Orosházi foltvarrási esemény 2022

 Közben megtaláltam a közös képet is.

Ez a Fő utcán van. 

Ez a Polgármesteri hivatallal szemben van és egy körtefát ábrázol. Azért üvegből, mivel Orosháza nagy üzeme egy üveggyár. Régen egy szálloda volt itt. Most egy nagyon szép park veszi körül.

Szép emlékek, sajnálom, hogy kihagytam. 

Közös varrás

 Pár képet felteszek az orosházi foltvarró rendezvényről. Úgy volt, hogy részt veszek, de a nyári nagy melegben nem mertük vállalni az utazást. Ugyanis közben kórházba kerültem, két hétre és további pihenésre volt szükségem. Hiába az idő megy az egészségünk meg romlik. Mikor az idő jobb lett, akkor lementünk OH-ra elég sok elintézni való volt, ráadásul beütöttem a homlokomat és mindkét szemem bekékült. (mintha egy széles szemüveget vettem volna fel) Úgy gondoltam ezt azért nem ártana ha orvos is látná és elmentünk a Sürgősségi részlegre. Minden papirom rendben volt, először egy CT vizsgálaton vettem részt majd az ügyeletes orvos nagyon leszidott (joggal!) mivel szerinte rögtön kellett volna mennem. Nagyon rendes volt mindenki és csak hálás lehetek nekik. De éreztem, hogy pihennem kell. Ezután még maradtunk, majd visszajöttünk és beálltunk a pesti rendszerünkbe. Sajnos orvoshoz is jártunk és még mindig nagyon gyengének érzem magam. Itthon a lakásban rendben vagyok, de utcára csak autóval (ahol én utas vagyok!) tudok menni. Remélem javulni fogok. Közben néztem a FB-t és láttam, hogy az orosházi lányok Levente vezetésével és szép számmal igencsak tevékenykednek.

Találtam egy másik képet is az orosházi csoportról.

Igy legalább lélekben velük voltam és örültem sikerüknek. Próbálok az összes résztvevőről képet keresni. Sajnos a gépemmel is baj van, el kell vinni szerelőhöz, akkor már jobban tudok írni is.

A lényeg az is, hogy az egészségügyben pozitívan csalódtam. Ma pl. a Kútvölgyiben voltam vérvételen és igen jól csinálták meg a rendelő ezen részét. Eddig a János Kórházban jártunk kicsit szűkösen voltunk, de itt jobban van minden elhelyezve, csak meg kell tanulni. A nővérek kedvesek, segítőkészek. Az orosházi sürgősségiről csak jót és köszönetet tudok mondani.  

Varrószoba rendezés

 Régen írtam és a fészbukon felemerült a téma a varrószoba rendezése. Abban a kellemes helyzetben vagyok, hogy fiaink önállóak és lakásunkat úgy alakítottuk, hogy az egyik szoba "üres" lett. Na nem üres, mert teli van minden félével. Vendégszobának nevezzük, sokáig voltak vendégeink, jelenleg én uralom. Természetesen nem minden az enyém, de ha akarnám igazi varrószobát alakíthatok ki. Úgy gondolom ezzel más is igy van. Sokat nézegetem az interneten hogyan lehet kis anyagdarabkákból szép dolgokat csinálni. Végül a fejemben összeállt a végső rendezés terve. Persze ehhez idő kell és bizonyos dolgokat vagy el kell paterolni, vagy helyet találni nekik. Végig úgy döntöttem, hogy vannak elkezdett dolgaim, sok meg varrt blokk stb. szóval olyasmik amit már nem fogom megcsinálni. Kis csoportomban felajánlottam ezeket a dolgokat. Többen kiválogatták ami kellett, ami nem azt egy zsákba tettük. Hátha még valakinek kell belőle valami. Ha nem akkor kuka. De sajnos ezzel csak világosabb lett számomra, hogy ez a kezdet. Emlékek, kincsek stb. Sok olyat láttam az interneten, hogy bizonyos szélességű anyagoakt összevarrtak és igy kaptak un. saját "jelly roll"-okat. Aztán ezeket lehet vagy felhasználni, de ajándékozni is. A nagy takaró mozgalomba is felhasználható. Azt vettem észre, hogy sok kisebb darab anyagom van. Ezeket csoportosítom:

6cm széles csíkokat vágok (kemény papírból kivágtam egy mintát)

6cm-nél nagyobb kb. 8-10 cm-es darabok (ezek crazy blokkok varrására jók) 

Nagyobb anyagok amiket nem akarok pl. szatyrok bélésére felhasználni (ezek elajándékozásra kerülnek) 

Ha sikerül igy az anyagjaimat elrendezni, jön a többi holmi rendszerezése. Az újabb tervekhez csak úgy fogok hozzá, hogy semmilyen anyagot nem veszek, mindent az itthon található anyagokból kell megoldani. Pl. új telefontokot kellett varrni, majd az kicsi lett igy másik anyagot vettem hozzá a többi közül. El se tudtam képzelni, hogy mennyi szép és érdekes dolog került elő. Tehát van még mit csinálni. 

Varrások

Azt gondoltam, irhatok a varrószoba átrendezéséről, de mikor elkezdtem egy egy fiókot rendezni, akkor jöttem rá, hogy ez  a munka igencsak hosszú lesz. Közben lementünk Orosházára, ahol Gyopárosfürdön volt egy (régi nevén) Csendes varrás. Ezt már az uj vezetőség szervezte és én végig nagyon jól éreztem magam, a vezetőség tagjai oktattak (nem különültek el!) és ismerkedtek. A varrógépeimmel megjártam, de végül sikerült mindent a helyére tenni. Sajnos a szemem nehezen tudja a varrógépen befűzni a cérnát, de mintha javulna. A többiek  jobban haladtak. Én a drezdai virágot megvarrtam, közé a kis háromszögeket nem igen tudtam jól illeszteni. Késöbb rájöttem, hogy én vagyok a hibás, mivel a sablonokat lerajzoltam, de mire a kis háromszöget kellett beilleszteni, rájöttem, hogy egy kész mintát másoltam rosszul. Hiába jó munkához idő és türelem kell. A helyi Tv is bemutatta a munkát. 

Ezt a tartót nem varrtam meg, talán majd késöbb. Volt egy szép táska, de az nekem túl nagy munka lett volna meg hátizsák is. Szóval bele sem kezdtem. Helyette egy régi félkész neszire varrtam két virágot. 

Az egyik modern varrás tanitója (igen aprólékosan megmutatta) hogy kell varrni egy modern drezdait. Nagyon tetszett.

A szinek nem jól jönnek ki, de karácsonyi mintásak és jól nézett ki. A szomszéd foltvarró kisebb mintákat varrta és azokat lefényképeztem. 

Ezen igen jól látszik, hogy a szín választás mennyire befolyásolja a kész művet. 

A városmajori csoporttal folytatjuk az együtt dolgozást és majd mutatom miket sikerült csinálni. 

Varrószoba rendezés

 Múltkor elkezdtem a varrószoba rendezésről egy bejegyzést. Hát elkezdtem, de közbejöttek dolgok (vidékre költöztünk és ez megzavart) Aztán hazajöttünk és voltam az OFF-on, szóval elment az idő. Hát a helyzet siralmas. az anyagokat megpróbáltam rendszerezni, de kiderült, hogy valamilyen rendszer szerint kellene őket összerakni. Van 6 db. átlátszó dobozom, amibe az anyag maradékokat tárolom. Egyikbe az egészen kicsiket, másikba a nagyobb darabokat. A többiben pedig találtam egy csomó UFO-t. Elfelejtkeztem róluk, vagy nem tetszettek. Sok táborban jártam de az ottani idő nem volt elég ahhoz, hogy befejezzem az elkezdett dolgot. Most el kell gondolkoznom, hogy mi legyen velük. Visszacsinálni már nem tudom, tehát nem akarok részt venni tanfolyamokon. Azaz egy egy tanfolyamon részt veszek és a munka során kiderül, hogy nagyon érdekes, de minek? Persze ez másként is lehet. Úgy döntöttem, hogy a fonalaimat egyenlőre sikerül eltenni, ezeket egy kerülti garázsvásáron fogom értékesíteni. Egyenlőre készülök az októberi foltvarró találkozóra, ahol a drezdai tányér lesz a téma. Egy táska készül olyan minden nap hordható. Ehhez Margitka hátizsákja adott ötletet.

 Egy táskát találtam ami hasonló témában készülne.

Találtam egy kis tárcát (zsebkendőtartó) a csoportban tanultuk (én mutattam be) és bizony elfelejtettem. Ez azt jelenti, hogy a kész műveket bizony dokumentálni kellene. 

Mellette egy kis kutya és természetesen mindkettő az akkor elkezdett boro hímzéssel készült. A kiskutyát több példányban megcsinálom (karácsonyi ajándékokhoz) sőt macskát is próbálok. Ezekután a varrószoba rendezés megint halasztódik. De ígérem folytatom. 

OFF-2021

 Az idén (sajnos 2 év kihagyással) Pilisvörösváron rendezték meg az OFF-ot (leánykori nevén Határtalanuk). Tegnap volt a megnyitó a versenyre jelentkezettek dij átadása. Aztán mindenki oda ment ahová akart. Nagyon örült mindenki hogy találkozhattak és jó beszélgetések alakultak ki. Én jól éreztem magam, de megmondom bizony elfáradtam. De a sok ismerős azokkal pár szó váltás már egészem másként kezdtem látni a patchworköt. Sajnos az utóbbi időben kezdett a kedvem elmenni sok mindentől. Ügyeltem az árusoknál, t.k. nem volt szükség ügyeletre, hiszen mindenki regisztrált. Meleg volt ettől soakn szenvedtek. Én a bejáratnál a Tótágas (Kaposvár) mellett ültem. Szép forgalmuk volt.  A Fabtex befejezi ténykedését, és bezárja az üzletet. Biztos megmarad a foltvarrásnál. Szóval jó volt, szép volt de ma már nem akartam visszamenni. 

Ez volt a födij és kétszeres dijat kapott (egy Juki varrógépet) Tóth Teri készítette. Nagyon szép kosztümben volt, amit ő varrt. Örültem, hogy tradicionális mű nyerte, persze a többiek is szépek  a műveiből egy nagy kiállítás volt, sok ismert  művével. Nekem persze a Lucy Boston tetszett.

Jó volt, szép volt!

Varrószoba

 Úgy döntöttem, hogy a varró és kézimunka dolgaim között csinálok rendet. Elvileg rend van, hiszen minden varrónő, kézimunkázók mindig mindent megtalál. Persze kívülről ez nem úgy néz ki. Szoba rendelkezésre áll? Igen is meg nem is. Van egy háromszobás lakásunk, amelyen négyen osztoztunk. Aztán a gyerekek kirepültek és maradtunk ketten. Azt gondolnánk, hogy bőven elférünk. Igen elférünk, de másként kellene mindent elosztani. Van egy szobánk, amit vendégszobának gondoltuk- anyósom mikor nálunk lakott itt élt- Aztán utána kezdett benne rendetlenség lenni. Varrószobát legjobb úgy kialakítani, ha építkezünk és kijelölünk egy szobát varrószobának. Minden ami a varrással, kézimunkával összefügg csak ebben a szobában lehet. 

Ez az amikor elkezdjük tervezni, hogy épülő házunkban milyen legyen a varrószoba.

Ez egy házilag is kivitelezhető varrógép asztal. Persze ez inkább kisebb helyre képzelhető el.

Ez egy szoba kialakitása előtt a zacskókban lévő dolgokkal a szekrénnyel. Ebből már jobban ki lehet indulni. 

Ez már egy világos és mindenre jó asztal, talán még elegendő is a varráshoz, talán a vasalő és a szabás helyét kellene kijelölni. 

Ez egy beépített lodzsa varrószobának. Sokhelyen beépítik az erkélyt és erre pl. ez ideális. 

A mi általunk kialakított varrórészleg kicsit más. Adott egy nagy asztal, egyik oldalán a varrógéppel, vele szemben a vasaló kis IKEA vasalódeszkával. Az asztal nagyobb részén egy tervező vágó lap. Na ez az amit rendbe kellene tenni. Hol vannak az anyagok? Hát az asztal alatt 4 polcos dobozban. Miért nem mutatom be? Nem akarom. Majd ha rend lesz akkor készítek egy ilyen volt és ilyen lett képet. A dobozokban vannak az anyagok. A kilencvenes években még kevés anyagot lehetett kapni és amit akkor vettünk, mondhatnám inkább bélés anyagnak felel meg. Hogyan tettem a dobozokba? Készítettem egy kemény papír mintát amire kivasalva rátettem az anyagokat. Igy szépen befértek, nem foglaltak sok helyet. A dobozoknak négy fiókja van, kettő magas, kettő keskenyebb. A keskenyebbe kerültek a drágább kisebb méretű anyagok. Tehát ez adott plusz vannak a varráshoz szükséges kiegészítő anyagok, aki dobozokban az asztalon vannak. Vannak UFO-im. Ezek az elkezdett de be nem fejezett munkáim. Ezenkívül sok anyagdarabom van, amik különféle méretűek. Na ezek a kérdések foglalkoztatnak és valahogy a csoportokat akarom először kialakítani. Aztán jön a hely keresés. Ez lenne a bevezető, amit remélem hamarosan folytatok. Gondolom, ha írok róla, akkor az ötletek is gyorsabban jönnek. A selejtezésnél az játszik fő szerepet, hogy nem akarok mindent kidobni, hanem olyasvalakinek felajánlani, akinek ugyanúgy érték mint nekem. 

 Csak úgy 2021.

Kicsit meglepődtem, mikor beakartam jönni, hogy írjak valamit, de aztán megtanultam az újabb divatot is. Úgy gondoltam írok, mivel már régen írtam és jó lenne leírnom ami jelenleg foglalkoztat. Túl vagyunk a harmadik hullámon és várjuk a negyediket. Az egész pandémia valahogy megzavarta az életünket és nem lehet tudni mi vár ránk. Ráadásul a jövő évi választások miatt elkezdődött a kampány. Szóval nem egyszerű az élet. 2020-at mondhatom úgy, hogy aránylag jól átvészeltük. Nehéz volt a bezártság, de kibírtuk. Fiunk vásárolt be nekünk, ezért hetente egy alkalommal találkoztunk. A maszkvarrás egy kis szint vitt az életembe, varrtam szomszédoknak, ismerősöknek ajándékoztam. Jó volt az üzletben látni valakit az én varrott maszkomban. De aztán elkezdték árulni és sok különféle varrott maszkok is megjelentek. Most pedig mindig azt hallom, hogy egy bizonyos fajta maszkot használjunk. Jelenleg nem kell használni, csak az orvosi rendelőkben ill. egészségügyi intézményekben. Változás történt, mikor a CÉH közölte, hogy az őszi találkozóra a csoportok varrjanak ollótartókat és kb. 14x24 cm-es fehér vászonra készítsünk valamilyen patchwork mintát. Ezt a találkozón összevarrjuk. Ez kicsit kibillentett nem éppen jó állapotomból. 16 ollótartót varrtam és nyolc mintásat varrtam. A fészbukon élénk patchwork élet zajlott, de az enyhüléssel ez is változott. 

Aztán Tünde javasolta, hogy találkozzunk nála. erre a találkozóra hétfőn került sor. Ildikó nem tudott eljönni, mert dolgozik. Nem is gondoltam, hogy milyen sokat adott nekem ez a találkozó. Hiányoztak az ismerősök és nagyon jó érzés volt találkozni velük. Ez adott nekem egy nagy lökést, hogy a varrószobámban rendet csináljak. Sajnos a képen Tünde nincs, mivel ő fényképezett. 

• A varrószoba rendberakásához egy terve kell és most ezen töröm a fejem. Tudom ahány ember, annyiféle módszer és a sokféle anyag, kellék bizony helyet igényel és rendet. Legközelebb blogomban leirom az elképzeléseimet, amit aztán folyamatosan megváltoztatok. KonMari módszerével sikerült a ruháimat rend betenni, jelenleg a papirok fele már kész van, talán a varrással foglalkozó dolgaimat is sikerül elhelyezni. 

Csak úgy 2021!

 Kicsit bonyolult, de azt hiszem sikerül hozzáigazodni. Talán jobb lett volna, ha korábban kezdek hozzászokni és írtam volna még többet a blogomba. Kevesen írnak, én maradok a blogomnál és leirom ami bennem van. 

Mostanában sokat olvasok, beléptem a NIOK-ba ami a fészbukon van, egy társaság, ahol van havi "ajánlott" olvasmány és beszámolok az elolvasott könyvekről. Mivel én zömmel e-book-on olvasok, ezért a könyvek címlapjait nehezen tudtam mellékelni, de aztán arra is rájöttem. Sok könyv címét felírtam amit mások ajánlottak, megkerestem, többet elolvastam, de többről kiderült, nem egészen az én műfajom. Végül megtaláltam azokat a könyveket, amelyek engem érdekelnek. Persze nem tudok olyan sokat olvasni, mert valahogy elmegy a nap és este meg elalszom. (akármilyen érdekes is a könyv) Találtam olyan blogokat, ahol viszont érdekes könyvekről vannak vélemények. 

A varrással úgy vagyok, hogy nem megy. Megvarrtam a szájmaszkokat az ismerősöknek, de máshoz nincs értekezésem. Kötök, horgolok. Annyi fonalam van, úgy gondoltam fel kell valahogy dolgozni. Aztán egy sál kötésénél megakadtam, de most sikerült egyenesbe jönnöm. Viszont rájöttem, hogy a rendcsinálás területén kell többet dolgoznom. Először a papírokat kell rendbe tennem. Itt elég sok a lemaradásom. Közben a fűtő kazánunk nem fűt, a mosogató gépünk elromlott. Várni kellett a szerelőkre, végül a kazánt megjavítottak, de aztán megint megállt. Most éppen jó. Ez annyiban rossz, hogy nincs meleg víz. De remélem hamar rendbe jön. Azért selejteztem is, de most még probléma hogy el kell vinni a kiselejtezendő dolgokat (főleg konyhai kisgépek) Nincs nagy kedvem sehová menni. A Normafához gyakran jártam egy meghatározott szakaszon kb. 5 km-t mentem. Sajnos sokan választják mások is ezt a területet és nem szeretek sok ember között lenni. Na még egy kicsit várni kell és akkor minden megy a rendes életmenetben. 

Felteszek egy képet, néztem az egyik utolsó bejegyzésemnél Ákost fényképeztem le, mikor még az ő birodalma volt ez a sarok. Most találtam egy képet, ami az átalakitás utáni helyzetet mutatja. Persze azóta megváltozott, mert jelenleg az asztal végén én ülök a laptopom előtt. Változnak az idők.   A sarkon az a doboz eltűnt, helyette egy kisasztal van könyveimmel és írószereimmel. Remélem ez a blogbejegyzés meg fog jelenni az én blogomban.

Csak úgy!

Már több bejegyzést írtam, de nem jelent meg. Kíváncsi vagyok ez a bejegyzés megjelenik-e? Több hosszú bejegyzést írtam képekkel és megakartam nézni és...semmi. Ezért most csak párszót írok, aztán meglátom.

Csak úgy! (szeptember 19)

Megpróbálok írni, mivel régen írtam, pedig lett volna mit és miről. Nem tudom megjelenik-e? Zavar, hogy nem tudom az okát, nem sikerül kiismerni magam. Pedig az előző bejegyzésben feltettem fényképeket, amiket szerettem volna megőrizni. Már gondoltam arra, hogy valahogyan az eddigi bejegyzéseimet meg kellene őrizni. Egyáltalán a foltos életemről írnek legszívesebben. Tudom ez nosztalgia, de érdemes lenne. Ha van időm próbálok a régi anyagok között rendet vágni, ami nem mindig sikerül. Ehhez jó lenne a fényképeket is rendszerezni. Sok a papír a dokumentáció, ezekkel is kellene valamit csinálni. Azért nem vagyok szentimentális, mert pl. mikor a Céh vezetőségében a nyilvántartást csináltam és a tagok adatait egy excell táblázatba rendeztem, ezeket az anyagokat átadtam. Nem akarom a múltból csak a szépet megtartani. Mivel a korábbi munkámban sok listát kellett készítenem és nyomozni sok minden után, nem volt nehéz. Igaz ezeknek a nagy része termékek voltak, de társadalmi munkában több csoporttal volt dolgom. Igy a kilencvenes évek elején több területről kaptam ajánlatot. Végül a kórház döntött és maradtam az eredeti szakmámnál. Viszont a középiskolánk találkozóira mindig elmentem. Véletlen vagy sem, de a magyar tanárnőnk nemrégen ünnepelte a 102. születésnapját. Mint kiderült itt lakik a kerületben. Azt is onnan tudtam meg, hogy a technikum után Kínába ment ahol kíniakat tanított magyarra. Hazajövetele után a Nemzetközi Nyelvtanuló intézetben dolgozott ahol a hozzánk érkezett külföldi diákokat tanította magyarra. 

Ez egy másik osztálytalálkozón volt az év elején. Nem tudom szeretnék-e én is eddig élni? 

De valamit kellene a foltos tevékenységemről is írni. A karantén alatt egy farmer dzsekimet hímeztem ki. Mivel nagy, valószínű elajándékozom, van egy másik azt szeretném másként ki hímezni. Mivel nem tudom ez a bejegyzésem megjeleni-e ezért csak egy képet teszek fel.

Csak úgy!

Csak úgy!

Hát nehezen találtam meg a blogomat úgy, hogy írjak is.  Pedig készítettem képeket, de azokat pedig a Google frissítés vitte el. Szóval újra kell tanulni. Nehezen megy mert nem tudom hogyan vehetek fel valakit ill. törölhetem ki. Maradok ennél, talán még hagyja hogy írjak. 

Varrtam, méghozzá egy telefontokot. Na ez nem olyan nagy dolog, már vagy ötöt varrtam és eddig nem volt semmi baj. Végül a harmadik változatnál sikerült. Most én vagyok a béna vagy nem tudom. 

Szóval ez a telefontok. Mi volt a bajom? Leírom, hátha valaki más is tanul belőle. Talán több mint egy éve új telefont kaptam (a régi lejárt) Viszont valamivel hosszabb mint a korábbi volt. (két tokom volt hasonló fém kerettel. Akitől vettem, annak a leírásán volt szabásminta (ami kicsit nagyobb volt) Először a karantén miatt nem tudtam venni egy kb. 2 cm-el hosszabb keretet. (milyen jó, hogy elvittem a régi méretet.)  Miért harmadszorra sikerült? Hát a vlies miatt. Először túl vastag volt, aztán meg túl vékony. Végül egy nagyobb szabásmintát találtam. A bélésre ragasztós vliest tettem, a színanyagra egy vékony puha vliest. Igy varrtam meg és pont jó lett. Először elfelejtettem az összevarrás menetét, de erre gyorsan rájöttem. Hiába gyakorlat teszi a mestert. Ezek a vliesek nagyon megzavarnak. Fényképeken lehet látni, de az nem ugyanaz, mint ha megpróbálod varrni. Nem mindegy, hogy milyen anyagra teszed a vliest. Én leginkább a "padló felmosó" anyagot szoktam használni, amennyiben tűztem amit varrtam. Tudom ez az egész amit leírtam, egy kezdő örömködése, pedig nem úgy van.

Amit viszont írni akartam az a méretek teljes mértékű meg nem egyezése. Magyarországon mi a német számrendszert vezettük be (a sok bérmunka is erre késztetett) de pl. a francia, belga, angol méretek ettől eltérnek. Ezért mindenkinek azt tanácsolnám, hogy lehetőleg semmit ne vegyen úgy hogy ne próbálja fel. Most pl. a melltartóimat varrom ill. bővítem, mivel a számozás nem egyezik.
Mivel a telefonomra akartam két hónapra nagyobb teljesítményt kérni. hogy eleve van rajta és kb. 36 ezer Ft. értékű pénz járna nekem. Végül kaptam egy 128 Gb-nyi pendrivet és egy kis szerkentyűt, amivel WIFI-t tudok a gépemre varázsolni, ha nincs eleve ott ahol vagyok. Kiderült, hogy a Mammutban sokkal kedvesebbek a kiszolgálok, nem úgy mint a MOM-ban, ahol eleve közlik, hogy ők nem értenek a telefonokhoz. Hát akkor mihez értenek és miért ülnek ott? Szóval volt egy kis pozitív élményem.
Most egy irattartót készitek, ezzel is kínlódok, de úgy néz kis hamar meglesz. Táskát csak akkor varrok, ha minden belevaló kész lesz. Eddig is vannak tartóim, de újakat akarok. Remélem ez a bejegyzésem már látszódni fog!

Csak úgy!

Mit lehet ilyenkor karantén idejében csinálni? A háztartáson kívül és a bezártság érzésén túl megpróbálunk rendet tenni pl. a számítógépen valahogy a képeket rendbe tenni. Hát azt vettem észre, hogy nem vagyok olyan rendes. A kész képeknél nincs probléma, azokat mappákba, albumokba teszem és olyan jó nézegetni. De amióta fényképezőgép és telefon van, csak kattogtatunk és aztán mi lesz a képekkel? Most konkrétan a középiskolai képeket akarom összehozni. Van egy pár papíron, de most digitálisan kérik. Na úgy is vannak, de nem annyira régiek és össze kell szedni. Aztán bele-beleférnek a foltos képek. Jó lesz valamire, meg kell csinálni, ötletnek jó! Aztán nézem, hiszen ezeket én csináltam. Hol van már nem tudom. Régen sokat csináltunk egymásnak ajándékot. Pl. az egyik tűpárnát annyira megszerettem, hogy állandóan használom. Persze sokat elajándékoztam. Pl. igen jó ötletnek találtam egy neszit és egy táskát, pontosabban szatyrot. (lehet, hogy nem szatyornak kell nevezni) 

Ez kis maradék anyagokból könnyen megvarrható, gombok vannak és kész egy szimpatikus neszi De farmerből egy kis tartót találtam, ami részletesen mutatok. 

Úgye milyen szimpatikus? Persze lehet himezni, festeni stb. akár a lehajló részre, akár a zsebre.

A belsejébe akár a drágább anygunkból tehetünk bélést, de bármilyent, csak élénk legyen. 

A belső részben akár elválasztó anyagot varrhatunk, de zippzárral egy zseb készithető.

Ez a külső részen lévő zsebet mutatja. Kicsit hosszabbra készitve személyes dolgaink elférnek és vállon átvetve kényelmesen tudjuk vinni. 

Most megmutatom, hogy a fiaim szobájából csináltunk konyhát és ebédlőt. A régi konyha hálószoba lett, a belőle nyíló spájzból gardrób szekrény. Eredetileg a rövidebbik oldalán a szobának állt merőlegesen az egyik asztal (később mikor már számítógép volt azon volt a számítógép) a másik fiúnak az asztalra merőlegesen az ablak alatt volt a munkahelye, ami nem tetszett neki és a nappaliba a szülők közös asztalát rendezte be magának. Eredetileg itt használtam a varrógépet.  

Ez volt az egyik asztal. Aztán a szülők terjeszkedtek, a fiúk elköltözködtek és ide került egy asztal ahol jelenleg ülök (hátal az ablaknak) az asztalon a laptop. Ennek a saroknak a berendezését most akartuk megcsinálni, de a bezártság nem ad módot. Szóval a bezártság sok ötletet ad csak meg kell csinálni. 

Csak úgy!

Régen írtam, de talán azért, mert amikor kinyitottam a blogot, előttem volt a Bakancsosok képe a foltos találkozó. Többen voltunk ott és megbeszéltük, hogy Kecskeméten találkozunk. Lehet, de hogy mikor és hol ez még rejtély. Ez a találkozó március 7-én volt és férjemmel március 14-től önkéntes karanténba vonultunk. Ez azt jelenti, hogy öregek vagyunk és vigyázunk magunkra. Tehát semmi kényszer. Előtte (akkor még nem tudtuk, hogy itthon leszünk) de pénteken (március 13-án) bevásároltunk. Sajnos pont aznap hűlt le a levegő és aránylag sokáig gyötört az influenza. Aztán minden héten a nagyobbik fiam vásárolt be. Nem jött be a lakásba elég nagy távolságra voltunk, a csomagokat letette és mi vagy este vagy másnap vittük be a lakásba. (Mi az utolsó lakásban lakunk) 

Eleinte elvoltunk, de aztán csak féltünk, azaz én féltem. Sok mindenre gondoltam, aztán csak megnyugodtam. Jött a maszk varrás. Én is varrtam aminek a nagy részét elajándékoztam. Újabbakat varrtam a fészbuk tele van a klf. mintákkal. Jelenleg két dizájnosat varrok, nem fogom hordani, hanem remélem ha vége lesz akkor emlékbe elteszem. Nászasszonyom még kért pár maszkot így az újabb típusúakat neki adom. Arra nincs erőm, hogy nagy számú maszkot varrjak akár ajándékba, akár megrendelésre. Megrendelésre különben sem varrnék. Annyit varrok, amennyi megnyugtat.  Amúgy pedig itthon vagyunk. Kicsit fárasztó, mert néha rám jön a mehetnék. 

Ezek az első példányok, már nincsenek meg kivéve a kékeket. Ezek szatyrok voltak és annak az anyagából készítettem. 

A TV-t nézzük és sokszor elgondolkozom, hogy milyen sokféle vélemény van akár a koronavirus védekezésében akár az utána következő időszakban a munkaerő átcsoportosításban. Ezeket hallgatva nem lesz jó kedve az embernek. A fészbukon van egy csoport, akik olvasnak és az olvasott könyvekről beszélgetünk. A foltvarrásról egyre kevesebb szó esik, de mintha kezdene kicsit élénkülni ez a rész. Olvasok, a háztartással foglalkozom. Igyekszem lelkileg nem összetörni. Hamarosan elkezdem a kertészkedést (a loggián a muskátlikat kell átültetni és a többi virágot is rendbe tenni)

 Azt kivánom mindenkinek, hogy maradjon otthon és ha túléljük az egészet, akkor találkozunk. Addig pedig varrjunk. Terveim vannak és a varrással megnyugszom.

Foltoskodás

Tegnap, azaz március 7-én voltam a Bakancsosok Közös Varrásán. Mindig nagyon készülnek és valamilyen ötlet köré szervezik az egészet. Ezért is vannak mindig sokan. Nincs olyan sok árus, de mindenki megtalálja amit akar. Szóval nem a sorban állással megy el az idő, egymással történő beszélgetések, varrások stb. Most a férfiak voltak a központban, ők adták a belépőt, ők gyüjtötték egy hordóban a parafadugókat, aztán tölük kaptunk virágot. Szóval jó volt, szép volt. Fényképeket csináltam, de nálam jobb fényképészek voltak igy az ő képeikből válogatok.

A szervezők a Bakancsos csoport, aki kitalálja a dolgokat.

A férfiak, akik várták a nőket és tölük kaptuk a rendezvényen készitendő apróságot.

Egy nyakkendővel keretezett "fénykép" állvány ahol az orosházi lányok láthatók.

A nyakkendő mint jelkép, amiből sokmindent lehet csinálni és sokan használják.

Egy régi kép Székely Kati alkotása, ami akkor is sikert aratott és itt is.

Ez a női nyakkendő bakancsos módra!

Ezt a kézi gombostű tartót varrtuk.

Ez a kép Margitka műve, aki akarja utána csinálhatja. Sablonokat árult.

Csak úgy!

Korábban már írtam a hygge-ről erről a dán boldogságérzésről. A könyvet csak oroszul sikerült megszerezni, de az emlékekről szóló könyvét (Meik Wiking) és a szeretetről a könyvét (Lykke) sikerült megszerezni illa. megkapni. Így már teljes a kép. Bele bele olvasok. Mivel több olyan blogot olvasok, akik a könyvélményeikről számolnak be, igy ezt a témát is sikerült megtalálni. http://tizkicsikonyv.blogspot.com/search?q=hygge. Ennek nagyon örültem. A skandinávok (norvégok nincsenek benne!) szintén kialakították a maguk boldogság fogalmát. 

Erről érdekesen ír a tizkicsikönyv szerzője.

>> ÖSSZESÍTÉS <<

Ahogy - remélhetőleg - az összehasonlításból kiderült tehát, a három könyv valóban hasonló életérzésekkel foglalkozik (amelyek valamilyen formában mind egy boldogsághoz hasonlatos dologhoz köthetőek), mégis más irányból közelítik meg azokat, másra helyezve a hangsúlyt, így biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkhoz valamelyik könyv/életstílus egy picit talán közelebb áll. Leginkább átfogó képet természetesen akkor kaphatunk az északi életszemléletről, ha mindegyiket elolvassuk (ez esetben a fenti sorrendet javasolnám, de lényegében mindegy), ha viszont egyet szeretnénk kiválasztani, akkor érdemes átgondolni, hogy mire vágyunk igazán? ↓

↠ A Hygge meglátásom szerint egy remek alapot biztosít a skandináv szemléletmódok befogadására, amire jól lehet építkezni - ugyanakkor ebből kifolyólag némileg talán semmitmondóbb lehet az utóbbi kettőhöz képest. Azt azonban nem titkolom, hogy nekem valamiért mégis ez a szívem csücske, és a kivitelezés igényességét figyelembe véve is ez viszi a prímet. 

↠ A Lagom már jóval megfoghatóbb, itt minden az arany középútról szól, és gyakorlati (bár néhol kissé semmitmondó, vagy kis hazánkban nem biztos, hogy életképes) tanácsokkal látja el az embert ahhoz, hogy ezt hogyan tudja a mindennapokban megvalósítani. Valódi kézikönyv jelleggel bír, amit örömmel forgat az ember, és nem mellesleg igazán táskabarát. 

↠ A Sisu egy elvontabb jelenséggel foglalkozik, ami azért is kakukktojás, mert természetéből kifolyólag nem tud aktívan jelen lenni minden élethelyzetben - nem is ez a feladata. Ugyanakkor, ha szükségünk van rá, akkor rém fontos, sőt, szinte életmentő lehet. Ez a könyv is igazi kézikönyv, amely gyakorlati útmutatót ad ahhoz, hogy mikor és hogyan hívhatjuk elő magunkban a sisut, és bemutatja a finn - kissé távolságtartó, ám végtelenül korrekt - kultúra általános jellemzőit (ami egyébként sokkal közelebb áll hozzám, mint gondoltam volna), és amelyből bizony jó néhány elemet átültethetnénk saját életünkbe is.

  Ami nekem megtetszett (a sok skandináv krimi olvasás után magamtól is rájöhettem volna!) A svédek nagyon szeretik a kávét. Bárki megy hozzájuk látogatóba rögtön hozzák a kávét és hozzá a süteményt. Leginkább fahéjas csigát. De ugyanez a munkahelyen is jellemző. Ők fikának nevezik. Egy munkahelyen általában kétszer felállnak és a közös kávézóhelyre mennek, ahol kávét isznak és eszik a fahéjas csigát. Ezeket saját maguk viszik. Addig is kikapcsolódnak és megbeszélhetik a közös kérdéseket. Ugyanez a reggelinél vagy vacsoránál otthon is megvan. Kicsit furcsán hangzik magyarul, mikor azt mondjuk, hogy menjünk fikázni! Nem egy rossz ötlet és tényleg kell ez a kis szünet és a közösségben való részvétel csak segít. Na megyek "fikázni".

Foltoskodás

Pénteken elmentem egy patchwork kiállításra, amelyen a legjobban dolgozók munkáiból volt a kiállítás. Személy szerint nekem -és ez az én hibám- problémám volt az odajutással. Újpest Árpád út 66 Polgárok háza. Na ezt én könnyen megtalálom. Sajnos nem így történt, mivel a metró végállomásánál több kijárat volt én egy másikon jöttem fel. Fél ötkor már sötét volt, a házaknál a feliratok igencsak hiányosak. Mikor kb. egy háztömbnyit mentem kiderült, hogy én a páratlan oldalon vagyok. Vagy megyek tovább hogy átjussak a túloldalra, vagy visszamegyek a metróhoz. Átmentem a túloldalra és mentem visszafelé. Számok nem voltak sehol, általában feliratok se. Kérdezősködtem, de nem kaptam választ.Végül Felhívtam egy csoporttársamat ő mondta, hogy a Metróban az Árpád út 70 kijáratnál jöjjek ki. Villamossal visszamentem és megkerestem az Árpád út 70-es kijáratot ami az Árpád úr 68 mellett volt. Jó lett volna egy térkép amely eligazít, de valószínű az ott lakók mindent tudnak.  Mikor feljöttem a Metróból (a volt Állami Áruház)-nál öt perc alatt megtaláltam a kiállító termet. Később rájöttem, hogy ebben a kiállító teremben már voltam, de akkor az udvar nyitva volt és a jobboldali részen volt kiállítás a baloldalin nem emlékszem a földszinten vagy az emeleten volt.  Mivel akkor még nem volt meg ez a metró megálló így villamossal mentünk.

Ez a "séta" nem tett jót ezért két napig az ágyat nyomtam, de hál'istennek már nincs lázam. Maga az Árpád út igencsak nem illik egy ilyen nagy kerület központjába. Nem elég a polgármesteri Hivatal környékét rendbe hozni. Általában egyes útjaink Budapesten nagyon elhanyagoltan néznek ki. nem tudom ez hogy történik, mert ugyanakkor bizonyos részek nagyon szépek. Ezt nem én mondom hanem külföldi ismerőseim. Na de nem erről akarok írni. A képeket a fészbukra feltett képekből válogattam így őket illeti a köszönet. 

A nekem leginkább tetsző képekből válogattam. Megmondom őszintén és nagyon csodálom ezeket a műveket, különösen a technikai kivitelt. Én nem tudnék ilyeneket csinálni.

Ez igen tetszett, különösen a piros és lila négyzetek beillesztésével. A vékony csíkok kicsit zavartak.

Ez egy érdekes összeállítás

Ez megfogott a piros keresztbe tett anyaggal. Ez rögtön szembe tűnő kép.

Ez egy patchworkre "hajazó" kép ha valaki úgy nézi. A háttér világosabb színei megnyugtatóak.

Nekem talán ez tetszett leginkább. Szeretem a kisebb darabokból összeállított munkákat. Mindenki azt képzel bele amit akar. 

Lehet, hogy eltudok menni még a kiállításra, nem tudom egészségileg hogy leszek. A képek szerzőit nem ismerem a képeket minőségük alapján (és ami nekem leginkább tetszett) válogattam ki.