Foltoskodás

Korábban megígértem, hogy a Lucy Boston készítéséről írok egy részletes leírást. Részleteket már írtam a sablon készítéséről, bemutattam azokat a blokkokat, amelyeket a tihanyi táborban. Most igyekszem részletesen a készítést bemutatni.

Mint említettem, a Lucy Bostont két sablonnal varrják, eredetileg angol papírra varrás technikával, de sokan varrják kézzel sőt van aki bizonyos részeit géppel varrja. Mivel tavaly ismerkedtem meg Jessica Alexandrakis könyvével az angol papírra varrásról (amit addig is műveltem) én ezt a technikát választottam. Elképzelésem az volt, hogy olyan takarót varrjak mint Lucy Boston.

Első próbálkozásom egy 2x2-es terítő volt, amit nem béleltem és nem hátlapoztam ez lett a próbadarabom. Ezt tavaly nyáron készítettem, majd megrendeltem a könyvet és akkor kezdtem el gondolkodni a takaró elkészítésén.

Ennél a darabnál jöttem rá, hogy ez a fajta minta akkor fog érvényesülni, ha bordűrös és szép (minőségi) anyagokból készül. A fotón nem jól látni, de a középső kiegészítő résznél nem fehér, hanem drapp hatszögek vannak, mivel nem volt annyi fehér anyagom. Sokan nem szeretik a fehér hatszögekkel keretezni, szerintem viszont a blokkoknak kell élénk színűnek lenni és a fehér ehhez jó hátteret ad.

Anyagokat tavaly ősszel egy üzlet patchwork anyagainak "kiseprésénél" sikerült beszereznem, ill. a szekrényemben lévő anyagokból összeszedni. Nekem azok az anyagok tetszettek, ahol némi fémes csillogás is volt a mintában. A bordűrös anyagok azért is jók, mivel többféleképpen lehet kivágni belőlük a hatszögeket. Persze kellenek hozzájuk egyszínű anyagok is.

Első feladatom, hogy kiszabom a hatszögeket, ezeket egy un. "uzsonnás dobozba" helyezem.

Nálam ez vált be. Egy-egy anyagból általában 12 db-ot szabok ki. 4 db. kell középre ehhez 4 köré. majd 8-8 a szélére. Igy ezekből tudok válogatni. 

Azért szeretek több darabot kivágni, hogy jobban tudjak belőlük válogatni. Vannak amelyeket előszeretettel használom, de kiderül, hogy a blokk összeállításánál nem érvényesül. Ekkor veszem elő a másik kivágottat. Kis formátumban másként érvényesül a minta is, ezért is jó ha vannak kivágott darabjaim. 

Egy másik dobozban (egyszerű) tartom a sablonokat és a papírra felvarrt anyagokat. Ezekből tudom összeállítani a blokkot. Ekkor döntöm el, hogy más szinű hatszögek kellenek még, vagy az igy összeállitott blokk lesz a jó. 

Ez az összeállítás kb. egy napig még a vágólapomon lesz és eldöntöm, hogy így maradjon, vagy változtassak rajta. Ez akkor van, ha első ránézésre nem nyeri el tetszésemet. Ezért nem szeretem a sablon nélküli varrást, mert akkor csak fejtés után tudok módosítani.

A hatszögeket én nem úgy varrom rá a papírra, hogy a papírt is átszúrom, hanem hátul fércelem a papírra. (ezt egy német nőtől tanultam még nagyon régen és bevált.)

A papírok kiszedése nem nehéz és a sablonokat újra fel lehet használni.

Így néz ki hátulról egy blokk. A kész blokkot levasalom színéről és visszájáról is, majd megvárom míg megszárad és így teszem el.  Elvileg a középső 8 sablont kivehetjük és újra felhasználhatjuk, de én csak a fehér szegély felvarrása után szedem ki.

Ez már a következő fázis, amikor fehér hatszögeket varrok minden egyes blokk köré. Igyekeztem szép fehér anyagokból varrni, mivel ennek a megjelenése emeli a blokkok szépségét. Az egyszerű lepedő vászon a sokszor fémszálas anyagok minőségét lerontja. Természetesen ez szubjektív megítélés. 

Ezeket mutattam be Tihanyban (azért ennél jóval több van már) Szerintem itt látható, hogy a fehér háttérben hogyan érvényesülnek.

Itt látható 3 méretben készített blokk. 1,5 inch, 1inch, 0,5 inch. Szerintem takarónak ideális az 1 inch nagyságú. Az ennél nagyobb vagy kisebb más célokra használható fel. Én pl. a nagyobbat egy táskára gondoltam, a kisebbet egy doboz tetőre.

Ez a Lucy Boston könyvből van és én ilyet szeretnék csinálni. Azt írja, hogy a takarókat nem tűzte le. Én úgy gondolom, kevés tűzést készítenék, szerintem a hatszögenkénti tűzés sok lenne. 

Ahogy a Hírfoltokban lévő cikkemben írtam, jó lenne egy Lucy Boston kiállítást tartani, hiszen mindenki másként látja és készíti. Aztán a nézőközönség döntse el, melyik a szimpatikusabb. Persze ez olyan kiállítás lenne, ahol nincs díjazás, hiszen a cél a bemutatás.