2010. január 20., szerda

Csak úgy




Mostanában nemigen van időm a blogomba irni, pedig vannak gondolataim, jó lenne leirni, de se időm, se lehetőségem nincs, ill. csak ritkán. Azért felteszem azokat a karácsonyi képeket, amiből kitetszik, hogy valamit varrtam is. A karácsonyfa szoknya jól jött a fiamék karácsonyfájára. Igaz, hogy a kisunokám felpróbálta és úgy gondolta, ez neki való. A futót, amit a függönyön fényképeztem, a nászasszonyom kapta. A harmadik képen az általam csak spekuláció-nak hivott sütemény van. Ennek francia, flamand és német elnevezése van, vettem is ilyeneket, de a legjobb az lett amit én sütöttem. A mintákat a Mesterségek Ünnepén vásárolt sodrófával csináltam. Aztán elteltek az ünnepek és most a céhes dolgokkal foglalkozom, pontosabban a tagnyilvántartással, amibe lassan belejöttem. Régebben már csináltam hasonlókat, dehát mostanában mást csinálok. A tudás nem veszik el. A rendszerezés mindig is kedvemre való volt, az egy más kérdés, hogy nem mindenütt tartom be. Hiába gyüjtőgető tipus vagyok. Sokszor irigylem azokat, akik tudnak selejtezni és mindennek meg van a helye. Ja és nem kicsi a lakás. Van egy ismerösöm, akinek igen szép nagy lakása van. Hát ott olyan rend van, néha félek a szőnyegre lépni a rojtok miatt. Minden a helyén, semmi felesleges dolog. Férfi az illető és saját maga takarit, de mindig tisztaság és rend van a lakásában. Benézhetsz bármelyik szekrényébe, ott is rend van. Az is igaz, hogy pl. a cipője ha rossz a talpa, akkor elviszi talpaltatni. Aztán bekrémezve besámfázva áll a szekrénybe. Felesleges dolgot nem vesz, minek. Ha valamire nincs már szüksége (pl. a tavalyi naptár) akkor kidobja. A párja (nő) kicsit nehezen viselte a dolgokat, de aztán valahogy összesimultak. Mindegyik engedett egy kicsit. Arra gondoltam, mi lenne ha a párja foltos lenne? Én a lakásban nem találtam helyet ahová ellehetne tenni a dolgokat. Az édesanyja varrónő volt, de nem laktak együtt, hát az még precizebb volt. Hát nem vagyunk egyformák. Mondom a férjemnek, hogy ilyennek kell elfogadnia. Amióta számitógép van, legalább ott tudok sokmindent tárolni és aránylag jól elkülöniteni. Felelevenitettem az excellel a barátságomat. Azelőtt nagyon sokat használtam és igen sok műveletet végeztem vele. Mivel az irodában a lányok nem szerették, sokszor kellett átkonvertálni wordbe a dolgokat. Érdekes, az ember ha egyszer valamit megtanul, akkor elöbb utóbb a tudás előjön. De ugyanakkor ha nagyon sokáig nem használja, bizony elfelejti. Nem tudnék már egy kétismeretlenes egyenletet megoldani. Nincs is rá szükségem. Nem baj, van helyette más amit meg kell tanulni és szivesen veszem.

3 megjegyzés:

Julcsi írta...

Hát, Marianna! Nem kis munkával jár, amit magadra vállaltál! Kitartást és sok erőt hozzá!

Csilla írta...

Nagyon tetszik a karácsonyfa szoknyád, de már félkészen is tetszett! Kitartást a sok munkához!
Na én egy olyan nagyon preciz lakásban nem tundék álni amit leírtál, meg olyan ember mellett sem, még jó, hogy az én páromnak is van hobbia ami lomokkal jár :)

Abile írta...

Erőt, egészséget kívánok Neked a nagy munkához! :o))