Csak úgy

Közben feltettem egy bejegyzést, ahol panaszkodtam arról, hogy nem tudok képet feltenni. Kaptam is jó ötleteket, de a kép másolás majd beillesztés nem müködött. A bejegyzést véletlenül kitöröltem, mert mindig ott van a hasfogyasztás reklám. Új fiókot nem akarok nyitni azaz nem is tudom mit kellene tennem. A reklám helyett inkább ezt a funkciót hagynák meg. Nem mérgelödöm, de sokszor kiirom magamból a szépet a jót a rosszat és úgy megnyugtat, de ezt az élvezetet is elvették! A másolást probáltam másolás-beillesztés-el és Ctr-C és Ctr-V-vel de az elsőnél a beillesztés nem müködik a Ctr-os verziónál beteszi a képet, majd közli, hogy hiba lépett fel nem tudom a feljegyzést elküldeni.

Csak úgy

Talán elöször meg kell magyarázni miért hallgattam olyan sokáig. Ennek több oka van. Elöször talán az, hogy az az idő amit a gép előtt töltöttem, nem volt elég arra, hogy blog bejegyzést is irjak. Ehhez ugyebár hangulat is kell és mondanivaló. Másodszor gondom van a blog beirással és megnézéssel. Van amikor bármelyik blogot megtudok nyitni, van amikor a sajátomat se, lehet, hogy a gépemmel van baj, hivni kell egy számitógépes valakit. Fel szeretnék tölteni egy képet és nem tudok. Ez valószinűleg a Google-val van összefüggésben. Pedig elkészitettem a képeket, amit felszerettem volna tölteni, de csak az URL megadásával hajlandó.

Harmadszor, lezárult egy időszak az életemben és ennek a lezárását főleg gépen végeztem, de sok papírt kellett rendezni. 2009-ben megválasztottak a Magyar Foltvarró Cég vezetőségi tagjának és én csináltam a tagnyilvántartást. Sokan nem ismertek mint foltvarrót, hiszen nem csináltam semmit kiállításra, nem voltam egy ismert személy. Mint vezetőségi tag szintén nem szereztem nagy ismertséget. Elsősorban akinek valamilyen gondja volt, azokkal álltam kapcsolatban és nem minden esetben pozitívan gondoltak rám. Igyekeztem természetesen mindent a legjobb tudásom szerint csinálni, ha hibáztam, azt igyekeztem kijavítani. Sokat tanultam a három év munkája alatt. Furcsa egy ilyen non profit szervezetben dolgozni, ahol a vezetőséget ugyan választják, de sokan nem is vállalnak tisztséget. Pénzt munkájukért nem kapnak, így a hozzá állás is más. Itt nincs főnök beosztotti viszony, nem kell félteni a helyedet. Amennyiben idő előtt felállsz, akkor az ott maradottaknak adsz plusz munkát. Mindettől függetlenül én szerettem a munkámat amit kellett csinálni, és meg kell mondanom, hogy ami tisztán ezzel a munkával jár egy kicsit hiányzik. De tudni kell átadni a helyemet, másnak is bele kell tanulni. Többen kérdezték, miért nem jelöltetem magam újra, hiszen kidolgoztam a magam know-how-ját ez már nem fog annyi nehézséget okozni mint az elején.
Sajnos ezt azért nem tudtam vállalni, mivel a szervezetem kétszer is jelzett, hogy több pihenésre van szükségem. Az ember életében szerintem két dolog nagyon fontos: az egészség és a család. Ha egészség van, akkor jut mindenre erőd, ha jó családod van, akkor biztonságban érezheted magad.
Ezután örömfoltvarró leszek, azaz azt csinálom amit akarok, nem akarok határidőket, olyan dolgokat készítek ami az én ízlésemnek felel meg, jut időm egy egy tervnél több variációt kipróbálnom, hogy végül a legjobbat készítsem el. Nagyon szeretek tervezni, anyagot gyűjteni újabb információkat szerezni és abból egy nekem tetszőt megcsinálni. Ezt csak egy személyben lehet csinálni. 
Nagyon jólesett, hogy többen megkerestek (ismeretlen foltosok) és köszönetet mondtak eddigi munkámért. Azt hiszem ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattam volna.
Amennyiben megjavul a blogom, akkor bemutatom a "záras" kis neszijeimet, amiket mostanában csinálok.

Ünnepek

Mivel sokáig nem tudtam blogomat úgy irni ahogy szerettem volna és még egy darabig -sajnos- igy lesz. Ezért mindenkinek

Áldott, békés Karácsonyi Ünnepeket és Boldog szerencsében gazdag Új esztendőt kivánok!

Nagy utazás-3

Miért hallgattam eddig? Sajnos más dolgom volt és többet kellett pihennem, igy inkább az olvasásnak szenteltem időmet.
Folytatom az utazásomról a beszámolót hiszen ez nincs időhöz kötve. A következő napon Nancyba mentünk, ahol barátnőm és férje járt egyetemre és ismerkedtek meg. Nancy kb. 5. a városok sorában (nagyságban) tölünk vonattal közvetlenül megközelithető. Egy könyvkiállitásra mentünk, ahol találkoztunk barátainkkal. Van egy ismerösünk, aki matematikai könyvet kér tölünk, mivel azon keresztül tanulja a magyar nyelvet. Szerinte a magyar nyelv szerkezete olyan gondolkodást ad, ami segit a matematika elsajátitásában.
Nancy a szecesszió bölcsője a XIX.század végén és a XX.század elején sok művész tanult itt (sok magyar is) akik aztán terjesztették ezt a müvészeti formát.

A kiállitás a főtéren volt egy nagy sátorban kb. olyan mint nálunk a könyvfesztivál.

A téren a lengyel származású király szobra állt, egyik oldalon franciául a másik oldalán lengyelül. (egy francia kiránylányt vett el feleségül.)
Én a könyvkiállitást gyorsan bejártam, mivel engem érdeklő (azaz pw.) könyvek nem voltak. Egy könyv volt ami felkeltette az érdeklődésemet, gyerekeknek, a madelein süteményről szólt. Egy királyt hivtak ebédre és a szakács a süteményt elégette. Mit csináljanak, volt ott egy kis cselédlány aki azt mondta, hogy a nagymamája szokott egy süteményt csinálni és ő szivesen megsüti. Igy is lett. A királynak annyira izlett, hogy kérte mutassák be neki azt aki ezt sütötte. Be is jött a kislány, akitől megkérdezte a király a nevét és mondta, hogy Madelein. Igy született a sütemény. Azt nem mondta a történet, hogy már akkor is volt ott ilyen forma? Mindenesetre nagyon sok helyen árulják és igen finom. Én leültem egy székre és néztem az embereket. Érdekes, ha az ember külföldön van, jobban van módja  szemlélődni. Mivel én pihentem igy az emberek -pláne egy kiállitáson - nem rohantak, azaz olyan nyugodtaknak láttam őket. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben pl. egy ilyen tömegben nehéz észrevenni ki a magyar, azaz nem válunk ki a többiek közül. Csak az arabok (azok közül is a nők) a fejkendőik és hosszú ruhájuk miatt voltak mások. Némelyek olyan érdkesen kötötték meg a kendőjüket, kedvem lett volna megkérdezni hogy csinálják.

Ez egy jellegzetes nancy-i ház. Nagyon szépen rendben tartják a házakat és igyekeznek megőrizni az erkélyek és ablak rácsokat egységesen.

Ez egy ház kapuja szintén kovácsoltvas szerkezetű. De nemcsak a kovácsoltvas szerkezetekben volt ez a müvészet, a lakásberendezés más termékeiben is mint pl. lámpák, vázák, bútorok.
Elmentünk megnézni a szecesszió "szülőházát" ahol sok szépséget láttunk. A kert nagyon szép volt és nagyon tetszett az ablakba tett virágok együttese.

Folytatása következik.

Csak úgy

Az utazásomról szóló beszámolót folytatom, de most találtam a Pinteresten egy érdekes sálat és mivel "free" tehát megmutathatom és letöltöttem a leirását is. Magyarul és oroszul is. Igaz a magyar egy kicsit keskenyebb de nem ez a lényeg.

A magyar leirás az alábbiakat tartalmazza:

"Bár a kendő aszimmetrikus alakja miatt ijesztően nehéznek tűnhet,ez az egyik legegyszerűbb kötemény a világon!

Tulajdonképpen 8. egymáshoz képest eltolt derékszögű háromszögből van kialakítva a kendő, igy a háromszögek oldalai egy traktrixhoz (vonszolási görbe) hasonló alakot írnak le. ..."

Elolvastam az orosz nyelvű leirást is (az angolt gyenge tudásom miatt nem) és ahhoz nem kellett sem matematikai tudás, sem új szavak, hanem egyszerűen és érthetően volt leirva. 

Nekem a KÖTEMÉNY szó nagyon tetszik, de a TRAKTRIX se rossz. 

Nagyon helyes, hogy egyre többen tanulják az idegen nyelveket, de a magyart sem kellene elfelejteni! Sajnos ez nem az első ilyen forditás, ami felbosszant. Aki fordit, annak egy kicsit illene értenie (szakkönyvekben utána nézni stb.) az adott tárgyhoz!

Ezüstvölgy

Ma kaptam ezt az információt ezen a  cimen egy orosz foltvarró tanfolyamáról van egy képes bemutató. Talán többen emlékeznek, mikor nálunk voltak orosz foltosok kiállitásukkal. Egyiküket tavaly meghivták Ezüstvölgybe kiállitani és fődijat kapott az egyik alkotása.  A Bernina cég két 6 órás tanfolyamra hivta meg az idei kiállitásra. A szöveg ugyan oroszul van, de annyi a kép, hogy az magáért beszél.

Nagy utazás-2

Szóval szeptember 13-án eljött az én napom és elmentünk St.Marie-Minesbe, azaz az ezüstvölgyi kiállitásra. Aki még nem tudja, annak leirom, hogy azért hivják a területet Ezüstvölgynek, mert régebben a környéken ezüstöt bányásztak. Na és hogy az asszonyok se unatkozzanak, textilgyárakat telepitettek ide. Nem csak ide, hanem a Vogézekbe is. Embereket is toboroztak és jól éltek. Aztán jött a kinai textilipar, az ezüst elfogyott a hegyes vidék ott maradta az embereknek munka kellett. Láttam egy nagyon szép vörös téglás épületet, amelyben már semmi sincs, de nem lehet lebontani, mivel műemlék (valamikor textilgyár volt) az önkormányzatnak viszont nincs pénze hogy felújitsa. Pedig milyen jó lenne, ha az utókor egy textilmúzeumbn láthatná, hogy hogyan is készült régen a pamut és a gyapjú!
St.Marie-Mines úgy gondolta, hogy egy kiállitást szervez és ehhez a közeli kis falvacskák is csatlakoztak. Ma már úgy kinőtte magát, hogy a nemzetközi hirnéven túl jelentős turisztikai látványosság lett. A hangulata az egész városkának a patchworkről szól, de amint hallottam évente kétszer divatbemutató van itt vásárral és kétszer anyagvásár is. Tetszett, hogy minden üzlet igyekszik kivenni részét az eseményből, pl. a papirüzletben szinte csak pw ujságok voltak a kirakatok tele voltak kész művekkel.

Ez a kép az egyik templomi kiállitót mutatja, a bejárat két oldalán a kiállitási logóval.

Ez egy üzlet, ahol egy megvehető darabot tettek ki szemlélésre.
Elöször a nyitott részeket néztük meg, ahol a legnagyobb az ifjú divattervezőké volt. Nagyon szép dolgokat láttunk (sajnos nem engedtek fényképezni) de nem hiszem, hogy bármelyik darb is nyert volna a Határtalanul pályázatán! Majdnem mindegyik nemezből volt, olyan "nem is tudom hol az eleje-háta" szabásal, szinte mindegyik fekete, de itt-ott igen érdekes igen szines (crazy) rátéttel diszitve. Volt egy nemezelt részleg, ahol a nemezelt anyagba különféle struktúrájú  fonalak voltak és még himzéssel is diszitették. Olyan derékmelegitőknek néztem, amire azt mondták, hogy kabátraa téve nyakbavaló is lehet. Sok kalap volt darabokból, mind a szinén varrva, de a 60 EUR-t én sokkalottam érte. Másutt sok kötött holmi volt, ami megint divatba jön. Sokszor egy-egy szál különleges fonallal teljesen megbolonditva.
A városka zeg-zugos sok kis hiddal a patakoknak, ami romantikussá teszi.

A legtöbben persze a vásáros részben voltak. Tetszett, hogy nem nagyon váltogatják a helyeket, azaz szinte mindenki ott volt ahol pl. két éve.

Egy ismerősel is találkoztunk a standján, ahol éppen a kis hatszögek használatát mutatta be a nagymama virágoskertje készitéséhez.
Sok anyag volt amin élénk arcképek, minták voltak, sokszor lenből. Ezek az anyagok szépek, de annyira feltünőek, hogy egy táskát néhányszor tudsz csak használni. Faliképhez pedig egy-egy elemet. Az nem tetszett, hogy szinte mindent csak egységcsomagban lehetett venni, külön a leirást szinte alig. Igy viszont elég drága mulatság.
Az árakat bizony nem a mi pénztárcáknak szabták. Sok nagyon szép afrikai anyagot láttam, az egyik fő vendég Afrika volt.
A kiállitásról nem akarok irni, hiszen arról mások beszámoltak és sok újság nálamnál jobb képeket fog feltenni. Beültünk egy kávézóba, ahol a szomszédainkkal rögtön tapasztalatcserébe kezdtünk. Az egyik hölgyön olyan szép kabát volt, hogy muszáj volt megszólitani, hát kiderült, hogy Nepálba vette. Kérdezgettek a magyar foltvarró életről. Szép kirándulás volt.