Tanfolyam-1

A cimben tanfolyamot irtam és arról a két tanfolyamról szeretnék irni, amelyek az idei ill. tavalyi Határtalanul-on voltak orosz vendég előadókkal. Mindkét tanfolyamon én tolmácsoltam és az előadó utazásának szervezésében is részt vettem. Mindkét tanfolyam témájában volt némi vita (Nelli: Térbeli virágok, Kszénia: Őrült szoknya) de úgy érzem, mind a kettő sikeres volt. Megigértem többeknek, hogy irok a "szoknyás" tanfolyamról. Hozzáteszem, hogy én tolmácsoltam, tehát jegyzetelni nem volt módom, a tanultakat kipróbálni (különösen a tanári útmutatással a szinek és formák összeállitásában)nem tudtam, de amit megjegyeztem azt közreadom. Természetesen hozzáolvastam, mert érdekelt a téma. Azonkivül egy foltostársnő kérdezte, hogy na milyen volt? Én kezdtem magyarázni amit Kszénia a szinekről a formákról beszélt, de ő legyintett, ez csak rizsa a technika milyen? Elgondolkoztam, hogy valóban "rizsa" volt amit hallottam, vagy csak olyan elméleti rész, ami igenis szükséges ahhoz, hogy a foltmunkáinkat jól csináljuk. Én úgy érzem, hogy túl vagyok a foltvarrás alapjain, a technikákat ismerem, de bizonyos elméleti részek behatóbb tanulmányozása szükséges.
A negyedik kép egy orosz nyelvű könyvsorozat egyik könyve, amit sikerült megszereznem. Ezekben a könyvekben neves amerikai foltvarrók irják le tapasztalataikat egyes területeken. Ezért a sorozat cime: A mesterség titkai. Ez Joan Colvin (aki festőből lett foltvarró) a természet motivumai a quiltekben cimmel megjelent könyvében ad nagyon jó tanácsokat igen közérthető módon.
Úgy éreztem, ez a három téma öszzefügg és kis leirásomat (amit több részben kivánok
közreadni)ennek jegyében irnám meg.
Mindkét orosz előadó egy moszkvai pedagógiai Főiskola művészképző szakát végezte. Tanitottak iskolákban, majd később önállósitották magukat. Nelli mikor megismerkedett a foltvarrással, úgy gondolta, hogy az addigi rajzait -ahol főleg virágokat jelenitett meg- textilanyagokból csinálja. Sok próbálkozás után jutott el addig, hogy úgy gondolta, ideje tudását továbbadni és rendszeresen tart tanfolyamokat. (ezeket Mester Kurzusoknak hivják: MK) Kszéniát kiskorában édesanyja öltöztette saját készitésű ruháiban, majd ő kezdett el saját magának ruhákat varrni. Mikor megismerkedett a foltvarrással, akkor határozta el, hogy foltvarott öltözékeket készit. Hamarosan nagy sikerre tett szeret és rendszeresen készit bemutatókat külföldi kiállitásokon. Moszkvában rendszeresen tart MK-okat. Létrehozott egy 6 fős csoportot ahol közösen, de mindenki a maga izlése szerint készit öltözéket. Igy közösen próbálnak uj irányokat keresni. Szoknyáit, táskáit mindig egy-egy összeállitásban késziti. Tehát a szoknyához vagy táskát, vagy mellényt vagy sapkát csinál.
Nelli azzal kezdte előadását, hogy részletesen beszélt a kompozició megtervezéséről. Ehhez sok példát mutatott. Ezután javasolta, hogy a megtervezett kompozicióhoz próbáljuk meg a meglévő anyagainkat összeválogatni. Ha úgy érezzük, hogy mégsem úgy nézne ki összeállitásunk ahogy mi szeretnénk, akkor próbáljuk meg a természetet a virágokat tanulmányozni. Sőt jó gyakorlat egy egy szép kép lemásolása. Ebből tanulhatunk, főleg a szinek kiválasztásában. Természetesen a tanfolyam egy napos volt és igy csak átfogó képet adhatott, de tudom, hogy volt aki az ott tanultak alapján szép kis képeket csinált. A technika (azaz a virágok varrása)mint kiderült másodlagos volt, az anyagok, a szinek arányának összeválogatása volt a fontosabb a kompozició készitéséhez. Ehhez személyre szabott tanácsokat adott Nelli a résztvevőknek.
Kszénia előadásában a szinekről beszélt sokat. Hosszabb tanfolyamon azzal kezdi a munkát, hogy mindenki egy alapszinre ráhelyezi a kedvenc szineit. Ennek a szinkavalkádnak az arányait és mennyiségét személyre szabottan beszéli meg a résztvevőkkel. Igy ez a kis szinskála mindig szem előtt van és ezt tudják a munkájukhoz használni. Igen érdekes volt, mikor az egyik részvevő közölte, hogy neki a narancs a kedvenc szine és ennek megfelelően tett az összeállitásban sik narancsot. Kszénia kivette és csak egy kis rész maradt narancsban. Igy a kész műben ez a kis rész annyira erősen kiviláglott, hogy a szemet mindig odavonzotta.
Szóval ezzel csak igen röviden tudtam ezt a "rizsát" közreadni, a továbbiakban Kszénia tanfolyamából a táska és a szoknya technikai elkészitését fogom bemutatni. Természetesen mindezt Kszénia beleegyezésével egy honlapról vettem az alapot.

Foltoskodás

Tegnap a békásmegyeri csoport szervezett a Kelenfolt csoporttal közösen egy kiállítást és közös varrást. Mivel én a kelenfolt csoport tagja vagyok, így a csoportomat képviseltem a rendezvényen. Kiállítás, árusítás és bemutatók voltak különféle technikákból, tombola és zsákbamacska árusítás. A rendezvény szervezésének nagy részét természetesen a békásmegyeriek csinálták, hiszen a tombola tárgyait ők csinálták és a munkák nagy részét a kiállításra is ők adták. Nem beszélve Lénárt Irénke külön kiállítását, aki a csoport tagja. A 11 bemutatóból 10-et a békásiak mutatták be a Kelenfoltot én képviseltem.
Mivel már többször több helyen mutattam be a textil és cérnás "gyöngyeimet" próbáltam valami újat kitalálni. Bújtam a szakirodalmat és örömmel fedeztem fel, hogy igenis divat a textil ékszer. A tervezés még ment is, de mikor jött a kivitelezés, akkor találkoztam az "alkotás" nehézségeivel. Hiába találtam ki valami újat, ha azt elkészítve a nem megfelelő anyagok megtalálása miatt nem úgy sikerült minden ahogy én szerettem volna. Viszont sok érdekes tapasztalattal gazdagodtam. Ezeket most már jobban fogom tudni hasznosítani. Szóval maga a folyamat nem volt hiábavaló és összetudok állítani egy újabb kollekciót újfajta nyakláncokból. Azt olvastam egy honlapon, hogy érdemes minőségi kiegészítőket (csatokat, kapcsokat stb.) használni, mivel az a termék értékét és kinézetét növeli. Na ezeknek a megtalálása nem könnyű.
Sokat törtem a fejem, hogyan mutassam be a dolgaimat? Végül egy pohártartó képében rátaláltam arra a tárgyra, amin a nyakláncokat bemutattam. Ezen a területen is még fejödni kell. A többiek, akik bemutattak valamit, általában kicsi gyorsan elkészithető tárgyak voltak, hozzá kis csomagok leírással. Én ezt nem tudtam megcsinálni, hiszen többfajta dolog volt és többféle technika.
Mindezek ellenére úgy érzem sikeres volt a bemutatóm, a rendezvényről most nem írok, mert az nagyon jól sikerült.
A képeket nem én csináltam, mert természetesen otthon hagytam a fényképezőgépem. Így Bubsza képtárából vettem át ezt a két képet.

Jó volt találkozni a sok ismerőssel és megint felvetődött bennem, hogy mit tekintünk foltvarrásnak? Aki egyedül nagy képeket hoz létre, vagy aki sok kis apróságot, vagy táskát. Lénárt Irénke kézzel varrott és tűzött klasszikus képei mindenkinek tetszenek? Vagy a gyors technikával előállított nagy takarók? De a kiállításon nagyon sokféle mű volt kiállítva és szerintem mindenki megtalálta a magának megfelelőt. Talán ez a jó benne, hogy nagy a választási lehetőség és mindenki azt választja amihez kedve van.

Határtalanul

Megvolt a foltos társadalom évi nagy rendezvénye. Sok munka, szervezés előzte meg, de mint mindig, jól sikerült. Az idei hibák -ha voltak- jövőre ki lesznek javitva, hogy lehessen újakat találni. Nekem a sok találkozás, ha sokszor csak rövid pár szavas szóváltás formájában is, jelentett a legtöbbet. Én közösségi embernek tartom magam és szeretek az emberekkel, ismerősökkel találkozni. Szeretnék egy két blogbejegyzést szentelni a tanfolyamon tanultaknak, de jelenleg egy csoport kiállitásra készülök. Sajnos igy év vége felé nagyon összejönnek a programok, az ember azt se tudja hova menjen, kit szeressen. Aztán az idő és az élet dönti el. A képen az az orosz hölgy látható, akinek a kiállitási ruháit láthattátok a lépcsőfordulóban. A táska szombaton ott volt, de vasárnap már nem tettük ki, itt viszont mindenki megnézheti. Nekem nagy élmény volt a tanfolyamán ott lenni.

Horgolás

Divat a horgolás. Ezt a teritőt jó 15 évvel (vagy még régebben?) készitettem. Erre az ágyra készült, de én azt szerettem volna, ha lelóg. Természetesen már nem volt az a fonal igy megmaradt ilyennek. Egy ideig egy kisebb ágyon szolgált.
De hogy ne maradjak horgolt takaró nélkül, egy vékonyabb fonalból horgoltam egy ujabb takarót. Csak horgoltam, csak horgoltam.... Aztán kiderült, hogy nagy lett. Asztalteritőnek is nagy lett. Aztán egy nagyon mintás kanapén volt, senki nem mert ráülni, de szép volt. A kanapén nincs mi legyen a sorsa? Végül elajándékoztam. De akinek ajándékoztam, annak meg kicsi lett. Én meg kicsit elkeseredtem, hogy a sok munkám eredménye nem a legjobb helyre került. Aztán kaptam a hirt, hogy dehiszen ez egy divatos teritő és akinek ajándékoztam, most hozzáhorgol két sort és lesz egy szép és tényleg aprólékos kézimunkával készitett teritője. Az ő munkája is benne lesz, tehát ő is büszke lesz rá. Ennek nagyon örülök.
Szóval a divat ládája megtelt és megforditottuk elővettük ami alúl volt. Nincs új a nap alatt!

Ime a másik teritő!

Foltoskodás-nyelvészkedés

Visszatérve az elöző bejegyzésemhez, amit egy orosz előadó tanfolyamához készitettem. Kicsit átböngésztem az internetet, mit irnak róla. Hozzá kell tenni, hogy a neve elég hétköznapi azaz elterjedt, igy sok más foglalkozásúval is találkoztam. De sok riport készült vele, sőt videókon mutatják be tanitásainak részleteit.
De nem ezekről akarok irni, hiszen ha valaki résztvesz a tanfolyamán akkor a tanácsait ugyis meghallgatja.
Mikor forditottam az előadásáról készitett kis szöveget ill. az anyagszükségletet, az elején megakadtam egy szó forditásán. Ez pedig a "szerzői" (avtorszkij) szó. Végül hosszas tanácskozás után úgy forditottam le, hogy "szerzői joggal védett" alkotás. Ezt igy nehéz értelmezni. Ill. lehet, csak talán nincs rá megfelelő szavunk. Vagy van, csak nem használjuk. Talán úgy mondhatnám, hogy egyedi a szerző által kitalált valami. Ez igen gyakran a textiliparban használatos, de más művészeti ágak is használják. Mert úgye egy festményre ráirják a festő nevét, ugyanezt a fotókra is. Kerámiára, bizsukra, textilből készült tárgyakra is ráirják, de nem ez a jellemző. természetesen vannak a nagy divatházak akik úgyebár nagyon őrzik a nevüket. Na de mi legyen azokkal a tehetséges müvészekkel, akik létrehoznak valamit, de hiába irják rá a nevüket, nem aszerint fogják keresni. A "szerzői" alkotás azt jelenti, hogy megfelelő intézménynél bejelenti az egyedi termék létesitését és ha engedélyt kap, akkor természetesen drágábban tudja árusitani bárhol. A szabadalom szó erre valahogy nem alkalmas. Ilyenkor a forditónak igen nehéz a helyzete, hogy mégiscsak átadja azt a fogalmat amit esetleg akinek átakarja adni, nem ismerik. Ezek a művek (mondom ez több művészeti ágban lehet) olyan egyedi jeleket képvisel, amelyekről meg lehet ismerni. Le lehet másolni, de természetesen akkor már nem lehet a szerző jelét használni. Akik pedig tanitják a készitését, azok tisztában vannak azzal, hogy két mű még ugyanazok kézből kikerülve sem lesz ugyanolyan. Amiért pedig tanitják, az azért van, mert szeretnék, ha elterjedne és másoknak is tetszene. Az igazi művész át akarja adni a tudását, hiszen ezzel is terjeszti a szépre vágyakozást.

Foltoskodás

Ez a bejegyzés (post) nem akar a reklám helye lenni, de mégis az. Sokan ismernek a foltos világból (na nem mint egy nagy kiállitó és pályázó tipust, én inkább szervező, információs téren vagyok erősebb)és azt is tudják, hogy tavaly a Közgyűlésen a Céh vezetőségébe választottak, ami nagy megtiszteltetés, de ugyanakkor felelősség is. Mert pl. milyen tanfolyamokat ajánljunk Neketek? Mi az ami mindenkinek tetszik? Mi az uj és mit kell még elsajátitani? Tanulni mindig lehet és kell is. Ha visszanézek internetes foltos tevékenységemre, azok fölött a dolgok fölött amit úgy jó 10 éve gyüjtöttük a szabásmintáit a leirásokat, mennyi uj dolog keletkezett. Azért járunk tanfolyamokra, táborokba, hogy mindig tanuljunk ujakat ötletesebbeket stb.
Fel szeretném hivni a figyelmeteket a Határtalanul-on megrendezésre kerülő egyik tanfolyamra. Egy orosz művésznő Kszénia Dmitrieva egy érdekes szoknyavarrást tanit, de beavat a foltos öltözék készitésébe, mi az amit utcai hétköznapi viseletnek el lehet fogadni, milyen szinösszeállitások a javasoltak, mit lehet a maradékból csinálni.
Ma a postára menet láttam egy hölgyet. Direkt hölgyet irok, a kora olyan kortalan volt. Hosszú szoknyában volt, kicsit foltos technikával, de nagyon elegáns. Én is nadrág párti vagyok, mint a többség (20-30 évvel ezelőtt el se tudtam volna képzelni!) de megfogott a hosszú szoknya ami nőiessé tette a hölgyet és szerintem mindannyian szeretünk nőies nők lenni.
Az érdekessége a tanfolyamnak, hogy Kszénia csinos és magán mutatja be ruháit. Természetesen vannak bemutatói ahol manöknek viselik a ruháit, de ő a végén mikor megjelenik, szintén saját modellt (saját maga varrta) visel.
Egy pár képet bemutatok kedvcsinálónak.
Azért merem ezt a kis reklámot megengedni, mivel tavaly egy szintén orosz foltos tanfolyamot tartott virágok készitéséről és sikere volt. Nagyon meghatódott, mikor egy a tanfolyamán résztvevő munkájának a képét elküldtem neki. Ezenkivül a nyaklánc készitését is bemutatta, amit már sokan viselnek és szeretnek.
Jöjjenek a képek, amikhez nem adok kommentárt, mert magukért beszélnek.

Miért nem pályázok?

Ildi (Katafa) tette fel blogjában a kérdést. Mivel ez a kérdés engem is érdekel, megpróbálok itt válaszolni, nemcsak neki, hanem magamnak is.
Röviden: nem szeretném a foltos önbizalmamat elvesziteni. Hosszabban: nem olyan foltos körökben tevékenykedtem, ahol ezt a szándékomat támogatták volna. Magyarul eléggé egyedül csináltam magamtól amit tudtam. Késöbb csatlakoztam ugyan egy csoporthoz, de mire elkezdtem volna komolyabban dolgozni, elmentem hosszabb időre más országba dolgozni. Akkor maradt nekem az internet. Sokat tanultam ott, barátkoztam, egészen más volt a fórum légköre. Részt vettem egy körvarrásban, nagy csalódás volt számomra, hogy a végén abbamaradt, azaz senki nem tudja megmondani, hol vannak a közel egy évig készitett blokkok. Az egy jó lecke volt számomra. Láttam, hogy mások hogyan dolgoznak. Bizony volt olyan blokk amit én is kétszer háromszor csináltam, mivel nem akartam rosszabb lenni másnál. Szóval jó lecke volt. Szerintem ha valaki egy jó csoportban van, ahol évente van kiállitás, ezzel szinte mindenki rákényszeriti a másikat, hogy csináljon valamit. Az ott feltett dolgok alapján aztán mindenki maga eldöntheti, hogy hol van a helye. Ezt gondolom mindenki érzi magában. Ez alapján -ha egy kis támogatást, azaz ösztökélést kap- igenis elmegy pályázni. De sokszor rossz tapasztalatok miatt nem pályázik. Erre lehet azt mondani, hogy a kritikát el kell fogadni. Ez igaz, de a kritikát lehet úgy mondani, hogy abból az illető tanul. Tudomásul kell venni, hogy ez hobbi és többen nem a legfiatalabbak,és nekik bizony rosszul esik bármilyen kritika. Sokan ezért nem pályáznak. Hogyan lehet mégis rávenni valakit, hogy pályázzon? Ez nem egy egyszerű kérdés. Sajnos a zsűri (legyen bármilyen zsűri!) elég szubjektiv. Többeknek a munkája magán hordozza a kézjegyét. Sajnos ez is belejátszik a döntésbe. Igy aztán a szubjektivitás is szerepet kaphat. Talán ha minden munka ki van állitva (volt rá példa, hogy nem állitották ki!) az is segitség a pályázónak. A legnagyobb segitség pedig, ha irásban kap egy véleményt, ami nem sérti az érzelmeit, de pl. leirja, hogy a műve nagyon szép, de a méreteit nem tartotta be ezért nem vehették figyelembe, vagy a témát jól fogta meg, de a kivitelezés. Persze véleményt akármilyent is irnak, ha a lényege az, hogy nem jó a mű, az mindenképpen rosszul esik. Szóval nem könnyű a helyzet.
Tény, hogy valaki a munkahelyén stresszes környezetben dolgozik, kikapcsolódásként varr valamit. Veszi a bátorságot és pályázik. Erre vagy nem kap semmilyen választ, vagy rosszabb esetben ki sem állitják a munkáját. Ettől elmegy a kedve.
Szóval én nem fogok pályázni. Vagy mégis, nem tudom.
Ezüstvölgyben sok szép anyagot láttam. Volt ami tetszett, volt ami nem. Tetszett viszont egy olyan kiállitás, ahol egy nagyobb csoport munkái voltak kiállitva. Szépen megvarrva, klasszikus, modern, látszott, hogy kedvenc darabjaikat hozták el. Nekem még a templomi megjelenés is tetszett, mivel abban a környezetben jobban érvényesültek a munkák. Akinek ott voltak a munkái, azok büszkék voltak és valószinű más kiállitásra már témákra is fognak vinni pályázati munkákat.
Talán itt van a megoldás, hogy csoportok kiállitásaira vigye el mindenki a munkáit és ez ad lökést a továbbiakhoz. Aki pedig magányos, hát ott magának kell eldönteni, hogy bevállalja-e a pályázatot.