Foltoskodás

Tegnap Békásmegyeren voltam egy boutis (buti) tanfolyamon, amit a szombathelyi Lőrincz Piroska tartott nagy szakértelemmel. Én jól éreztem magam, függetlenül attól, hogy nem ez lesz a kedvenc kézimunkám, ami nagyon szép, de igencsak munkás.

Mielőtt a tanfolyamra mentem többszörösen felkészültem, hiszen a csoportunkban van egy megrögzött boutis valaki és többstör mutatta. Elővettem a Foltvarázs újság 2005.márciusi számát (amit egy békási táborban kaptam egy ökoszatyor készitésekor) és elolvastam a boutisról szóló részt. De ha megnézitek a Google-ban ott is sokmindent lehet találni. Nagyon szép fehér kézimunka. Hivják még provence-i tűzésnek is. A leirás és tanitás között volt némi eltérés, de ezt annak tudom be, hogy Piroska a sok szép munka során másként tapasztalta. Ugyanis azt irja, hogy a hátoldalon dolgozzunk és az oldalakat csak a végén varrjuk össze.

Mindenki kapott egy kis könyvjelzőt, ahol elő volt rajzolva ceruzával a minta. Mi a vonalak mentén apró férc (vagy tűző) öltéssel sima cérnával a vonalakat megtöztük, az oldalakat egymásra hajtva apró öltéssel összevarrtuk. Ezután jött a vastagabb pamutfonal hosszú tűvel történő befüzése és betömködése. Ehhez kétfajta hosszú tű kell, egy hegyes és egy tompa. A tompa tűvel a hosszú csikokat húztuk be a hegyes tűvel a mintákat. Mivel ezek kerekek a tűvel több helyen lyukakon keresztül tömködtük. A lényeg, hogy mindkét oldalnak egyformának kell lenni. Gyakran a fény felé tartva erről meg lehet győzödni. Mivel avatatlan pamutvászonra dolgoztunk a kész munkát forró vizben kimossuk és kicsit összemegy. Akkor lesz igazán szép.

Ez egy kész munak, a fényképét a Pinterestről vettem le. Nagyon szép.

A varrogatás (és tömködés) igen jó hangulatban telt, jól éreztük magunkat. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le Piroska gyönyörű munkáit.

Csak úgy

Most találtam

Foltoskodás

Tegnap Békásmegyeren voltam, ahol az egyik csoport kiállitását tartotta. Árusok tették szinpompássá a kiállitást és a csoport tagjai többféle technikát mutattak be. Már korábban is voltam hasonló rendezvényen és tanultam karácsonyi diszek készitését. Most folytattam ezt a tevékenységét. Önzetlenül, kis anyagdarabok és sablonok ajándékozásával a helyszinen megcsinálhattuk a bemutatott dolgokat. Sajnos a fényképezésem nem profi, igy inkább csak szemléltetést tudok adni.

Ez egy nagyon nagy teritő volt, egy franciaágyra készitett ágytakaró, nehezen fényképezhető volt, mivel nemigen volt hozzáférés.

Azért a karácsonyról sem feledkeztek meg és sok karácsonyi mintás falikép, asztali futó volt. Természetesen én csak egy részét tudtam bemutatni.
A kiállitás zárásaként tombola volt, ahol szinte mindenki nyert valamit és boldogan térhettek haza. A csoport a vezető egész évi tevékenységét egy teritővel honorálta.

A kép hibája az én hibám!
Ez a karácsonyi csillag, ami atarashi technikával készült, különösen tetszett, igy szabásmintáját - a többi aprósággal együtt - elhoztam és készithetem az ajándékokat.

Ismerösök sokan voltak és jóhangulatú foltos beszélgetéseket lehetett folytatni. Egy ismerős pár, a kis béka a csoport jele volt.

A zöld folt a fekete mellényen egy kis béka akar lenni.

Foltoskodás

Múlt hét végén és az elöző hét elején Orosházán voltunk. Férjem ott járt iskolában és jelenleg anyósom él ott, igy elég gyakran járunk le. Nyáron csináltunk fényképeket a város központjáról. A -minket érdeklő házzaságkötő teremről -

Aztán a fő utcáról, ahol álltunk ott egy szép parkot csináltak és igy nagyon kulturált a központ.

Múlt szombaton az orosházi foltos csoport kiállitást rendezett a Művelődési Házban. Sajnos mi csak később érkeztünk így hét elején tudtam megnézni. A megnyitón nagyon sokan voltak és a következő napokban is sokan meglátogatták. A fényképek nem a legjobban sikerültek, ezt tudjátok be a szerény képességeimnek.

Ez az egyik nagyobb kép, hasonló volt mellette

A többi képen is hasonlóan a csoportok tagjainak a munkái látszanak

Igyekezetk minden technikát bemutatni, amit a táborokban tanultak

Igyekeztek úgy elhelyezni, hogy mindenki munkája helyet kapjon

Ez az ólomüveg munkák fala

Ebben már a karácsony is helyt kapott

Itt a táborban tanult táskák láthatók

Azt mondhatná valaki, hogy a kiállításon a munkák nem úgy voltak elhelyezve és kicsit egyszerűek a kiállított képek. Lehet ezt is mondani, de ne felejtsük el, hogy ennek a csoportnak a kiállítása -csakúgy mint sok más kisebb nagyobb település kiállítása- a helyi művelődési házban van, ahol a teremért nem kell fizetni, így mindenki megnézheti. Az, hogy ez a csoport ilyen szép kiállítást rendezett, köszönhető annak, hogy a csoport összeszokott, a zömmel nyugdíjasokból álló emberek megtalálták azt a hobbijukat, amivel értelmes dolgot csinálnak, tanulnak, fejlődnek. Egymást segítik ami nagyon sokat jelent. Ahogy a különféle internetes oldalakat olvasom, egyre több foltvarró csoport jön létre és ezáltal igen jó kis közösségek alakulnak ki. Szóval én csak gratulálni tudok az orosházi csoportnak. Csak így tovább!

Csak úgy!

Csak azt szeretném megírni, hogy sikerült feltenni a Pinterest oldalam jelét a blogra. Beírom, hátha valakit érdekel. Van ezen a bloglistán egy olyan blog, hogy blogbajok (hála és köszönet Ginának). Na ott kérdeztem, mivel a Pinterest beállítási része megváltozott. Valaki (egy férfi) válaszolt és adott egy linket. Innen kimásoltam amit kellett és az elrendezés-pinterest dobozba beírtam. Ez már régebben volt. Na gondoltam ezzel kész vagyok. Aztán rákattintottam és kiderült, hogy egy más személy oldala jelent meg. Figyelmesen megnéztem a JAVA scriptet (remélem így hívják!) és ott láttam, hogy van egy USERNAME. Na ide beírtam az én pinterest oldalam címét és láss csodát, ha valaki rákattint, akkor az én oldalamon találja magát.
Többen azt mondhatják, ha nem értek hozzá, akkor ne csináljam. Ha nem tudok valamit, utána járok és megtudom a megoldást. Így jártam az okos telefonommal. Sokat jártam ott. Legutóljára egy úriemrehez kerültem, szegény fiatalember már nagyon unhatott, de hát én vagyok a vevő, én fizetek, lehetnek kérdéseim. Azt vettem észre, hogy ezeken az ügyfélszolgálatoknál (legyen az bármelyik szolgáltató) az ügyintézőket cserélgetik. Ha véletlenül egy becsületesebb valakihez jutsz, akkor a te javadra sok előnyös dolgot megtudsz, de legközelebb esetleg egy "na intézzük el gyorsan" ügyintézőhöz kerülsz és bizony átverhetnek. Elhiszem, hogy fárasztó lehet egész nap emberekkel foglalkozni, de hát ez is egy munka és mennyivel jobb úgy végezni, hogy az ügyfelek elégedetten távozzanak, mint azt, hogy többször visszajöjjenek! Mivel kibicnek semmi sem drága, én ezekre a helyekre két három napra ezeknek az ügyintézőknek a főnökeit ültetném. Sok mindenre rájönnének és ésszerű változtatásokat hoznának. 

Csak úgy!

Most vettem észre, hogy megy az idő, már lassan október vége és a legutóbbi bejegyzés augusztusi. Mi minden történt azóta. Mondhatnám azt, hogy semmi, de azt is, hogy sokminden. Minden nézőpont kérdése. A Facebookon nézegetek -reggel csöndes tevékenységbe belefér- de valahogy ez a gyors átnézés, megosztás olyan rohanásfélének tünik. Leszoktat az olvasásról a tervezésről stb. A blog közelebb van hozzám, de képek is kellenek, hiszen csak úgy ér valamit. A fényképezőgépem egyideig nem volt velem, vagy nem tudtam használni. Most már minden rendben van, rendezni kellene a képeket.
Azért történt valami életemben, három hete születésnapom volt, ahol családom megünnepelt.

Természetesen torta is volt tűzijátékkal és két kis figurával az unokáknak. A gyertyákat én fújtam el. A fiaimtól kaptam ajándékba egy okos telefont. Nagyon örültem neki és remélem nem lesz nálam okosabb. Egyenlőre úgy néz ki még nem ő az okosabb de én vagyok a türelmesebb! A T-Mobilhoz rendszeresen járok vagy tanácsadásért, vagy szerződésmódositásért. Jelenleg korlátlan internet van benne, egy biztositást levetettem. A munkatársak mind nagyon kedvesek, udvariasak, közlik, hogy minden rendben, aztán itthon veszem észre, hogy mégsincs rendben. Most pl. a hivásazonositó nem müködik. Irtam egy sms-t választ nem kaptam. Irtam e-mail-t de a sok jelszóval nem boldogultam. Aztán felhivtam őket telefonon, az első hölgy elakart nekem adni egy ugyanilyen telefont igen kedvező áron. Mondom, nekem nem kell, mondja meg hogy kell beállitani. Végül átkapcsolt egy másikhoz, az megmondta hová menjek, mit csináljak, közölte megtalálom a beállitásokat és ott lesz a hivásazonositó azt kapcsoljam be. Mondom itt nincs. Hát akkor tessék befáradni. Délután mentem az óvodába (én úgy tartom magamról, hogy öregnek öreg vagyok de nem hülye!) egy fiatal mamát megkérdeztem, betudná-e állitani. Hát ezt nehéz lesz megtanulni, mondta, kereste, de ő sem találta. Na nem fog kifogni rajtam, ha addig élek is fogom tudni kezelni. Az alapvető dolgok (telefonálás, sms küldés, gmail levelek megnézése stb.) már megy, dehát úgyebár azért okos, hogy nálam is okos legyen és én is megokosodjak általa.
Nyáron varrtam azért sokat. Most csak két dolgot mutatok, kritikai megjegyzésekkel. Farmer anyagból egy táskát és egy fémzáras neszit varrtam.
Ime a táska:

A fülei nem látszanak, de van neki. Mi a bajom vele? Hát az, hogy nagy. Nagyon jó pl. két három napra dolgaimnak, de mindennapra hordani - nem kocsival - nagy és nehéz. Az úgye úgy van, hogy egy táskába annyit teszünk, amennyi belefér. Ha megpakoljuk, akkor nehéz lesz. Az alja és a bélése egy turkálóból származó függönyanyagból van. Alúl a rózsás anyag alá un.tejszürőt tettem, ami elég kemény ahhoz, hogy megálljon és kényelmesen tudjak rakodni. Úgy képzeltem, hogy a két zsebbe teszem a mobilomat és kulcsomat. Kiderült, éppenhogy elfér, azaz nem a legbiztonságosabb. A hátán két zseb van, oda gondoltam kis jegyzetfüzetet teszek, hát az sem megy bele. Két zsebet varrtam bele, kis tépőzárral. Az eredeti elképzelés az volt, hogy az A4-es füzet beleférjen. Elöl a Kecskeméten tanult angol papirtechnikával készitett rózsa van. Sajnos az anyag kicsit lágynak és nem erősnek bizonyult, azaz ha több minden van benne a varrások szétmentek. (jobb anyagot kellett volna választanom) Ezeket azért irtam le, hogy a jövőben tanuljak belőle. De hiszen azért varrunk táskát, hogy lássuk hibáit és varrhassunk egy újabbat.
A következő jeans anyagból egy kis neszi

Eredetileg a farmernadrágon voltak felvarrta és rányomtatott gyöngyök. A felvarrtakat leszedtem és újból varrtam, hogy jobban érvényesülhessenek. Sajnos a képen nem látszik. Tűzni akartam tűztem is himzőfonallal össze-vissza. Kiderült ez igen jól sikerült. Virágos anyagból van a bélése. Vliesként kesztyűbélést választottam. Mi a baja? Habár ezt nem mondanám bajnak, de mégis. Lehet, hogy még vékonyabb vliest kellett volna választani, mivel ha kinyitom oldalt egy fémrész fogja le, az anyag egy kicsit kipúposodik. Nem vészes, de én látom. Mindenestre jól sikerült, egyszerű a szabása a varrása. Talán megcsinálom kemény vliessel és akkor olyan lesz, amilyennek látni szeretném.
Ezért ezt a két dolgot nem ajándékozom el, mert ajándékozni csak tökéletest szabad.

Mongólia

Napok óta akarok irni, de mindig az a bejegyzés jön elő, hogy irjak ide, irjak oda stb. Szóval megint valami kiakadt. Most végre bejött, hogy irhatok.
Tudom hogy a legutóbbi Kulturaquiltek témája Mongólia volt. Én nem veszek részt ebben, nem is akarok ilyesmit csinálni, de úgy gondoltam irok a mongol emlékeimről. Nosztalgia? Igy is mondhatjuk. Életemnek része volt, ha nem is teljesen a foltvarrással függ össze, úgy gondoltam irok erről. Röviden hozzá kell tennem, hogy aktiv életemben KGST (Kölcsönös Gazdasági Segitség Tanácsa) együttmükődéssel, pontosabban könnyűipari vonatkozású kérdésekkel foglalkoztam kb. a hetvenes évek végétől a kilencvenes évek elejéig, amig meg nem szünt. Ez azt jelentette, hogy különböző szintű dlegációk tárgyalásaihoz készitettem tárgyalási anyagokat, részt vettem értekezleteken külföldön és itthon. Igy ezekben az országokban többször megfordultam (volt szocialista országoknak hivjuk). Mivel akkor a számitástechnika még nem volt a gyakorlatban, igy egy napot arra szántak a szervezők, hogy a jegyzőkönyvet legépeljék és sokszorositsák. Ezalatt a delegáció tagok vagy szabadok voltak, vagy programot csináltak nekik (ez függőtt a vezetők szintjétől) Az emlitett időben kb. 6-7 alkalommal voltam Mongóliában. Az interneten kerestem képeket és csodálkozva láttam (amit azért a kilencvenes évek elején már érezni lehetett!) hogy alaposan megváltozott az ország.

Ez a kép ha nem is érződik, de nagyon jellemző Mongóliára. Mikor elöször érkeztünk repülővel Ulan Batorba akkor a repülőtéren egy kisebb épület volt, a mi repülőnk volt az egyetlen, mi a repülőből egyenesen a "földre" léptünk és oda jött a busz ami elvitt a városba. A reptér körül a zöld fűvön birkák legeltek. Az ég nekem hatalmasnak tünt, mintha csak az lenne körülöttünk. Csend és a természet vett körül. Ezt az érzést többször éreztem és szerintem ez fejlesztette ki a turizmust, na meg a sok természeti kincs. A fővárosig sokáig csak a zöld fű (nem olyan dús) és az ég kisért. Majd beértünk a szállodába. Az utcán nem volt sok jármű és széles utak voltak. A szálloda normális. Késöbb többször laktam ebben a szállodában és láttam a fejlödését.

Ez Ulan Bator a főváros. Mivel Mongólia sok szempontból elmaradott volt, az országok segitettek neki. Nekünk egy ruhagyár létesitése jutott. Ezt a Május 1 Ruhagyár patronálta. Sok mongol asszony tanult nálunk varrni. Magyar szakemberek elsősorban gépszerelést és múvezetést vállaltak. A gyárban csepeli Pannónia gépek voltak. A mongol emberek szeretnek a természetben élni és gyakran a ruhagyári szalagok üresen álltak, mivel többen úgy döntöttek, hogy családjukkal egy jurtába fognak lakni valahol a sztyeppe közepén.

Voltunk jurtában is, persze az egy kifejezetten protokoll célra épitett jurta volt. Mentünk a sztyeppén majd megláttunk egy jurtát és ott megálltunk. A jurta belülről igen otthonos szönyegekkel berendezett volt. Hoztak egy tevét, majd egy jak-ot, hogy üljünk fel rá és fényképeztek. A meglepetés a tér közepén egy angol WC volt. Gondolom az egyszerű jurta "lakótelepen" nem ilyenek voltak.
Enni mit ettünk, hát leegyszerüsitve húst hússal. A zöldség, liszt megtalálható, de import, azaz drága. A húst (leginkább birkát) kis darabokra vágták és a napon száritották, majd egy bőr zsákban tárolták. Amit én nemigen tudtam megenni (ill. meginni) az a kumisz (ez a szovet ázsiai köztársaságokban is kedvelt ital) ez erjesztett lótej, amit asszonyok erjesztenek. A másik a tea. A vizet felforralták és tealevelet főztek bele, majd megsózták és faggyút tettek bele. Azok a magyar geológusok akikkel találkoztunk, azt mondták, ha sokáig vagy a sztyeppén ezek az italok segitenek.
A kilencvenes évek elején már ujabb technológiákkal találkoztunk, azaz a teve szőrnek egy részét kiválogatták és nagyon finom gyapjút nyertek belőle. Ezekből nagyon szép pulóvereket, sálakat készitettek. Késöbb japán befektetők fejlesztették tovább ezt a technikát. A nyugati turisták egyrészt a sok természeti kincs, de a természet és a vadászat miatt is szinte ellepték Ulan Batort. Sorra épültek a szállodák és a fogyasztói társadalom begyürüzőtt. Viszont a hosszú időkre bezárt kolostorok megnyitottak és az emberek elkezdtek járni.

Voltunk egy kolostorban, ahol természetesen az összes imamalmot megforgattam. A belsejében a "papok" hosszú "sipokon" igen eredeti zenét adtak, ami nagy hatással volt az oda betérőre. Körbejártuk és egyszercsak észrevettem egy kis teritőt (valamit letakartak vele) ami kisebb selyemdarabkákból volt összevarrva. Minden darab négyzet alakú volt. Korábban olvastam valahol, hogy Keleten ahol a selyem drága volt, a kisebb darabokat a kolostorokba vitték, majd az asszonyok összevarrták. Hát igy aztán láttam egy ilyen kis patchworkot is.
Röviden irtam, annyi emlék jött elő, amit nem akarok leirni, hiszen nem egy emlékező blog ez. Valaki kérdezte, hogy szeretnék-e visszamenni körülnézni? Hát persze, de úgy gondolom mégsem. Az a kép a mit az interneten láttam a fő utcát mutatja tele autókkal és dugókkal. Ez már nem az a Mongólia. Mivel amikor Mongólia önálló lett valamikor a 30-as években (egy része Ulan-Ude központtal a SZU része maradt) irásukat a cirill betűk segitségével alakitották ki. Most visszatértek az ősi irásukhoz, azaz felülről lefelé hossza irnak. Ha varrnék egy kultúra quiltet, akkor azon a sztyeppe sárgás zöldjét a nagy kék eget egy két birkát és oldalt a Mongólia ősirással irt jeleket tenném. Ez talán csak nekem mond valamit, de előttem a természet jelenik meg ha azt hallom, hogy Mongólia!