Csak úgy

Talán egy hete csináltam az alábbi fényképet a házunk udvarában lévő virágokról. Korábban szintén csináltam képeket, de azóta változtak a fényviszonyok és így készítettem egy újabb képet.

Azt olvastam, hogy a varjúháj védett növény sőt a leveleit megszárítva gyógynövény is. Ebben nemigen hiszek, mivel már annyi mindenre mondják, hogy gyógyhatású stb. Ezek a növények Varsóból származnak. Vettem, ill. volt amit az utcán talált növényekből egy-egy tövet kivágtam. Tudom ez nem szép, de a lengyelek azt mondják, virágot azért "lopni" hogy azt elültessünk és terjesszük, az bocsánatos bűn. Ma már annyira megnőtt, hogy nagyon dúsan nő. Semmit nem csinálunk vele. Ami kell neki az a napfény. Ahol a fa alatt vannak ott nem nő meg ilyen szépre. Vele szemben a kék virágokat a szomszédasszony ültette. Sajnos mind a két fajta augusztus szeptember hónapban virágzik. Jobb lenne, ha felváltva, de hát ez van.

Csak úgy!

Alkotói válságban vagyok! Azaz vannak terveim, de ha leülök varrni, akkor csak elmélázok! Máskor meg leülök és csinálom amíg kész nincs. Szóval ebből a hangulatból ki kell lépni. Erre lenne jó az, hogy az elképzeléseimet leírom, azaz naplót vezetek. (mások pszichoanalitikushoz járnak!)  

Mindenesetre készülök a hétvégére, ahol egy céhes táborba veszek részt és csak kézzel fogunk varrni. Nagyon várom. Ami nem tetszik, az az, hogy egyidejűleg egy közgyűlés is lesz. Szeretnék a céh ügyeitől távolabb lenni és nem törődni vele. Ez nagyon nehéz, mivel csak van véleményem. de úgy gondoltam, én ezen túlteszem magam. Igy a tanultakat akarom jobban magamévá tenni és aztán továbbadni. 

Mostanában a Millefiori foglalkoztat, de az elkezdett Lucy takarómhoz sem akarok hűtlen lenni. Sikerült egy csoportba bekerülni. Sajnálom, hogy angol tudásom passzív, mert nagyon szívesen tanácskoztam volna bizonyos kérdésekről. Ahogy nézegetem a különféle Lucy blokkokat, miért van az, hogy egyesek nagyon szépek, mások pedig kifejezetten rondák. Az anyag választáson múlik? Ugyanakkor szép anyagokból is rosszul összehozott blokkokat látok és sehogy kinéző anyagokból jól összeválogatottat. Azt hiszem a folt varrásnak ez a titka az összhang megteremtése. Persze ez is olyan, hogy ami tetszik nekem, nem biztos, hogy tetszik másnak. A kiállításról ne is beszéljünk. Szóval szinte mindenben a tálalás a fontos, pedig a lényeg belül van valahol.
Ehhez a hangulatomhoz egy tea illik, amit mindenkinek ajánlok! Én gyömbér teát iszok mostanában.

csak úgy

A napokban láttam a Ridikült (késő este van, igaz ismétlés és nem mindig sikerül megnézni) három nő volt a címe az internet királynői. Kiderült, hogy bloggerek. Én nem tartozom közéjük, mert ahogy kiderült, ahhoz, hogy valaki blogger legyen némi pénz is kell és marketing munka. Na ezt én nem vállalom. Inkább varrok és családi dolgokat csinálok. Ez jó? Nem tudom, de elégedett vagyok. Egészséges vagyok és ez a lényeg. Persze vannak dolgok amin felkapom a vizet és izgat. Ilyenkor magamban megfogalmazom, mit kellene mondanom vagy írnom. Mégse teszem. Ez viszont jó, mert ezzel sok embert megsértenék. Talán azért, mert Mérleg vagyok és azt szeretném, ha körülöttem nyugi lenne. Minek keresni a bajt. 

Tehát csak olyan műkedvelő blogger leszek. Fő témáim továbbra is a foltvarrás és ami ehhez tartozik. Megpróbálom azokat a dolgokat, amiket csinálok, megmutatni és leírni hogy csináltam. Most a kézi varrás a fő nálam és ez nagyon megnyugtat. Szeretnék egy cikket irni, amiben összeszedem a tapasztalataimat és ismereteimet. Addig is varrok és gondolkodom. Nem akarok blogger lenni, akit sokan ismernek és programokat csinálni e célból. Van elég gondolatom amit az életemből mesélnék el. Talán valakinek érdekes lesz. De megyek varrni!

Csak úgy

Régen irtam és nem szeretném, ha minden bejegyzésemet azzal kellene kezdenem, hogy régen irtam mert... Ezt a mondatot el kell felejteni. Kép nélkül nemigen akarok irni, de most mégis azt teszem (aztán majd keresek egy képet) Egészségileg jól vagyok, de a szemem állapota aggaszt. Kötöttem, aminek örültem, hogy ami nem sikerült elöszörre azt lefejtettem és újra kötöttem. Ahogy tudok fényképezni, mutatom. (jelenleg a fényképezőgép "szive" kölcsönbe van a fiamnál) Egy fémzáras nesszeszert varrok már régóta. Valahogy a formája nem akart összejönni, mig rájöttem a nyitjára, jelenleg a fémkeretet varrom bele. Az eddig varrt nesziket elajándékoztam.
A számitógép és internet nagyon jó, de igen sok időt vesz el a varrástól. Nagyon nehéz megtalálni azt az optimális időt, amit az interneten tölt az ember és a varrással. A többi teendőről úgye ne beszéljünk. Az internetről olyan információkat és inspirációt kapok, hogy nem szabad abbahagyni. Az e-könyvemhez a könyveket gyüjtöm és olvasok. Sajnos az a tapasztalat, hogy amennyiben most nem töltöm le, késöbb már nem lesz. De szerencsére most van éppen elég könyvem.
A Pinterest kicsit átalakult, de sok jó történt. Azért igen sok szép dolgot lehet rajta találni.

Most éppen ezt az érdekes pohár diszt találtam, jeans anyagból a szélén zippzár eldolgozással. De úgye szép?

Csak úgy

Képzeljétek meglett az az ablak, ahol a képeket kell feltölteni. Hogy meddig, azt nem tudom. Mindenesetre feltettem annak a blokknak a képét, amit még régen csináltam. Hogyan, azt már elfelejtettem, tudom csikokra vágtam aztán illesztettem, de hogy milyen méreteket azt már nem tudom. Na ha jó lesz továbbra is a fénykép feltevés, akkor a fém záras neszesszereket fogom feltenni, de elönn le kell fényképezni. Ha ma sikerül a negyediket megvarrnom, akkor nekikezdhetek egy teljesen kézzel varrt újnak. Amúgy kezdem elővenni a kézzel varrt holmijaimat és újra gondolva befejezem őket. Érdekes, ha valamit elteszek és késöbb veszem elő, akkor az addig érvényesnek gondolt ötleteim megváltoznak és gyorsabban valamint szebben készülnek el. Úgy látszik fektetni kell a dolgokat. Na most egyenlőre örülök.

Csak úgy

Közben feltettem egy bejegyzést, ahol panaszkodtam arról, hogy nem tudok képet feltenni. Kaptam is jó ötleteket, de a kép másolás majd beillesztés nem müködött. A bejegyzést véletlenül kitöröltem, mert mindig ott van a hasfogyasztás reklám. Új fiókot nem akarok nyitni azaz nem is tudom mit kellene tennem. A reklám helyett inkább ezt a funkciót hagynák meg. Nem mérgelödöm, de sokszor kiirom magamból a szépet a jót a rosszat és úgy megnyugtat, de ezt az élvezetet is elvették! A másolást probáltam másolás-beillesztés-el és Ctr-C és Ctr-V-vel de az elsőnél a beillesztés nem müködik a Ctr-os verziónál beteszi a képet, majd közli, hogy hiba lépett fel nem tudom a feljegyzést elküldeni.

Csak úgy

Talán elöször meg kell magyarázni miért hallgattam olyan sokáig. Ennek több oka van. Elöször talán az, hogy az az idő amit a gép előtt töltöttem, nem volt elég arra, hogy blog bejegyzést is irjak. Ehhez ugyebár hangulat is kell és mondanivaló. Másodszor gondom van a blog beirással és megnézéssel. Van amikor bármelyik blogot megtudok nyitni, van amikor a sajátomat se, lehet, hogy a gépemmel van baj, hivni kell egy számitógépes valakit. Fel szeretnék tölteni egy képet és nem tudok. Ez valószinűleg a Google-val van összefüggésben. Pedig elkészitettem a képeket, amit felszerettem volna tölteni, de csak az URL megadásával hajlandó.

Harmadszor, lezárult egy időszak az életemben és ennek a lezárását főleg gépen végeztem, de sok papírt kellett rendezni. 2009-ben megválasztottak a Magyar Foltvarró Cég vezetőségi tagjának és én csináltam a tagnyilvántartást. Sokan nem ismertek mint foltvarrót, hiszen nem csináltam semmit kiállításra, nem voltam egy ismert személy. Mint vezetőségi tag szintén nem szereztem nagy ismertséget. Elsősorban akinek valamilyen gondja volt, azokkal álltam kapcsolatban és nem minden esetben pozitívan gondoltak rám. Igyekeztem természetesen mindent a legjobb tudásom szerint csinálni, ha hibáztam, azt igyekeztem kijavítani. Sokat tanultam a három év munkája alatt. Furcsa egy ilyen non profit szervezetben dolgozni, ahol a vezetőséget ugyan választják, de sokan nem is vállalnak tisztséget. Pénzt munkájukért nem kapnak, így a hozzá állás is más. Itt nincs főnök beosztotti viszony, nem kell félteni a helyedet. Amennyiben idő előtt felállsz, akkor az ott maradottaknak adsz plusz munkát. Mindettől függetlenül én szerettem a munkámat amit kellett csinálni, és meg kell mondanom, hogy ami tisztán ezzel a munkával jár egy kicsit hiányzik. De tudni kell átadni a helyemet, másnak is bele kell tanulni. Többen kérdezték, miért nem jelöltetem magam újra, hiszen kidolgoztam a magam know-how-ját ez már nem fog annyi nehézséget okozni mint az elején.
Sajnos ezt azért nem tudtam vállalni, mivel a szervezetem kétszer is jelzett, hogy több pihenésre van szükségem. Az ember életében szerintem két dolog nagyon fontos: az egészség és a család. Ha egészség van, akkor jut mindenre erőd, ha jó családod van, akkor biztonságban érezheted magad.
Ezután örömfoltvarró leszek, azaz azt csinálom amit akarok, nem akarok határidőket, olyan dolgokat készítek ami az én ízlésemnek felel meg, jut időm egy egy tervnél több variációt kipróbálnom, hogy végül a legjobbat készítsem el. Nagyon szeretek tervezni, anyagot gyűjteni újabb információkat szerezni és abból egy nekem tetszőt megcsinálni. Ezt csak egy személyben lehet csinálni. 
Nagyon jólesett, hogy többen megkerestek (ismeretlen foltosok) és köszönetet mondtak eddigi munkámért. Azt hiszem ennél nagyobb dicséretet nem is kaphattam volna.
Amennyiben megjavul a blogom, akkor bemutatom a "záras" kis neszijeimet, amiket mostanában csinálok.

Csak úgy

Az utazásomról szóló beszámolót folytatom, de most találtam a Pinteresten egy érdekes sálat és mivel "free" tehát megmutathatom és letöltöttem a leirását is. Magyarul és oroszul is. Igaz a magyar egy kicsit keskenyebb de nem ez a lényeg.

A magyar leirás az alábbiakat tartalmazza:

"Bár a kendő aszimmetrikus alakja miatt ijesztően nehéznek tűnhet,ez az egyik legegyszerűbb kötemény a világon!

Tulajdonképpen 8. egymáshoz képest eltolt derékszögű háromszögből van kialakítva a kendő, igy a háromszögek oldalai egy traktrixhoz (vonszolási görbe) hasonló alakot írnak le. ..."

Elolvastam az orosz nyelvű leirást is (az angolt gyenge tudásom miatt nem) és ahhoz nem kellett sem matematikai tudás, sem új szavak, hanem egyszerűen és érthetően volt leirva. 

Nekem a KÖTEMÉNY szó nagyon tetszik, de a TRAKTRIX se rossz. 

Nagyon helyes, hogy egyre többen tanulják az idegen nyelveket, de a magyart sem kellene elfelejteni! Sajnos ez nem az első ilyen forditás, ami felbosszant. Aki fordit, annak egy kicsit illene értenie (szakkönyvekben utána nézni stb.) az adott tárgyhoz!

Csak úgy

Eredetileg egy többrészes beszámolót szerettem volna irni egy utazásról. Mivel a közel kéthetes utazásunk több mint egy hónaposra sikeredett - kéthetes kényszerű kórházi látogatás után - igy a beszámolóval is várni kell. A zárójelentésben az szerepel, hogy még nem vagyok munkaképes, ami igaz is, de már naponta pár órát sikerül valamit csinálni.
Most arról szeretnék irni, amit  a Határtalanul-on kellett volna. Azt a munkát, ami rám hárult, sikerült interneten elküldeni, más munkákban - sajnos - nem tudtam részt venni.
Mikor elmentem nyugdíjba, akkor úgy gondoltam, hogy a hobbymnak élek, ami a foltvarrás. Élveztem is és amikor 2009-ben az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek a Magyar Foltvarró Céh vezetőségi tagjának, elvállaltam. A tagnyilvántartás volt a feladatom és más hozzá kapcsolodó dolgok. Ez a feladat részben hasonlított a korábbi munkáimhoz, így szívesen vállaltam. Sok foltossal ismerkedtem meg, akár virtuálisan, akár telefonon, vagy személyesen. Mondhatom, hogy élveztem. Hogy miért nem vállaltam tovább? Családom úgy látta, hogy túlvállaltam magam és inkább családommal és magammal törödjek. Sajnos ez beigazolódott és úgy gondoltam át kell adnom a helyem a fiatalabb korosztálynak én pedig maradok egy egyszerű FOLTVARRÓ a legjobb értelemben.
Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek akivel kapcsolatba kerültem és éreztem a segitőkészségüket. Ami hibát elkövettem és erről tudomást szereztem, azt igyekeztem minden esetben kijavitani. Köszönet mindenkinek és szeretném, ha továbbra is csak ilyen sok segitőkész foltossal hozna össze a sors. A foltos barátság igen értékes és őrizzük meg.
Köszönet mindenkinek és találkozunk a Közös Varrásokon, ahol olyan jókat tudunk beszélgetni a varrásról és cserélhetünk ötleteket!

Csak úgy!

Már régen irtam ilyen jellegű bejegyzést. Többen kifogásolták az ilyen gondolataim leirását, de én úgy érzem, hogy gondolataimat kiirom magamból. Aki nem akarja az ne olvassa. Nekem megmarad. Igy blogom nemcsak a foltoskodásról szól, hanem rólam az emberről.
Alcimnek azt adhatnám, hogy utazás régen és ma!

Találtam egy eurót, hát utazzunk! A fiatalabbak nemigen érthetik -talán csak a szüleik elbeszéléseiből- milyen volt a 70-es, 80-as években a magánutazás a nyugati országokba. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy sokat utaztam hivatalosan (csak volt szocialista országokba) igy természetes volt, hogy szerettem volna látni a másik térfelet is.
Hát elöször is be kellett adni egy kérvényt az MNB-be ahol megigényeltük a kiadható devizát. Ha ez a papir a kezünkben volt, akkor ezzel és egy kitöltött nyomtatvánnyal -amit a hivatali vezetővel alá kellett iratni- be kellett adni az útlevél kérelmet. Mikor a pénz és az útlevél meg volt, akkor lehetett az utat szervezni. Mivel nem volt internet, nem voltak még olyan utazási irodák, akiken keresztül pl. szállást lehetett volna rendelni, hát nekivágtunk, vámellenőrzés stb. szálláskeresés, böröndből evés és igy néztük azokat az országokat, amiket szerettünk volna. A kirakatokat csodáltuk, de bemenni nem mertünk. Szóval mint az a gyerek akit beengednek egy játékboltba és semmihez sem nyúlhat. Aztán kezdtek enyhülni a dolgok, voltak társasutazások, amelyek azért már kellemesebbek voltak. Jött aztán a nyitott határ, amikor annyi pénzt vihettél amennyit akartál, oda mehettél ahová akartál stb. Persze hogy jó volt, sőt ennek a csúcspontja az volt, amikor aztán a shengeni határokat is eltörölték és egy kis személyi lapocskával meg egy bank kártyával lehetett és lehet utazni. Szerintem ez igy normális. Én pl. emlékszem a kilencvenes évek elején mikor átléptük a német francia határt (ami gyakorlatilag már nem volt!) sokáig néztem hátra, hol jönnek a határőrök, hogy minket bevigyenek valahová!
Most is készülünk egy uatzásra és megtettük az előkészületeket. Semmivel sem lett kevesebb dolgunk, de valahogy értelmesebb. Ma pl. megújitottuk az egészségbiztositási kártyánkat, megszereztük az autóra a zöldkártyát, módositottuk a mobil telefonjainkra a feltöltést (kiderült, hogy egy egyszerű előfizetéssel jobban járunk mint a kártyás telefonnal és külföldön is jól tudjuk használni!) Irtam egy pár e-mail-t a szállásfogalalásokra , megkaptam a válaszokat, most már csak magunkat kell összeszedni. Jobb ez igy? Hát persze. A jóhoz könnyű hozzászokni. Ezért jó, hogy a fiatalok külfödre tudnak menni dolgozni és hozzászoknak más rendekhez. Bürokrácia mindenütt van! A jót kell mindenkinek hazahozni és a rosszat meglátni, amit javitani kellene. Mi meddig fogunk utazni? Ameddig tudunk. Az emlékeket senki nem vehet el tölünk. Nagyon szeretnék visszamenni azokba az országokba ahol korábban sokszor jártam. Sajnos pont ezek az országok érhetők el nehezebben mint az EU nyugati felén lévők.
Szóval most a talált Eurómat próbálom elkölteni és feltöltödni, mert utána hazatérni is nagyon jó lesz!

Csak úgy

Miért nem irtam eddig? Hát ennek több oka is van. A meleg miatt nemigen tudtam összpontositani. De más dolgok is közrejátszottak. Most egy kis kitérőt teszek arról szeretnék irni, hogy alakult a számitástechnikához való viszonyom.
Az egyetemen tanultam de ez inkább elmélet volt, akkor a gépek is mások voltak. Elöször lakásunkba a nyolcvanas években került egy Komodor gép, ami karácsonyi ajándék volt a fiúknak. Ebből kifolyólag én még a közelébe se jutottam. Nagyobbik fiam pl. angol szótárt csinált magának és sikeresen le is vizygázott még a középiskolában, aminek késöbb jó hasznát vette. Munkahelyemen a kilencvenes évek elején elöször csak a titkárnők kaptak gépet. Én valahogy egy kiszuperált gépet szereztem és könyvekből tanultam. Volt tanfolyam, de nem sokat ért. Aztán az átszervezésekkel mindig a legelavultabb gépet kaptam, de ez érdekes módon nem vált hátrányomra, inkább elönyömre. Az internettel 1997-ben ismerkedtem meg. Azóta nem tudok gép nélkül meglenni. Megszerettem, sokmindent csinálok rajta, vele. Lehet, hogy sokmindent nem tudok, de igyekszem lépést tartani és azt tanulom meg, amire szükségem van. A közösségi portáloknak is tagja voltam, de megmondom őszintén nem tartom nagyon jónak. Legjobban nekem az index foltvarró közössége tetszett. Sajnos már nem az ami volt, de kb. 10 évig nagyon jó volt. Gondolom aztán jöttek a blogok, és az internet is jobban kiterjedt, igy a fórum már más. A FB nem annyira kedvencem. Miért? Gyors rohamban lájkolunk és nem beszélgetünk egymással. A blogolást azért szeretem, mert itt elmondhatom gondolataimat, aki akarja olvassa, aki nem az nem. Itt van viszont az új "dili" a Pinterest

Ez egy képgyűjtemény amely különféle dobozokból áll, aminek atartalmát mi magunk választjuk meg. De nálam jobban ismerők mint pl. KicsiKató és Gina (elnézést ha nem linkeltem be a blogjukat, de gond van a blog beolvasásomnál!) részletesen leirták a müködését.
Létrehozni egy alapot elég macerácás azaz időigényes. De aztán naponta egy félóra alatt ki lehet egésziteni. Az egész világról vannak albumok sokféle kérdésben. Természetesen én a foltoskodást, kézimunkát és az ehhez kapcsolodó dolgokat helyeztem előtérbe. Csináltam egy Travel dobozt, ahová szeretném azokat az országokat bemutatni, ahol jártam. Egyenlőre a gyüjtőgetés még tart. Mindenesetre érdekes és nagyon sok jó ötletet lehet találni. Szóval mintha egy szép könyvet néznél.
Felteheted a saját munkáidat, átvehetsz képet másoktól, van külön szerzői jogvédelem.

Szóval megszerettem. Csak arra gondolok, hogy ezt a szép könyvet csak interneten tudom nézni, azaz ha nincs internet, nincs pinterest. Csatlakozzatok, sok magyart találtam már. 

Csak úgy

Interneten kaptam egy FÉRFITÓL

Rövidített igazságok

Az élet szakadatlan küzdelem. Délelőtt az éhséggel, délután az álmossággal.
Ha javulni látod a dolgokat, akkor valami fölött elsiklottál.
A nőknek csakis a belső értékek számítanak. Pl. klíma, bőrülés, világított piperetükör, dönthető ülés stb.
A halász azért megy ki a tóra, hogy halat fogjon..a horgász meg azért, hogy ne legyen otthon.

A memóriám már nem a régi. És ráadásul még a memóriám sem a régi.
Addig igyál, amíg már szépnek tűnik, de még nem akarod elvenni feleségül.

A hisztéria alattomos betegség! A nő kapja meg és a férfi hal bele!
Minden reggel ágyba viszem a páromnak a kávét. Neki már csak meg kell darálnia...
Azt mondják, elmebajban szenvedek... De én nem szenvedek, élvezem minden percét...

A munkahely olyan, mint a sakk. Ha alacsonyabb beosztásban vagy, akkor csupa paraszt vesz körül és járhatsz gyalog.
De ha előléptetnek, akkor egyből mindenki téged akar leütni.
Vagy sokat keresel, vagy sokáig!

Olyan nincs, hogy valami nem sörnyitó!
Alkoholista az, aki annyit iszik, mint mi, csak ellenszenves.

Mindig a főnök végzi a feladat oroszlánrészét: üvölt.
Attól, hogy valakit nem értenek meg, még nem művész!

Amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is.
Az emberi hülyeségnek csak alsó határa van.

A processzorok füsttel működnek. Ha kijön belőlük a füst, nem működnek tovább.
A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.

Az áram alatt lévő alkatrész ugyanúgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt. Csak más a fogása...
Azért van a vonaton két mozdonyvezető, mert ott akkora a zaj, hogy egy ember el se tudná viselni!

Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is
történik.
A szerelem egy hosszú, édes álom. A házasság az ébresztőóra.

Ha olajos lesz a kezed, akkor elkezd viszketni az orrod.


Úriember az, aki ígéretéhez híven megmutatja a bélyeggyűjteményét.
Optimista az, aki azt hiszi, hogy a légy a szobában a kijáratot keresi.

A törhetetlen játékok legfőbb haszna, hogy ezekkel kiválóan össze lehet törni minden mást.
Az élet előttem áll, és nem látok tőle semmit.

Statisztikailag bizonyított: a válások 100%-a házassággal kezdődik.

 

Csak úgy - könyvismertető

Egy könyvről szeretnék irni, amit nemrégen olvastam, sokáig kerestem egy régi hangulatú képet, ahogy régebben varrhatták foltvarott takaróikat az asszonyok. Vagy nevezzük őket quilteknek?
A magyar nyelvben (nem vagyok magyar tanár) -szerintem- a különféle nyelvekből jövő szavak részben sokakban érthetetlenséget, sokakban magyaritási kényszert váltanak ki. Viszont a forditó programok meglétével nagyon sok félreértéshez vezet. Valaki tegyen be egy forditó programba egy vagy két mondatot és a rá kapott választ próbálja értelmezni. Szerintem nem mindenki fogja egyértelműen érteni! Gondoljunk csak a sok használati utasitásra, amelyek magyarul vannak, helyesen irva, mindent értünk, csak éppen nem tudjuk mit kell csinálni. Vagy csak én érzem igy? Tudom pl. a kötős és foltvarott dolgokat egyszerübb megmutatni, mint leirni hogyan kell csinálni. Közel 30 évig sokféle szöveget forditottam ezért merem ezeket irni. Na de a könyvről akartam irni. Rendszeresen járok könyvtárba és sok könyvet hozok ki, köztük krimiket, olyanokat, amit elalvás előtt olvasok, bármikor letehetem őket. Van amelyeket nem olvasok végig, mert valahogy nem olyan érdekes a leirás. Szóval a kezembe került egy amerikai szerzó műve (a New York Times bestseller irója) Jonh Sandrord: Átkos folt (világsiker) Angolul a cime: Invisible Prey, JLX kiadó.
A belső oldalon fekete fehérben (ezt később vettem észre) textilanyag négyzetek egy forgóba rendezve.
Két dolgot szűrtem le belőle, azaz erről a kettőről akarok irni.
(25 évvel ezelőtt ez a könyv nem jelenhetett volna meg, mivel minden oldalt ki kellett volna fütyülni! Engem nem zavar, de nem tetszik, hogy a mai beszédben ez teljesen elfogadott. Én ennek tudom be, hogy aki igy beszél, az mikor leül egy hivatalos anyagot megfogalmazni, elég körülményes lesz!)
A cselekményt nem akarom leirni, csak annyit, hogy a gyilkosok a végén meghalnak, a nyomozás menete az érdekes.
Öregasszonyokat ölnek meg (késöbb másokat is) akik aránylag gazdagok. Mint kiderül mindegyik foltvarró! Na itt jön a forditó szerepe, aki természetesen FÉRFI! Miért lényeges ez? Hát azért, mert nő nem irt volna olyanokat, mint egy foltvarráshoz nem értő férfi. Általában nemigen használja a foltvarrás szót, ill. csak elvétve. Inkább a mozaik szót. Ők is mozaikoztak, mozaik csoport stb. Aztán rájöttem honnan jön ez a szó. Ebből a könyvből. A 90-es évek elején ez jelent meg elöször, nagyon népszerű volt és Dolányi lepkés könyve csak ezután jött ki a piacra.

Úgye egy szó mit tesz? Azóta se nagyon hallottam, hogy valaki azt mondta volna, hogy megyek a mozaik csoportba. Az, hogy a foltvarró tele van fonallal, az normális, de tűzni bizony cérnával szoktak. Nekem az tetszett, mikor a szekrényből kihullottak az anyag nyesedékek. Ki hivja igy a fecniket, kidarb anyagokat, csikokat?
A történet egy régi foltvarott takaróról ill. többről szól. Egy olyan asszony késziti, sőt kézzel varrja, akinek egy rosszindulatú férje van, aki őt is veri és a gyerekeit is, aztán a fiát meg is öli őmaga pedig elmegyógyintézetbe kerül. Az asszony bánatát a quiltek (én igy fogom nevezni!) készitésébe fojtotta és ami érdekes, a tűzésnek azt a módját választotta, hogy átkokat irt az urára! Én azért megnéznék egy ilyen quiltet! Nagy visszhangja lett és mikor az asszony meghalt a quiltek árverésre kerültek és igen magas áron kelltek el. A megölt asszonyoknál találtak ilyen quilteket. A nyomozás többek között azzal kezdödött és ez volt a fő része, hogy az asszonyok számláit nézték át. A quilteket felértékelték, árverésen eladták, majd vettek, aztán elajándékozták múzeumoknak és az összeget leirták az adójukból. Mindezt végig lehette követni a számlákon. Mint kiderült, maguk is csináltak ilyen quilteket. A történetnek ezt a részét nálunk nem lehetne elképzelni! Vagy mégis?
Az angol cim pontos foristása: láthatatlan áldozat (ez szótár szerint) persze ennek nincs sok értelme. Inkább: Átkozott quilt lenne a megfelelő, de ezt meg sokan nem értenék. Na de nem az én dolgom erre javaslatot tenni, csa elgondolkoztam rajta.
Egy nagyon jó részt azért ide másolok:
"Egy nagyszabású csalás
Két gazdag és öreg hölgy - mindketten gyakorló régiségvásárlók - olcsón jut egy ismert foltvarró műveihe, azután fogja magát, és múzeumoknak ajándékozzák őket. Ennek fejében jókora adóalap-jóváírásban részesülnek, ami annyit tesz, hogy ötven-hatvanezer dollárral is rövidebb lehet az éves befizetnivalójuk. De jelent-e egy ilyen összeg bármit is azoknak, akik ennyire gazdagok? Naná, hogy. Az lesz gazdag, aki vigyáz a pénzére. Te csak a centet nézd, a dollár már tud vigyázni magára.
Az adományozás megalapozta a mozaikok eszmei értékét, és felkavarta a művészeti világot. A többi mozaik a Sotheby'sbe került, onnan meg, immár hatalmas összegekért további múzeumokba......"
(véleményem szerint a quilt helyett használta a mozaik szót)
Ezt a bejegyzésemet érdekességként tettem közzé, hiszen ez az én blogom. Ez ráadásul a foltvarrásról is szól.

csak úgy

Végre sikerült a számitógépemet és az internet elérésemet megjavitani. Eddig a blogomba néha tudtam irni, néha egyes blogokat megtudtam nézni, de nagyon sok oldalt egyáltalán nem sikerült kinyitni. Most már tudom mi az ami javitja és a nyomtatásom valamint szkennelésem is megoldodott. Ennek nagyon örülök, annak már kevésbé, hogy az otp-t nem tudom elérni. Sajnos a technika fejlődésével mindig ujabb problémák elé nézünk. Viszont nem akarok a net rabja lenni. Hamarosan azért jelentkezem.

Csak úgy

 Ez vagyok én, mikor valahová elmegyek és hazatérek!
Napok óta csak olvasó módban lennék a bloglistámon, de érdekesen egyik blogot sem tudom megnyitni. Néhány külföldi blogot igen, de onnan már máshová nem tudok eljutni. Mi ennek az oka, azt nem sejtem. Mindenesetre elég furcsa és ez az állapot régebben is megfigyelhető volt.
Érdekes cikket olvastam mostanában a digitalizált nemzedékről. Én nem tartozom hozzá, valószínűleg csak az unokáim. Egyrészt sms-el érintkeznek, csak internetet olvasnak ill. használnak. Ez problémát jelent a tanítás szempontjából, hiszen a tanáraik más alapokból indultak ki. Példaként említette, hogy a tanár kérte, hogy a Romeo és Júliát írják meg sms-ben. Ehhez el kellet olvasni az eredeti művet. Félek, hogy annak is csak a rövidített szöveges változatát olvasták el. A másik probléma, hogy nehezebben írunk kézzel. Én is jó húsz éve használom a számítógépet és bizony romlott a kézírásom. Akik már kézzel se nagyon fognak tudni irni, hogyan olvassák el nagyszüleik régi írásait? Elgondolkodtató egyáltalán és bizonyára 10-20 év múlva többen már tanulmányokat fognak írni e témában. Az tény, hogy ez egy igen nagy változás mindennapi életünkben.
Hogy mennyire nem úgy írunk (ill.olvasunk!) kézírásból, azt a tagnyilvántartás során sokszor tapasztaltam. Én is rosszul olvastam (kérdezni ugye nincs kitől) de az írások sem egyértelműek. Az sms küldéseknek az a hátránya, hogy sietünk és sokszor a leírt szövegben hibát követünk el, rövidítünk, szlengben írunk. Ezen hogy lehet változtatni? Nem tudom. Nem elég a sok termék leírás, aminek talán nyelvtanilag értelmes a szövege csak azt nem tudjuk miről szól. (Forduljon orvosához gyógyszerészéhez! - ez a legbiztosabb) Az egyik csomagküldő szolgálat (nyugat európai cég lengyelországi központtal, magyarországi elosztóval) a szövegének bizonyos részeit (hónap neve) lengyelül közli.
Remélem hamarosan olvasni is tudok, mert nekem ez a kikapcsolódásom, mi történt egyes foltosok háza táján mit csináltak, csinálnak!

Csak úgy - receptek

Sokan tesznek fel a blogjukra recepteket. Na én most egy kicsit más jellegű receptet mutatok be:
Mit kérsz enni, kisfiam?

- Én vizet akarok, anya. Legfeljebb a vízhez egy kis marhahúst, sertéshúst, gyártási szalonnát, Na-nitrites keveréket, magyarul E450-es adalékot, nem húseredetű fehérjét és emulgeátort – de karragén, guargumi és xantángyanta ki ne maradjon belőle!

- Egyszóval te Tesco párizsit kérsz.

- Úgy van, anyukám. És kérlek, kenj meg hozzá egy lisztből, kisízjavítóból, sikérből, antioxidánsból, tejporból, cellulázenzimből, a savanyúságot szabályozó kálium-acetátból és citromsavból,
emulgeálószerből és kalcium-szulfátból álló kenyeret.

- Győri rozsosat?

- Igen, egy kis vízzel, hidrogénezett/átészterezett növényi olajat, amelyben persze van só, emulgeálószer, kálium-szorbát.

- Már kenem is a Delmát, fiam.

- Nekem viszont, anya, ma jobban esne egy kis sertéshúsban és vízben elkevert húspép, bőrke, karragén, polifoszfát, szójafehérje, nátrium-laktát, étkezési keményítő, pirofoszfát, antioxidáns és Na-nitrit.

- Akkor te a Zalahús műbeles virslijét kapod fiam.

Hozzá természetesen tartrazinnal, kinlinnel, amaranttal, indigókarminnal színezett természetes aromával, nátrium-benzoáttal, sóval, mustármaggal, cukorral és ecettel dúsított vizet.

- Magától értetődik, Globus mustár nélkül a virsli mit sem ér, anyukám.

- Isztok-e hozzá, gyerekek, vízben feloldott izocukrot, Na-ciklamátot, aszpartámot, aceszulfátot, szacharint, aszkorbinsavat, nátrium-benzoátot és fenilalanint?

- Vitamor szörpöt? Igeeeen!

- Ebédre viszont kaptok egy kis búzalisztet, kukoricakeményítőt, hidrogénezett növényi zsírt, ízfokozót, lehetőleg E631-est és E627-est, nátriumglutamátot, módosított keményítőt, állati eredetű zsírt, élesztőport, szárított tyúkhúst és E 150-es színezéket.

- Maggi szárnyaskrémleves lesz brokkolival! Hurrá! S utána?

- Utána pedig búzalisztet paradicsomsűrítménnyel, sajttal, ananásszal, vízzel, növényi olajjal, nátrium-nitrittel tartósított főtt sonkával, búzakeményítővel, cukorral, sóval, élesztővel és jóféle
acetilezett-dikeményítővel, adipáttal.

- Hawaii!

- Bizony, bizony, gyerekek, Hawaii pizza lesz, dr. Oetker módra.

- Az a kedvencünk.

- Este a tévéhez pedig mit kaptok, na mit?

- Csak nem burgonyát, növényi olajat, sót, hagymaport, autolizált élesztőport, tejszínport, dextrózt, sajtport, nátrium-glutamátot, dinátrium-5-ribonukleotidokat és tapadásgátlót, vagyis
szilícium-dioxidot?

- De bizony, gyerekek, úgy van, chipset. Lay's újhagymás chipset.

- S mi lesz a vacsora?

- Vacsorára pedig a két nagy gyerek eszik aszpartámmal, fenilalaninnal, K-aceszulfámmal, zselatinnal, hidroxi-propillal javított joghurtot, amelyben kalcium-foszfáttal, vízzel és cukorral
fölhizlalt, egyszer már kipréselt gyümölcshús vázdarabkák vannak.

- Én is kérek őszibarackos light joghurtot! Én is! Én is!

- Ne kiabálj, Lajoska. Te mást kapsz ma este. Na nézd, már itt is van egy kis kóstoló: húspép, víz, zsemlemorzsa, zsiradék, liszt, panírlé, szójagranulátum, szójakoncentrátum, keményítő,
fűszerek és karamellammóniás színezék, egyszóval Kot-kot baromfifasírt.

Ezt szegény apád is, hogy imádta..., nyugodjék békében...

Csak úgy

A kép beszúrása nem biztos, hogy jó lett, a lényeg, hogy az egér az internetszolgáltató és az emberkét (aki én vagyok!) huzigálja az egérpadon.
Miért tettem fel ezt a két képet? Az internettel kapcsolatos ugye érthető. Egy hete megy a huzavona az IPTV és vele együtt az internet javítása körül. Mikor már azt hiszem, hogy megjavult, akkor kb. 2 óra múlva megint leáll. Ilyenkor elolvasom az e-mail-eket, amelyben írják, hogy javítják, kapom az sms-eket , hívnak telefonon, több szerelő járt már a lakásban, a házban , állítólag az utcában, de véglegesen nem tudják megjavítani. Elég bosszantó, ha az ember hozzászokott valamihez és utána le kell róla mondani. Általában naponta megnézem a leveleimet és a többségét rögtön megválaszolom, ha csak annyit is, hogy még körülnézek, de írok valamit. Most nem tudok írni így azt gondolják, hogy rendetlen vagyok. Igaz, ha sürgős, akkor telefonon (mobil) elérnek, de van amit csak interneten tudok megválaszolni. Hiába megyek be olyan helyre, ahol van internet, ha előre elkészített valamit akarok elküldeni (pl. egy hosszú listát) azt nem tudom, mivel nem vihetek be semmit.
Szeretem Poirot filmjeit, amikor szinte alig valami technikai segédeszközzel csak a „szürke állományával” oldja meg a kérdéseket. Ugyanakkor a New-Yorki Helyszínelőknek annyi segédeszköz áll rendelkezésére, meg tudják állapítani, hogy a mobil alapján hol található, a táblagép mindent megmutat. Mégis, ha nincs Taylor nyomozó esze, akkor nem tudják megoldani a problémát. Na akkor mégiscsak kell a tudás, a kütyük nélkül nem tudjuk megoldani amit akarunk? Nem mondom ezt hiszen pl. a mobiltelefon és az internet igencsak nagy segítség a mai életben. De azért a józan észt semmi se pótolhatja!
Kicsit zavaró, hogy amikor már azt hiszem, hogy megjavult, akkor megint elromlik és telefon, próba stb. Szóval elég rossz ez igy.
A táska pedig a kórházba kellett, ahová egy napra, pontosabban egy éjszakára mentem alvásvizsgálatra. Szóval egy éjszakára a táska nagy. A fürdőköpenyt nem is vittem magammal. Hát azokkal a kütyükkel nem a legjobban aludtam, amit meg is állapítottak. Még kell menni, egy másik szerkentyűt kapok, és ha beválik, akkor megkapom (azaz a felét kifizetem) és azzal kell aludni. Ez viszont egy fejlődés, régen nem volt ilyen. Az alvásom alatt kifárad a szívem és nappal fáradt vagyok. A szerkentyűvel oxigént kapok és jól alszom, a szívem nem károsodik és nappal erősebb leszek. Na én az ilyen fejlesztéseket jobban szeretem. Ez az ember egészségét óvja és nem a gyorsuló életet hajszolja. Vagy lehet, hogy a gyorsuló élet az egészséget rontja, és ezért kell egy javító szerkentyű.

Csak úgy

Itt szeretném megirni, hogy hallgatásom oka technikai. Az új gépemen a blogok nehezen jönnek be. Sokszor még a sajátomat se tudom megnyitni. Érdekes a külföldieket általában megtudom nyitni, de a magyarokat alig-alig. Hozzászólni pedig már nem enged. Most keresek valakit aki ezt a problémát megtudja oldani. Van a régi gépem ahol bejön minden, csak a gép igen lassú, bekapcsolása kb. félóra. Szóval ez van, a megirni való és a képek pedig várnak. Hogy miért pont a blogra érzékeny azt nem tudom.

Csak úgy

Hallgatásom oka az ebben az Intézményben eltöltött idő volt. Most, hogy kerestem egy képet a János Kórházról, végig olvastam több véleményt a kórházról. Rendszerint elég rosszak voltak. Én régóta járok ebbe a kórházba, mivel egy idő után ez a szakrendelőnk is. Itt szültem mindkét fiamat, itt születtek az unokáim is. Más részlegekben is volt hosszabb rövidebb ideig dolgom. Meg voltam elégedve és az utóbbi időben azt vettem észre, hogy egyre több részleget felújitottak, szépitettek. Időpont kérés után kerültem a Belgyógyászatra. Szerencsétlenségemre (vagy szerencsémre) elnéztem az időpontot és két órával később mentem. A Főorvos Asszony megnézett, előtte kikérdezett gyógyszerekről stb. (gondban vagyok, mikor megkérdezik, hogy mi a foglalkozásom, nyugdíjas mondom, na de azelőtt? Mikor magyarázom akkor rákérdeznek mi a legmagasabb iskolai végzettségem. Szóval ezt is tudom). Utána azt mondta, na most hazamegy összeszedi a cuccait és visszajön a kórházba. Én próbáltam más időpontot, de közölte, hogy ne játsszak az életemmel. Igy is történt, visszamentem de akkor másik orvos volt, aki megvizsgált és az "őrzőbe" küldött azaz az intenzív osztályra. Itt másfél napot töltöttem, de ezalatt egy pár vizsgálatot elvégeztek. Utána nekisértek a betegszobába (beteg egyedül ne mászkáljon!) egy ötágyas szobába ahol külön fürdőszoba volt. A többi szoba háromágyas volt, nem volt mindenütt külön fürdőszoba. Kérhettem volna egyágyas szobát (várni kellett volna, mert népszerű- napi 8 ezer Ft-ért) de nekem ez is jó volt. Minden szobához egy adott orvos tartozott. Reggel jött, mindenkiről külön lapja volt és mindent tudott, kikérdezett naponta és elmondta mit fognak velem csinálni aznap. Szerintem ez a rendszer jó. A koszt nem a leggazdagabb, de én mindig mindent megettem, csak gyümölcsöt hoztak be. Alapos kivizsgálásban volt részem, ha mindezt lábon szerettem volna elvégezni, bizony sok idő kellett volna. A szívem túl van terhelve, vigyázzak magamra, még elmegyek egy alvásvizsgálatra és fogynom kell. Ha nem fogyok, akkor komoly bajok lehetnek. Szóval a következő időszakban nyugalomban fogyózhatok.
Véleményem erről a részlegről csak pozitív, az orvosok nagyon rendesek voltak, a nővérek szintén. A szobánkba hoztak egy hajléktalan nőt, aki elesett a tolókocsijával és infarktust kapott. Egyik lába térdből lefagyott a másiknak a lábfeje, az egyik keze begipszelve. A hátán sok seb volt. Két napig szinte csak aludt. A bánásmód vele nagyon emberi volt. A főnővér reggelente egy valahonnan szerzett fésűvel mindig megfésülte, pár nap múlva igen emberi kinézete lett olyan 40 és 50 közötti. Szegény doktornőnek kellett megoldást keresni, hogy rokonokhoz elszállítsák. De legalább felerősítették, evett rendesen, mindig adott neki valaki egy almát, vagy narancsot.
Szerintem a fiataloknak nem ártana önkéntes munkát végezni ilyen helyeken. Sok mindent tanulhatnának és láthatnának talán némelyeknek a hozzáállása is megváltozna. Jó tanuló lecke lenne sokaknak. Hiszen ez is az élet egy része.
Az is jó, hogy az egyágyas szobákért pénzt kérnek, igy a több "figyelmet" igénylő betegek más kiszolgálást kapnak. A betegtársak rendesek voltak, segítőkészek, természetesen amikor kellett segítettek egymásnak. Sajnos a kórházat nem lehet bezárni, ezért sok a besurranó tolvaj. Sokan jönnek árusítani valamit (hálóinget pld.) Erre több helyen felhívják a figyelmet.
Szóval most eljött az idő hogy a folyamatos fogyókúrát komolyan vegyem. Na ez lesz a legnehezebb. Majd beszámolok róla. Kg-okat nem írok, az titok, csak ha lefogytam. Most túlsúlyos vagyok. Az egyik doktor (főorvos)aki előtt egy szál bugyiban álltam, végignézett rajtam (soha nem felejtem el azt a nézést!) megkérdezte a súlyomat és pár betegséget (amik nincsenek)és én majd elsüllyedtem szégyenemben. Ugyebár odamész hálóingben és közli, hogy derékig vetkőzzek le. Mit tudok tenni, leveszem a hálóingem. Na ezt a szégyenérzést nem akarom még egyszer átélni. Különben az orvosok szinte mind soványak voltak. Na jó a férfiaknak volt egy kis sörhasuk, de túlsúlyos egy se volt.
Összegzésként azt tudom mondani, hogy nagyon kellemesen csalódtam a János Kórházban és csak köszönetet tudok mondani az ottani személyzetnek, hogy alaposan kivizsgáltak és segítséget nyújtottak.

Csak úgy

Többen jelezték, hogy rendszertelenül vezetem a blogomat. Igen, igazuk van. Mentségemül szolgáljon, hogy először a gépemmel volt baj, amit ugyan kijavítottak, de mint kiderült nem egészen (a virusirtó eltünt), szóval sokat vacakoltam vele. Most csak egy baja van. Ha a blogomat megnyitom, két vagy három blogot tudok kinyitni, majd közli, hogy nem találja. Ekkor kimegyek és újból bemegyek majd megint két blogot nyitok ki. Tanulmányozom KicsiKató netes leirásait. De másik elfoglaltságom az unokák voltak. Ha belegondolunk ők napról napra "öregszenek" és nekünk az a dolgunk, hogy figyeljük fejlődésüket. Mennyivel másabbak mint saját gyermekeink voltak, de ugyanakkor hasonlitanak is rájuk. Amig jó idő volt, elhoztam az óvodából és irány a játszótér. Este fél hat felé már igen sok gyermek volt. Hála annak, hogy a játszótér nagy ezt nem lehetett észre venni. Mikor az én fiaim kicsik voltak ez a terület szabad préda volt és leginkább kutyákat vittek oda, igy a gyerekek nemigen jártak oda csak télen. Télen jó kis szánkópálya volt. Most nagyon szép játszótér van sok játékkal és mellette elkeritve még egy kutyafuttató is van. Csak az asztal padokkal -ami fából van- már kezd szálkásodni, szóval kezelni kellene!

Ez itt pedig a házunk bejárata melletti varjúháj sor. Tavaly ősszel a középső részből kiszakitottunk kisebb darabokat és szépen megfogantak. Bordó viráguk van, nagyon szépek. Kimaradtak részek, azokat az idén pótoljuk. Érdkes ez a virág két fajtájú, van amelyik egészen rózsaszinű és van amelyik teljesen bordó. Csak a tűző napot szereti, ahol pl. a fa alatt van ott csenevész lesz. Tehát megvagyok és hamarosan másról is irok, most csak a jelenlétem akartam megerősiteni a blogon.