2010. február 12., péntek

Csak úgy

Nagyon régen irtam már, pedig szerettem volna, de nem is tudom mire megy el az időm. Talán rossz az időbeosztásom. Varrni se nagyon érek rá, pedig vannak ötleteim és ihletem.
Most mégis amiről irni szeretnék, az a nevek használata. Életem során sokféle olyan munkát végeztem, amikor listákat kellett készitenem nevekkel különféle célokkal. Sokat gondolkodta, ki miért használja úgy a nevét, ki miért választ olyan nevet amilyent (azaz választanak helyette!) A neveknek is megvan a maguk divatja. Mikor én születtem, akkor a Mária, Kati, Klári, Zsuzsi volt a lánynevek között a divat. Anyám Mária Magdolna volt, kislány korában Magdinak hivták, de mikor eljött az idje, hogy iratokat csináljanak, közölték, hogy elég neki a Mária. Érdekes, hogy nálunk az anya neve szerepel az ember megkülönbözetésében. Lengyelországban -nagyon csodálkoztam- az anya és apa keresztneve szolgál erre. Mikor kórházba kerültem, nem akartam hinni a fülemnek, de megmondtam, hogy apám József anyám Mária. Nagyon nagy tisztelettel néztek rám, hiszen Lengyelország egy katolikus ország. A háboruig Magyarországon a legelterjedtebb női név a Mária a férfi nevek közül a József volt. Azóta a divat kicsit változott. Érdekes a férfinevek adásánál nagyobb a konzervitizmus, mint a lányneveknél. Sok családban szeretik a szülők után nevezni a gyerekeket. A mi családunk sem kivétel. Én a saját nevemmel mindig gondban voltam, de aztán megbékéltem. Az iskolában én voltam a Marianna és a barátnőm Odette (édesanyja sokáig élt Franciaországban) volt egy tanárnőnk, aki emiatt reakciós nevüeknek hivott. Az én nevem még hagyján, közölték, hogy Te Mari leszel. Odette-nek viszont Franciaországban (ahol most él) volt hát nem is gondja, de megkérdezték tőle, úgye itt vette fel ezt a nevet? Mikor közölte, hogy nem nagyon csodálkoztak, hogy a "vasfüggöny" mögött igy el lehetett nevezni valakit! Az oroszoknál az apai keresztnév szolgál megkülönböztetésül. nekünk furcsának tünik a megszülitás, de szerintem nagyon jó, mert nem kell a vezetéknevén szólitani valakit, és ez mégis barátságosabb. Persze ezt csak bizonyos kortól fölfelé szólitják csak igy. Ez már a felnött kor, ahogy egy ismerösöm mondta. Ez kicsit hasonlit a más nyelvekben az uram, asszonyom kitételhez.
A magyar nyelv (nem vagyok nyelvész)egyik sajátossága a nők házasság utáni elnevezése. Én is igy mentem férjhez, hogy felvettem a férjem nevét és a né szócskát a végére. Sokat jártam külföldre és nagyon zavart mikor azt mondták, hogy kedves Csabane. Mondtam, hogy van keresztnevem. Akkor az hol van? Na az első adandó alkalommal megváltoztattam a nevem hivatalosan. Volt olyan munkahelyem, ahol a telefonkönyv olyan volt, hogy az asszonynevek mellett ott volt a keresztnév is. Általában egy munkahelyen a nők tegeződnek, ha felhivom a Kis Jánosnét, hogy nézzen meg valamit, mit mondok neki? Nagyon divatos a férj vezeténeve + né szócska és a leánykori név. Aki külföldre jár, annak szintén kell magyarázkodni. A lenygeleknél nagyon divatos a kettős vezetéknév - jellel elválasztva. Valakinek régi neve van, akkor azt igy megőrzi. Marie Sklodowska-Curie a legjobb példa erre. De érdekes, hogy történelmi női alakjainkat inkább a leánykori nevükről ismerjük. Senkinek nem jut eszébe Szendrei Júliáról, hogy ő Petőfi Sándorné.
A névnapok a nyelvészeknek sok munkát adnak. Változnak az idők, jönnek az ujabb nevek, hová tegyük őket. Pl.az én keresztnevem Marianna, anyám neve Mária Magdolna. Az ő neve benne volt a naptárban, de mindenki úgy gondolta, hogy ő Mária. Igy aztán mi egy évben nagyon sokszor névnapoztunk. Persze ha neki hoztak valamit, akkor a kis Marikának is vittek. Aztán kitalálták, hogy legyen Marianna november 1-én. Halottak napja, Mindenszentek, ez valahogy egészen más ünnep, ezért nem tartottam névnapot. Késöbb lett egy ujabb változat Mariann és erre áprilisban találtak egy névnapot. Különben sokan csodálkoztak külföldiek, hogy Ti a születésnapot és a névnapot is megünnepelitek, nem sok ez egy kicsit? Mondom, hogy a születésnapot inkább szűk családi körben, a névnapot pedig nagyobb közösségekben, munkahelyeken.
Érdekes ebben a globalizálodó világunkban azért mindenki igyekszik megtartani a saját szokásait, de átvenni azt amit jónak itél más nemzetek dolgaiból. Hogy ez milyen lesz, azt már unokám fogja megirni a blogjában, ha akkor még lesz blog? lehet, hogy akkor lesz egy kis kütyüje amit magával hordoz és abban lesz minden. Vagy visszatérnek a csatos naplókhoz? Ki tudja?
A nevekkel kezdtem, és szerintem az egy igen nagy változás a magyar nők életében, hogy sokféleképpen használhatják a nevüket. Én a második fiamat már a megváltoztatott nevemmel szültem és meg kellett kérni, hogy az oltási könyvében az anyja neve rovatban a leánykori nevemet irják. Valaki meg is kérdezte, hogy magának van férje?

5 megjegyzés:

Ledorka írta...

Tőlem is gyakran megkérdezik, csodálkozva, hogy házasok vagyunk-e. Igen, csak én megtartottam a lánykori nevem. Ilyen is van. :)

Ida13 írta...

Amikor férjhez mentem annyira jelezni akartam irányában, hogy én a felesége lettem és hozzá tartozom, hogy a nevét felvettem -né végződéssel. Szerettem viszont a lánykori nevem és azt utána írom. Na, ez aláíráskor elég rosszul jön. Min. fél perc. Szerettem volna visszavenni a lánykori nevem, de a férjem azt mondta, hogy nem, mert az hogy venné ki magát. Annak idején rámbízta a döntést. Így döntöttem, éljek így!

Ida13 írta...

Még egy gondolat a férji név viseléséhez. Ez "csak" a házasságkötés után esett le. Ezzel mintegy a másik család tagjává válunk és azonosítanak annak értékrendjével. Sokkal inkább, mint a lánykori nevem alapján a lánykori családommal. EZT nehéz viselni.(?)

lomaquilt írta...

Azt nem irtam, hogy az én lánykori vezetéknevem egy női keresztnév. Na ez sem volt könnyű és ezért akartam levenni. Különben megtartottam volna mint Szendrei Júlia. Mindenesetre egy külföldinek elég szépen magyarázhatjuk a magyar női nevek használatát. Akkor még nem beszéltem a dr. jel használatáról! Mikor én megváltoztattam a nevem, azt mondták, és mi lesz, ha a férjed doktorátust szerez, akkor Te nem fogod tudni használni? Mondom ez az ővé, ha én akarok majd szerzek. Egyikünk sem szerzett, nem is akartunk.

Rita írta...

èrdekes téma :-))) èn kétsuer voltam férjnél, ill ez a második házasságom. Magyarországon felvettem a férjem vezetéknevét a né-vel, és a lánykori nevemet hozzá. Itt ez egyszerübb. A férjem vezetéknevét használom praktikus okokbol, a lánykori nevemet nincs német aki le tudná hiba nélkül irni. A keresztnevemet meg megtartottam :-))) Mindig haragudtam a magyar akármilyen jánosné névhasználatra. Miért veszik el a nöktöl a keresztnevüket???? Disznoság!!! :-)))