Csak úgy

Én úgy tekintem a blogomat, mint egy naplót. Ha örömem van, ha bánatom van, kiirom magamból. Ez nem annyira magánéletre vonatkozik, de mégis. Inkább tanulság talán másoknak is. Ha én kiirom magamból amit érzek (akár jó, akár rossz) azzal megnyugtatom magam. Ezt olyan magyar pszichiáter elmondásnak érzem. Sajnos korosztályomból egyre többen mennek el. Ez igen sajnálatos. Mikor dolgoztam akkor mindig azt mondtam, ha elmegyek nyugdijba, feltétlenül valamilyen hobbyt fogok űzni. Azt láttam körülöttem, hogy aki nyugdijba ment és utána dolgozott, azt szinte nem vették ember számba. Azaz igencsak alkalmazkodnia kellett. Aztán uj idők jöttek, van aki tud dolgozni és elismerik a munkáját, de ez a munka egyik napról a másikra megszünhet és a megbecsült dolgozóból egy sértett valaki lehet. Persze ha olyan jellegű a munkája, akkor azért talál magának elfoglaltságot. Pl. a házunkban két matematika tanárnő is van és az egyik aktivan dolgozik a másik korrepetál. Ugyanakkor az angol tanár keresi a munkát. Én úgy gondoltam, hogy összehúzom magam és a nyugdijból élek valamint a hobbymat próbálom űzni. Erre nagyon jó a foltvarrás. Ment is egy darabig. De mindig nyűzsgős voltam igy mikor felkértek hogy a foltvarróknál vállaljak társadalmi munkát, elvállaltam. Hozzáteszem eleinte nehezen tudtam összeegyeztetni a házimunkával, de mára ez is kialakult. Úgy gondoltam ez egy önálló munka és szivesen csinálom. Sajnos ez sem igy alakult, át kell gondolni és többet kell foglalkoznom a foltvarrással. Az sikerélményt ad és ez feltétlenül szükséges az életemhez. Azt gondolom nagyon fontos, hogy azt érezzem, valahol valami fontosat csináltam. A család nagyon jó, az unokákkal lenni jó, de ők egy más világ. Sokat olvasok, az elvonja a figyelmemet sokmindentől. A foltvarrásban nem találtam meg úgy a helyem, hogy az teljesen kielégitsen, de vannak már elképzeléseim. Tény, hogy ha valaki a lakásomba jön, alig lát foltos dolgot, hiszen szinte mindent elajándékozok. Na ezen szeretnék változtatni. Terveim vannak és remélem ezek a tervek a rossz hangulatomból is kivezetnek.
Legközelebb pedig már tudok mutatni is valamit. Ez már a "gyógyulás" utja lesz. Most pedig kiirtam magamból ami bántott és talán ez is jó!