Foltoskodás-tábor

Réka blogjában megmutatta, hogy a békási táborban miket csinált, én is nagyjából azokat csináltam, ill. nem csináltam. Most ezeket nem mutatom. Az árvízkárosultaknak varrtunk blokkokat, és megtanultuk a képen látható csámpás csillag készítését. Ebből is egy takaró lett. Azért merem bemutatni, mivel az én csámpás csillagom is ott van és most nem is lóg ki nagyon a többiek közül. Pedig mikor odatettem, akkor nekem úgy tűnt.
Sokat gondolkodtam a táborokban, tanfolyamokon végzett munkákról. Van aki modernet szeret csinálni, van aki kézzel szeret kalsszikusat varrni, van aki táskát szeretne csinálni. Szerintem tudomásul kell venni, hogy ez egy olyan hobby, amiben mindenki megtalálja a kedvére valót és örömét leli benne. Nem kell lenézni, vagy elitélni aki csak az egyiket csinálja, hiszen ő igy tudja, akarja kreativitását kifejezni. Persze lehet fejleszteni, tanitani, erre vannak a tanfolyamok, táborok. De az ott lévők tudása is változó, ami viszont egyesekben önbizalom hiányt ébreszt. Szóval mindez igen nehéz kérdés. A Céh többször próbált ezen úgy segiteni, hogy pl. a tanfolyamról kérdőivet adott ki és a hallgatók minősitették. Ezt az oktatónak adták oda.
Igen érdekesen alakult pl. a kézi tűzés tanítása. Egy céhmester -aki nagyon szépen tűz kézzel- mutatta be. Másnap egy másik oktató mutatta be, hogy ő hogy szokott tűzni. Ehhez hozzáveszem, hogy más oktató is mutatott kézi tűzést. Na mind a három más. Ugyebár az irodalomból tudjuk, hogy lehet így tűzni, vagy úgy, a lényeg, hogy szép egyenletes legyen. Megmondom őszintén, nekem mind a három tűzés mód megmutatása tetszett és igenis tanultam belőle. Hogy végül hogyan tűzök? Ahogy nekem jólesik, de szem előtt tartom amit ezektől a gyakorlott mesterektől tanultam. Tanultam? Igenis tanultam. Apró kis dolgokat, amire esetleg nem figyeltem eddig oda, de most rájöttem, hogy mégiscsak így kell csinálni. Szóval sokszor egy-egy táborban vagy tanfolyamon lehet, hogy mindent megcsinálok, de nem minden nyűgöz le. Sokszor amit nagyon vártam, valahogy az nem lesz érdekes és amire azt gondoltam, ugyan minek nekem ez, az lesz a kedvencem. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy a lényeg a tanulás valami újnak a befogadása. Mivel ez hobby azt csináljuk, amihez kedvünk van és olyannak mutassuk, akinek tetszeni fog. Persze a kritikát elfogadhatjuk. Sokan a varrást kikapcsolódásnak, megnyugvásnak tekintik. Ez igy nagyon jó. Van aki takarókat szeret csinálni, van aki géppel hímezni, van aki táskát, neszesszert varrni. Én ehhez tartom magam és továbbra is tanulni szeretnék. Mert tanulni mindig lehet és kell is.

Csak úgy

Táborban voltam, ezért nem irtam. Mutatni majd mutatok, de részben beakarom fejezni, részben nincs lefényképezve. Jól éreztem magam, csak ez a meleg és a szúnyogok zavarnak. Viszont találtam egy érdekes cikket az öregedés megállitására, azaz a lassitására. Mi ugyan nem öregszünk, hiszen lelkiekben továbbra is fiatalok vagyunk, de azért nem árt...
A három legjobb étel, öregedés ellen

Három étel más táplálékokhoz képest messze a legjobbnak bizonyult az öregedés elleni harcban; a Harvard Egyetem tudósai szerint e csodaszerek vissza is fordíthatják az idő előtt beindult káros folyamatokat. A kutatók a kérdéses ételeket széleskörűen tanulmányozva – korábbi vizsgálatok eredményeit is figyelembe véve – bizonyították, hogy valóban működhet a fiatalító hatás.

Az egyik legjobb fiatalító szernek tűnik a vörösbor, legalábbis a harvardi tudósok szerint. Ám ez nem azt jelenti, hogy a vörösboros üveg gyakori társaságát élvezve visszaforgathatjuk az idő kerekét. Valójában a vörösbor egyetlen fő alkotóeleme teszi jóval fiatalabbá és élénkké az embert, ez pedig nem más, mint a resveratrol. A Harvard Egyetem által vezetett kísérletben – amelyről a Táplálkozás és Anyagcsere szakfolyóirat 2006-os 3. számában olvashatunk – azt találták, hogy a resveratrol képes meghosszabbítani a várható élettartamot minden élő szervezet esetében, legyen az penészgomba, féreg vagy muslica.

A csodaszer, úgy tűnik, hasonlóan dolgozik, mint a drasztikus kalóriacsökkentés. A kalóriák drámai mérséklése pedig meghosszabbítja az életet. A piacon természetesen számtalan resveratrol étrend kiegészítő található, de a tudósok azt ajánlják, hogy körültekintően válasszunk, mert csak a jó minőség garantálja a sikert.

Hasonló csodaszernek kiáltják ki a kutatók az étcsokoládét is. Ez nem jelenti azt, hogy egész nap csokoládét kellene enni. A kedvelt édesség valódi előnyét az antioxidánsok jelentik, amelyek az aktív összetevőkben találhatók. A tanulmány a csokoládéról és összetevőiről szóló, 1996 és 2005 között publikált 136 tudományos cikket vizsgált át. A mostani elemzés azt találta, hogy napi 50 gramm étcsokoládé 10,5 százalékkal csökkenti a szívbetegségek kockázatát. Ráadásul az étcsoki evéssel 19 százalékkal csökkenthetjük az esélyét annak, hogy szívbetegségben halunk meg. Az étcsokoládé antioxidánsokat is tartalmaz, amelyeket világszerte az öregedésért felelőssé tett szabadgyökök ádáz ellenségeként tartanak számon. Ha antioxidánsokat eszünk, fiatalabbaknak nézünk ki, és annak is érezzük magunkat. És semmi sem tartalmazza ezt az anyagot magasabb koncentrációban, mint a tiszta kakaókivonat.

Szintén hatásos fegyver lehet az öregedés ellen a zöld tea. A nőkkel foglalkozó folyóirat, a Harvard Women's Health Watch októberi száma szerint a zöld tea hatásának titka a nagy mennyiségű flavonoidban keresendő. A zöld tea kiváló forrása a katekineknek. A kémcsövekben a katekinek sokkal erőteljesebbnek bizonyultak abban, hogy megállítsák a sejtek oxidatív sérülését, mint a C és E vitaminok, és úgy tűnik, hogy további gyógyító hatásaik is vannak. A tanulmányok azt találták, hogy kapcsolat van a zöldteafogyasztás és bizonyos rákfajták – bőr-, mell-, tüdő-, bél-, gége-, hólyag- – kockázatának csökkenése között.

A zöld és fekete teát fogyasztók további előnyökre is számíthatnak: rendszeres teázással például a szívbetegségek kialakulása is csökken. A zöld, fekete és oolong teák antioxidánsai segítenek megállítani az LDL, a rossz koleszterin, és növelik a HDL, a jó koleszterin szintjét, valamint javítják az érrendszer működését. Egy kínai tanulmány szerint, amelyet nemrég publikált a belgyógyászati szaklap, az Archives of Internal Medicine, 46-65 százalékkal kevesebb a magasvérnyomás kockázata az e teákat rendszeresen fogyasztók körében.

Csak úgy

Az arab sejk fia Magyarországon tanul. Egy idő után levelet ír az apjának:

- Magyarország szép, az emberek aranyosak és nagyon tetszik itt. Csak egy kicsit szégyellem magam, amikor az iskola előtt kiszállok az aranyozott Mercedesemből a professzorom, pedig éppen a villamosról száll le.

Néhány nap elteltével, sürgősséggel érkezik egy levél: benne egy csekk 1 millió $ dollárról és egy rövid üzenet a szülőktől:

- Ne hozz ránk szégyent, fiam! Vegyél magadnak te is egy villamost!

Mint minden viccnek, ennek is van valami igazság alapja. Másként látja a dolgokat távolabbról egy más kultúrában élő ember. Ezért jó sok mindent a humoron keresztül megértetni valakivel. Sajnos én kezdem azt észrevenni, hogy amióta internetezünk, igen gyorsan olvasunk. Csak a minket érdeklő tény ragad meg az agyunkban és közben a következő mondatban egészen másként fest a dolog. Beszédben megmaradunk a szokott stílusunknál. Szóval jobban oda kellene egymásra figyelnünk. Rövid az élet, beszüljük meg egymást!

Varrjunk a szabadba

A mai napot az európai quilt egyesület arra szánta, hogy a tagországok foltosai menjenek ki a szabadba és ott varrjanak, ezzel is felhíva mindenki figyelmét erre a hobbyra. Mi a Kelenfolt (és kis részben a Cserepes) csoport néhány tagja a Vigadó előtti nagyon szép kis parkban ütöttük fel tanyánkat, magyar és angol nyelvű táblákkal hivtuk fel a figyelmet, néhány munkát kiállitottunk és előkészitettünk kétfajta apróságot (tűtartó és szivecske) azzal, hogy aki azt ott helyben megvarrja, az hazaviheti.
Közben Dunai Korzó ünnepség is volt, a magyarországi nemzetiségek és egyes települések felvonulása is volt, ki tánccal, ki énekkel, szóval jó hangulatban. Az idő a reggeli borongós ellenére nagyon szép volt. Összeségében jól sikerült. Több külföldit sikerült varrásra serkenteni, de magyarok is voltak szép számmal. A legjobb volt, mikor egy fiatalember odajött, hogy nem varrnánk meg a zsebén a gombot? Ezt is megtettük, ezzel bizonyitva, hogy mi mindenhez értünk. A kiállitott tárgyak lehettek volna nagyobb számban. Különben nagy sikere volt.

Csak úgy

Mostanában az időjárás körül forog minden. Hiába nem vigyáztunk természetünkre most itt a válasz. Nem vagyok nagy környezetvédő, de azt természetesnek tartom, hogy pl. szemetet a szemetesládába tegyek az utcán és bizony nemegyszer a táskámba köt ki, mivel láda sehol.
Emlékszem valamikor a hetvenes években olvastam, hogy szovjet tudósok megakarták volna változtatni a nagy szovjet folyók folyási irányát. Én nem akartam elhinni, de aztán komoly ujságokban láttam leirva. Valamiért nem kezdtek neki. Na az is egy ilyen őserdő meg esőerdő kiirtáshoz hasonló lett volna.
Hogy miért irom ezeket? Ijesztő dolgokat lehet hallani, látni. Az árvizről nem beszélve. Legjobban az döbbentett meg, hogy egy védett helyen egy normális fenyőfát úgy kicsavart a vihar, hogy a kerités is tönkrement. Tehát nincs védelem, magunkra vagyunk utalva.
Én sokat járok gyalog és tömegközlekedek. Múltkor a busz egy nagyot szólt és megállt. A vezető nagyon jópofa volt és közölte, hogy ez egy duri volt, most lemegyek a megállóba ott mindenki kiszáll. Olyan jó hangulatban mondta, hogy mindenki jókedvű volt, pedig az utána jövő buszra csak a fele tömeg fért fel. Szóval humorral és udvariassággal mindent el lehet intézni. Mennyivel másabb lesz az ember hangulata.
Sokat beszélnek arról, hogy fel kell-e idézni a múltat. Én éppen azon gondolkodtam, hogy saját életemből vett általános eseteket mesélnék, de nem tudom merjem-e. Majd meglátom, azért akarom, hogy sokan tudják ez is volt. Anyám mindig azt mondta, tudod régebben minden más volt, jobb volt. Ahogy visszagondolok, semmivel se volt jobb, de ő úgy látta. Én is szeretnék a hatvanas hetvenes években élni. Miért? Hát mert akkor fiatal voltam. De mai eszemmel nagyon furcsa lenne. Egy életet úgy kell leélni ahogy van. Mi lenne ha belenyúlnánk életünkbe visszamenőleg? Nem lenne jobb. Ami nekünk elő van irva a sors köynvébe azt kell élni. Lehet, hogy túl sok lehangoló könyvet olvasok mostanában. Mindig kikapok, hogy csak azok a piff-puffok, abból nem tanulok semmit. Nem, de igyekszem idegen nyelven olvasni. Azonkivül egy Rosamund Pilchner regény más világba visz el és megnyugtat.
Na igérem ezentúl csak optimista hangulatban fogok irni.

Divat

Tegnap megpróbáltam kiirni magamból ami fájt és talán ez segit. Ez a nagy meleg, vagy inkább a nagy időjárás különbség, nagyon megviselt. Talán ezért érint minden rosszabb hir érzékenyen. Vagy ez is az őregség jele? Egyáltalán mik az öregség jelei? Mert úgye mindig öregszünk, csak nem mindegy hányról hányra!
A könyv amit a könyvtárból hoztam ki (nem volt szivem közel 3 ezer Ft-ot adni érte, de nem is ér annyit)nagyon gyorsan elolvastam, majd lassabban mégegyszer. Nem voltam tőle elragadtatva. Az 56-os Intézet égisze alatt készült. Bizonyos fejezeteibe tőlem is kértek anyagokat és adatokat. Nem ezért olvastam el, de persze kiváncsi voltam. Nem tetszett, hogy a politikát keverték a divattal. Vagy én nem tudtam, mikor a szabás varrás könyveimet vettem a hetvenes években, hogy ezt a politika akarta, hogy én otthon tudjak varrni? Hiszen azok a könyvek igen jók még mai is, és azt tanulhattam meg belőlük, hogy kell alapszabásmintát szerkeszteni és abból olyan fazont amilyent én akaroki. Miért rosszabb ez mint a nyugati országokban megjelent könyv rossz forditásban ami arról ad tájékoztatást, hogyan kell a megvásárolt szabásmintát alakunkra igazitani. Mennyivel egyszerübb egy alapszabásmintát csinálni és abból modellezni! Már nagyon régen nem varrok magamnak. De -sajnos- a mai öltözködésünkről is lehetne irni. Csakúgy mint az üzletek választékáról. Gondoltuk volna, hogy az "angol" ruha alatt a turkálókat kell érteni?
Engem pl. mindig meglepett az (ellentétben az amerikai szerzővel, aki kutatja a volt szocialista országok és a SZU öltözködési szokásait)a szoc. országokban -ahol igen gyakran megfordultam- hogy milyen jól öltözöttek a nők. Az üzletek választéka nem ezt mutatta. Nemegyszer résztvettem olyan divatbemutatókon, ahol a SZU részére készitett kollekciót mutattuk be. Ugyanakkor szégyelltem magam Moszkvában, mikor megláttam a magyar cimkét a ruhákon. Dehát ennek a világnak vége. Lehet, hogy ilyen szempontból kellene bemutatni ezen országokat. Pl. Prágában, az NDK-ban igen szép és szinvonalas kézimunka ujságokat, fonalakat és általában a kézimunkához szükséges eszközöket lehetett beszerezni. Prágában -ha tehettem- mindig elmentem abban az utcába ahol egymás után voltak az üzletek. Mikor nálunk még nem volt Burda bolt és a német nyelvű Burda is csak elvétve volt, előbb volt lengyel, cseh és orosz nyelven Burdám.
Szóval akinek keze ügyébe kerül ez a könyv, annak javasolom azért átlapozni. Sokféle érdekes emlékkép jut eszünkbe. A gyerekeink (akik ma már anyák) kicsit tanulhatnak.

Csak úgy

Én úgy tekintem a blogomat, mint egy naplót. Ha örömem van, ha bánatom van, kiirom magamból. Ez nem annyira magánéletre vonatkozik, de mégis. Inkább tanulság talán másoknak is. Ha én kiirom magamból amit érzek (akár jó, akár rossz) azzal megnyugtatom magam. Ezt olyan magyar pszichiáter elmondásnak érzem. Sajnos korosztályomból egyre többen mennek el. Ez igen sajnálatos. Mikor dolgoztam akkor mindig azt mondtam, ha elmegyek nyugdijba, feltétlenül valamilyen hobbyt fogok űzni. Azt láttam körülöttem, hogy aki nyugdijba ment és utána dolgozott, azt szinte nem vették ember számba. Azaz igencsak alkalmazkodnia kellett. Aztán uj idők jöttek, van aki tud dolgozni és elismerik a munkáját, de ez a munka egyik napról a másikra megszünhet és a megbecsült dolgozóból egy sértett valaki lehet. Persze ha olyan jellegű a munkája, akkor azért talál magának elfoglaltságot. Pl. a házunkban két matematika tanárnő is van és az egyik aktivan dolgozik a másik korrepetál. Ugyanakkor az angol tanár keresi a munkát. Én úgy gondoltam, hogy összehúzom magam és a nyugdijból élek valamint a hobbymat próbálom űzni. Erre nagyon jó a foltvarrás. Ment is egy darabig. De mindig nyűzsgős voltam igy mikor felkértek hogy a foltvarróknál vállaljak társadalmi munkát, elvállaltam. Hozzáteszem eleinte nehezen tudtam összeegyeztetni a házimunkával, de mára ez is kialakult. Úgy gondoltam ez egy önálló munka és szivesen csinálom. Sajnos ez sem igy alakult, át kell gondolni és többet kell foglalkoznom a foltvarrással. Az sikerélményt ad és ez feltétlenül szükséges az életemhez. Azt gondolom nagyon fontos, hogy azt érezzem, valahol valami fontosat csináltam. A család nagyon jó, az unokákkal lenni jó, de ők egy más világ. Sokat olvasok, az elvonja a figyelmemet sokmindentől. A foltvarrásban nem találtam meg úgy a helyem, hogy az teljesen kielégitsen, de vannak már elképzeléseim. Tény, hogy ha valaki a lakásomba jön, alig lát foltos dolgot, hiszen szinte mindent elajándékozok. Na ezen szeretnék változtatni. Terveim vannak és remélem ezek a tervek a rossz hangulatomból is kivezetnek.
Legközelebb pedig már tudok mutatni is valamit. Ez már a "gyógyulás" utja lesz. Most pedig kiirtam magamból ami bántott és talán ez is jó!