Foltoskodás

Nem tudom irtam-e, hogy nagyon szeretem az irattartókat, dossziékat, füzeteket stb. Lehet, hogy egy irószerkereskedésbe kellett volna mennem dolgozni? De a táskákat, neszeszereket úgyszintén szeretem. Megmutatom, milyen jegyzetfüzetet kaptam ajándékba a menyemtől.

Úgye milyen helyes! Füle is van és a ráhajlós része valamilyen mágnessel tapad, igy nem nyilik ki. A foltos dolgaimat irom bele, elsősorban a céhes ügyintézésemet dátumozva és kipipálva ha valamit elintéztem. Persze van benne egy pár számla is, hogy ne veszitsem el.
De ez úgye a legfelsőbb kategóriába tartozik.
Tavaly a Műszőrmeház hirdetett egy pályázatot táska varrásra és minden ami belevaló. Jelentkeztem, anyagot megvettem, tervek elkészültek, csak a táska és belevalók nem. Nem részletezem miért, objektiv okai voltak.
Elöször is, milyen az ideális női táska? Szögezzük le, hogy ilyen nincs! Na de ez teljesen egy férfi álláspont. Az ideális női táska az, ami tetszik nekünk és praktikus, kivül kicsi, belül nagy, egy kéznyúlással mindent megtalálunk, a tolvaj soha semmit nem talál. Van ilyen? Hát minden bizonnyal. Nekem - gondolom sok társamhoz hasonlóan - sok társkám volt/van. Mindegyik jó, de mindegyiknek van egy kis hibája. Mivel többször váltogatom a táskáimat (mostanában már nem annyira) selejtezek. Igy kialakult egy táska belső rendszer. Tk. mindennek van helye, de egy valamire nem számitottam, hogy a dolgok lefelé csúsznak és ott összekeverednek igy aztán az ideálisan rendben tartott táskában rögtön kialakul a káosz.
Mi van a táskámban? Megmutatom:

Úgye milyen szép rendben van minden? Elöször is a Meseboltban tanult apróságok közül a kis irattartó az irataimnak, zsebkendőnek és szemüvegnek. Egy pink összecsukható szatyor, aminek a szine tetszik. Egy jegyzetfüzet mindenfélének, egy bőr pénztárca és két műanyag tartó.

Ezek nagyon jók, mert az egyikben tartom a befizetendő csekkeket, recepteket és nem gyűrödnek össze. A másikban egy orvosi kis könyvecske és névjegyek, kártyák.
tehát ezeket kell valamilyen rendszerbe elhelyezni, ehhez táska és irattartó szükséges.
Amit kifelejtettem, az a táska külső részében van, kulcs, mobil, számológép, toll, még egy szatyor és egy szerencsekő.
Folytatása következik. Mármint ebből hogyan lesz irattartó amit varrtam és még varrok.

Csak úgy

Muszály kiirni magamból a bosszuságokat, hogy megnyugodjak. Akár olvassa valaki, akár nem. Én sokszor a blogot olyan naplófélének is tekintem, csak a nagy Ő-ről nem irok. Egy van, de ő már régen, szóval ez nem napló és blog téma.
Egy kálváriámat szeretném leirni. A kálvária témája a bürokrácia. Én ugyebár aki a szocializmusban szocializálódtam, ez nem lehet számomra probléma. Nem egészen igy van. A bürokrácia sokszor a nem megfelelő munkaszervezés leleplezése. Amit én észrevettem, az ügyintézés manapság egészen máshogyan történik. Talán azért, mert a sok fiatal fiú és lány, akik az ügyintézők, bizonyos kiképzésben vettek részt, aminek a lényege, hogy a kunncsaftot jól kell kiszolgálni. De ugyanakkor semmivel sem jobb ez a módszer a régebbi ide oda küldözgetősnél. Ugyanis most mosolyogva mondják, hogy természetesen ez igy van, természetesen megcsináljuk stb. Ez kb. 2-3 napos határidőre mondott valaminél megy kb. két hétig, te telefonálsz és mindig nagyon udvarias válaszokat kapsz és igéretet a visszahivásra, ami nem történik meg. Nem csodálom, hogy egy pár embernek hamar elszakad a cérnája, és ezt már kevésbé birják.
Kezdödött azzal, hogy elromlott a nyomtatónk. Interneten megnéztem a javitó cégeket. találtunk egyet, felhivtuk telefonon, igen ott vannak 18-ig. Kocsival elvittük a gépet. Mikor lesz kész? 2-3 nap. Na jó. A végeredmény 2 hét, kétszer odamentünk (BKV-val) vinni még valamit, de a szerelő úr nem ért rá. Mindez azért lett volna szükséges, mivel kb. 700 levelet ill. boritékot kellett volna cimeznem. Ezt pedig cimkével egyszerübb és olvashatóbb.
Folytatödótt ill. már folyamatban volt van egy postakönyv beszerzése ami a céhé lesz, hogy ezzel adjam fel a postát, én nem fizetek, OTP-n keresztül történik az elszámolás, átlátható és egyszerű. Gondoltam én. Na itt tévedtem. A folyamat kezdödött december közepén. Segitettek a régi kollégák megtalálni azt, akihez fordulni kell (ez igenis nagy dolog) kitöltöttük a megfelelő szerződést úgy ahogy kellett. Ehhez kell két pecsét. Az egyiket már megcsináltattam a másik, amin rajta van, hogy Dijhiteles, csak akkor készülhet el ha kapok a postától egy számot. Mivel budai lakos vagyok, és mivel a Krisztina posta már nincs én úgy gondoltam, hogy a Mammut lesz a legjobb posta. Többször konzultáltam velük, mindig más nevet kaptam, de végül csak az eredetinél maradtunk. Sőt e-mail-emre még telefon üzenetet is kaptam, hogy a központ 2-3 napig intézi és vehetem a könyvet. Jó. Közben majd 100 levelet feladtam, számlára, gondoltam mostmár megint megkérdezem őket. A kislányok semmit nem tudtak, de hivtak egy illetékest. Ő se tudott semmit, de én nem hagytam magam. Na akkor nézzük meg, van-e Őnöknek szerződése. Megnézte és közölte, hogy van. Vegyem meg a postakönyvet, megmondták mi legyen a pecséten. Kérdésemre, és mi lesz az azonositószámom (véletlenül kiolvastam a könyvből) az illetékes elment tanácskozni. Félóra múlva visszajött és közölte, hogy ez a posta nem posta, azaz posta, de mivel egy üzletközpontban van itt nem lehet postaköynvvel fizetni, ezért forduljak a Városmajor utcához és kössek egy ujabb szerződést. Ekkor számoltam 10-ig! Azért van egy optimista fordulat is, mivel felhivott a szerződéssel megbizott hölyg, hogy akkor ő átirja a szerződést. Várjak 2-3 napig és akkor minden rendben lesz. Tehát két hét múlva meglesz, ha a központ asztalainál is átmegy. Utána pecsét csináltatás stb.
Ez a két "kis" ügy bizony energiákat emészt fel és ebben a rossz időben még rosszabb hangulatot okoz. Nem tudom, hogy mindig igy volt ez, vagy én öregszem és nehezebben viselem el. Hozzáteszem sok ügyintéznivalót igyekszem nem intézni, de mégiscsak szükséges. Miért nem lehet mindent úgy csinálni, hogy gyors és értelmes legyen?
A szomszédunk ugyanolyan TV-t szeretett volna bevezetni mint nálunk van (a telefonon keresztül jön.) Elment a T-pontba, ahol azt mondták semmi akadálya, jöjjön vissza szerződést kötni stb. Vissza is ment a következő nap, de nem ahhoz az ügyintézőhöz került. A höly közölte, hogy műszakilag nem lehetséges, a mi házunk erre alaklmatlan. Hiába mondta, hogy a szomszédjának ilyen van, közölték, azt rosszul tudja. Majdnem sirva jött haza. Visszament és megmondta, hogy nekünk milyen számon van. Ja tényleg, akkor kb. ennyi és ennyi idő múlva tudják csak megcsinálni. A szomszéd nem hajlandó két hónapot várni a cég elveszitett egy ügyfelet. A kioktatásról már nem beszélek. Én tudomásul vettem, hogy zekre a helyekre nekem a szőnyeg alatt szabad bekúszni. Kis senki vagyok, nem értek semmihez. Nem lehetne ezt valahogy jobban csinálni.
Na végül, hogy valami optimistát irjak, szintén két ügyintézés után (mikor már úgy éreztem, hogy tényleg egy buta senki vagyok én fel sem nőhetek akik az asztal másik oldalán ülnek és az én pénzemért engem döngölnek padlóba) elmentem egy harmadik helyre csak egy információ kérésért. Egy fiatal mosolygós hölyg olyan értelmesen elmondott mindent, emberszámba vett, hogy visszatért az önbizalmam! Miért nem lehetnek mind ilyenek? Ha az ügymenet jól ki van dolgozva és azt mindenki betartja, akkor minden gyorsan és flottul menne.

Csak úgy

Nagyon régen irtam már, pedig szerettem volna, de nem is tudom mire megy el az időm. Talán rossz az időbeosztásom. Varrni se nagyon érek rá, pedig vannak ötleteim és ihletem.
Most mégis amiről irni szeretnék, az a nevek használata. Életem során sokféle olyan munkát végeztem, amikor listákat kellett készitenem nevekkel különféle célokkal. Sokat gondolkodta, ki miért használja úgy a nevét, ki miért választ olyan nevet amilyent (azaz választanak helyette!) A neveknek is megvan a maguk divatja. Mikor én születtem, akkor a Mária, Kati, Klári, Zsuzsi volt a lánynevek között a divat. Anyám Mária Magdolna volt, kislány korában Magdinak hivták, de mikor eljött az idje, hogy iratokat csináljanak, közölték, hogy elég neki a Mária. Érdekes, hogy nálunk az anya neve szerepel az ember megkülönbözetésében. Lengyelországban -nagyon csodálkoztam- az anya és apa keresztneve szolgál erre. Mikor kórházba kerültem, nem akartam hinni a fülemnek, de megmondtam, hogy apám József anyám Mária. Nagyon nagy tisztelettel néztek rám, hiszen Lengyelország egy katolikus ország. A háboruig Magyarországon a legelterjedtebb női név a Mária a férfi nevek közül a József volt. Azóta a divat kicsit változott. Érdekes a férfinevek adásánál nagyobb a konzervitizmus, mint a lányneveknél. Sok családban szeretik a szülők után nevezni a gyerekeket. A mi családunk sem kivétel. Én a saját nevemmel mindig gondban voltam, de aztán megbékéltem. Az iskolában én voltam a Marianna és a barátnőm Odette (édesanyja sokáig élt Franciaországban) volt egy tanárnőnk, aki emiatt reakciós nevüeknek hivott. Az én nevem még hagyján, közölték, hogy Te Mari leszel. Odette-nek viszont Franciaországban (ahol most él) volt hát nem is gondja, de megkérdezték tőle, úgye itt vette fel ezt a nevet? Mikor közölte, hogy nem nagyon csodálkoztak, hogy a "vasfüggöny" mögött igy el lehetett nevezni valakit! Az oroszoknál az apai keresztnév szolgál megkülönböztetésül. nekünk furcsának tünik a megszülitás, de szerintem nagyon jó, mert nem kell a vezetéknevén szólitani valakit, és ez mégis barátságosabb. Persze ezt csak bizonyos kortól fölfelé szólitják csak igy. Ez már a felnött kor, ahogy egy ismerösöm mondta. Ez kicsit hasonlit a más nyelvekben az uram, asszonyom kitételhez.
A magyar nyelv (nem vagyok nyelvész)egyik sajátossága a nők házasság utáni elnevezése. Én is igy mentem férjhez, hogy felvettem a férjem nevét és a né szócskát a végére. Sokat jártam külföldre és nagyon zavart mikor azt mondták, hogy kedves Csabane. Mondtam, hogy van keresztnevem. Akkor az hol van? Na az első adandó alkalommal megváltoztattam a nevem hivatalosan. Volt olyan munkahelyem, ahol a telefonkönyv olyan volt, hogy az asszonynevek mellett ott volt a keresztnév is. Általában egy munkahelyen a nők tegeződnek, ha felhivom a Kis Jánosnét, hogy nézzen meg valamit, mit mondok neki? Nagyon divatos a férj vezeténeve + né szócska és a leánykori név. Aki külföldre jár, annak szintén kell magyarázkodni. A lenygeleknél nagyon divatos a kettős vezetéknév - jellel elválasztva. Valakinek régi neve van, akkor azt igy megőrzi. Marie Sklodowska-Curie a legjobb példa erre. De érdekes, hogy történelmi női alakjainkat inkább a leánykori nevükről ismerjük. Senkinek nem jut eszébe Szendrei Júliáról, hogy ő Petőfi Sándorné.
A névnapok a nyelvészeknek sok munkát adnak. Változnak az idők, jönnek az ujabb nevek, hová tegyük őket. Pl.az én keresztnevem Marianna, anyám neve Mária Magdolna. Az ő neve benne volt a naptárban, de mindenki úgy gondolta, hogy ő Mária. Igy aztán mi egy évben nagyon sokszor névnapoztunk. Persze ha neki hoztak valamit, akkor a kis Marikának is vittek. Aztán kitalálták, hogy legyen Marianna november 1-én. Halottak napja, Mindenszentek, ez valahogy egészen más ünnep, ezért nem tartottam névnapot. Késöbb lett egy ujabb változat Mariann és erre áprilisban találtak egy névnapot. Különben sokan csodálkoztak külföldiek, hogy Ti a születésnapot és a névnapot is megünnepelitek, nem sok ez egy kicsit? Mondom, hogy a születésnapot inkább szűk családi körben, a névnapot pedig nagyobb közösségekben, munkahelyeken.
Érdekes ebben a globalizálodó világunkban azért mindenki igyekszik megtartani a saját szokásait, de átvenni azt amit jónak itél más nemzetek dolgaiból. Hogy ez milyen lesz, azt már unokám fogja megirni a blogjában, ha akkor még lesz blog? lehet, hogy akkor lesz egy kis kütyüje amit magával hordoz és abban lesz minden. Vagy visszatérnek a csatos naplókhoz? Ki tudja?
A nevekkel kezdtem, és szerintem az egy igen nagy változás a magyar nők életében, hogy sokféleképpen használhatják a nevüket. Én a második fiamat már a megváltoztatott nevemmel szültem és meg kellett kérni, hogy az oltási könyvében az anyja neve rovatban a leánykori nevemet irják. Valaki meg is kérdezte, hogy magának van férje?

Csak úgy

Megint eltelet egy hónap már az új évből!
Az interneten találtam, érdekes, olvassátok!
Honnan tudod, hogy magyar vagy?
(ismerj magadra!)
Amikor több tejfölt használsz, mint ketchupot.
Amikor azt mondják, hogy a magyar nyelv olyan, mint az orosz és a többi szláv nyelv és te részletekbe menően ecseteled a magyarok származását.
Amikor a paprika legalább olyan fontos, mint a só és bors.
Amikor valamelyik rokonod Attila. Vagy József. Vagy János. Vagy László. Vagy István.
Amikor szereted a Túró Rudit, de nem igazán tudod elmagyarázni a külföldieknek mi a fene az, amíg ki nem próbálták.
Amikor a külföldi barátaid megkérdezik, hogy hiszel-e még abban, hogy a Mikulás ajándékot hoz Dec. 24-ről 25-re, a válaszod némiképp zavart, hiszen a Mikulás nálunk dec. 6-án ajándékoz és amúgy karácsonykor a kis Jézus ajándékoz és az ajándékok már 24-én este 6-kor már ott vannak.
Amikor nem beszélsz teli szájjal.
Amikor 5 percen keresztül tudsz egy levegővel káromkodni úgy, hogy nem használod ugyanazt a szót kétszer.
Amikor az eljegyzési gyűrűd az ellenkező oldalon viseled.
Amikor a vonat még el sem hagyta az állomást, de te már eszed a házi szendvicsed (általában egy fél paprika vagy paradicsom van benne) és többnyire rántotthús.
Amikor egy 79 km hosszú tavat (Balaton) Magyar Tengernek hívsz, és keresztben átúszod.
Amikor soha nem mész el otthonról vizes hajjal, mert megfázol, és mindig viszed a hajszárítót, ha külföldre mész és megdöbbensz, amikor valakinek nincs legalább egy otthon.
Amikor mindig ugyanazon a helyen, vagy széken foglalsz helyet, még akkor is, ha a terem, szoba üres és a te helyed a szoba végében van.
Amikor tudod mi az a pogácsa/dobos torta/kürtős kalács/főzelék/túrógombóc és szereted is őket.
Amikor sokkal találékonyabb, vagy ami a csalást illeti bármelyik nemzetnél.
Amikor a Micimackó és a Flinstone család sokkal viccesebb szinkronizálva.
Amikor tudod, hogy a rézfánfütyülő rézangyalát igazából egy káromkodás.
Amikor van névnapod, és senki nem érti mire jó az.
Amikor gyümölcsöt használsz leveshez is.
Amikor tudod, hogy minden zseninek vagy hírességnek van magyar kapcsolata, vagy csak szimplán magyar
Amikor mindenkinek elmondod, hogy a Rubik kocka magyar találmány
Ha töltöttél már magadnak egy pohár "jóféle" tejet, zacskóból
Amikor esküszöl, hogy a fokhagyma és a mézes tea kiűzi belőled a nyavalyát kevesebb, mint egy nap alatt.
Amikor gyerekként folyton répát kellett enned, és arra a kérdésedre, hogy miért, a szüleid azt válaszolták, hogy azért, hogy jobban tudj fütyülni.
Amikor nehéz elmagyarázni, hogy családnév az első helyen van, vagyis ez nem a keresztneved.
Amikor tudod, hogy a vörösbor és kóla kombináció finom és furcsa, hogy a külföldiek furcsállják
Amikor boldog szülinapot kívánnak meghúzva a füled
Amikor termálvíz vagy fürdő van a városodban, vagy közel hozzá
Amikor tudod, hogy melyik nemzet adta a legtöbb Nobel-díjast a világnak.
Amikor tudod mi az a tepertős pogácsa
Amikor ha esőben állsz, megnősz
Amikor el tudsz beszélgetni idegenekkel a buszon, vagy az orvosra várva intim dolgokról, de felháborodsz, ha az anyagi helyzetedről érdeklődnek
Amikor nem jó a normál méretű párna, vagy óriásinak, vagy nagyon kicsinek kell lennie.
Amikor magyarul beszélsz külföldieknek, de lassabban és hangosabban, hogy "értse"
Amikor egy olyan nyelvet beszélsz, amit sehol a világon nem értenek, csak a magyarok
Amikor madártejet kapsz desszertnek.
Amikor nem pazarolod az ételt, a maradékot elteszed másnapra
Amikor a mesék nem úgy végződnek, hogy örökké boldogan élnek, hanem hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak
Amikor a nagyid azzal "fenyeget", hogy ne vágj pofákat, mert úgy maradsz
Amikor saját erős paprikát termesztesz az udvaron, vagy az erkélyen kis cserépben, hogy garantáld az erősségét
Külföldiek nem értik, ha azt ecseteled, hogy ne egyenek görögdinnyét augusztus 15-e után, mert Lőrinc belepisilt.

Fogyasztó védelem

Az interneten találtam:
Vevőtájékoztatók

Hogy ezeknek a szövegeknek kiagyalói mit gondolhatnak a vásárlókról, az egy dolog.
De vajon el tudják-e képzelni, hogy mi mit gondolunk róluk....???

Sears hajszárítón:
"Alvás közben ne használja!"
(Pedig ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)

Chips zacskón:
"Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell!

Részletek a zacskóban!"
(Csak áruházi tolvajok részére)

Mélyhűtött árun:
"Felhasználási javaslat: Kiolvasztani."
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
"Ne fordítsa fel!"
(Marha! Most már késő!)

Pudingos dobozon:
"A termék melegítés után forró lesz!"
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)

Vasaló dobozán:
"Ne vasalja a ruhát saját testén!"
(Pedig ezzel mennyi időt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán:
"Álmosságot okozhat."
(Még szerencse...)

Karácsonyfa izzókon:
"Csak kültéri, illetve beltéri használatra!"
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

Japán konyhagépen:
"A másik célra ne használja!"
(Nem mondom, állati kíváncsivá tett!)

Gyermek Superman jelmez dobozán:
"Az ember alapvetően nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!"
(No comment.....)

És a csúcs:

Svéd láncfűrészen:
"Ne próbálja kézzel, vagy külső nemi szerveivel megállítani a fűrészt!"
(Úristen! Volt már erre példa....?)

Csak úgy

Mostanában nemigen van időm a blogomba irni, pedig vannak gondolataim, jó lenne leirni, de se időm, se lehetőségem nincs, ill. csak ritkán. Azért felteszem azokat a karácsonyi képeket, amiből kitetszik, hogy valamit varrtam is. A karácsonyfa szoknya jól jött a fiamék karácsonyfájára. Igaz, hogy a kisunokám felpróbálta és úgy gondolta, ez neki való. A futót, amit a függönyön fényképeztem, a nászasszonyom kapta. A harmadik képen az általam csak spekuláció-nak hivott sütemény van. Ennek francia, flamand és német elnevezése van, vettem is ilyeneket, de a legjobb az lett amit én sütöttem. A mintákat a Mesterségek Ünnepén vásárolt sodrófával csináltam. Aztán elteltek az ünnepek és most a céhes dolgokkal foglalkozom, pontosabban a tagnyilvántartással, amibe lassan belejöttem. Régebben már csináltam hasonlókat, dehát mostanában mást csinálok. A tudás nem veszik el. A rendszerezés mindig is kedvemre való volt, az egy más kérdés, hogy nem mindenütt tartom be. Hiába gyüjtőgető tipus vagyok. Sokszor irigylem azokat, akik tudnak selejtezni és mindennek meg van a helye. Ja és nem kicsi a lakás. Van egy ismerösöm, akinek igen szép nagy lakása van. Hát ott olyan rend van, néha félek a szőnyegre lépni a rojtok miatt. Minden a helyén, semmi felesleges dolog. Férfi az illető és saját maga takarit, de mindig tisztaság és rend van a lakásában. Benézhetsz bármelyik szekrényébe, ott is rend van. Az is igaz, hogy pl. a cipője ha rossz a talpa, akkor elviszi talpaltatni. Aztán bekrémezve besámfázva áll a szekrénybe. Felesleges dolgot nem vesz, minek. Ha valamire nincs már szüksége (pl. a tavalyi naptár) akkor kidobja. A párja (nő) kicsit nehezen viselte a dolgokat, de aztán valahogy összesimultak. Mindegyik engedett egy kicsit. Arra gondoltam, mi lenne ha a párja foltos lenne? Én a lakásban nem találtam helyet ahová ellehetne tenni a dolgokat. Az édesanyja varrónő volt, de nem laktak együtt, hát az még precizebb volt. Hát nem vagyunk egyformák. Mondom a férjemnek, hogy ilyennek kell elfogadnia. Amióta számitógép van, legalább ott tudok sokmindent tárolni és aránylag jól elkülöniteni. Felelevenitettem az excellel a barátságomat. Azelőtt nagyon sokat használtam és igen sok műveletet végeztem vele. Mivel az irodában a lányok nem szerették, sokszor kellett átkonvertálni wordbe a dolgokat. Érdekes, az ember ha egyszer valamit megtanul, akkor elöbb utóbb a tudás előjön. De ugyanakkor ha nagyon sokáig nem használja, bizony elfelejti. Nem tudnék már egy kétismeretlenes egyenletet megoldani. Nincs is rá szükségem. Nem baj, van helyette más amit meg kell tanulni és szivesen veszem.

Csak úgy

Az Új évben nem nagyon tudtam még irni, de találtam egy erdélyi fiú nagyon szép naptárát és ezzel köszöntök mindenkit, aki errefelé jár. A Wass Albert vers részleteken kivül nekem a rajzok és a hónapok nevei tetszenek nagyon. Érdeked, a lengyel nyelv nem vette át a Január stb. megnevezéseket és hasonló kifejezésű szavakkal illeti a hónapjait.
Elmúltak az ünnepek, de nem múla el a beigli! Nálunk még maradt a diósból. Nem azért mert rossz volt, hanem mert mindenki a mákosat szereti. Különben jó sikerült, csak a diósba kicsit hig lett a töltelék és kilógott a tepsiből, ahonnan a fele leesett és úgy sült meg (nagyon hamar elfogyott az a része) de különben is én voltam a hibás, mert -nem tudom miért- a beigliket nem hosszába tettem a tepsire, hanem széltében. Minden évben valami van a beigli sütésemben, de mindig sikerül.
feladatom most van éppen elég, ezért -bármennyire is szeretnék blogot többet irni- nem tudom egy ideig tenni. De az jó, ha az embernek van olyan tevékenysége amit szivesen csinál, mert akkor jönnek az ötletek.
Terveket nem szövögetek, minek, hogy aztán megállapitsam, hogy ezt se csináltam meg és azt se, igyz helyette meg csináltam amazt. Magamat meg minek fényezzem!(jó szó nem?) Nem vettétek észre, hogy milyen sok új kifejezés és szó van mostanában? Sokkal több mint korábban. Muszáj lépést tartani és tanulni, nem mintha használni akarnám, de sokszor rádióban, TV-ben is hallani. Pedig van egy szép nyelvünk. Nem értek egyet azokkal a könyvekkel, ahol leröviditik a regéynt, hogy gyorsabban elovassad. Szerintem sokszor nem is a törénet a lényeges, hanem a választékos szöveg. Olyan szavakat használ némelyik iró, hogy élvezet olvasni. Pl.nem tudnám elképzelni, hogy Szabó Magdát is lehetne röviditeni.
Ma kaptam egy jó ismerösünktől egy érdekes kis irást, ami annyira megtetszett, hogy az alábbiakban közreadom. Olvassa akit érdekel.

Honnan tudod, hogy 2010-ben élsz?

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon
20. Gondold végig, hogy miért!?

Akik 80'előtt születtek....

"Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "

Vajon 10-20 év múlva mit irnak még?