2010. január 9., szombat

Csak úgy


Az Új évben nem nagyon tudtam még irni, de találtam egy erdélyi fiú nagyon szép naptárát és ezzel köszöntök mindenkit, aki errefelé jár. A Wass Albert vers részleteken kivül nekem a rajzok és a hónapok nevei tetszenek nagyon. Érdeked, a lengyel nyelv nem vette át a Január stb. megnevezéseket és hasonló kifejezésű szavakkal illeti a hónapjait.
Elmúltak az ünnepek, de nem múla el a beigli! Nálunk még maradt a diósból. Nem azért mert rossz volt, hanem mert mindenki a mákosat szereti. Különben jó sikerült, csak a diósba kicsit hig lett a töltelék és kilógott a tepsiből, ahonnan a fele leesett és úgy sült meg (nagyon hamar elfogyott az a része) de különben is én voltam a hibás, mert -nem tudom miért- a beigliket nem hosszába tettem a tepsire, hanem széltében. Minden évben valami van a beigli sütésemben, de mindig sikerül.
feladatom most van éppen elég, ezért -bármennyire is szeretnék blogot többet irni- nem tudom egy ideig tenni. De az jó, ha az embernek van olyan tevékenysége amit szivesen csinál, mert akkor jönnek az ötletek.
Terveket nem szövögetek, minek, hogy aztán megállapitsam, hogy ezt se csináltam meg és azt se, igyz helyette meg csináltam amazt. Magamat meg minek fényezzem!(jó szó nem?) Nem vettétek észre, hogy milyen sok új kifejezés és szó van mostanában? Sokkal több mint korábban. Muszáj lépést tartani és tanulni, nem mintha használni akarnám, de sokszor rádióban, TV-ben is hallani. Pedig van egy szép nyelvünk. Nem értek egyet azokkal a könyvekkel, ahol leröviditik a regéynt, hogy gyorsabban elovassad. Szerintem sokszor nem is a törénet a lényeges, hanem a választékos szöveg. Olyan szavakat használ némelyik iró, hogy élvezet olvasni. Pl.nem tudnám elképzelni, hogy Szabó Magdát is lehetne röviditeni.
Ma kaptam egy jó ismerösünktől egy érdekes kis irást, ami annyira megtetszett, hogy az alábbiakban közreadom. Olvassa akit érdekel.

Honnan tudod, hogy 2010-ben élsz?

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon
20. Gondold végig, hogy miért!?

Akik 80'előtt születtek....

"Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "

Vajon 10-20 év múlva mit irnak még?

6 megjegyzés:

Lonci írta...

Már megint kénytelen voltam végigolvasni, amit írtál:-))) Nem lehet abbahagyni, ha az ember elkezdi! Vagy lehet, hogy csak a mi korosztályunk figyel fel ezekre az írásaidra? Kíváncsi lennék az ő meglátásukra is. Jó volt már megint Téged olvasni "Csak úgy"

Jutus írta...

Én sem bírtam abbahagyni és szinte visszarepültem egy kicsit gyerekkoromba mikor eltört az öcsém karja és én még meg is rángattam,mert azt hittem hazudik,és amikor kitörtük a szomszéd ablakát,vagy mikor felmáztunk a malom tetőre.Jaj de jó gyerekek voltunk,hi-hi-hi.:DDD DE MÉG IS ITT VAGYUNK!
Köszönöm neked ezt a kis emlékeztetőt,most nagyon szép estém lesz!!!:D
DE MÉD IS ITT VAGYUNK!

mmama írta...

Tényleg megnéztem a 9 es pontot:))
Tényleg nevettem magamon :))
És tényleg csoda hogy élünk ?
Azért remélem ha ritkábban is azért majd írsz " csak úgy " !

Mehike írta...

Nagyon jó volt Téged olvasni "Csak úgy"
Persze,hogy nem lehet nem végig olvasni.Nem lehet Téged megunni:-)

lomaquilt írta...

Köszönöm a hozzászólásaitokat, ebből erőt tudok meriteni, hogy érdemes irni!

dixike12 írta...

Igen érdemes irni nem tudom hogyan jut eszedbe de JÓ!
Én is elgondolkodtam de valószinű azért maradtunk mindennek ellenére életben mert, mindaz amiről irsz nem létezett és nem tudta elrontani az életet, az volt természetes ahogy volt!