Csak úgy!

Már régen irtam ilyen jellegű bejegyzést. Többen kifogásolták az ilyen gondolataim leirását, de én úgy érzem, hogy gondolataimat kiirom magamból. Aki nem akarja az ne olvassa. Nekem megmarad. Igy blogom nemcsak a foltoskodásról szól, hanem rólam az emberről.
Alcimnek azt adhatnám, hogy utazás régen és ma!

Találtam egy eurót, hát utazzunk! A fiatalabbak nemigen érthetik -talán csak a szüleik elbeszéléseiből- milyen volt a 70-es, 80-as években a magánutazás a nyugati országokba. Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy sokat utaztam hivatalosan (csak volt szocialista országokba) igy természetes volt, hogy szerettem volna látni a másik térfelet is.
Hát elöször is be kellett adni egy kérvényt az MNB-be ahol megigényeltük a kiadható devizát. Ha ez a papir a kezünkben volt, akkor ezzel és egy kitöltött nyomtatvánnyal -amit a hivatali vezetővel alá kellett iratni- be kellett adni az útlevél kérelmet. Mikor a pénz és az útlevél meg volt, akkor lehetett az utat szervezni. Mivel nem volt internet, nem voltak még olyan utazási irodák, akiken keresztül pl. szállást lehetett volna rendelni, hát nekivágtunk, vámellenőrzés stb. szálláskeresés, böröndből evés és igy néztük azokat az országokat, amiket szerettünk volna. A kirakatokat csodáltuk, de bemenni nem mertünk. Szóval mint az a gyerek akit beengednek egy játékboltba és semmihez sem nyúlhat. Aztán kezdtek enyhülni a dolgok, voltak társasutazások, amelyek azért már kellemesebbek voltak. Jött aztán a nyitott határ, amikor annyi pénzt vihettél amennyit akartál, oda mehettél ahová akartál stb. Persze hogy jó volt, sőt ennek a csúcspontja az volt, amikor aztán a shengeni határokat is eltörölték és egy kis személyi lapocskával meg egy bank kártyával lehetett és lehet utazni. Szerintem ez igy normális. Én pl. emlékszem a kilencvenes évek elején mikor átléptük a német francia határt (ami gyakorlatilag már nem volt!) sokáig néztem hátra, hol jönnek a határőrök, hogy minket bevigyenek valahová!
Most is készülünk egy uatzásra és megtettük az előkészületeket. Semmivel sem lett kevesebb dolgunk, de valahogy értelmesebb. Ma pl. megújitottuk az egészségbiztositási kártyánkat, megszereztük az autóra a zöldkártyát, módositottuk a mobil telefonjainkra a feltöltést (kiderült, hogy egy egyszerű előfizetéssel jobban járunk mint a kártyás telefonnal és külföldön is jól tudjuk használni!) Irtam egy pár e-mail-t a szállásfogalalásokra , megkaptam a válaszokat, most már csak magunkat kell összeszedni. Jobb ez igy? Hát persze. A jóhoz könnyű hozzászokni. Ezért jó, hogy a fiatalok külfödre tudnak menni dolgozni és hozzászoknak más rendekhez. Bürokrácia mindenütt van! A jót kell mindenkinek hazahozni és a rosszat meglátni, amit javitani kellene. Mi meddig fogunk utazni? Ameddig tudunk. Az emlékeket senki nem vehet el tölünk. Nagyon szeretnék visszamenni azokba az országokba ahol korábban sokszor jártam. Sajnos pont ezek az országok érhetők el nehezebben mint az EU nyugati felén lévők.
Szóval most a talált Eurómat próbálom elkölteni és feltöltödni, mert utána hazatérni is nagyon jó lesz!