Csak úgy

Eredetileg egy többrészes beszámolót szerettem volna irni egy utazásról. Mivel a közel kéthetes utazásunk több mint egy hónaposra sikeredett - kéthetes kényszerű kórházi látogatás után - igy a beszámolóval is várni kell. A zárójelentésben az szerepel, hogy még nem vagyok munkaképes, ami igaz is, de már naponta pár órát sikerül valamit csinálni.
Most arról szeretnék irni, amit  a Határtalanul-on kellett volna. Azt a munkát, ami rám hárult, sikerült interneten elküldeni, más munkákban - sajnos - nem tudtam részt venni.
Mikor elmentem nyugdíjba, akkor úgy gondoltam, hogy a hobbymnak élek, ami a foltvarrás. Élveztem is és amikor 2009-ben az a megtiszteltetés ért, hogy felkértek a Magyar Foltvarró Céh vezetőségi tagjának, elvállaltam. A tagnyilvántartás volt a feladatom és más hozzá kapcsolodó dolgok. Ez a feladat részben hasonlított a korábbi munkáimhoz, így szívesen vállaltam. Sok foltossal ismerkedtem meg, akár virtuálisan, akár telefonon, vagy személyesen. Mondhatom, hogy élveztem. Hogy miért nem vállaltam tovább? Családom úgy látta, hogy túlvállaltam magam és inkább családommal és magammal törödjek. Sajnos ez beigazolódott és úgy gondoltam át kell adnom a helyem a fiatalabb korosztálynak én pedig maradok egy egyszerű FOLTVARRÓ a legjobb értelemben.
Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek akivel kapcsolatba kerültem és éreztem a segitőkészségüket. Ami hibát elkövettem és erről tudomást szereztem, azt igyekeztem minden esetben kijavitani. Köszönet mindenkinek és szeretném, ha továbbra is csak ilyen sok segitőkész foltossal hozna össze a sors. A foltos barátság igen értékes és őrizzük meg.
Köszönet mindenkinek és találkozunk a Közös Varrásokon, ahol olyan jókat tudunk beszélgetni a varrásról és cserélhetünk ötleteket!