2011. február 21., hétfő

Csak úgy

Most látom, hogy bizony megy az idő, lassan már februárnak is vége én pedig semmit se irtam január óta a blogomba. Pedig lett volna mit, csak időm nem volt. Azaz volt időm, de azt mással töltöttem. Sajnos nem varrással, szinte alig kézimunkáztam, amit nagyon bánok. Engem a kézimunka bármilyen formája megnyugtat. Sokat kell a házimunkával foglalkoznom, őszinte legyek néha nagyon fárasztó kitalálni mit is főzzek stb. A papirmunkát amit végzek azt hol ide teszem, hol oda, mikor leülök akkor valamiért fel kell ugranom és az elkezdett munkát csak egy óra múlva tudom csinálni. Remélem ennek az időnek is hamar vége lesz és magam osztom be az időmet.

Ez a kép egy kicsit morbid! Miért? Az illető hölgy akié ez a sok anyag volt, meghalt. Hagyatékát kiárusitják. Kicsoda, nem tudom. Mindenesetre elég elszomoritó!

2 megjegyzés:

BORI írta...

Nem a kiárusítás a szomorú, hanem az, hogy miért történik......Ezért kell gyorsan elhasználni az anyagainkat. Én nem szeretném, ha gyerekeim is így kíárusitanák személyes foltvarrós dolgaimat....pedig ez lesz egyszer...Kérlek írjál vidámabb dolgokról!

katafolt írta...

Nem biztos, hogy olyan nagy baj ez...
még mindig sokkal jobb így, mintha
kidobnák. Tavaly a szemben levő tömbházban meghalt egy nagyon idős hölgy. Az unokák hazajöttek külföldről 1 napra, az égvilágon minden holmit lehordtak a kukához: bútor, szőnyegek, varrógép, minden oda került :((. Tudom, hogy mindenkinek a saját ideje a legnagyobb kincs, de azért mifelénk sok a szegény ember, ha érdeklődnek, valamelyik egyházi szervezet vagy alapítvány biztosan jobb helyet talált volna a néni szerény hagyatékának, mint a kuka melletti pocsolyák.