értem rá, ha ráértem, akkor nem volt jó világitás. A szemünk meg mint tudjuk igen nagy kincs. Aztán a temetőlátogatás, ami itthon is vár minket. Szóval összejöttek a dolgok. Most egy prózai dologról szeretnék irni.

Ő itt Franciaország jelképe Marianne. Most már büszke vagyok rá, hogy az ő nevét viselhetem. Szüleim választották ezt a nevet nekem. Természetesen a betűvel a végén. Nem volt ez nagyon divatos név, főleg francia és német kapcsolatokkal rendelkezők adták gyermekeiknek. Van egy barátnőm - jelenleg Franciaországban él- őt Odette-nak hivják. Az ötvenes években az iskolában (egy osztályba jártunk és ő nem 56-ban hagyta el az országot) megkaptuk ketten, hogy miért van ilyen reakciós nevünk. Nekem miért nem jó a Mária. Igy egy kicsit szégyelltem is magam. De a nevünket nem mi választjuk és -szerintem- el kell fogadnunk amit a szüleink adtak. Késöbb megszerettem a nevemet. Odette mesélte, hogy késöbb Franciaországban kérdezték tőle, hogy úgye a nevét már itt változtatta meg? Azt felelte, hogy nem, igy keresztelték meg (névadták) Magyarországon. Ezen nagyon csodálkoztak. Pedig a Hattyúk tava nálunk is nagysikerű balett volt és annak főszereplője igazán megihlette volna bármely anyát, hogy leányát igy hivja.
Anyám Mária Magdolna nevet kapott a keresztségben, gyerekkorában Magdinak hivták, majd a kor divatja szerint kapott egy becenevet (Médy- csak umlautos a-val irandó, amit nem tudok beszúrni) amit élete végéig használt. A személyi igazolványába -közölték, hogy elég egy keresztnév- a Mária került. Mivel a naptárban van Mária-Magdolna és több Mária, gyakran felköszöntötték névnapja alkalmából és akkor a kis Marikát is, mivel engem igy hivtak. Marianna névnap nem volt. Majd valaki kitalálta, hogy legyen november 1. Mivel az úgyebár Mindenszentek napja utána meg a Halottak napja, soha nem ünnepeltük, ill. munkahelyen azért kezdtek felköszönteni. Ehhez még hozzájárul, hogy a születésnapom október 6, amit nemzeti gyásznapnak nyilvánitottak. Igy én se a szülinapomat, se a névnapomat nem ünneplem. Tudomásul veszem, hogy elmúlt egy év megint és kész. Csak a szűk család szokott felköszönteni.
Aztán kezdett a nevem divatba jönni, de a név végén a magánhangzót elhagyták és lett belőle Mariann. Aztán erre kitaláltak áprilisban egy névnapot. Miért nem tudták ezt korábban megcsinálni? egy napon lehetett volna Marianna és Mariann. Ezek a kérdések nem azok amelyeket megtudok válaszolni. Mindenesetre mikor a francia Marianne képe megjelenik, akkor már érzek egy kis büszkeséget, mégha semmi közöm sincs hozzá, de azért jó dolog egy ilyen hires szimbólumnak a druszája lenni!
Hogy aztán ebből hogyan lettem Komórka, azt már egyszer elmeséltem. A nevek szerintem megtalálnak minket és nekünk el kell őket fogadni. Habár be kell vallanom, nekem nincs monogramos kelengyém. Azaz nem volt. Később gondoltam rá, hogy varrok kezdőbetűket, de milyet? 1974-ben amikor a családjogi törvényt megváltoztatták, a magyar nők válogathattak a különféle névhasználatokban. A lengyeleknél van egy érdekes szokás. Ha az illetőnek kedves, vagy történelmileg hires vezetékneve van, akkor férjhez menetele után kettős vezeték nevet használ. (Marie Sklodowska-Curie). Dehát a magyar nyelv még sok más furcsaságot tartalmaz pl. a megszólitások, a tegezés, magázás,önözés, tetszikezés stb. terén. Biztos, hogy ebben lehet egyszerűsiteni, de nem biztos, hogy teljesen ki kellene vonni minden formát.
Még a Szovjetunióban volt szokás (ha valaki jár szovjet üzletekben, akkor biztos emlékszik rá!) hogy az üzletekben az eladónőket gyevuskának szólitották, és gyakran ők is a vevőket. (a gyevuska fiatal lányt jelent. Nekem az orosz tanárnőm úgy magyarázta, hogy a gyevuska kendőt hord, a bárisnya kalapot, azaz a kiasasszony megfelelője. Na ez a kifejezés nálunk kicsit más értelmet takar) Aztán változtak az idők és a nőket egyszerűen nőnek, a férfiakat férfinak szólitják. Elegánsabb üzletekben kerülik a megszólitást, helyette a miben lehetek szolgálatára kifejezés járja. Hiába változnak az idők. Nekem a lengyel pan, pani megszólitás tetszik a legjobban, ez udvarias és nem tesz különbséget senki között. Szóval lehetne még nyelvészkedni, de mivel nem vagyok nyelvész, igy befejezem.

5 megjegyzés:

Abile írta...

Most egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy jókor teszem e... deháát a jókívánságokból sosem elég! :o) Boldog névnapot kívánok Neked!

Unknown írta...

Azért jó volt olvasni. :)
És Isten éltessen az év minden napján! :)

dixike12 írta...

Azért nem baj, hogy küldtem egy mélt ugye???

tuti írta...

Örülök, hogy végre előkerültél, Boldog névnapot kívánok Éva

gubike írta...

Isten éltessen! Sok boldog névnapot! Mindenszentek miatt nem kell még szomorkodni, lehet vidám a névnapod.