Csak úgy

Egy foltos életről szeretnél beszámolni. A Kelenfolt csoportba ahová járok, Erzsike néni - nem várva meg a májusban betöltendő 100. életévét - itt hagyott bennünket. Szerettük, mert mindig tanulni vágyott és amit másutt megtanult, átadta nekünk. Kis törékeny alakja hozzátartozott csoportunkhoz. Igaz az utolsó években már a lánya hozta vitte, de nagyon örült, hogy köztünk volt. Két éve még tanfolyamon vett részt és nagy örömmel mesélte mit tanult.

Ez a kép a 95. születésnapján készült, amikor mindenki varrt egy-egy szál rózsát.

Itt a csoporttagok körében látható, ez volt abban az évben az utolsó foglalkozásunk.

Ez úgy két évvel ezelőtt készült a csoport tagjainak körében.

Ez pedig a mai napon (2014. április 29-én) amikor elbúcsúztunk tőle a farkasréti temetőben. Az urna előtt fényképe látható.

Itt pedig a végső pihenőjén a családi sirboltban. A csoport elhatározta, hogy készit neki 100 yo-yo-t, amiből 99-et át is adott neki Mariska  - csoportunk vezetője - de a 100.-at nem tudta, igy a csoport által adott csokor szalagjára varrtuk a kék yo-yo-t.
Nyugodjék békében, emlékét őrizni fogjuk!

Csak úgy

Talán igy húsvét előtt megengedhetem magamnak ezt a bejegyzést. Ugyanis dicsekedni akarok és ez nemigen szokásom. Természetesen unokáimmal nagyon szivesen teszem, hiszen nekem ők a legszebbek és legaranyosabbak, de hiszen ezzel minden nagyszülő igy van.
Bizonnyal másokkal is úgy van, hogy amennyiben külföldön jár, szereti nézni az ottani embereket. Szerintem ez egy természetes tulajdonság. A városok, a természet szépsége tetszik, megnézzük, lefényképezzük, de az emberek azok mások. Sokat járok a Várba és sok turistával találkozom. Sokszor busszal megyek, sokszor kocsival, de mindig találkozom turista csoportokkal. Mivel kis unokám oda jár óvodába és oda csak úgy tudok bemenni, hogy becsengetek, mindig megnéznek, hiszen ebből gondolhatják, hogy én itteni lakos vagyok. Fényképezni általában a japánok szoktak, elsősorban mindent, de az emberek közül a gyerekeket. Violát is többször lefényképezték. Nekem nem nagyon engedi magát lefényképezni, de azért ide teszek róla egy képet.

Itt éppen szaval, amikor nem a fényképezőgépre figyelt.
De mint irtam a japánok sokszor lefényképezték, amikor kijöttünk az óvodából.
Múltkor egy foltos táskával (már régebben varrtam, nem sikerült olyan jól, de azért használom)
Egyik alkalommal egy japán nő kivált a csoportból és odajött, hogy lefényképezzen, pontosabban a táskámat. Én nagyon csodálkoztam, mivel nem találtam annyira jónak a táskát, de ő ragaszkodott hozzá. Ő japánul beszélt én magyarul, igy maradt a táska.

Ez az eleje és a fénykép nem a legjobb.

Ez a táska hátulja.
Kb. 4 éve varrtam ezt a táskát. Egy alapra lila és fekete anyagból crazy technikával megvarrtam külön külön az elejét, a hátát az oldalrészt, ami a fülében végződött, valamint a cipzárt magába foglaló részt. Utána külön külön minden részt jól átsteppeltem. Azért írtam steppelést és nem tűzést, mert úgy varrtam ahogy jött, azaz keményre akartan steppelni. Utána minden részt ferde pánttal körbeszegtem és díszöltéssel rögzítettem. Mikor mindezzel végezte, akkor apró öltésekkel kézzel az alkatrészeket összevarrtam. Igen jól tartja magát, csak a belső zsebek cipzárjai nem a legjobbak így a táska mintegy egyterű lett. De azért használható. Kszénia Dmitrieva orosz foltvarró volt nálunk és bemutatta a táskáit és ruháit. A tanfolyamán én tolmácsoltam igy volt alkalmam megismerkedni a technikával. Szóval az szerintem dicsekvés, hogy egy japán nő lefényképezte a táskám. Persze talán azért is, hogy ilyet nem szabad csinálni, de maradjak inkább optimista!

Bakancsosok - Közös Varrás

Tegnap, nőnap alkalmából a Bakancsosok szervezetek Közös Varrást. A Bakancsosok egy csoport, azaz baráti társaság, akik összejárnak és a kirándulások mellett kedvenc hobbijuknak a foltvarrásnak is szerelmesei. Mindenki ismeri őket, aki a foltos világban forgolódik, de ilyen bemutatkozásuk első volt. Szép időben megismertem az Árpád hid pesti hidfője közelében lévő lakótelep egy részét. Jellemző-mint minden ilyen jellegű épitkezésre, hogy a Karikás F. útra mutató nyil egyenesen vezetett volna, de az iskola, ahol a rendezvény volt, az jobbra volt.
Az első benyomásom a rendezvényről a barátságos fogadtatás és a jó szervezettség. Az iskola előcsarnokában rendezték be kiállitásukat, ami főleg a konyha körül forgott, ahogy a meghivó is jelezte. A kiállitás befogadható volt, ami azt jelenti, hogy sokáig fogok emlékezni az ott látottakra. A varrás a tornateremben lett elhelyezve, ahol természetesen nem fért el mindenki, de valahogy mégis elhelyezkedtek. Ez főleg két alkalommal történt, az első a bemutatkozásnál, a második a tombolánál. Itt volt a tombola asztal a sok-sok szépen kivitelezett tárgyakkal.
Az előtérből nyiló folyóson volt a büfé és három osztályteremben az árusok. A falakon itt is voltak képek. Nagyon szép volt a szivekből készitett magyar zászló.

Ezaz ötletes konyhai fali jegyzettömb a konyhai résznél volt. A kapott egységcsomagban egy hasonló pohár sablonja és anyag volt.

Nagyon ötletes volt a falon lévő "vendégkönyv" ahol felapplikált poharak voltak és az alatta lévő részt mindenki aláirhatta.
A másik igen ötletes dolog a bakancsosokon lévő kötény volt, amit férfiingből készitettek, rajta Mariska bakancsot ábrázoló mézeskalács figurája, az illető keresztnevének első betűje. Ezenkivül mindenki másként dekorálta a kötényt. Foltos munkához nem rossz ez a kötény. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le, de könnyű megcsinálni, csak egy férfiing kell hozzá.

A tombolából ezeket néztem ki magamnak (nem mintha nem lenne elegendő táskám!). Hát persze hogy a tombolán nem ezeket nyertem, hanem ezeket.

Egy neszi, aminek a tűzését találtam érdekesnek és egy kis üveg "befőtt". Nagyon örültem mindkettőnek, hiszen olyasmiket kaptam, ami szükséges is és hasznos is. Belegondoltam, mi lett volna, ha azt nyerem amit kinéztem magamnak? Nincs a várt öröm és kíváncsiság, na mit kapok?
A sok kedves foltos társsal való találkozás és csevegés, a bemutatók nézegetése örömmel töltött el. Jólesett, hogy olyan társaságban vagyok, ahol jól érzem magam.
Persze az árusokat is megnéztem és a VGC-nél vásároltam (ha bemegyek az üzletbe nem biztos, hogy észreveszem) mágneszárat. Méghozzá kicsi méretűt. Éppen egy bármi-tartót (jól kitalálta valaki ezt a szót!) készítek, ahová pont az ilyen kisméretű mágneskapocs kell.
Margitka bővitette választékát az angol papirtechnika műanyag sablonjainál. Nagy néző sereg volt nála. Mivel én nagyon szeretem a kézzel varrást, most tanulmányoztam a készletet.

Ezek pedig a kész termékek.
Szóval egy szép és tartalmas nap volt, köszönet a bakancsos lányoknak. Jó volt Veletek!

Csak úgy!

Hát lassan pár napja félszeműből kétszemű lettem. Ugye milyen furcsa a magyar nyelv! Hiszen nincs fél szem csak egy szem. A lényeg hogy múlt héten átestem egy szürke hályog műtéten. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy egy magyar király kérdezte, hogy milyen szakmából vannak sokan. Végül valaki bejelentette, hogy az orvosból. Csodálkozására azt válaszolták, hogy többekkel beszéltek és elmondták, hogy fáj a.... (mindenki mást mondott) nagyon sok tanácsot kaptak. Ez egy kis vicc és ettől függetlenül azt szeretném mondani, hogy ha valakinek komoly baja van akkor igenis kérdezgesse az ismerőseit és bújja az internetet. Persze nem kell mindent elhinni és megijedni. Hiszen a szervezetünk más és ami egyikünknél így hat, az másnál másként. Szóval túlestem a szürke hályog műtétnél, amit egy csomó más  vizsgálat előzött meg, ami kicsit időigényes volt. Ráadásul háziorvos váltás van nálunk, amihez a nővér váltás is hozzájárult. A műtét elég komoly volt, a főorvos asszony a műtét után kétszer is megnézett és mindig újabb gyógyszereket rendelt. Ez igy ment másnap is. Jövő hétfőn megyek kontrollra és megbeszélni mikor lesz a másik szememen a műtét. Sajnos a nehézséget az okozta, hogy eredendően van egy zöld hályogom is és ez nehezítette/nehezíti a gyógyulást. Ez a főorvos asszony kb. 7 évvel ezelőtt egy szemüveg felírásnál vette észre, hogy zöld hályogom van (glaukóma) ami rendszeres kontrollal és cseppentéssel normál szinten tartható. Elgondolkodtam, hogy amennyiben nem veszik időben észre, akkor mi lett volna?  Szemészhez az ember nem jár szűrésre. A kórházban vettem észre, hogy milyen sok szembetegség van. Zömmel nyugdíjasok. Tehát akik dolgoznak azoknak jó a szemük? A kórházi kiszolgálással tökéletesen megvoltam elégedve. Minden tiszteletem az orvosoké és egészségügyi dolgozóké. Abban a nagyüzemben ami ott van komoly odafigyelést végző munkát végezni nagyon komoly! Le a kalappal előttük. Nem lennék orvos az biztos. Köszönet nekik! 

Én most gyógyulok, igyekszem a szememet nem "használni" már amennyire lehet!

Csak úgy

Több napig nem engedett új bejegyzést irni. Féltem, hogy virus van! Ma pedig rögtön beengedett. Mivel nem a fiatalabb korosztályhoz tartozom (lelkileg igen!) kaptam egy nagyon jó szöveget, amit megakarok osztani mindenkivel!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?

Foltoskodás

Elmúltak az ünnepek, elfogyott a beigli, a töltött káposzta, ideje a bloggal is foglalkozni. Gyakran megnézem a többi blogot, de érdkes pl. a Facebook-ról könnyebben kitudom nyitni, mint itt a helyén. Van amikor másodszori próbálkozásra azért sikerül. Na de nem is erről akarok irni, hanem a karácsonyi ajándékokról. 

Elöször is kötöttem, horgoltam 6 db. hullámos szélű sálat. Szerintem most igen sokan járnak ilyen sálakban. Megtanultam, hogy a fonalak készitéséből fakadóan más és más lehet a sál. Van amiből egész boa szerű lett, van amelyikből szőrmeszerű és van hullámos is. Hiába a fonalgyártók is fejlődnek. Azt találtam ki, hogy a sálat nem készen vett zacskóban, vagy becsomagolva, hanem karácsonyi anyagból varrt táskában (kisebb szatyorféle) adom át. 

Ez volt az egyik fajta kis táska, amit egy mintás anyagból vágtam és karácsonyi mintás anyaggal kereteztem. Ilyen anyaggal béleltem és készítettem a füleit.

Ezek a csomagok elvitelre készültek, mindegyikben sál és más apróságok.

Ez egy másik keretezéssel készített táska a "boa" tipusú sállal.

Ez viszont a "családi ezüst" ajándékozása. A három csomagban kés. villa, kanál van. Sajnos nem volt több anyagom, hogy a három csomagot egy neszesszerbe tegyem.

Itt a kanalakat mutatom be. Később a további 6-ot is bele lehet tenni, elég szélesek a rések. Gombbal záródik, amelynek külön varrtam zárórészt.

Ez egy szatyor eleje.

Ez meg a háta.

Erre azt mondanám, hogy egy Lidls szatyor új élete.

Biztos sokan emlékeznek, hogy egy időben lehetett kapni igen olcsón a Lidl-ben sima szatyrot. Egy párat én is vettem. A varrását nem tisztázták el, így első dolgom volt azt eltisztázni és sarkakat varrni. Egy hozzáillő anyagból megvarrtam a bélést is. Két "nőcis" képet körbe kereteztem és a szatyorra varrtam. Mivel a szatyor egyik fájó pontja a füle, azokat bevontam részben a bélés részben más anyaggal és díszöltéssel rávarrtam. A bélést is bevarrtam (csak simán a szatyor nyílásánál) és egy jópofa, erős hordható szatyor lett belőle. Varrhattam volna az aljára egy fület és a hátoldal közepére egy gombot, de azt elfelejtettem. Ez a szatyor erősebb mint amit szoktunk varrni, hogy a közepére egy csíkot készítettünk majd ebbe becsomagoltuk. Ennél a bélés miatt és a fülek erősítése miatt erősebb azaz tovább használható. Persze lehet mintás blokkot is varrni rá. Bélésnek pedig fel lehet használni azokat a pamut anyagokat, aminek nem találunk hasznosítást. Azaz mondhatjuk, hogy "anyagfaló".

BUÉK

Minden kedves Olvasómnak kivánok Boldog Újévet!