2009. augusztus 11., kedd

Csak úgy!


Mostanában főleg csak olvasó módban vagyok. Nem is tudom mivel töltöm az időm, de nagyon hamar elmegy! Mindig mondogattam magamnak, ha majd nyugdijba leszek, akkor ezt csinálom, akkor azt csinálom. Tény, hogy sokmindent tudok csinálni. De! És itt jön a nagy felfedezés részemről! Mikor dolgoztam, akkor volt egy napi menetrendem és tudtam mit kell a munkahelyen csinálni és otthon. Azaz jól betudtam osztani az időmet. Most ez a kényszer hiányzik. Sokszor bűntudatom van, ha valami szeméyles dologgal foglalkozom. Szerencsére mostanra már kezd kialakulni a napirendem és a tennivalól elosztása. Persze hallom sokszor (főleg a dolgozó fiamtól) úgyse csinálsz egész nap semmit! Hát nem igaz. Mert pl. lemenni a zöldségeshez, kisboltba kefirért (na jó a sarki turit muszáj megnézni, mivel naponta kapnak árut, de sajnos nem a legjobbat!) az majdnem két óra, figyelembe véve a buszok közlekedését. Ezt időpocsékolásnak veszem.
A tábor után igyekeztem mindent helyre tenni és most jövök rá, hogy jó lenne a befejezetlent befejezni, de valami mindig hiányzik. Mindenesetre a pairok és leirások között rendet csináltam. Annyi minden leirásom van, sokmindent kellene csinálni.
Most egy franciaágytakaró izgat. Nem én akarom csinálni, de megigértem valakinek, hogy csinálok egy pár mintát, aztán keresünk valakit. Nosztalgiával gondolok Lengyelországra, ahol a bútorüzletekbe nem azért szerettem járni, mert a bútorok érdekeltek, hanem azért, mert minden ágyon egy pw takaró volt. Nem kell valami bonyolult mintára gondolni, de általában selyem kunyhó minta volt a gyakori (a vastag vliesre rávarrva, aztán a blokkok összevarrva és hátlapozva). Ami megfogott bennük az a szinek harmóniája volt. Egy kint élő magyar nő mondta, hogy neki az tetszik a lengyel nők öltözködésében, hogy a szineket tudják nagyon harmonikusan összeválogatni. Hát ez igaz. Nem találok egy olyan boltot, ahová elmehetnénk és a különféle takarók közül kiválaszthatná magának azt amelyik tetszik neki. Azok az üzletek, ahol lehetett ilyet látni, sajnos bezártak. A Meskán nézelödtem, hát nem vagyok elragadtatva! Most nem a számlával való elszámolás stb-re gondolok. Ha valaki szeretne egy ágytakarót és talál valakit, aki megvarrja, akkor egy ujság alapján kiválasztják ami a megrendelőnek tetszik. Igen ám, de egészen más az ujság és más a kész termék. Akkor jön a csalódás. Nem tudom hol van a kiút. Azaz sejtem, dehát nem tudok ellene tenni. Ha megnyerném a lottó ötöst!

Ezt a lengyel internetről vettem le, interneten árulják, elég drága, de kézzel készült!

Ezt is egy lengyel internetes boltnál fedeztem fel, megfizethető.
Tehát jelenleg két projekt van nálam készülőben, a farnaciaágytakaró mintái (a vagdalásos munka egy kisérlet volt) összesen három mintát készülök csinálni.
A másik projekt kisÁkos óvodai takarójának és a takarót tartalmazó szatyornak a kijavitása. Ugyanis rossz méreteket adtak és nem tetszésüket fejezték ki. Én meg csodálkoztam, hogy lehet iylen lehetetlen méretű takarót és szatyrot kérni? Az apjának a kistakaróját veszem alapul és arra szabom át a huzatot, a szatyrot pedig akkorára, amekkorára én jónak látom. Aztán szidják a tudatlan nagymamát! Biztos ismeritek azt az anyagot, ami rózsaszinben és vil.kékben is van és úgy néz ki mintha pw lenne, még a tűzések is. Felfedeztem, hogy a Hunyady utcai fiúknál a legolcsóbb. Márha a honlapuknak hinni lehet! Na egy kirándulást megér és jön a következő projekt, Violának a takarója.
Amúgy családi eseméynek is vannak, Viola Eszter most lesz 1 éves nagylány, kisÁkos hamarosan 4 éves nagyfiú és mi is hamarosan ünnepeljük kerek házassági évfordulónkat. Mindehhez hozzáteszem, hogy pozitiv legyek, ma voltunk szemorvosnál és a glaukómám elöször a másfél év alatt erősen javult. Valószinű az új szemüveg is segitett (ne kérdezzétek mibe került, de megérte!) ez már a harmadik progressziv vagy multifokális szemüvegem.

2 megjegyzés:

btrudy írta...

Szerintem azért nincs nálunk ilyen takaróvarrás, mivel legtöbben hajszoltak vagyunk, kevés a szabadidőnk és különben is ha mégis elkészül, nem akarnak érte fizetni. Például az egyik év végi kiállításunkon csodaszép takaró is volt kinn, beírtak a vendégkönyvbe, hogy megvennék, telefonszámot is adtak. Az akkori csoporttársam - aki varrta - fel is hívta az illetőt, mondott egy árat, mire a vevő, ilyen sok? 5 ezer forintot akart érte adni. Csak az anyag kerül annyiba és még a munka, idő. Ha az amishok között élnék, biztos lenne időm ilyen szép takarókat varrni.

lomaquilt írta...

Igazad van. Nem lehet megfizetni, hiszen egy takaró anyagköltsége kb. 10 ezer Ft. Akkor számold hozzá a munkadijat. A Jy..k-ben most kedvezményesen 7 ezer Ft. A kinai pw takarók is olcsók, de olyanok is mármint tűzésileg. Ha valakinek nincs igénye???? Én csak ajándékba vagyok hajlandó bármit csinálni és tudod, ajándék lónak.... A bejegyzésemet is pont ezért irtam (néhol nagyon sejtelmesen) mert érzem a problémát, de kiutat nem látok ill. lenne, de az már egy üzleti vállalkozás lenne.