Táborban voltam

A MFC másodszor rendezte meg Kecskeméten az "Alkotó tábort" amelyen én is részt vettem. Tegnap érkeztem vissza, a nagy meleg miatt kissé fáradtan. A tábor helyszine a Piarista rendház volt, azaz ott aludtunk és ott voltak a foglalkozások. Két csoportban dolgoztunk, péntek délutántól vasárnap délig négy foglalkozáson vettünk részt. Én minden tábor előtt úgy vagyok, hogy na ez engem nem érdkel és különben is, aztán mikor megjövök, a sok élménytől zsong a fejem és nagyon örülök, hogy ott voltam. Sok újat lehet tanulni és sok ismerössel beszélgetni, természetesen foltvarrásról.

Ez a kép az elutazás előtt készült, előtérben egy neszesszer, az egyik szorgalmas táborozó készre varrta.
Röviden leirnám mit tanultunk a négy foglalkozáson. Képeket sajnos nemigen készitettem, inkább csak hangulatképeket.
Elöször Kosztelnik Editke mutatta be az art quilt-jeit és a kapott anyagokból javasolta hogy mi is készitsünk ilyet. Elöször nehéznek tünt, aztán megjött az ihlet és szebbnél szebb művek születtek.

Ez Editke műve volt, ezt néztük és hallgattuk a magyarázatot, majd mindenkiben megfogalmazódott mit is készítsen.

Természetesen a két csoport tagjai egy idő után kíváncsiak voltak és ide oda járkáltak. Nagyon ügyesen szinte mindenki szép munkát csinált.
A következő nap reggelén Szilágyi Zsuzsa (SziZsu) jött hozzánk, hogy a "levegő applikációt" tanitsa meg, amit Barbara Olson amerikai foltvarró könyvéből tanult és művészi fokra fejlesztett.

A háta mögött látszik egy nagy virágos falikép. Kaptunk csomagolópapírt, amin fel volt rajzolva az a minta amit meg kell varrnunk és egy speciális papírt valamint egy speciális ragasztót. Elmondva bonyolultnak tűnt, de mikor elkezdtük csinálni akkor derült ki, hogy nem olyan ördöngös. Így megjött a sikerélményünk, persze az időnk nem volt elegendő, hogy az egészet megcsináljuk, de egy kisebb részt mindenki elkészített.

Ez volt a varrószoba az ablak felöl, itt mindeki szorgalmasan varr, jegyzetel, vagy figyel.

Itt az ajtóhoz közel ülők dolgoznak. Sajnos a helyek szűkösek voltak, de valahogy megoldottuk. Inkább a nagy meleg volt zavaró. Persze az sem mindenkinek, hiszen a falak hűvösek voltak.
Szombat délután Váradi Gyöngyi tartott előadást és mutatta meg az angol papírra varrás technikáját és trükkjeit. Elmesélte ő hogy kezdett neki a foltvarrásnak és miért szerette meg ezt a technikát. Azt hiszem mindenki ismeri a fák virágok csodálatos ábráit és sokan varrtak is belőle (a céhes könyvecskén és a tagsági lapon is ezek az ábrák vannak!) Több kiszabott és sablonnal ellátott minta közül választhattunk. Kaptunk egy kis méhviaszt is a cérna erősítésére. A varrogatás közben (ez egy másik teremben volt, ahol körbe tudtunk ülni) beszélgettünk többen elmondták, miért lettek foltvarrók. Olyan családias hangulat alakult ki, ami mindenkinél vagy egy virágot vagy egy fát eredményezett. Mutatott Gyöngyi olyan virágokat amelyek nem a legszebbek voltak (gyűjti ezeket) és elmagyarázta miért nem jó, felhívta a figyelmet a színválasztásra és az öltések nagyságára. Sajnálom, hogy nem csináltam fényképeket. Nekem a kézzel varrás a kedvencem ezért különösen örültem a foglalkozásnak. Gyöngyitől sok mindent lehet tanulni és gondolom erre a többiek is ráéreztek.
Vasárnap délelőtt Szirén tartott foglalkozást egy nesszeszer (kéderrel) megvarrásáról. Mivel tudtuk, hogy nem lesz sok időnk, ezért szombat este megkaptuk az egységcsomagokat, elmagyarázta hogyan steppeljük le az anyagokat és másnap ezzel kezdtük.

Sok újabb trükköt mutatott be és mindenkinek elmagyarázta részletesen az éppen soron következő munkamenetet. Aki megcsinálta a kész neszesszert és otthon gyorsan csinál még egyet, az biztos profi lesz benne. Szirén nagyon szigorúan megkövetelte a pontosságot a bejelöléseket és mindenki a maga kárán jött rá, hogy mennyire igaza van. Dolgozni csak pontosan lehet.
Végül a folyosón talált Heti gondolatot fényképeztem le

Jó volt és azt hiszem mindenki elégedett volt! Jövőre Veletek ugyanitt!

Csak úgy!

Nem arról akarok irni, hogy miért nem irok. Lenne erre is kifogásom, de van egypár -sajnos- igen elfogadható okom. Nagyon szeretnék irni, sok közlendőm van, de sokminden visszatart. Egyrészt azok a megjegyzések, hogy miért irnak egyesek a saját életükről stb. Ezen túlteszem magam. A fő ok inkább abban van, hogy a szememmel van baj. Semmi különös, de mégis. Kb. 3-4 éve mentem orvoshoz ujabb szemüveget feliratni. Nagyon rendes orvos volt és közölte, hogy glaukomám van (zöldhályog) és elküldött egy ujabb vizsgálatra.  Elmentem persze egy másik orvoshoz is, aki alátámasztotta a diagnózist. Kaptam szemcseppeket és rendszeresen kell járni kontrollra. Közben az orvosok is változtak, jelenleg egy nagyon szimpatikus és nagytudású orvoshoz járok. Talán a rendszeres vizsgálatok segitettek és a szemnyomás is csökkent. A betegségeknél a megelőzés a legfontosabb és ez nálam bevált. Sajnos a szürkehályog kifejlődését viszont nem oldotta meg, de annak a megfigyelésén segitett. Igy kb. fél éven belül kerülök mütétre az egyik szememmel. A számitógép nem probléma, ami probléma az a távolba nézés. Mindezt miért irtam le? Na nem azért, hogy bárki is sajnáljon, vagy elkezdje, mi közöm ehhez. Azért irtam, hogy felhivjam a figyelmét mindenkinek, hogy az egészsége az a legnagyobb kincs és vigyázzon rá. A legolcsóbb megoldás a megelőzés. Ehhez persze orvosokhoz kell járni, de jobb elöbb mint késöbb. Nem kell hipohondernek lenni, de saját magára mindenki csak maga tud vigyázni. Hosszabb irásokra nem mindig vállalkozom, a Facebook-on gyorsan végigfutok, lájkolok, megosztok és megyek a dolgomra. Azért varrok is, hál istennek rövidlátó vagyok igy közelre szemüveg nélkül ragyogóan látok. Távolra is, de nem az a ragyogó. Na ma ennyi!

Foltoskodás

Varrtam egy nesszeszert. Na ez nem nagy dolog, hiszen számosat varrtam már. Ezzel megkinlódtam. Miért? Hát elöször is apró kis hatszögekből van, ami nem is lett volna baj, csak ahogy varrtam össze a hatszögeket, elképzeltem hogyan varrom össze és nem olyan lett amilyennek szerettem volna. Aztán a fémzár rávarrással kinlódtam, mert ott sem azt a megoldást választottam, ami célszerű lett volna. A lényeg, hogy kész van és ez lesz a varrós kis "dobozom".

Ime ő az új mű. Fényképezésben nem vagyok jó, pedig tudom, hogy egy jó fénykép mennyit tud szépiteni!

Igy néz kiteritve egyik oldalról

és itt van a másik oldalról.
Most röviden a kis hatszögekről. Egy internetes oldalon találtam a szabásmintát, egy hatszög egy oldala 1 cm átmérője 2 cm. A Margitka féle műanyag pici hatszög méretéhez képest az alábbi kép ad szemléltetést.

Hogyan készülnek ezek a kicsi hatszögek? Rém egyszerű. A kis hatszög szabásmintája egy lapon van, azt egy vastagabb papairra kinyomtatom és kivágom. Igy nem kell szerkeszteni rajzolni stb. Egy kivágó sablont készitettem azaz az alap sablonhoz hozzámértem 0,6 cm-t és ezt kivágtam. Bármilyen kis anyagdarabkám van, kivágom. Egy zacskóban tárolom a papir sablonokat, egyben a kivágott de még fel nem varrt anyagoakat és egyben a felvarrt kis hatszögeket. Aztán ha szükséges előveszek annyit amennyi kell és diszitésnek stb. feltudom használni. Igen jó módja ez a hulladék hasznositásnak.

A papirra az anyagot úgy varrom fel, hogy a sarkoknál rögzitem és a papirban nem szúrok. Amikor kész amit összevarrtam (pl. virág forma) akkor összevarrás után egy tűvel egyszerüen kiszedem a pair sablonokat, amit többször feltudok használni.

Csak úgy

Régen irtam és nem szeretném, ha minden bejegyzésemet azzal kellene kezdenem, hogy régen irtam mert... Ezt a mondatot el kell felejteni. Kép nélkül nemigen akarok irni, de most mégis azt teszem (aztán majd keresek egy képet) Egészségileg jól vagyok, de a szemem állapota aggaszt. Kötöttem, aminek örültem, hogy ami nem sikerült elöszörre azt lefejtettem és újra kötöttem. Ahogy tudok fényképezni, mutatom. (jelenleg a fényképezőgép "szive" kölcsönbe van a fiamnál) Egy fémzáras nesszeszert varrok már régóta. Valahogy a formája nem akart összejönni, mig rájöttem a nyitjára, jelenleg a fémkeretet varrom bele. Az eddig varrt nesziket elajándékoztam.
A számitógép és internet nagyon jó, de igen sok időt vesz el a varrástól. Nagyon nehéz megtalálni azt az optimális időt, amit az interneten tölt az ember és a varrással. A többi teendőről úgye ne beszéljünk. Az internetről olyan információkat és inspirációt kapok, hogy nem szabad abbahagyni. Az e-könyvemhez a könyveket gyüjtöm és olvasok. Sajnos az a tapasztalat, hogy amennyiben most nem töltöm le, késöbb már nem lesz. De szerencsére most van éppen elég könyvem.
A Pinterest kicsit átalakult, de sok jó történt. Azért igen sok szép dolgot lehet rajta találni.

Most éppen ezt az érdekes pohár diszt találtam, jeans anyagból a szélén zippzár eldolgozással. De úgye szép?

Pinterest

Beakartam tenni a Pinterest jelet a blogomba, de sehogyan se sikerült. Ha a Pinterest jelet beteszem a kép rovatba, eltünik a meglévő kép és ha rálinkelek, nem biztos, hogy bejön. Most a Pinterest oldalon találtam egy jelet és egy hivatkozást, ezt be is tettem, de az jön be vele, amilyen műveletet legutóbb csináltam. Szóval ez már magas nekem.
Pedig itt van, de mégis!

Akartam irni egy megjegyzést, kommentet, akármit, amit a Facebookon olvastam és nagy vitát váltott ki, de aztán törölték. Hát no komment! Ezért átgondolom és más megfogalmazásban teszem közzé amit akartam.

Foltoskodás

Miről is akarok írni? Hát talán egy kis történelmet életemből, hogyan ismerkedtem meg a foltvarrással. Az úgy kezdődött... (ugye így szokták mondani!) Szóval olyan családban nőttem fel, ahol sok nő volt és mindenki kézimunkázott. Nem mondhatnám, hogy minden nagyon érdkelt, de pl. kis babáink voltak akiknek varrtuk a ruhákat, aztán pl. vásárt csináltunk belőlük. (nem sejtettem, hogy későbbi munkáim alapjaiban ez is benne volt) A kézimunka iránt olyan középiskolás koromban kezdtem érdeklődni, hímzés, varrás, kötés, horgolás. Aztán ez folytatódott. A varrásban rájöttem, hogy azt érdemes varrni, ami könnyen megy, ezért a szoknyáimat varrtam, a pulóvereimet magam kötöttem horgoltam. Pulóvereimmel kiállításokon vettem részt, díjakat nyertem, de mindig érdkelt valami új technika. Külföldre hivatalosan utaztam csak szocialista országokba, ahol hasonló helyzet volt pl. irodalomban, fonalakban stb. nyugati országokba lehetett utazni, de anyagiak miatt nem voltunk a 90-es évek elejéig. Igy a magyar kézimunka irodalmat tanulmányoztam. Nagyon nagy választék nem volt, de ami megjelent, azt sikerült megvenni (a könyvek olcsók voltak!)

Ez volt az első könyv, amelyben a foltvarrásról olvastam (1978) Egy rövid cikk volt én csak néztem és nehezen képzeltem el, hogy készülhetnek ezek a szép takarók.

Ez volt a második, már sokkal érdekesebb kiadvány (1979) amit iparmüvészek irtak, Külön lapokon voltak a különféle technikák. A patchwork 6 lapot kapott, ahol a technika is le volt irva, minták és pl. ruhák voltak láthatók. Ez adta a kiindulást, hogy megismerkedjek a foltvarrással. Egyedül csináltam, nem volt akivel megoszthattam munkáim készítését. Akkor kellett az egyik szobánkba függönyt és az ágyra nappalra takarót készíteni. Panyova nyomott kékfestő anyagból és piros pöttyös anyagból csináltam, az egyik székre nagymama virágoskertjéből párnát. A földre horgoltam szőnyeget. Szép volt, mutatós, de egyvalamit a gyakorlatból megtanultam, hogy az anyag minősége igen fontos! Nem, nem fogott egyik anyag sem, de sajnos a napsugarat nem bírták (akkor nem volt az ablakunkon redőny) így bizony kifakultak, a párna szakadozott. Szóval nem voltak hosszú életűek. De a technika nem hagyott nyugton, szerettem volna újabb mintákat találni. Aztán a sors úgy hozta, hogy egy kubai utam során sikerült egy amerikai újságot beszerezni (na nem patchwork témájút, ahhoz csak később jutottam hozzá) ahol volt egy hirdetés és azon egy falikép különféle blokkokból. Ez adta a kiindulási alapot és ebből készitettem az első takarómat (ami sajnos a mai napig UFO)

A fénykép nem egészen profi, mivel az alatta lévő takarót nem tudtam leszedni. A lényeg a blokkok. Angol papirtechnikával készitettem (akkor nem tudtam, hogy ezt igy hivják) Magam szerkesztettem és a rajzlapból kivágott darabokra férceltem majd varrtam össze. Akik látták, azok "hülyének" néztek hogy ilyet csinálok. Mikor kész voltam vele és összevarrtam, akkor megmutattam többeknek és nekik tetszett. A tűzésről és hátlapról nem tudtam még. Ez a nyolcvanak évek közepén volt. Késöbb már tudtam mindezt, de valahogy maradt a szekrényben. Most előveszem és befejezem.

Ez a munkám kb. 2005-ben készült. A Király utcában volt/van egy trafik ahol lehetett amerikai foltvarrással foglalkozó újságokat kapni, amikor még nemigen voltak ilyen jellegű újságok. Abban volt ez a miniquilt és én lemásoltam. Ezt simán kézi varrással készítettem, vlies van közötte és hátlapja, kézzel tűzve. Szóval ahogy a nagykönyvben megirva. Élvezet volt varrni.
Szóval ilyen volt a kezdet, az alaptanfolyam valahogy kimaradt, de a foltvarrás szeretete megmaradt. Minél többet varrok, annál inkább rájövök, hogy bizony a jó pap is holtig tanul és ez érvényes a foltvarrókra is. Legalábbis én így érzem.

Csak úgy

Ugye aranyos! Na én is erre voltam sokáig késztetve, mivel a számítógépem működött ugyan, de pl. nem tudtam rajta írni, mivel csak egy bizonyos pontig ment el. Mint kiderült -én voltam a hibás nincs is más - egy feltett program nem működött és letöröltem, de vele együtt egy másikat is. Tanultam a hibámból. Végül nem volt haszontalan ez a gép nélküliség, mert kezdek függővé válni és ez nem jó. Egyoldalú volt a netezésem, mivel van a családban egy tablet gép, ahol a bejövő dolgokat eltudtam olvasni, de kifelé már nem ment. Maradok a laptopnál.
Varrni viszont tudtam, igaz kézzel és hamar "alkotói válságba" kerültem. Mutatom ha kész lesz egy záras neszesszer, amivel azért kínlódtam és kínlódok még most is, mivel hatszögekből készül és a kerek formába a beillesztés nem úgy sikerült, ahogy akartam. Akartam varrni egy irattartót, amire kitaláltam egy formát és elkezdtem egy "semmire sem jó" anyagból kiszabni, aztán rájöttem, hogy a nagyság nem egészen olyan mint ahogy én elképzeltem. Hát vannak ilyen időszakok és én úgy gondolom, hogy szükségesek ahhoz, hogy valami újat vagy szépet alkossunk. Hogy mi a szép vagy új, azt mindenki maga dönti el. Én elhatároztam, hogy csak olyan dolgot fogok készíteni, aminek használati értéke van azaz vagy én vagy a családom örülne neki.
Voltam Tatabányán ahol nagyon megtetszett a szemüvegtartó és már ott várja a sorát, hogy elkészítsem.