Szeptember

Sokáig hallgattam, ennek oka főleg az időhiány. Olvasni gyorsan olvastam, de irni nemigen volt időm. Sok élmény ért, ami fárasztó is volt, meg aztán az embernek magában kell feldolgozni. Részletekben fogok beszámolni, mert egyszerre sok lesz. Unokám születése majd utána vendégek ide oda jövetele természetes. Barátnőm járt nálunk közel két hétig. A fenti iskolában kezdtük meg tanulmányainkat - amit én ott is fejeztem be - de ő elég hamar máshová költözött, és nagyon régen Franciaországban él. A kapcsolat tartás rendszertelen volt, de aztán az utazások könnyebbségével felgyorsultak. Ő és a férje tanár volt, akik előnyugdijba mehettek és egy akkor felfedezett hobbyjuknak éltek. Azaz régiségeket gyűjtenek és árulnak. Általában hetente (egy naptár szerinti felosztás alapján) vannak olyan kirakodó vásárok, ahová bárki elviheti az eladandó, megunt dolgait. 2 EUR egy méter asztal. Ez nem lomtalanitás és egy ilyen piacra menni az egy szórakozás. Ők már olyan szinten végezték, hogy saját vevőkörük alakult ki. Mivel ezek a bolhapiacok kora tavasztól késő őszig vannak, télen végezték a felújitásokat, javitásokat. Közben hirtelen meghalt a férje és igy neki ez a foglalkozás a megnyugvás része is lett. Többször volt már nálunk és én rajta keresztül egy kicsit kezdem megismerni a magyar régiség kereskedelmet. Érdekes világ szó se róla, de én már csak szemlélő maradok. Habár az alkudozást élvezem. Érdekes beszélgetéseket folytattunk és sok mindenkivel megismerkedtünk.
Az első kirándulásunk mégis a szentendrei skanzen volt. Nagyon tetszett, mivel elég régen voltunk ott. Éppen szüreti mulatságok voltak és kismesterségek. Az idő jó volt, szóval nagyon tetszett. Aztán később volt egy vendégünk, aki szintén külföldiekkel volt ott és mondta, milyen szinvonalas. Mivel ritkán megyünk mostanában, mindig jó felfedezni ujabb és ujabb területeket. Utána bementünk Szentendrére a sétáló utcába. Hát az már nem tetszett. A Kovács Margit muzeumba akartunk bemenni, jegy a főtéren. Nem találtuk, késő is volt nem keresgéltünk, sétáltunk. Ezt lehetett volna jobban is szervezni. Nekem furcsának tünt a sok orosz tárgy, külön bolt is van. Igy tényleg a nyugatról jött turisták még jobban egybe mosnak minket. Félreértés ne essék, tetszenek ezek a dolgok, dehát vannak nekünk is dolgaink. Ezek után megértem azt a Magic Patch szerkesztőt, aki egy magyar rátétes teritő alá matrjoska babát tett! Nagyon szép kötött anyagból készitett kabátkák voltak pamutanyaggal szegve és rátétekkel diszitve. Na mondom, milyen jó, a hires szentendrei divattervezők árulják a dolgaikat (azelőtt mindig csodáltam a butikok kinálatát, olyan egyediek voltak). Jobban megnézve felfedeztem, hogy bizony ezek Lenygelországból származnak. Végülis ha egy nyugati megveszi (160 EUR) és hazaviszi, akkor ő a magyarokat dicséri, mert neki a belirt szó nem sokat mond.
Szép nap volt, tele élménnyel. Ami még egy kicsit beárnyékolta, az a szombati napi parkolási dij és a dunaparti rendezvény helyi táncosainak a bemutatója (musicalekből való válogatás, angol nyelvű zene stb.)
Ami még nem megy, hogy a képet felteszem és alája irok és igy tovább. Igy a saknzen képek jönnek elöször (én egy sorba kettőt tettem, biztos nem úgy lesz a végén! Az utolsó az iskolám. A reneszánsz bebújásos kép én vagyok, nem hiszem, hogy ilyen ruhával szemüveget hordtak (pláne nem progressziv szemüveget!) Az iskolám most Montessori de mielőtt az lett vegyes volt én még lányiskolába jártam. Ami még érdekes, hogy a középiskolám is ilyen pirostéglás volt. Egyidőben azt hittem, hogy az iskolák mindig csak pirostéglások lehetnek. (ja a Műszaki Egyetek K épülete is ilyen!) Szerintem ezek szebbek, mint a modern épitésüek, de hát én elfogult vagyok.