Foltoskodás

Hamarosan folytatom a Lucy Boston készitést, de egyenlőre anyagválogatás, fényképezés stb. Persze én a saját módszeremet mutatom be, amit a Linda Franz könyvéből tanultam.

Addig az utolsó időben készült apróságokat mutatom némi kritikával.

Ez egy kis neszesszer aminél azt hibáztam, hogy eredetileg nem erre a fémzárra készitettem a szabásmintát. A fémzár végénél az anyagnak jobban ki kellett volna jönni, de hát igy sikerült. Végül is szerepe az volt, hogy egy esküvőn rejtse az ajándékot. (az volt a kérés, hogy lehetőleg pénzt adjunk.) Ezért változtattam a fémzáron, hogy jobban beférjen a boriték. Mindenesetre nemcsak a belső tartalomnak, de a "külsőnek" is örültek. Csipkét akartam varrni, de aztán rájöttem, hogy azt az egyenes fémzárhoz való. Ezért lett egy kis hatszög csipkével és egy szép gombbal. 

A csoportban kérés volt, hogy olyasmit varrjunk, amit két óra alatt eltudunk késziteni. Igy esett a választás erre a "polip" tűpárnára. Az internetről tanultam és sokat csináltam ajándékba. Mindig sikere volt. Ezért gondoltam, hogy megvarrjuk. Külföldi ismerőseimnek kékfestőből csináltam. Ez az a fajta ajándék, amiből nekem is van két példányom.

Ezek a sajátjaim. Persze már tudom kinek fogom ajándékozni, de addig is itt vannak.

Ez egy tolltartó. Hibái az alábbiak: nem csináltam elég pontosan a szabásmintát, ezért egy kicsit ferde (lehet, hogy csak én veszem észer?) A hossza kicsit rövidre sikerült. Elvileg három toll azaz két toll és egy ceruza van benne. A fémzár kicsi, ezért nem lehet többet bele tenni. Ha a testét szélesebbre szabnám, a fémzár akkor sem tudnék többet beletenni. De azért jó lesz a táskámban elfér és nem kell keresni a tollat, hanem csak ezt a kis neszit előhúzni. Gondoltam, hogy a ceruzáimnak és tollaimnak (amit a foltvarráshoz használok) ilyen fémzáras táskát varrok, de rájöttem, hogy ez nem jó ötlet, mivel ha vizszintesen nyilik akkor látom mi van benne. Jelenleg egy zippes neszi van, de kicsit bővebbet kell szabni.

Csak úgy

Alcimként a mai naphoz kötödve: Anyák napja

Miért ez a szék kötödik Anyák Napjához?

Ez volt az első lakásunkban, majd a másodikban, ahol aztán a nagyobbik fiam élt, de elköltöagyér zésük után nászasszonyomékhoz kerültek. Ennek a széknek a támlája eltörött, megcsináltattuk, de nem volt jó, igy újból mesterhez került.

Életem úgy alakult, hogy születésemtől mindkét fiam születéséig Bp-en éltünk az I.kerületben. Én sokáig azt hittem, hogy csak I. kerület van. Pedig ez a kerületrész szoszédos volt a II. kerülettel késöbb irták ki, hogy Vizi város. Két lakásban éltünk (elöször egy garzonban, majd csere folytán egy kicsit nagyobba), egymástól nem túl messze. Kis világom a Széna tér és a Batthyány tér közé szorult, sokáig éltem itt, óvodába, iskolába jártam majd dolgoztam. Fő közlekedési járművek a 6-os és 9-es villamosok, majd az 5-ös autóbusz. A Metró csak késöbb jött. Szerettem a környéket, ma is sokat járok arra. Nagyobbik fiamék laknak arra és mindig egy kis nosztalgia húz oda.

Anyám nagyon szerette a régi dolgokat, porcelánokat, bútorokat. Ez a szék egy együttes (2 fotel, két szék és egy asztal) része. Mondhatnám ezek között nöttem fel. Nekem ez a gyerekkorom jelképe. Sajnos Anyámat korán elvesztettük, egy agyér megpattant és egy nap elvitte. Ezzel én felnőtt lettem. Sokszor gondolok arra, hogy az égből segit. Eddig sokat segitett, hiszen már az, hogy élek, neki köszönhetem. Én is anya vagyok sőt nagymama.

Ezzel a székkel, ami jelenleg a lakásunkban van, kicsit vissztért a gyerekorom és én ezzel emlékezem Anyámra!

Foltoskodás

Régen akartam irni a Lucy Boston készitéséről, de vártam, hogy megjelenik a cikkem a Hirfoltokban. Megjelent, de mivel a fénykép fekvő helyzetben volt, fel kellett állitani. Viszont az elmentésnél nem oda került ahová akartam. Na végre megtaláltam.

A cikk szerintem jó lett, többen megkerestek és kérdezték, hogy kell csinálni, mik a tapasztalataim. Tudom, hogy sokan csinálták és csinálják. Többen már kiállitották valahol. De ez egy olyanfajta kézimunka, amit sokféleképpen lehet csinálni, tehát csak örülni lehet annak, hogy sikeres. Igaz a Millefiori most az ujjabb divat, de most maradjunk a Lucynál.

Az alap sablon (ez tk. olyan mint a nagymama virágoskertje, mert hatszögű, csak nyújtott) mérete tetszőleges. Az eredeti 1"-os. De lehet persze cm-ben mérni és lehet más méretben is csinálni. Én maradtam az 1"-nál. Nem találtam az interneten egylapos sablont, igy ki kellett szerkesztenem. Mire kiszerkesztettem és már sokat megvarrtam, akkor már találtam sablont. 

Úgy adódott, hogy az Auchanban sikerült vennem félfamentes papirt és abból nyomtattam lapokat, majd kivágtam és varrtam. Közben elutaztunk a papirt ott hagytam és hazajöttünk, kellett volna papir igy elmentem a Mammutba és vettem félfamentes papirt 120 gr-ost (az auchani papiron nem volt súly) Kinyomtattam párat és megint visszamentünk. Én varrtam, majd elfogyott a papirom, vittem az ott lévőt és ott kiakartam nyomtatni. Papirt nem fogadtak el, adtak egy másikat. Jó, elkezdtem ezen dolgozni. Mikor egy blokk köré varrtam a fehér kis blokkokat bizony nagyon hullámos lett. Akkor kezdtem mérni és kiderült, hogy ez a papir vastagabb és a sablonok nagyobbak is lettek. (mint késöbb megtudtam 200 gr-os) Szóval fejtés és a sablonok összehasonlitása mérése következett. Ez jó lecke volt, hogy ezentúl ha angol papirtechnikával akarok dolgozni, akkor legyen egy alaplapom amin a sablonok vannak, legyen elegendő félfamentes lapom (én ezt tartom a jónak, az irógép papir túl vékony a 200 gr-os túl vastag nehezen lehet hajlitani) és mindig azon a gépen sokszorositsam, amelyiken elöször. Pl. az interneten talált lapon rá volt irva hogy minden sablon 1", de megmérve kiderült, hogy mégsem annyi. Akkor a nyomtatóval 2%-al nagyobbra készitettem és most van egy alaplapom. De lehet, hogy valaki másnak kijön a nyomtatásnál az 1". A vonalzók sem mind egyformák, erre is gondolni kell. Lehet, hogy mindezt valaki butaságnak találja, de a fejtések közben rájöttem, hogy mégsem az. Ezért van, hogy egyes boltok külön csomagban árulják a kivágott sablonokat. Elég két három csomagot venni és akkor ilyen gond nincs. 

Másik tapasztalat: lehet kapni ragasztó tollat, ami úgy néz ki mint egy filc toll, az anyagot bekenjük vele és a papir sablonra ragasztjuk. Gyors és egyszerü. Ugyanezt a kapható vékony ragasztó stifttel is lehet csinálni. Namár most a ragasztó toll (nevezzük igy) drága, egy blokkot (24 db.egységet) ragasztottam vele és elfogyott. Lehet, hogy a ragasztó stift hosszabb ideig tart, de jobban odaragad a papirhoz az anyag. Szóval maradok a cérna tűnél. Természetesen nem varrom át a papir sablont, csak a sarkainál és egy két öltéssel megyek a következő sarokba. Ez miért jobb? Megvannak a felvarrt kis sablonok és rakosgatom őket. Várok egy kis időt és rájövök, hogy másként kellene tennem. 

Ezzel a tapasztalataim első részét befejezem, majd folytatom.

Bemutatom a sablonjaimat, amit alapként használok.

Az első sablon a kivágó sablon, a mellette lévő a kész méretet mutatja az "ablakban" azaz ezen keresztül nézem, hová esik a minta. A keskeny szél a varrásráhagyást (0,8 cm) mutatja. A harmadik az alap sablon amit hozzá mérhetek a papirból kivágott sablonokhoz. Ezeket kemény papirból végtam ki snicerrel és egy kis dobozban hordom magammal. Persze lehet kapni átlátszó műanyagból aminek a vastagsága olyan, hogy mellette vágókéssel lehet vágni. Középen pontok mutatják az alapsablont. Figyelni kell, hogy mekkora a varrásráhagyás. Én a 0,8 cm-t tartom ideálisnak.

Foltoskodás

Régen irtam, pedig volt témám, de bizonyos dolgok elvontak. Ma viszont arról szeretnék irni, hogy ma van a Költészet Napja, azaz József Attila 110.születésnapja. Én nagy fába vágtam a fejszémet, amikor a városmajori kis foltvarró csoportnak javasoltam, hogy csináljunk egy kiállitást. Na nem a csoport munkáiból, hanem kérjünk el egy tapasztalt foltvarrótól a quiltjeit. Ezzel mi is tanulunk. Létre jött az egyeszség. Polyák Ildi kölcsön adta a József Attila quiltjeit, amit a Városmajori Gimnáziumban kiállitottunk. Pénteken (ápr.10-én) a nagyszünetben az igazgató -aki magyr tanár is - megnyitotta a kiállitást, versekkel, Ildikó mondott egy pár szót. A diákok megtapsolták és nézegették a quilteket. Szerdán amikor feltettük, többen a tanárok közül odajöttek és nagyon csodálkoztak, hogy textilekből ilyen szép dolgokat lehet csinálni. Nagyon szépek a quiltek, csak tanulhatunk belőlük.

Ez a Gimnázium bejárata

Ő József Attila quiltben!

Az alkotó és a megnyitó igazgató.

Ez a közönség. A kiállitás az aulában két-három lépcsőfokkal lejjebb van körben.
Ami érdekes, hogy a Nők Lapja heti számához egy DVD tartozik, ahol szinészek mondják el József Attila verseit, köztük többet azok közül, amelyekről quiltek készültek.

Foltoskodás

Mint korábban irtam, jelenleg a foltos tevékenységemben a fő irány a Lucy Boston. Megszereztem a könyvet és sok képet gyüjtöttem hozzá. Tavaly egy 4x4-es képet csináltam, az itthon található nem a legminőségibb anyagokból. Aztán elkezdtem a félretett kincseimet elővenni és csinálni szép anyagokból. Angol papirtechnikával dolgozom, azaz kiszerkesztettem a sablonokat és arra fércelem amiket aztán összevarrok. Azaz a felfércelt sablonokat rakosgatom és igy kialakul a minta. Már 10 db. blokk készen van. Most mindegyiket körbe kell fehér sablonokkal varrni.
Közben elmentem dobozt varrni. Mivel egyszinű anyagból készült a doboz teste, úgy döntöttem a tetejére teszek egy kis Lucy Bostont. A doboz fiókjai más szinűek igy a blokkon is szerepel.
Az eredeti Lucy-n a blokkok 1 inch-esek a dobozén 1/2 inch-esek.

Csak úgy

Tegnap voltam egy tanfolyamon. Egy varrótanfolyamon ahol dobozt csináltunk. Többször gondoltam, hogy minek megyek én dobozt varrni, kell nekem az a doboz? De aztán elmentem, felkészültem. Jó volt újra az ismerös arcok között lenni és dolgozni. Mivel az előadó -Urbánffy Teri - szerintem jó előadó, sikerült neki megteremteni azt a hangulatot, hogy mindenki szorgalmasan dolgozott, ő ahol kell segitett, magyarázott. Nem lettem teljes mértékben kész, de tudom mit kell még csinálni és betudom fejezni. Szóval olyan sikerélménnyel jöttem el és szeretnék több ilyen tipusú tanfolyamra menni. Ahol mindenki azt csinálja amit kell és mindig megkapja azt a segitséget ami éppen kell. Fényképet nem mutatok, a félig kész dobozomat még nem akarom mutatni. Hiába van meg a leirása, magamtól nem tudnám megcsinálni. Ezért kell a szakszerű előadás, magyarázat. 

Azért szeretek tanfolyamokra járni, mert ott akkor azt csinálom, amit akarok, semmi nem von el. Úgy mondom, hogy "időt fizetek" magamnak. Most is van a gépemnél valami, amit csinálnék, de valahogy mindig más jön közbe. Nem a szabásminta hiányzik, hanem a légkör amikor látom, hogy más is dolgozik, nekem is kell. Hiába én csapatjátékos vagyok és azt szeretem ha vannak körülöttem akik szintén dolgoznak. Sokszor egy-egy megjegyzés tovább visz. Érdekes, de igy van. Egy ilyen tanfolyam más mint egy Közös Varrás. 

Csak úgy!

Hát ez a bejegyzésem nem a legvidámabbakból való. De muszáj irnom, hogy ezzel is kiirjam magamból ami foglalkoztat. Sokszor gondoltam arra, hogy naplószerüen leirom a gondolataimat és ezt valamilyen formában kinyomtatva lefüzöm. Aztán ki fogja olvasni az egy más kérdés. Mivel van blogom, tehát itt irok. Én biztos, hogy elolvasom, aki akarja szintén. 

Egy személyes dologgal kell kezdenem. Persze tudomásul veszem, hogy van akinek nem tetszik, ha a személyes dolgaimról irok, de hát ez az élet. Szóval férjem egy alföldi kisvárosból származik, ott élt az érettségiig, majd egyetemre került, ahol megismerkedett velem és a munkánkat már Bp-en kezdtük. Javasolták ugyan, hogy telepedjünk le ott, de egyikünk sem akart. Sokat jártunk vissza, barátai onnan is vannak, akik szintén Bp-en élnek és sokat nosztalgiáznak. Apósom 15 éve meghalt és azóta anyósomat minden évben kb. 2-4 hónapra magunkhoz hozzuk. Igy nem érzi magát annyira egyedül és segitünk neki. Mindig örömmel megy vissza saját lakásába. Szó volt ugyan arról, hogy felköltözik Bp-re de ennek részben anyagi okai is voltak. Ezenkivül aki egy kisvárosban élte le életét, az nehezen szokik  meg egy nagyvárosban. 

Az idén terveztük, hogy december közepén felhozzuk, de november 28-án jött a telefon, hogy leesett a székről és eltörte a combját. Igy az orvos beutalta a kórházba. Mivel olyan gyógyszert szedett, aminek a hatását a szervezetéből ki kell hajtani, kb. 3 nap múlva operálták. Mi addigra már ott voltunk. Az operáció sikerült és aránylag jól viselte a megpróbáltatást. Viszont nem maradhatott a baleseti sebészeti részlegen igy átkerült a krónikus osztályra. Kiderült, hogy bizony 24 órás felügyeletre van szüksége. Eddig egy szomszéd segitsége volt, de mások is segitettek neki, mi havonta 3-4 napot töltöttünk nála, mikor elvittük az OTP-be, fodrászhoz, temetőbe. Elmentünk, hogy megérdeklödjük, milyen lehetőségek vannak. Találtunk is egy olyan otthont, ahol ápolni tudják, közel van a lakáshoz. Szerencsénk volt, mivel szinte minden feltételnek megfelelt és januártól felvételt is nyert, ahogy a kórház engedélyt ad. A kórházba minden nap legalább két látogatója volt. Január elején pár napra hazajöttünk Bp-re bizonyos dolgok elintézésére. Január 9-én visszamentünk és sajnos rosszabb állapotban találtunk. Végül 11-én este végleg elaludt. Élt 92 évet.

Egy szubjektiv megjegyzés. Többekkel beszélve azt mondták, hogy szép kort élt meg és örüljünk, hogy végül is nem szenvedett olyan sokat. Ez igaz, de férjemnek az édesanyja volt és egy anyát elvesziteni mindig is nagy veszteség. Ezt nehéz feldolgozni.

Ami az ügyintézést illeti, abban a kisváros előnyei nagy segitségünkre volt. Valahogy az élet nyugodtabb, az emberek nyitottabbak (lehet, hogy velünk a pestiekkel akik aztán tovább állnak!) az egyes intézmények, üzletek közel voltak igy hamarabb tudtunk intézkedni. Nyugdijasnak elönyösebb egy kisváros, persze nem biztos, hogy most leköltözve megtudnék szokni. Nekem az emberek hozzáállása tetszett. Az is igaz, hogy szinte mindenki ismer mindenkit, ami sokszor jól jött. A kórházra nem szólhatok egy rossz szót sem. A nővérek nagyon szolgálatkészek és segitők voltak.  Maga a kórházi lét a beteg számára -legyen az a legideálisabb és legkorszerübb- nem a legjobb. Ezen szerintem nem lehet segiteni. A gyógyulás a betegtől függ. (ezt sajnos erre az esetre értem) Az egyik ismerősöm azt mondta, hogy ha valaki elakar menni, akkor elmegy! Szomorú de igy van. 

Még lesz pár nehéz napunk, a temetés és utána bizonyos dolgok elintézése. Ezt feldolgozni nekünk magunknak kell. Hozzáteszem, hogy mivel a szervezés nagyrésze rám hárult, nekem nagyon sokat segitett a varrás. 4 Lucy Boston blokkot varrtam. Majd lefényképezem és felteszem. Hiszem, hogy a kézimunka megnyugvást ad.