2009. december 10., csütörtök

Csak úgy

Régen irtam már, megint csak olvasó módban vagyok. Mire megy el az időm, nem tudom, de elmegy. Igaz készitettem a karácsonyi húzogatós ajándékot és a csoport karácsonyi ajándékát. Mivel a húzogatóst még nem küldtem el ezért nem mutatom még. Úgy látszik én ha varrok valamit, akkor csak több példányban tudom csinálni. De ez bevált nálam. A kis virágos neszeszerből 6-t csináltam, hármat rögtön elajándékoztam tegnap a negyediket, ma az ötödiket és a hatodiknak is már van gazdája. Most házikót akarok csinálni. Mivel nincsenek elképzeléseim a nagyságról, elöször szabásminta készités stb. Igy sokkal lassabban megy.
Tegnap a csoportban karácsonyt tartottunk, azaz mindenki húzott egy nevet és az illető neki adta az ajándékát. Szerintem mindenki szép ajándékot kapott, azaz egyforma munkaértékű dolgot kapott valaki ill. adott. Ahogy észrevettem örültek is neki. Teáztunk és süteményeket ettünk. Jóhangulatú volt az egész. Csoportpénzen vettünk japán ujságokat és mindenki visszahozta a múltkor elvittet és ujat vihetett. Mindenki megegyezett, hogy ha valaki nem hozza vissza egy hónap múlva, akkor két hónapig nem vihet el könyvet. Megállapodtunk, hogy januárra nem lesz "házi feladat" de februárra igen. Az egyik foltostársnő hozott mindenkinek egy kis zsebnaptárt. Erre kell varrni boritót és titkos szavazással a legszebb dijat kap. Szerintem nem a dij a lényeg, hanem az, hogy a többiek szépnek itélik-e a munkád.
Két csoportba járok és tudom, hogy ez sok, de mind a kettőben jól érzem magam igy egyiket sincs szivem ott hagyni. Egyenlőre birom energiával. A másik csoportban beszüntették az ajándékozást, mivel nem voltak egyenlők az ajándékok és ebből sértödés volt. Ott viszont van egy jó szokás. Ha valaki valamit csinál, azt egy táblára kitűzi. Ezt mindenki megfoghatja, kérdezhet stb. Na ezért is szeretek csoportba járni. Sokszor csak elmondjuk, milyen új dolgot tanultunk, megmutatjuk és már is többet tudsz. Van aki mindent feljegyez. Vannak csoportok - tudom - ahol mindenki valami ujat tanul és közösen csinálják. De úgy vettem észre, hogy egy egészen kis dolog, amit viszel megmutatni és ha ketten hárman kedvet kapnak rá, már jó érzés. Én pl. boldog vagyok, ha sikerül valami ujat valakinek mutatni.

1 megjegyzés:

Lonci írta...

Igen, igen, ha nem vagy, utána bepótolod, sok kicsi helyett egy hosszú bejegyzést írsz:-))))
Deeeeeeee szeretem olvasni bejegyzéseidet.Kérdezte is a párom "mit olvasol?" Mondtam neki, tudod annak a blogbarátnőmnek a bejegyzését, akitől a kis macit kaptam, ami a kocsi atblakában kukucskál!