Utazni jó, külföldre meg pláne. Megismerünk más körülményeket, új benyomások érnek, kipróbálhatjuk a megszerzett nyelvtudásunkat. Elég régóta utazhatuk, sőt sokan dolgoznak is külföldön, tehát sok ujat talán már nem tudok irni, csak a saját tapasztalataimat. Soha nem gondoltam volna még gyerekkoromban, hogy életformám lesz az utazás és több mint 10 évet élek huzamosan külföldön és bizony sokat utazom. Persze egészen más hivatalosan utazni, amikor a nap 24 órájában készenlétben kell lenni, mint amikor saját kedvtelésedből utazol.
Abban a szerencsében van részem, hogy vannak barátaim, rokonaim külföldön, akiket vendégül látok és ők is engem. Igy nekem Ezüstvölgy már régen kirándulóhely volt, de a kiállitáson való részvétel csak most jött el harmadik alkalommal. Elöször 2008-ban voltam a kiállitáson, amikor Magyarország volt a diszvendég. Két évvel ezelőtt a Sári szervezte kiránduláson voltam, ezért úgy gondoltam, az idén férjemmel elmegyünk ezekre a helyekre, kiegészitve egy kis körúttal. Két hétre terveztük, hogy aztán ez több lett mint egy hónap, az már egy objektiv nem tervezett dolog miatt sikerült.
Szóval mindent megterveztünk, leleveleztünk Brüsszelből külön felkészültünk, programot állitottunk össze (aztán a két előkészitett könyvet itthon hagytuk!) A navigátorunkat felfrissitettük. Többen mondták, hogy Németországban nem kell keresni szállást, mert bemegyünk bármelyik faluba és ott lesz egy panzió. Azért az interneten több cimet összegyüjtöttem. Három éve gy nagyon szimpatikus panzióba voltunk és nekik is irtam. Válasz nem jött! Gondoltam nem éppen internetezőfajták. Megkerestük az interneten, mentünk is, de nem találtuk. Na nézzük a másik cimet. Nagy nehezen megtaláltuk, nem is panzió, hanem szálloda, de nagyon sötét, kiderült, hogy bezárt. Jött a következeő cim, amit meg is találtunk, csak éppen panzió nem volt. Na van még cim. Ez már a központban volt, kellemes söröző, fölötte egy nagyobb ház. Kiderült, hogy a szálloda már nem müködik. Viszont vele szemben volt egy szálloda és ott kaptunk helyet. Kellemes hely volt, parkolóval a szálloda előtt egy sörözővel. Eltelt egy kis idő amig ezt megtaláltuk, de tanulság, hogy csak olyan helyre megyünk, ahonnan visszajelzést kapunk. Egy kellemes kis német városka, se túl nagy nagy se túl kicsi.
Ezzel a templommal szmben volt a szállásnk, szerencsére éjjel nagyon halkan jelezte az időt.
Ebből a szállodából indultunk másnap, azaz szeptember 11-én tovább. A navigátorunk nem nagyon akart arra vinni amit mi kinéztünk, igy többször kellett átállitani. Mi a Rajnán délebbre akartunk átkelni, hogy az Ezüstvölgyben épitett alagútat kikerüljük és lehetőleg sima területen menjünk, ne a kacskaringós hegyi uton. A térképen minden olyan egyenes, de mivel már jártunk erre, volt némi tapasztalatunk. Mi nem Elzászba hanem a Vogézekbe akartunk menni egy kis faluba, ahol a barátnőm lakik. Végül sikerült is kora délutánra oda érni.
Meg is érkeztünk a házhoz, ami -mint az utcában a többség - a XV-XVIII. században épült, amit kivülről igyekeztek mai kinézetre alakitani, belül pedig szinte teljesen átépiteni. Ők a ház baloldali részét örököték és alakitották ki, mikor kész lettek akkor ajánlotta fel a szomszéd a saját házát. Igen romantikus a ház belülről, kicsit zegzugos. Barátnőm Odette régiségkereskedelemmel foglalkozik. Eleinte ez hobbynk indult, majd egyre jobban beleszeretett és még mindig csinálja. Az utca végén (két háznyira) folyik a Moselle folyó
Barátnőm özvegy de nagy közéletet él, sok ismerőse van. A házhoz tartozik még két macska és négy tyúk. A macskák kétéltűek, azaz a dolgukat a házon kivül végzik a házban esznek, alszanak és kényeztetik magukat, ha az illetőt arra érdmesnek tartják.
Következő napon mester jött egy ajtót javitani, igy Ezüstvölgy maradt a következő napra.
Folyt.következik.
B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése