Csak úgy

Alcimként a filofax vagy bullet journal cimet adhatnám.

A filofaxot Via blogjáról majd tanfolyamáról szerettem meg. Tetszik, a formáját lehet persze változtatni, de a tartalmát én szabom meg. 

Ez Via filofaxa, de a díszítés egyéni lehet. Korábban megmutattam a sajátomat, de ez szebb.

Ettől kaptam kedvet, hogy én is elkezdjem csinálni és ma úgy néz kis, hogy sikerült megszokni.

Szóval ezt a szép filofaxot sikerült megvalósítanom és egy éve rendszeresen vezetem még vannak hiányosságai, de menet közben jönnek az ötletek. De ugye Via filofaxa milyen szép? Az ember kedvet kap arra, hogy neki is legyen ilyen.

Hogy mi az a bullet journal? Ebben nem mindenki ért egyet, de tk. egy lista gyűjtemény. Kicsit más a vezetése és a tartalma sőt országonként is változik. Mindez persze Amerikából indult és az angol nyelvű országokban vált népszerűvé. Mondhatnám úgy is, hogy a digitális világ kiterjedésével a számítógépek, laptopok, okos telefonok világában visszatérünk az analóg világhoz. Van aki pl. a filofaxból eleve kiveszi a névjegyzéket, mondván a telefonban úgyis benne van. Én egy alaplistát állítottam össze és ezt benne hagyom a filomban. A telefon lemerülhet elromolhat, a papír pedig ott van. De hogyan alakult ki -számomra- a naptárazás, leírás stb. erről akarok pár szót írni.

Közép iskolában nem sok füzetünk volt (a választék sem volt nagy!) én mégis témákra (projektekre)  találtam ki összeállítást, amivel egyik tanárom dicséretét vívtam ki. Mondta nekem, hogy összeállításokat kell készítenem a jövőben azaz így válasszam meg a jövendő munkámat. Igazat mondott, mert sok, igencsak sok összeállítást, listát kellett összeállítanom. 

Technikumban jártam (fonó tagozatra) ami azt jelentette, hogy nyáron egy hónapos gyakorlaton vettem részt valamelyik textil gyárban. A munkáról egy jelentést kellett készíteni. Az egyik évben -pamutgyárban voltam- a pamutbálákat klf. csoportokból dolgozták össze. Később tudtam meg, hogy erre van egy rendszer. Én mindegyikből kis darabot vettem és beragasztottam egy füzetbe, leírva a technológia menetét. Sokan csodálkoztak, de én szorgalmasan gyűjtöttem és osztályoztam a kis "vatta" darabokat. Következő évben gyapjúgyárban voltam. Mivel a gépek többsége német származású volt, az egyes alkatrészek neveit a német nyelvből vették és így beszéltek róluk. Készítettem egy kis szótárt. (később javasolták, hogy készítsek egy szótárt, de más területre kerültem érettségi után) Pl. a munka hengert arbeit hengernek hívták a kártológépen. A "jelentésbe" ezenkívül kis képeket ragasztottam és rajzoltam is. Ennek is sikere volt.

Az egyetemen minden tantárgynak volt egy füzete amibe jegyzeteltem. Később a könyvtárból kivett könyvekből hozzá írtam amit úgy találtam, hogy kell tudni. Sajnos külön jegyzetünk nem volt így a leírtak jelentették azt amit meg kellett tanulni.  Az egyetem elvégzése után rajzasztal mellett dolgoztam, de gyermekem születése után lakásunkhoz közelebbi munkahelyet találtam és így kerültem hivatali munkára. Na itt aztán sok papír vált és eleinte rendszereznem kellett majd ezt betartani. A dossziék nem olyan szépek voltak mint most lehet látni. Két kemény papír közé szalagokkal összekötöttük az oldalára egy papírra írtuk fel a benne lévő papírok témáit.  Mindenki kapott egy álló naptárt, ebbe írtuk a fontos feladatok és értekezletek idejét. Minden év elején kaptunk egy határidő naplót, amit változatosan használtunk. Mivel naponta nem vittül el, ebbe kerültek az értekezleteken elhangzottak, a kiadott feladatok stb. Nem tartottuk be az egyes naptári napokat. Természetesen az asztali naptár kemény része tele volt írva telefonszámokkal. Volt egy telefonkönyvünk. Ebbe írtuk a magán telefonokat is, hiszen nem mindenkinek volt otthon telefonja. 

Legközelebb leírom és megmutatom, hogyan fejlődött a naptár rendszerem és mivel bővítettem a meglévő dolgaimat.