Foltoskodás

Mondhatnám úgy is, hogy a tegnapi bejegyzésem folytatása.
Ez a találkozó nem tanfolyam volt, hanem találkozó egy csoport lelkes tagjaival. Én adtam ami tőlem tellett és ők is megmutatták munkáikat és meséltek a foltos élményeikről. Ez a legjobb amikor foltosok találkoznak és foltos dolgokról beszélgetnek. Ilyenkor mindig lehet tanulni.
Én is tanultam és az önbizalmam is megerősödött, hogy vannak dolgok, amiket én is át tudok adni. Ez számomra igen fontos, hiszen ha valamit csinálsz, előbb utóbb szeretnéd, ha tudnád, hogy amit csinálsz annak van értelme.
Ime:

Ez már egy másik téma. Ezt a neszeszert egy Klematis könyv cimlapján láttam és nagyon meg szerettem volna csinálni. Aztán mindig csak halogattam. Végül -teljesen véletlenül kaptam ajándékba az apró szines darabokat- ebből csináltam a ráhajló lapot, alá tettem vliest és bélést (rávarrtam és kiforditottam. A rózsás anyagót a vliessel lesteppeltem és megvarrtam a testet, alúl bevarrva a talprészt. A bélésből szintén megvarrtam a testet, alúl a talpat, de az oldalán kb. 7 cm-nyi nyilást hagyva. Utána szint szinre téve (elöször a rózsás testre a fedőlapot, majd erre a bélést) a nyiláson körbevarrtam. A nyiláson keresztül kiforditottam és kész is volt. Bevarrtam a nyilást és záródást rátéve kész a neszeszer. Ezzel a módszerrel érdemes a táskákat is varrrni. A Klematis könyvben (német, francia és dán nyelvűek vannak nekem) olyan jó fényképeken mutatják be a különböző munkafolyamatokat, hogy bárki megcsinálhatja.
Végül bemutatom a lépcsőházunk növényeit (azaz azokat amelyek a mi lakásunk előtt vannak.

A virágok úgy maguktól jöttek! Volt egy szomszédunk, aki nem tudta hová tenni a bordó pletykáját és nálunk kötött ki. Aztán minden emeletem elterjedt és is szétültettem. Vannak virágok, amelyek örökéletüek, vannak amelyek kipusztulnak. De minden évben felújitjuk és elsősorban csak olyan virágok kerülhetnek ide, amelyek egész évben megmaradnak.

Foltoskodás

Már több mint egy hét eltelt azóta, hogy egy csoport meghivására elmentem hozzájuk, hogy a tavalyi Határtalanul-on itt volt Kszénia Dmitrieva táskáiról beszéljek ill. mutassak valamit. Mivel Kszénia mindenkinek adott egy CD-t a műveiről (ami az interneten is megtalálható) úgy gondoltam, hogy bemutatom a CD-t mesélek arról amit hallottam. De tudtam, hogy a kiállitáson nagy sikere volt a táskáinak. Ezeket nem tanitotta, hiszen nem volt rá idő. Viszont alaposan megnéztem és ő elmesélte hogy készül. Gondoltam csinálok egy táskát, mégiscsak elegánsabb lesz a saját munkámat bemutatni, azaz én hogyan értelmeztem.
Szombaton szép időben busszal mentem. Mivel fiatal lány koromban sokat jártam azon a környéken, élvezettel néztem a szép takaros házakat és megművelt földeket. Ezért jobb busszal utazni, mivel sokkal többet lehet látni.
Csináltam nem egy táskát, hanem kettőt. Mind a kettő prototipus, amiről majd késöbb irok. Ezenkivül elvittem három kedvenc könyvemet, amivel osztatlan sikert arattam.

A lányok szorgalmasan varrtak, felkészülve voltak anyaggal.

Ime egy kész crazy ami a táskák alapját képezte.
A táska varrásának úgy kezdtem neki, hogy alap nélkül egy crazyt varrtam, sűrűn vasalva és lehetőleg a háromszögek formáját kialakitva. Miután megvarrtam, egy aránylag vastagabb anyagra vliest (padlófelmosó) majd a crazyt tettem és igen sűrűn letűztem. Nem szabad gépi tűzéssel, hanem csk úgy, amig jó kemény nem lett.

Ezután a szabásminta alapján kiszabtam az elő és hátlapot, majd elkészitettem az oldalrészt hasonló technikával, persze nem crazy-vel. Majd úgy az elő mind a hátrész kerekebb részeit ferdepánttal eldolgoztam, azaz a visszájára felvarrtam és a szinoldalára átforditottam, behajtottam és diszöltéssel levarrtam. Eredetileg két egyenes öltéssel kellett volna levarrni, de féltem, hogy nem lesznek elég egyenesek a varrások. Az oldalrészt is igy eldolgoztam. Majd az oldalrész két szélét hasonlóan eldolgoztam és az eldolgozott részeket a visszáján apró öltésekkel össze varrtam kézzel. Utána felvarrtam a pánt tartó részét és a zippzár egy anyagrészben, majd ezek szleinek eldolgozása után szintén kézzel összedolgoztam.

Mondjuk ez az eleje a táskának.

Ez pedig a háta. Azt elfelejtettem irni, hogy a ferdepánttal együtt dolgoztam az alaphoz a bélést.

Ez pedig a "fazék fedele" azaz a záródás. Sajnos a fülhöz vásárolt fém bigyó kicsinek azaz keskenynek bizonyolt, ezért a füle nem lett széles, viszont dupla szegecs záródást kapott.
Hogy mi a bajom ezzel a táskával? Amúgy semmi, csak olyan börönd formájú, de pl. a laptop nem fér bele. Sebaj, fogom tudni használni. Viszont én egy olyan helyes kis táskát akartam varrni. Na mivel tudtam már a méreteket, pontosabban egy japán újságból átvettem egy méretet és fekete-lila szinben varrtam a következő táskát.

Ez az eleje

Ez a háta és itt is látszik jól a füle, ami elég széles.

Ez a záródása. Mindegyik fénykép -a lakásunkat a meleg miatt be kellett sötétiteni- igy a lépcsőházban készültek a képek, igy viszont látszik az a fal amit festeni kellene, de előbb szigetelni.
Ezzel a táskámmal van bajom? Hát, hogy úgy mondjam ha vizsgadarab lenne a kivitelezésre bizony nem kapnék jelest. Örülök, hogy sikerült a két táskát megvarrni, sok tapasztalatot szereztem és ujabb ötleteim vannak. Tk. az otthon lévő anyagokból meg lehet csinálni, ami viszont kell az a zippzár és a ferdepánt. Ebben szerencsém volt, mivel kaptam két guriga (kék és lila) ferdepántot.

Foltoskodás

Kecskeméten voltam a Céh szervezésében a csoportvezetői "továbbképzésen". Abban a szerencsében volt részem, hogy Székesfehérvárott is voltam, így az csak egy jó félnapot. Ide nem is akartam elmenni, de aztán úgy volt, hogy egy vezetőségi lesz és így elmentem. Eddig miért nem írtam? Talán túl szubjektiv lettem volna, igaz most is az leszek. De hát van egy blogom, amibe azt írok, amit nem tudok hol elmondani. Jobb lenne persze elmondani ott, ahol válaszokat is kapok, de mivel ez nekem fontos így kiírom magamból.
A tanfolyam, vagy tréning jó volt, érdekes volt, hiszen szeretett hobbynkról szólt, ami viszont mindenkit érint. A résztvevők kb. 80 %-a az elmúlt 20 évben részt vett hasonló (na nem foltos!) tréningeken, ill. még régebben más név alatti összejöveteleken. Érdekes volt, hasznos, az előadók jól összeállították a tematikát. Általában az ilyen tréningeknek az a célja, hogy a résztvevőket közelebb hozza egymáshoz, valami újat halljanak, amit később tudnak hasznosítani ill. a szervezők levonjanak bizonyos következtetéseket, hogy min kellene a jövőben változtatni. Na ez az utolsó rész nem volt téma, hiszen egy önkéntesen választott szervezet önkéntesen választott kisebb egységek vezetői voltak ott és sok beleszólás nincs.
Biztosra veszem, hogy a csoportok véleményezését sok vezető megfogja csináltatni a saját csoportjában. A felszólalásokból sokszor kiderült, hogy vannak igen rátermett vezetők, akiknél rend van és fegyelem. Persze kisebb helyeken másként ezt nem lehet. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, ha valakinek nem tetszik az adott csoport, akkor hová menjen? Vagy hallgat és csendben ottmarad? Budapesten nagyobbak a lehetőségek, igaz a távolságok is. Ezért van a sok csoport bomlás és szinte már alig lehet követni a csoportok alkulását.
Amiről én szeretnék írni, az inkább azok a dolgok, amiket én hiányoltam. Én hiányoltam az elején a bemutatkozást. Egy két perces felállást, ez és ez vagyok ilyen és ilyen csoportból ilyen és ilyen városból. Helyette más szempontok szerint történt a többszöri ültetés, ami sokszor alig hozott változást, a program gyors lefolytatása miatt szinte arra sem volt idő, hogy bemutatkozzunk egymásnak. Sokszor volt, hogy egy téma megvitatás közben kérdeztük: Te honnan is vagy és mi a neved? Volt ugyan egy két személyre szabott játék, ahol egymásról kérdeztünk dolgokat (ez alapján nehéz volt bárkit is megítélni!) majd ezt röviden elmondtuk. Jellemző, hogy a kérdőív kitöltése után kérdeztük meg egymás nevét. Általában az ismerősök összetartottak, nehéz volt hozzájuk csatlakozni este is.
Érdekes volt a munkák értékelése. Mindenkinek kellett vinni egy saját munkát, amit kitettek az asztalokra. Mindenki végignézte. Majd kaptunk egy kérdőívet és húztunk egy számot és kitöltöttük a kérdőívet. Javasolták, hogy a munka készítőjének magyarázza el aki kitöltötte a kérdőívet. Ezzel nem élt mindenki. Részben mert nem ismerte az illetőt, nem akart rosszkedvet neki stb. Amit az én munkámra írtak, azzal én egyetértettem, hiszen utolsó percben kaptam elő, eredetileg nem ezt akartam vinni. Amit én véleményeztem, az egy nagyon precízen elkészített munka volt. Nekem a színválasztás nem jött be. Mivel olyan sok dicséretet hallottam erről a munkáról, nem akartam magamnak egy haragost szerezni.
Egy kérdőívet köröztek, nem annyira céh munkájáról, de vele összefüggésben. Én igenis a céh munkáját megvitattam volna a csoportvezetőkkel. Miért? Kezdem azt érezni, hogy van a Céh és vannak a csoportok. Mikor vezetőségi tagot kell választani, akkor nem szívesen jelentkeznek. Kritikát természetesen annál többet kapunk, ami helyes is, de ezt kellett volna megvitatni. Ketten állítottuk össze a csoportok listáját (83 csoport amiből 53 céh csoport azaz legalább 6 céh tag van a csoportban)aminek az összegyűjtése igen nehéz volt. Nagyon sok e-mail-re a mai napig nem kaptam választ, nagyon sok adatot nem pontosítanak, ami egy -egy gyorsabb levélváltást akadályoz. Sok levél visszajön a hibás címzés miatt. Nem panaszkodom, csak azt szerettem volna megvilágítani, hogy ezek a kérdések kell, hogy minden céhtagot érdekeljen. Jó lenne tudni mit várnak a céhtől, mit tesznek ezért. Ha már eljutottunk odáig, hogy felvettek az EQA (Európai Quilt Szövetség)tagjai sorába, jobban ki kellene lépni a nemzetközi piacra. Ehhez kellene a fiatal céhtagok segítsége, nyelvtudása. Persze mindenekelőtt egy kibeszélés, konzultáció, ki mit akar.

Nosztalgia

Ma kaptam az interneten egy ismerősömtől, igyekszem továbbadni részben hogy mások is emlékezzenek, részben, hogy ne felejtsem el.
Figyelmesen olvassátok!!!!


- feladni egy levelet postán, levelezőlapot kapni
- kézzel írni egy házi dolgozatot
- fölvenni valamit videóra
- ceruzával pörgetni a magnószalagot...tovább ?
- nem tudni, hogy ki hívott telefonon
- nem tudni, hogy mit csinálnak és gondolnak éppen a barátaid
- fölkelni a fotelból és csatornát váltani
- hallgatni, ahogy egy modem betárcsáz
- föllapozni egy lexikont
- papír alapú térképet használni útvonaltervezéshez
- megjegyezni a barátaid telefonszámát
- tékából kivenni egy filmet (fizetni, ha nem tekerted vissza)
- befűzni egy filmet egy fényképezőgépbe
- hosszú úton az ablakon kifele bámulni nem egy képernyőre
- várni a kívánságműsorban a kedvenc számod, hogy felvehesd kazettára
- a könyvtárból könyvet kivenni, katalógust használni
- szódapatront tekerni a szifonba
- hétfőnkénti TV adásszünet helyett diavetítőzni apu narrátorgodásával
- légkondicionáló nélkül élni
- ki az a TV Maci
- Zsigulit vezetni
- kézzel fogható fényképeket nézegetni
- kívánni valamit, ha zöld Trabit látsz
- 22 órakor hazajönni buliból, mert vége
- kaputelefonon felcsengetni a barátaidért
- fűben fekve tücsökzenét hallgatni
- kávét darálni az ABC-ben
- TURBO rágós papírt gyûjteni
- ruha zsebkendõ
- stencil
- gőzös vonat
- floppyra menteni számítógépről
- szalagos magnóval felvenni az ovis öcséd anyák napi köszöntőjét
- kitörni a magnókazetta "pöckét" véletlen beletörlés ellen és leragasztani szig.szalaggal, ha mást akarsz rá venni
- igazi kulacsot tölteni málnaszörppel az osztálykirándulásra
- felhozni a pincéből a szenet és tüzet rakni a cserépkályhába gyújtóssal és összecsavart újságpapírral
- narancshéjat szárítani a kályha tetején az illata miatt

Ugye vannak benne olyan dolgok, amik nem is olyan régiek?! Pl. én még mindig floppyra mentek dolgokat (az asztali számitógépünkön van floppy meghajtó!) mivel a nyugdijas klubban a gép csak floppyról olvas!

Csak úgy

Mostanában kissé el voltam foglalva, azaz program program után jött. Elszoktam az ilyen sűrű programoktól. El is fáradtam, de az élmények megmaradtak a fáradtság pedig elmúlik. Hó elején egyik unokatestvérem lánya férjhez ment és a Pilisben egy kisebb fogadó mellett a természet "lágy ölén" volt az esküvő. Egyszerű, de nagyon bensőséges és jó hangulatú. Nem volt nagy kiöltözés, csak az ifjú pár volt esküvői alkalomhoz öltözve. A szarvaspöltötet és krumplit ők szedték ki a vendégeknek a bográcsból. Kirándultunk egy kicsit élveztük a jó időt és egymás társaságát. Egy szép hétvége volt és egy uj pár első napja. Persze készülni kellett, vendégeket fogadni stb. Ezután a következő hétvégére készültünk, ami már nagyobb előkészületeket igényelt. Egy nagy családi ünnepségre voltunk hivatalosak a Vajdaságban, pontosabban Csantavérre.

Anyosóm leánykori neve Ozsvár és itt sok az Ozsvár. Egy lokálpatrióta kinyomozta, hogy Ozsvár András az 1800-as években halt meg a nagyközség megbecsült tagja volt 10 gyermeket nevelt fel, 3 leányt és 7 fiút. Ennek a 7 fiúnak a leszármazottaiból jött össze a vendégsereg. Mivel halála alkalmából volt egy kereszt állítva, azt most fel kellett újítani a sírral együtt és műemlékké minősíteni (volt idő amikor el akarták távolítani a keresztet!) Összegyűjtötte a keresztlevelek, házassági iratok és temetési papírok alapján a családfát és egy lelkes szervező bizottsággal megkezdte a szervezést. Egy szentmise és kereszt szentelés után egy étterembe volt a találkozó ismeretségi része. Az terem két falán húzódott a 7 fiú leszármazottainak listája. Az asztalokat a 7 fiú neve jelölte. Igen megható és sokaknak nagyon kellemes volt ez a találkozó. 350-en voltunk. Természetesen a környékről jöttek el sokan, de sokan voltak Magyarországról ill. távolabbi országokból is.
A település több mint 200 éve az 1700-as évek végén kiürült a török megszállás után. Akkor kezdtek betelepíteni ide embereket, többek között Ozsvárokat is. Mezőgazdaságilag fejlett terület volt (és mai is az)és szívesen éltek, élnek itt az emberek. A temető nagyon szép, rendezett, gazdag volt. Sok volt a Dér, Sinkovics, Utassy és Ozsvár nevű. Nagyon érdekes a névhasználat megjelölés nőknél. Mivel szerb szokás szerint a nők a férjük vezeték nevét és saját keresztnevüket használják, a sírkőre viszont úgy írják, hogy pl. Sinkovics Ferenc és neje Sinkovics Viktória született Szabó. Szerintem így minden ki van fejezve.
Mivel már régen jártam arra felé, csak amikor Jugoszlávia volt vagy keresztül utaztunk kocsival, azt nem tudtam, hogy az autópálya ezen a pár kilométeren még nem fizetős így a mellékutakon mentünk, ahol többször eltévedtünk, de nem baj, mert így módunk volt a környező kis falvakat megtekinteni. Visszafelé már az autópályán jöttünk, ami persze gyorsabb volt. Szép nap volt.
Mielőtt elutaztunk vendégeink érkeztek Franciaországból, akiket csak elszállásoltunk. Vasárnap én vonattal visszajöttünk és egy egész napos városnézést szerveztem. Először a Falk Miksa utca üzleteit jártuk be, majd kimentünk az Aquincumi múzeumhoz, ami zárva volt és akkor kimentünk Szentendrére.

Időnk nem volt olyan sok, igy a sétáló utcán végigjártuk az üzleteket. Mivel nem volt az a nagy turista járás, így több helyen jót beszélgettünk. Az idő szerencsére jó volt. Főleg régiségeket kerestünk, de az árak igen magasak. Hogy ennek mi az oka? Egy nagyon érdekes könyvet olvastam az Ecseriről, ez alapján tudnám mondani, hogy a rendszerváltáskor sok éles szemű nyugati (és néhány magyar) kereskedő szinte mindent felvásárolt. Így a nyugati országokban (ahol sok magyar kereskedő is megfordult árusítás céljából!)a régiségek olcsóbbak, nálunk a hiány miatt drágább. Azért csak megtalálják azt a vevőréteget akiből megtudnak élni, de igaz, hogy pár bolt bezárt. Nekem sokszor olyan dolgok tetszenek meg, amiket gyerekkoromban valahol sokat láttam. Azaz ezeknek emlék jellegük van. Így azt a néhány régi holmit igyekszem megőrizni. Vannak bizonyos dolgok, amire szomorúan gondolok, mert pl. vagy kidobtam, vagy valaki elvitte és nem hozta vissza. De ismerek olyanokat, akik kidobják a régi dolgokat. Szomorú látni egy egy felszámolt lakás kidobott dolgait. Pl. a régi fényképek.
Ami foltos szempontból érdekes volt, egy nagyon jópofa szatyor (bélés nélkül) fagolyó füllel. Nagyon jópofa volt, de az ára 5200 Ft. kicsit megütött! Jópofa blézereket láttam, ilyeneket Pesten nem látok. Na mondom milyen jó iparművészeink vannak (tavaly is láttam már!). Hát az árcédulára nézve rögtön megállapítottam, hogy mind Lengyelországból származik. Vannak még ügyes lengyel kereskedők!
Szép nap volt ez is csak kicsit fárasztó! Ugyanakkor szükséges körültekinteni kicsit lassabban és rohanva!

Foltoskodás

Régen (vagy 3-4 éve) varrtam egy tűtartót egy Klematis könyvből. Jó, szépen rendszerezni lehet a tűket, de van egy pár hibája. Keresztlányom kérte, hogy varrjak neki is egyet, hát varrtam és most be is mutatom. Legalább nem kell annyit keresnek a szabásmintát. Igaz, hogy a könyvben benne van, de csak a kör és hatszög fele.

Ime a bezárt tűtartó.

Ez pedig kinyitva. Két nagyobb hatszögben négy kisebb. Kettő-kettő könyvszerüen kihajtva vagy összecsukva. Nem lehet látni, de a kis hatszögek külsejét megjelöltem hogy himzésre, tűzésre vagy gyöngyfüzésre ill. csakk varrásra való tű van benne. Mivel a hatszög mintás, nemigen lehet észrevenni, de igyekeztem betartani. Tehát egy ilyet kellett csinálninom. Ehhez kellettek a szabásminták.

A hatszögek bevonásához kör alakú sablonok kellettek egy a kivágó sablon és egy a bevasaló. Hatszögekből pedig kemény papirból keményitésnek 2 nagy és négy kicsi hatszög.

Ezek a bevasalt körök előkészülve a végső munkálatokra.

Ez a két tűtartó.

Ugyanazok kinyitva.
Tapasztalataim a régivel ill. az új varrásával. A régit mikor varrtam, ragasztós közbélést tettem bele, ami semmit sem ért. Azaz az egész olyan puha és "plötty" volt. Az az anyag amibe a tűket kell beleszúrni, túl vékony volt igy már lassan igen félő, hogy kilyukad. Ezért az újba egy kemény hatszöget tettem (eredetileg kettőt akartam, de az túl sok lett volna!) A nagy hatszögbe a kemény hatszög mindkét oldalára vékony vliest tettem. A kis hatszögeket hasonlóan csináltam, csak ahhoz a részhez, ahol a tűket beleszúrjuk, nem vliest tettem, hanem finom filcet. (a ládafiába tartottam ezért nem szabad semmit kidobni!) Szerintem talán egyszerűbb, ha nem köralakból szabjuk ki a hatszög borítóját, hanem hatszögekből. Igaz ugyan, hogy a köralakból mikor a hatszöget bevonjuk, olyan szép kerek formák keletkeznek, de ez nem biztos, hogy feltétlenül szükséges. Zárónak cérna fület pelenkaöltéssel szorosan bevontam és találtam egy aranyos szív gombot. Mindenesetre akinek ajándékoztam, örült neki. Most már csak magamnak kell egy újat varrni.

tanfolyam

2009-ben a Magyar Foltvarró Céh 20 éves fennállása alkalmából több kelet európai országból hivtunk meg kiállitókat. Igen nagy sikere volt az orosz kiállitoknak, akik a gyönyörű szentpétervári épületeket adták vissza quiltjeiken. Most kaptam egy értesitést, hogy az egyik résztvevő - Irina Voronina - tanfolyamot tartott Szent Péterváron négy alkalommal, ahol a téma egy velencei épület képen való megjelenitése volt. Az anyagokat Irina válogatta össze és a tanfolyam dijában benne volt. A lényeg, hogy a kész mű adja át azt a velencei hangulatot, amelyet Irina tervezett a tanfolyam létesitésével. Az alábbiakban ezeket a képeket mutatom be, gondolom Ti is gyönyörködtök benne.