Nagy utazás-2

Szóval szeptember 13-án eljött az én napom és elmentünk St.Marie-Minesbe, azaz az ezüstvölgyi kiállitásra. Aki még nem tudja, annak leirom, hogy azért hivják a területet Ezüstvölgynek, mert régebben a környéken ezüstöt bányásztak. Na és hogy az asszonyok se unatkozzanak, textilgyárakat telepitettek ide. Nem csak ide, hanem a Vogézekbe is. Embereket is toboroztak és jól éltek. Aztán jött a kinai textilipar, az ezüst elfogyott a hegyes vidék ott maradta az embereknek munka kellett. Láttam egy nagyon szép vörös téglás épületet, amelyben már semmi sincs, de nem lehet lebontani, mivel műemlék (valamikor textilgyár volt) az önkormányzatnak viszont nincs pénze hogy felújitsa. Pedig milyen jó lenne, ha az utókor egy textilmúzeumbn láthatná, hogy hogyan is készült régen a pamut és a gyapjú!
St.Marie-Mines úgy gondolta, hogy egy kiállitást szervez és ehhez a közeli kis falvacskák is csatlakoztak. Ma már úgy kinőtte magát, hogy a nemzetközi hirnéven túl jelentős turisztikai látványosság lett. A hangulata az egész városkának a patchworkről szól, de amint hallottam évente kétszer divatbemutató van itt vásárral és kétszer anyagvásár is. Tetszett, hogy minden üzlet igyekszik kivenni részét az eseményből, pl. a papirüzletben szinte csak pw ujságok voltak a kirakatok tele voltak kész művekkel.

Ez a kép az egyik templomi kiállitót mutatja, a bejárat két oldalán a kiállitási logóval.

Ez egy üzlet, ahol egy megvehető darabot tettek ki szemlélésre.
Elöször a nyitott részeket néztük meg, ahol a legnagyobb az ifjú divattervezőké volt. Nagyon szép dolgokat láttunk (sajnos nem engedtek fényképezni) de nem hiszem, hogy bármelyik darb is nyert volna a Határtalanul pályázatán! Majdnem mindegyik nemezből volt, olyan "nem is tudom hol az eleje-háta" szabásal, szinte mindegyik fekete, de itt-ott igen érdekes igen szines (crazy) rátéttel diszitve. Volt egy nemezelt részleg, ahol a nemezelt anyagba különféle struktúrájú  fonalak voltak és még himzéssel is diszitették. Olyan derékmelegitőknek néztem, amire azt mondták, hogy kabátraa téve nyakbavaló is lehet. Sok kalap volt darabokból, mind a szinén varrva, de a 60 EUR-t én sokkalottam érte. Másutt sok kötött holmi volt, ami megint divatba jön. Sokszor egy-egy szál különleges fonallal teljesen megbolonditva.
A városka zeg-zugos sok kis hiddal a patakoknak, ami romantikussá teszi.

A legtöbben persze a vásáros részben voltak. Tetszett, hogy nem nagyon váltogatják a helyeket, azaz szinte mindenki ott volt ahol pl. két éve.

Egy ismerősel is találkoztunk a standján, ahol éppen a kis hatszögek használatát mutatta be a nagymama virágoskertje készitéséhez.
Sok anyag volt amin élénk arcképek, minták voltak, sokszor lenből. Ezek az anyagok szépek, de annyira feltünőek, hogy egy táskát néhányszor tudsz csak használni. Faliképhez pedig egy-egy elemet. Az nem tetszett, hogy szinte mindent csak egységcsomagban lehetett venni, külön a leirást szinte alig. Igy viszont elég drága mulatság.
Az árakat bizony nem a mi pénztárcáknak szabták. Sok nagyon szép afrikai anyagot láttam, az egyik fő vendég Afrika volt.
A kiállitásról nem akarok irni, hiszen arról mások beszámoltak és sok újság nálamnál jobb képeket fog feltenni. Beültünk egy kávézóba, ahol a szomszédainkkal rögtön tapasztalatcserébe kezdtünk. Az egyik hölgyön olyan szép kabát volt, hogy muszáj volt megszólitani, hát kiderült, hogy Nepálba vette. Kérdezgettek a magyar foltvarró életről. Szép kirándulás volt.