Folytatom az utazásomról a beszámolót hiszen ez nincs időhöz kötve. A következő napon Nancyba mentünk, ahol barátnőm és férje járt egyetemre és ismerkedtek meg. Nancy kb. 5. a városok sorában (nagyságban) tölünk vonattal közvetlenül megközelithető. Egy könyvkiállitásra mentünk, ahol találkoztunk barátainkkal. Van egy ismerösünk, aki matematikai könyvet kér tölünk, mivel azon keresztül tanulja a magyar nyelvet. Szerinte a magyar nyelv szerkezete olyan gondolkodást ad, ami segit a matematika elsajátitásában.
Nancy a szecesszió bölcsője a XIX.század végén és a XX.század elején sok művész tanult itt (sok magyar is) akik aztán terjesztették ezt a müvészeti formát.
A kiállitás a főtéren volt egy nagy sátorban kb. olyan mint nálunk a könyvfesztivál.
A téren a lengyel származású király szobra állt, egyik oldalon franciául a másik oldalán lengyelül. (egy francia kiránylányt vett el feleségül.)
Én a könyvkiállitást gyorsan bejártam, mivel engem érdeklő (azaz pw.) könyvek nem voltak. Egy könyv volt ami felkeltette az érdeklődésemet, gyerekeknek, a madelein süteményről szólt. Egy királyt hivtak ebédre és a szakács a süteményt elégette. Mit csináljanak, volt ott egy kis cselédlány aki azt mondta, hogy a nagymamája szokott egy süteményt csinálni és ő szivesen megsüti. Igy is lett. A királynak annyira izlett, hogy kérte mutassák be neki azt aki ezt sütötte. Be is jött a kislány, akitől megkérdezte a király a nevét és mondta, hogy Madelein. Igy született a sütemény. Azt nem mondta a történet, hogy már akkor is volt ott ilyen forma? Mindenesetre nagyon sok helyen árulják és igen finom. Én leültem egy székre és néztem az embereket. Érdekes, ha az ember külföldön van, jobban van módja szemlélődni. Mivel én pihentem igy az emberek -pláne egy kiállitáson - nem rohantak, azaz olyan nyugodtaknak láttam őket. Azt vettem észre, hogy az utóbbi időben pl. egy ilyen tömegben nehéz észrevenni ki a magyar, azaz nem válunk ki a többiek közül. Csak az arabok (azok közül is a nők) a fejkendőik és hosszú ruhájuk miatt voltak mások. Némelyek olyan érdkesen kötötték meg a kendőjüket, kedvem lett volna megkérdezni hogy csinálják.
Ez egy jellegzetes nancy-i ház. Nagyon szépen rendben tartják a házakat és igyekeznek megőrizni az erkélyek és ablak rácsokat egységesen.
Ez egy ház kapuja szintén kovácsoltvas szerkezetű. De nemcsak a kovácsoltvas szerkezetekben volt ez a müvészet, a lakásberendezés más termékeiben is mint pl. lámpák, vázák, bútorok.
Elmentünk megnézni a szecesszió "szülőházát" ahol sok szépséget láttunk. A kert nagyon szép volt és nagyon tetszett az ablakba tett virágok együttese.
Folytatása következik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése