Még mindig szenvedek ennek a blogszerkezet kiismerésének! Hiába, amikor dolgoztam, mindig volt kitől mit kérdezni. Most nincs senki, inkább tőlem kérdeznek. Maradok a már ismert dolgoknál. Találtam a Picasán egy orosz nő oldalát, aki valószinűleg Varsóban és Budapesten volt látogatóban és fényképeket tett fel. A varsóit leakartam tölteni, de akkor láttam, hogy 180 Mb. Igy csak egy pár képet másoltam át és kicsinyitettem le. Gondolom ha baloldalra teszem, mellette irhatok és még ez a legjobb. (azt szeretném megcsinálni, hogy van a kép és én alája irok!) Most vagy meghallgatta a kivánságomat, vagy véletlenül sikerült igy. Ez a két kép 6 éven át napi kikapcsolódásom volt. Minden reggel a Lazenki parkon keresztül mentem munkába gyalog. A Lazenki (tk. fürdőnek készült és egy Marianne nevű épitész is benne volt, de ez már régen volt!) Ma egy nagyon szép park. Varsó igen zöld város, a sok egyserű épületet igy probálják ellensúlyozni. A parkok gondozottak, mind keritéssel körbevéve örző védőkkel és elég nagy személyzettel, akik gondozzák. A Lazenki a Miniszterelnöki Hivatallal szemben van (bejárat) és ott található Chopin szobra, ami jelkép is. Junius esejétől szeptember végéig minden vasárnap kétszer van ingyenes koncert itt. A szobor előtt egy nagyon szép rózsakert van. Mivel minden nap kb. fél nyolc körül léptem be a kapun és mentem keresztül a parkon (kb. 20-30 perc) volt időm tanulmányozni a park reggeli életét. Kutyákat nem szabad bevinni és biciklizni sem szabad. Az egy nyári virágokat kb. háromszor cserélték egy évben. Kis gépekkel söpörték, vagy a havat lapátolták. Engem már megismertek, köszöntek. Egészen más a nappali élete a parknak. Akkor nagyon sok látogató van, hiszen több épület van, ahol kiállitás van, rendezvény. Én pl. 1997-ben egy patchwork kiállitást láttam. Sokszor van filmforgatás. Ami jellemző még erre a parkra, van egy szép tava, ahol igen sok kacsa van. A zöld nyakuk (a képen is látható) annyira szép, hogy sokszor azt hittem, festve van! Nagyon szépek a pávák. Gyönyörüek a farkuk, annak szinei. A hangjuk annál rémesebb! Elnézve az állatokat a virágokat, mindig azt gondoltam, hogy a természet a szinekkel is tud bánni. Ott minden illik egymáshoz. Szóval egy kicsit nosztalgiáztam, hiányzik Varsó és az idén nem jön össze már. Nem panaszkodhatom elég sokat utaztam, de valószinű a hosszabb tartozkodás, vagy a gyakoribb ottlét után van az embernek visszavágyhatnékja. Sokszor megmosolyogtak, hogy én gyalogolok, de aztán úgy vettem észre tiszteltek érte. Nem is volt rossz.
