Csak úgy

A kép beszúrása nem biztos, hogy jó lett, a lényeg, hogy az egér az internetszolgáltató és az emberkét (aki én vagyok!) huzigálja az egérpadon.
Miért tettem fel ezt a két képet? Az internettel kapcsolatos ugye érthető. Egy hete megy a huzavona az IPTV és vele együtt az internet javítása körül. Mikor már azt hiszem, hogy megjavult, akkor kb. 2 óra múlva megint leáll. Ilyenkor elolvasom az e-mail-eket, amelyben írják, hogy javítják, kapom az sms-eket , hívnak telefonon, több szerelő járt már a lakásban, a házban , állítólag az utcában, de véglegesen nem tudják megjavítani. Elég bosszantó, ha az ember hozzászokott valamihez és utána le kell róla mondani. Általában naponta megnézem a leveleimet és a többségét rögtön megválaszolom, ha csak annyit is, hogy még körülnézek, de írok valamit. Most nem tudok írni így azt gondolják, hogy rendetlen vagyok. Igaz, ha sürgős, akkor telefonon (mobil) elérnek, de van amit csak interneten tudok megválaszolni. Hiába megyek be olyan helyre, ahol van internet, ha előre elkészített valamit akarok elküldeni (pl. egy hosszú listát) azt nem tudom, mivel nem vihetek be semmit.
Szeretem Poirot filmjeit, amikor szinte alig valami technikai segédeszközzel csak a „szürke állományával” oldja meg a kérdéseket. Ugyanakkor a New-Yorki Helyszínelőknek annyi segédeszköz áll rendelkezésére, meg tudják állapítani, hogy a mobil alapján hol található, a táblagép mindent megmutat. Mégis, ha nincs Taylor nyomozó esze, akkor nem tudják megoldani a problémát. Na akkor mégiscsak kell a tudás, a kütyük nélkül nem tudjuk megoldani amit akarunk? Nem mondom ezt hiszen pl. a mobiltelefon és az internet igencsak nagy segítség a mai életben. De azért a józan észt semmi se pótolhatja!
Kicsit zavaró, hogy amikor már azt hiszem, hogy megjavult, akkor megint elromlik és telefon, próba stb. Szóval elég rossz ez igy.
A táska pedig a kórházba kellett, ahová egy napra, pontosabban egy éjszakára mentem alvásvizsgálatra. Szóval egy éjszakára a táska nagy. A fürdőköpenyt nem is vittem magammal. Hát azokkal a kütyükkel nem a legjobban aludtam, amit meg is állapítottak. Még kell menni, egy másik szerkentyűt kapok, és ha beválik, akkor megkapom (azaz a felét kifizetem) és azzal kell aludni. Ez viszont egy fejlődés, régen nem volt ilyen. Az alvásom alatt kifárad a szívem és nappal fáradt vagyok. A szerkentyűvel oxigént kapok és jól alszom, a szívem nem károsodik és nappal erősebb leszek. Na én az ilyen fejlesztéseket jobban szeretem. Ez az ember egészségét óvja és nem a gyorsuló életet hajszolja. Vagy lehet, hogy a gyorsuló élet az egészséget rontja, és ezért kell egy javító szerkentyű.

Foltoskodás

Szombaton a Csillaghegyi csoport 15 éves fennállása alkalmából rendezett kiállitáson és Nyitott Műhely Közös Varrásán voltam. Sok szép készült, a honlapon is fenn vannak én inkább a találkozóról szeretnék irni. Jó volt találkozni foltosokkal és a Nyitott Műhelyben a sok apróság elkészitését megtanulni, vagy megcsodálni. Én nagyon szeretem ezt a módszert. Ezen biztos, hogy tanul az ember. Nem voltak olyan sokan, de ezt azzal magyarázták, hogy más városokban és Budapesten is tartottak összejövetelt. De igy nagyon jó volt, mert szinte mindenki odefért az őt érdeklő bemutatóhoz és számos kérdésével próbálta megérteni az ott készülteket.
A kiállitások közül engem a férfiingekből (vagy pl. sötét és világos kockás anyagból) készült takarók érdekeltek. Nyáron sajnos nem tudtam elmenni a táborba ahol ezeket varrták.

Nekem nagyon tetszett és sok ing várja, hogy ilyen formába készitsem el.
A Nyitott Műhelyben sok szép dolog volt, sajnos Gabica rózsájához nem tudtam menni (igen nagy volt mindenütt az érdeklödés!) de lefényképeztem.

A kis rózsák alapja farkasfog és nagyon szolid és mutatós.

Ezt a karácsonyi csillagot megtanultam, kaptam alkatrészeket és este meg is varrtam. Egyszerű, de nagyszerű! Köszönöm mégegyszer!
Aztán jött a tombola. Mindenki tudta, hogy a csillaghegyieknél a tombolatárgyak igen szinvonalasak, táskák, párnák, asztali futók, vagy takarók. A fődij egy adventi naptár egy falikép formában. Két jegyet vettem és semmit nem nyertem. Ültem és persze tudtam, hogy ez csak játék, de úgyebár mindenki szeretne nyerni. Ki is néztem egy nagy táskát. Utolsó előttinek sorsolták, hiszen majdnem a fődijjal hasonló értéke volt. (mármint egy foltos szemében!) És most jön a csoda, ÉN nyertem!

Nagyon szép nagy táska, gyönyörűen megvarrva. Két oldalt két elválasztott zseb található. Mivel könnyű, jól tömhető és mosható. Pl. egy táborba a személyes dolgokra pont elég. Egy 2-3 napos bármilyen utazáshoz szintén jó. Nagyon örültem neki, szerintem én nyertem a fődijat!

Határtalanul

Megvolt a Határtalanul, sokan irtak róla, sok képet feltettek akár a blogokba akár a Picasa albumaikba. Én szeretem ezeket és a régebbieket visszanézni. Új helyen volt, ami egyeseknek tetszett, mások kifogásokat kerestek. Hiába mi foltosok szeretünk a rég látottakon kivül a jó barátságon kivül azért kritikát is keresni és találni. Ez igy helyes, mert ezzel a következő rendezvényt jobbá tudjuk tenni.
Én a "temari" tanfolyamot "hoztam" amin sajnos egészségügyi okok miatt nem tudtam tolmácsolni. Most úgy érzem jól vagyok, belevetettem magam a munkába. A tanfolyam szerintem sikeres volt, az ott lévőknek tetszett. Sajnos a 4 óra kevésnek bizonyult és nem tudták készre csinálni a gömböket. Aztán az egyik igen lelkes résztvevő kézbe vette a dolgokat, hogy folytassuk. Sajnos ez nem jött össze, majd jövőre.

A képek nem tudom mennyire adják vissza ezeknek a gömböknek a szépségét és azt a kézügyességet, amellyel ezek a himzések készültek. Nagyon érdekesek és szépek voltak. Remélem én is hamarosan megtanulom, sajnos a magyar nyelvű könyv (csakúgy mint egy újság 2 oldala) igen keveset ad át ebből a technikából. A japán szerzők angol nyelvű könyve annál többet.
Foltos dolgaimat nemigen tudom folytatni, mostanában egy egészen más elfoglaltság köt el, amit muszáj űzni, hiszen olyan gyorsan elmennek ezek az évek. Itt csak egy képviselőjét mutatom be, a másik ugyanilyen szép és aranyos. Van ennél szebb dolog, mint a kisunokákra vigyázni?

Csak úgy

Itt szeretném megirni, hogy hallgatásom oka technikai. Az új gépemen a blogok nehezen jönnek be. Sokszor még a sajátomat se tudom megnyitni. Érdekes a külföldieket általában megtudom nyitni, de a magyarokat alig-alig. Hozzászólni pedig már nem enged. Most keresek valakit aki ezt a problémát megtudja oldani. Van a régi gépem ahol bejön minden, csak a gép igen lassú, bekapcsolása kb. félóra. Szóval ez van, a megirni való és a képek pedig várnak. Hogy miért pont a blogra érzékeny azt nem tudom.

Határtalanul

Ma kint voltunk a József Attila Müvelődési Központban. Mivel most egészségileg nem vagyok annyira jól igy csak itthon készültem fel, a quiltek felakasztásában nem veszek részt. Bizonyos anyagokat vittünk ki kocsival. Aki még olvassa a blogomat azoknak szeretnék tanácsot adni a kijutáshoz.
Holnap azaz november 5-én szombaton munkanap lesz, tehát aki a 105-ös busszal megy az ne lepödjön meg, ha az Andrássy uton a busz lassan meg. Vasárnap már nincs az a nagy forgalom. Viszont javasolni tudom mindenkinek a Metrót az Újpesti irányba a Gyöngyösi útig. Ott ha kijösz a metróból, magad előtt látod a Duna Plazát és a Váci utón ott áll a 105-ös busz amivel két megállót kell menni a József A. térig. Ott jobbra fordulsz és ott van a JMK.
Ha kocsival mész, akkor a Váci úton kell menni, figyeljed,hogy balra ha meglátod a Duna Plazát akkor rögtön a jobb szélső sávba menjél és a nagy épületek mellett bekanyarodsz jobbra a Babér utcába. Elmész a templom előtt és akkor vár a behajtani tilos tábla, ezért balra fordulsz az első kicsit forgalmasabb utcáig (Gyöngyösi utca)ahol jobbra fordulva egyenesen vezetsz, közben a busz megállókat figyeled, a második megálló után jobbra fordulsz és a célnál vagy. Parkolni nem könnyű, de lehet és ingyenes! Ez Pesten nem is annyira gyakori!
Ha valaki régen volt Bp-en és szeretné egyben azt is megnézni, mi ami szép, akkor javasolnám, hogy pl. a Déli Pu.tól menjen el a Széll Kálmán (volt Moszkva tér)térig és üljön fel a 4-es vagy 6-os villamosra és menjen el az Eiffel térig (volt Nyugati tér, volt Marx tér, amúgy Nyugati pu.)igy átmegy a Margit hidon, ami szerintem hamarosan Budapest legujabb nevezetessége lesz, olyan szépen felújitják. Ha a két parton lévő épületeket nézed (Parlament, Vár, Mátyás templom, Gellért hegy) akkor büszke leszel fővárosunkra! Én legalábbis mindig igy vagyok vele. Azt hiszem nem baj, hogy ezzel dicsekszem!

Csak úgy

Hallgatásom oka az ebben az Intézményben eltöltött idő volt. Most, hogy kerestem egy képet a János Kórházról, végig olvastam több véleményt a kórházról. Rendszerint elég rosszak voltak. Én régóta járok ebbe a kórházba, mivel egy idő után ez a szakrendelőnk is. Itt szültem mindkét fiamat, itt születtek az unokáim is. Más részlegekben is volt hosszabb rövidebb ideig dolgom. Meg voltam elégedve és az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több részleget felújitottak, szépitettek. Időpont kérés után kerültem a Belgyógyászatra. Szerencsétlenségemre (vagy szerencsémre) elnéztem az időpontot és két órával később mentem. A Főorvos Asszony megnézett, előtte kikérdezett gyógyszerekről stb. (gondban vagyok, mikor megkérdezik, hogy mi a foglalkozásom, nyugdíjas mondom, na de azelőtt? Mikor magyarázom akkor rákérdeznek mi a legmagasabb iskolai végzettségem. Szóval ezt is tudom). Utána azt mondta, na most hazamegy összeszedi a cuccait és visszajön a kórházba. Én próbáltam más időpontot, de közölte, hogy ne játsszak az életemmel. Igy is történt, visszamentem de akkor másik orvos volt, aki megvizsgált és az "őrzőbe" küldött azaz az intenzív osztályra. Itt másfél napot töltöttem, de ezalatt egy pár vizsgálatot elvégeztek. Utána nekisértek a betegszobába (beteg egyedül ne mászkáljon!) egy ötágyas szobába ahol külön fürdőszoba volt. A többi szoba háromágyas volt, nem volt mindenütt külön fürdőszoba. Kérhettem volna egyágyas szobát (várni kellett volna, mert népszerű- napi 8 ezer Ft-ért) de nekem ez is jó volt. Minden szobához egy adott orvos tartozott. Reggel jött, mindenkiről külön lapja volt és mindent tudott, kikérdezett naponta és elmondta mit fognak velem csinálni aznap. Szerintem ez a rendszer jó. A koszt nem a leggazdagabb, de én mindig mindent megettem, csak gyümölcsöt hoztak be. Alapos kivizsgálásban volt részem, ha mindezt lábon szerettem volna elvégezni, bizony sok idő kellett volna. A szívem túl van terhelve, vigyázzak magamra, még elmegyek egy alvásvizsgálatra és fogynom kell. Ha nem fogyok, akkor komoly bajok lehetnek. Szóval a következő időszakban nyugalomban fogyózhatok.
Véleményem erről a részlegről csak pozitív, az orvosok nagyon rendesek voltak, a nővérek szintén. A szobánkba hoztak egy hajléktalan nőt, aki elesett a tolókocsijával és infarktust kapott. Egyik lába térdből lefagyott a másiknak a lábfeje, az egyik keze begipszelve. A hátán sok seb volt. Két napig szinte csak aludt. A bánásmód vele nagyon emberi volt. A főnővér reggelente egy valahonnan szerzett fésűvel mindig megfésülte, pár nap múlva igen emberi kinézete lett olyan 40 és 50 közötti. Szegény doktornőnek kellett megoldást keresni, hogy rokonokhoz elszállítsák. De legalább felerősítették, evett rendesen, mindig adott neki valaki egy almát, vagy narancsot.
Szerintem a fiataloknak nem ártana önkéntes munkát végezni ilyen helyeken. Sok mindent tanulhatnának és láthatnának talán némelyeknek a hozzáállása is megváltozna. Jó tanuló lecke lenne sokaknak. Hiszen ez is az élet egy része.
Az is jó, hogy az egyágyas szobákért pénzt kérnek, igy a több "figyelmet" igénylő betegek más kiszolgálást kapnak. A betegtársak rendesek voltak, segítőkészek, természetesen amikor kellett segítettek egymásnak. Sajnos a kórházat nem lehet bezárni, ezért sok a besurranó tolvaj. Sokan jönnek árusítani valamit (hálóinget pld.) Erre több helyen felhívják a figyelmet.
Szóval most eljött az idő hogy a folyamatos fogyókúrát komolyan vegyem. Na ez lesz a legnehezebb. Majd beszámolok róla. Kg-okat nem írok, az titok, csak ha lefogytam. Most túlsúlyos vagyok. Az egyik doktor (főorvos)aki előtt egy szál bugyiban álltam, végignézett rajtam (soha nem felejtem el azt a nézést!) megkérdezte a súlyomat és pár betegséget (amik nincsenek)és én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ugyebár odamész hálóingben és közli, hogy derékig vetkőzzek le. Mit tudok tenni, leveszem a hálóingem. Na ezt a szégyenérzést nem akarom még egyszer átélni. Különben az orvosok szinte mind soványak voltak. Na jó a férfiaknak volt egy kis sörhasuk, de túlsúlyos egy se volt.
Összegzésként azt tudom mondani, hogy nagyon kellemesen csalódtam a János Kórházban és csak köszönetet tudok mondani az ottani személyzetnek, hogy alaposan kivizsgáltak és segítséget nyújtottak.

Határtalanul

A Magyar Foltvarró Céh legnagyobb rendezvénye az évente megrendezésre kerülő Határtalanul foltvarró fesztivál és kiállítás. Erre minden foltos készül, mivel érdekes kiállítások szoktak lenni, az árusoknál elköltheti a pénzét az ember (helyébe hozzák, nem kell mászkálni!) tanfolyamokra mehet, ismerősökkel találkozhat. Szóval igazi ünnep! Az ideire is igen készültünk, külföldi vendégeket hívtunk meg, akik érdekes dolgokat mutatnak nekünk. Sajnos egyvalamivel nem számoltunk, hogy a 15 éve helyt adó Magyar Kultúra Háza az előzetes megállapodás ellenére nem tud fogadni. Pontosabban nem ő a hibás, mivel ő megszűnt jogutód nélkül és az új szervezet nem tud biztositani nekünk helyet. Ezt szeptemberben mondták és bizony akkor találni egy olyan helyet, ahol mindent hasonlóan megtudunk oldani, nehéz feladatnak tünt. De sikerült! Végül is ha azt vesszük Budapest nagy és egy jól megközelíthető elegáns épületben sikerült helyet kapnunk. Ez a József Attila Művelődési Központ Angyalföldön a József Attila téren. (nem tévesztendő össze az Erzsébet tér mellett lévő József Attila utcával!) Igen könnyen megközelíthető. Metróval a Kispest-Újpest vonalon a Gyöngyösi útig kell menni, amikor az ember kijön a metróból a Duna Plázát látja a Váci úton de nem arra megy, hanem ellenkező irányban modern házak között ahol egy nagyon szép templom is van: Kb. 10 perces séta után majdnem nekimegy József Attila szobrának, amely egy parkban van és előtte van a Művelődési Központ. Ha kocsival jön, akkor a Váci úton a Duna Plázával szemben fordul be. De ha valaki látni szeretné, hogy Angyalföldön milyen sok és szép építés volt az elmúlt időben, annak javasolnám, hogy a Deák téren üljön fel a 105-ös buszra (végállomása a budai Apor Vilmos téren van - volt Lékai tér a MOM kultúrház mögött) végig utazik az Andrássy úton azaz a Világörökség útján és a Hősök terénél elkanyarodik a Béke tér felé. Megcsodálja az újonnan épített házakat, majd egy kertvárosi részhez ér és a József Attila térnél a Művelődési Központnál leszáll és bemegy az elegáns házba. A 105-ös másik végállomása a Gyöngyösi úton van ahol a Metróból szállunk ki, tehát onnan metróval is el lehet jönni. Ez egy modern épület és a környék is barátságos, sok zölddel, parkkal teli. Itt nehéz elénekelni a "..Járom az utam a macskaköves utam..." dalt. Reméljük, hogy sokan eljöttök és jól fogjátok érezni magatokat. Mindenkit szeretettel várunk. Ami miatt még felhívnám többek figyelmét, hogy lesz egy tanfolyam ahol a TEMARI golyócskák készítését tanulhatjátok meg. Ezt a golyócskát a japánok a hűség és a szeretet jeleként ajándékozzák egymásnak. Ezzel díszítik a lakásukat, karácsonyfára kiválóan alkalmas, Most ennek a készítése reneszánszát éli Európában, az USA-ban és Ausztráliában. Egy kis apróság, ha az alapokat jól elsajátítod, gyorsan készíthetsz az otthon lévő fonalaidból, cérnáidból, hímzőfonalaidból egy kedves kis ajándékot. Az előadó (nem én vagyok!) szinte beleszerelmesedett ennek a gyártásába és szeretné másokkal is megismertetni ennek az ősi technikának a csínját, binját.

Egy párat mutatok itt be, ezeket az internetről töltöttem le, de az előadó saját példányait is elhozza és mindenki olyat csinál amilyen neki tetszik.