Csak úgy!

Hát lassan pár napja félszeműből kétszemű lettem. Ugye milyen furcsa a magyar nyelv! Hiszen nincs fél szem csak egy szem. A lényeg hogy múlt héten átestem egy szürke hályog műtéten. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy egy magyar király kérdezte, hogy milyen szakmából vannak sokan. Végül valaki bejelentette, hogy az orvosból. Csodálkozására azt válaszolták, hogy többekkel beszéltek és elmondták, hogy fáj a.... (mindenki mást mondott) nagyon sok tanácsot kaptak. Ez egy kis vicc és ettől függetlenül azt szeretném mondani, hogy ha valakinek komoly baja van akkor igenis kérdezgesse az ismerőseit és bújja az internetet. Persze nem kell mindent elhinni és megijedni. Hiszen a szervezetünk más és ami egyikünknél így hat, az másnál másként. Szóval túlestem a szürke hályog műtétnél, amit egy csomó más  vizsgálat előzött meg, ami kicsit időigényes volt. Ráadásul háziorvos váltás van nálunk, amihez a nővér váltás is hozzájárult. A műtét elég komoly volt, a főorvos asszony a műtét után kétszer is megnézett és mindig újabb gyógyszereket rendelt. Ez igy ment másnap is. Jövő hétfőn megyek kontrollra és megbeszélni mikor lesz a másik szememen a műtét. Sajnos a nehézséget az okozta, hogy eredendően van egy zöld hályogom is és ez nehezítette/nehezíti a gyógyulást. Ez a főorvos asszony kb. 7 évvel ezelőtt egy szemüveg felírásnál vette észre, hogy zöld hályogom van (glaukóma) ami rendszeres kontrollal és cseppentéssel normál szinten tartható. Elgondolkodtam, hogy amennyiben nem veszik időben észre, akkor mi lett volna?  Szemészhez az ember nem jár szűrésre. A kórházban vettem észre, hogy milyen sok szembetegség van. Zömmel nyugdíjasok. Tehát akik dolgoznak azoknak jó a szemük? A kórházi kiszolgálással tökéletesen megvoltam elégedve. Minden tiszteletem az orvosoké és egészségügyi dolgozóké. Abban a nagyüzemben ami ott van komoly odafigyelést végző munkát végezni nagyon komoly! Le a kalappal előttük. Nem lennék orvos az biztos. Köszönet nekik! 

Én most gyógyulok, igyekszem a szememet nem "használni" már amennyire lehet!

Csak úgy

Több napig nem engedett új bejegyzést irni. Féltem, hogy virus van! Ma pedig rögtön beengedett. Mivel nem a fiatalabb korosztályhoz tartozom (lelkileg igen!) kaptam egy nagyon jó szöveget, amit megakarok osztani mindenkivel!

"Nemrég egy szupermarketben vásároltam, amikor a fiatal pénztáros hölgy azt javasolta nekem, hogy inkább a saját táskáimat használjam, mert a műanyag zacskó nem környezetbarát. Bocsánatot kértem, és elmondtam neki, hogy „az én időmben nem volt még ez a „zöld” dolog.

A hölgy azt válaszolta, hogy „azért van ma ezzel problémánk, mert az Önök generációja nem törődött eléggé azzal, hogy a környezetet megóvja a jövő nemzedékének”.

Elgondolkodtam. Annak idején tényleg nem volt még ez a „zöld” dolog. De akkor mink volt helyette? Nos, leírom, hogy mire emlékszem…

Annak idején visszavittük a tejesüvegeket, üdítősüvegeket és sörösüvegeket a boltba. A boltból visszakerültek az üzembe, ahol mosás és sterilizálás után újratöltötték őket. Így voltak mindig újrahasznosítva. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

A lépcsőn gyalog jártunk, mert nem volt mozgólépcső minden boltban és irodaházban. Gyalog mentünk a boltba, nem pattantunk be a 300 lóerős verdánkba, valahányszor volt valami elintéznivalónk kétsaroknyira. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején kimostuk a gyerekpelenkát, mert nem volt még eldobható pelenka. A ruhát szárítókötélen szárítottuk, nem pedig egy 2,0 kW-ot zabáló masinában. A szél- és a napenergia szárította a ruhákat a mi időnkben. A gyerekek a testvéreiktől örökölt ruhákban jártak, nem kaptak mindig vadonatúj göncöket. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején egy tévé volt egy háztartásban, nem pedig szobánként. A konyhában kézzel kavartuk az ételt, mert nem volt elektromos gépünk, ami mindent megcsinált volna helyettünk. Ha törékeny tárgyat akartunk postán küldeni, régi újságpapírokba csomagoltuk, hogy megvédjük, nem pedig buborékfóliába.

Annak idején nem használtunk benzinmotoros fűnyírót. A füvet emberi erővel hajtott tologatós fűnyíróval nyírtuk. A munka jelentette számunkra a testmozgást, ezért nem kellett fitnesztermekbe járnunk, hogy árammal működő futópadon fussunk. De a pénztáros hölgynek igaza volt, ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Ivókútból ittunk, ha szomjasak voltunk, nem vettünk műanyag palackos vizet, valahányszor inni akartunk. A tollakat újratöltöttük tintával, ahelyett, hogy mindig új tollat vettünk volna. A borotvában csak a pengét cseréltük, nem dobtuk el a teljes borotvát csak azért, mert a pengéje életlen lett. De ez a „zöld” dolog még nem létezett az én időmben.

Annak idején az emberek buszra szálltak, a gyerekek biciklivel vagy gyalog mentek iskolába, és nem használták az anyukájukat 24 órás taxi szolgálatként. Egy szobában egyetlen konnektor volt. Nem volt szükségünk egy rakás konnektorra, hogy több tucat készüléknek áramot biztosítsunk. És nem volt szükségünk számítógépes kütyüre és az űrben keringő műholdaktól érkező jelekre ahhoz, hogy megtaláljuk a legközelebbi pizzériát.

Hát nem szomorú, hogy a mostani generáció arra panaszkodik, hogy mi öregek milyen pazarlók voltunk, csak mert ez a „zöld” dolog még nem létezett annak idején?

Foltoskodás

Elmúltak az ünnepek, elfogyott a beigli, a töltött káposzta, ideje a bloggal is foglalkozni. Gyakran megnézem a többi blogot, de érdkes pl. a Facebook-ról könnyebben kitudom nyitni, mint itt a helyén. Van amikor másodszori próbálkozásra azért sikerül. Na de nem is erről akarok irni, hanem a karácsonyi ajándékokról. 

Elöször is kötöttem, horgoltam 6 db. hullámos szélű sálat. Szerintem most igen sokan járnak ilyen sálakban. Megtanultam, hogy a fonalak készitéséből fakadóan más és más lehet a sál. Van amiből egész boa szerű lett, van amelyikből szőrmeszerű és van hullámos is. Hiába a fonalgyártók is fejlődnek. Azt találtam ki, hogy a sálat nem készen vett zacskóban, vagy becsomagolva, hanem karácsonyi anyagból varrt táskában (kisebb szatyorféle) adom át. 

Ez volt az egyik fajta kis táska, amit egy mintás anyagból vágtam és karácsonyi mintás anyaggal kereteztem. Ilyen anyaggal béleltem és készítettem a füleit.

Ezek a csomagok elvitelre készültek, mindegyikben sál és más apróságok.

Ez egy másik keretezéssel készített táska a "boa" tipusú sállal.

Ez viszont a "családi ezüst" ajándékozása. A három csomagban kés. villa, kanál van. Sajnos nem volt több anyagom, hogy a három csomagot egy neszesszerbe tegyem.

Itt a kanalakat mutatom be. Később a további 6-ot is bele lehet tenni, elég szélesek a rések. Gombbal záródik, amelynek külön varrtam zárórészt.

Ez egy szatyor eleje.

Ez meg a háta.

Erre azt mondanám, hogy egy Lidls szatyor új élete.

Biztos sokan emlékeznek, hogy egy időben lehetett kapni igen olcsón a Lidl-ben sima szatyrot. Egy párat én is vettem. A varrását nem tisztázták el, így első dolgom volt azt eltisztázni és sarkakat varrni. Egy hozzáillő anyagból megvarrtam a bélést is. Két "nőcis" képet körbe kereteztem és a szatyorra varrtam. Mivel a szatyor egyik fájó pontja a füle, azokat bevontam részben a bélés részben más anyaggal és díszöltéssel rávarrtam. A bélést is bevarrtam (csak simán a szatyor nyílásánál) és egy jópofa, erős hordható szatyor lett belőle. Varrhattam volna az aljára egy fület és a hátoldal közepére egy gombot, de azt elfelejtettem. Ez a szatyor erősebb mint amit szoktunk varrni, hogy a közepére egy csíkot készítettünk majd ebbe becsomagoltuk. Ennél a bélés miatt és a fülek erősítése miatt erősebb azaz tovább használható. Persze lehet mintás blokkot is varrni rá. Bélésnek pedig fel lehet használni azokat a pamut anyagokat, aminek nem találunk hasznosítást. Azaz mondhatjuk, hogy "anyagfaló".

BUÉK

Minden kedves Olvasómnak kivánok Boldog Újévet!

Csak úgy!

TUDNI KELL SZÉPEN ÖREGEDNI (?)
ÉLETVEZETÉSI TANÁCSOK

Soha ne add fel.
Ha nem megy valami így, hát majd megy úgy - ha nem megy ma, hát majd megy holnap!
Ha már nem tudsz magasra ugrani nem baj, ugorj fel a járdára, vagy mondd azt: hopp és lépj fel!

Soha ne hagyj abba semmit.
Az ember apránként hal meg, amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek!

Soha ne felejts el nevetni.
A nevetés a legjobb prevenció minden létező betegség ellen, kivéve a köhögést, mert az ellen a hashajtó használ.

Soha ne felejts el nevetni - önmagadon.
Hogy az ember mekkora hülyeségeket képes csinálni néha!
Arról nem is beszélve, hogy felettébb ügyetlen is - kész egyszemélyes kabaré.
Magadat ingyen nézheted, nevess hát bátran!

Soha ne fényezd magad leszármazottaid, szomszédaid, ismerőseid előtt.
Rólad már úgyis él egy kép bennük, ezt megváltoztatni pedig már nincs időd.
Meg aztán minek is?

Soha ne használd a "kell" szócskát, és meglásd, kisüt számodra a nap.
Engedd át magad a boldogságnak, hogy te már csak azt csinálod, amihez kedved van.

Soha ne hagyj ott semmit arra való hivatkozással, hogy drága.
Ha megkívánsz valamit, szerezd meg.
Pénzbe kerül? Na és?
Spóroltál már eleget életedben, a vágyad meg már úgysem egy negyvenkét lábas jacht, azt a fél kiló epret vagy az üveg jó whiskyt meg lelkiismeretfurdalás nélkül tedd magadévá!

Soha ne mondd semmire, hogy ehhez már te öreg vagy.
Ne szégyelld, ha beleszerelmesedtél valakibe, ha most ismerkedsz a számítógéppel, ha megveszel egy szokatlan fazonú vagy színesebb ruhát, mert igaz ugyan, hogy az öreg kutya már nehezen tanul új kunsztokat, de azért tanul, és a jutalomfalatok is tetszenek neki!
Azért persze viselkedj a korodnak megfelelően, mert a társadalom kivet magából, ha viháncolsz vagy nyeherészel, a társadalom ugyanis öregebb és házsártosabb, mint te vagy.

Soha ne várd meg, míg mások megdicsérnek, ha erre vársz, az egész életed egy nagy várakozással telik.
Ha tudod, hogy valamit jól csináltál, hát dicsérd meg magad bátran.

Soha ne csak a holnapra tervezz, legyenek hosszú távú terveid, ez nem pénzkérdés.
Írd meg például az emlékirataidat, ne törődj vele, hogy az első mondataid ügyetlenebbek lesznek, majd a történeted kihozza belőled a teljesítményt.
De mondhatod valamilyen hangrögzítőre is, azt is remek szórakozás lehet!

Ha pesti vagy, nyaraljál Pesten - vagyonokat fizetnek ki emberek, hogy megnézzék a turista szemével a várost, nézd meg te is, neked ez szinte ingyen van.

Használd ki a lehetőségeidet, vonatozz egyet egy évben, ha ateista vagy, nézz meg egy misét, ha katolikus vagy, menj el egy zsinagógába és beszélgess bátran bármiről - bárkivel, de ne akaszkodj rá senkire, ne koldulj szeretetet.
Szeretnek téged önmagadért is, hidd el, hiszen kedves, rendes ember vagy, nemde? Soha ne gondold, hogy az élet igazságtalan, hogy neked több, vagy más járt volna.
Ez nem jelenti azt, hogy számodra nem lett volna jobb, ha többet, vagy az igényeid szerint mást kapsz az élettől, de hát ma már nem mindegy?
Neked ezt dobta a gép, vond meg a vállad, és mosolyogva szedd össze az életedből a szép perceket, a lélekemelő pillanatokat, emlékezz azokra, akiket szerettél, emlékezz a gyereked utánad nyúló pufók kis kezére akkor is, ha éppen lelketlen vagy gonosz veled, mert az, akkor gyönyörű volt.

Soha ne keseredj meg, az élet szép és egyszeri!
Szeresd az életet, mert csak ha szereted, halhatsz meg nyugodt méltósággal majd egyszer, a remélhetőleg nagyon távoli jövőben.

Aztán úgyis újjászületünk, remélhetőleg nem hangyának, mert az strapás.

Foltoskodás

Tegnap Békásmegyeren voltam egy boutis (buti) tanfolyamon, amit a szombathelyi Lőrincz Piroska tartott nagy szakértelemmel. Én jól éreztem magam, függetlenül attól, hogy nem ez lesz a kedvenc kézimunkám, ami nagyon szép, de igencsak munkás.

Mielőtt a tanfolyamra mentem többszörösen felkészültem, hiszen a csoportunkban van egy megrögzött boutis valaki és többstör mutatta. Elővettem a Foltvarázs újság 2005.márciusi számát (amit egy békási táborban kaptam egy ökoszatyor készitésekor) és elolvastam a boutisról szóló részt. De ha megnézitek a Google-ban ott is sokmindent lehet találni. Nagyon szép fehér kézimunka. Hivják még provence-i tűzésnek is. A leirás és tanitás között volt némi eltérés, de ezt annak tudom be, hogy Piroska a sok szép munka során másként tapasztalta. Ugyanis azt irja, hogy a hátoldalon dolgozzunk és az oldalakat csak a végén varrjuk össze.

Mindenki kapott egy kis könyvjelzőt, ahol elő volt rajzolva ceruzával a minta. Mi a vonalak mentén apró férc (vagy tűző) öltéssel sima cérnával a vonalakat megtöztük, az oldalakat egymásra hajtva apró öltéssel összevarrtuk. Ezután jött a vastagabb pamutfonal hosszú tűvel történő befüzése és betömködése. Ehhez kétfajta hosszú tű kell, egy hegyes és egy tompa. A tompa tűvel a hosszú csikokat húztuk be a hegyes tűvel a mintákat. Mivel ezek kerekek a tűvel több helyen lyukakon keresztül tömködtük. A lényeg, hogy mindkét oldalnak egyformának kell lenni. Gyakran a fény felé tartva erről meg lehet győzödni. Mivel avatatlan pamutvászonra dolgoztunk a kész munkát forró vizben kimossuk és kicsit összemegy. Akkor lesz igazán szép.

Ez egy kész munak, a fényképét a Pinterestről vettem le. Nagyon szép.

A varrogatás (és tömködés) igen jó hangulatban telt, jól éreztük magunkat. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le Piroska gyönyörű munkáit.

Csak úgy

Most találtam