Csak úgy

Augusztus elején családi összejövetelen voltunk Balatonföldváron. Időnként szerveződik ez az un. unokatestvér találkozó. Miért éppen Balatonföldváron? Mert ott van hely, általában 1-2 napig vagyunk ott.

Ez a templom a kőszegi Jézusszíve templom. Itt kötött házasságot Anyám Apámmal, Nagynéném a férjével és emögött a templom mögötti kis utcában volt anyai nagyanyámék családi háza. A találkozóra egy fénykép albumot állítottam össze, amiben az anyai vonalat igyekeztem fényképeken bemutatni. Sajnos - és ezt megállapítottuk - sok mindent nem jegyeztünk fel és most csak kérdeztük, ez kicsoda stb. Nagyon divatos most a családfa kutatás, de mi csak egy olyan összeállítást akartunk nézni, akiket ismertünk. Dédszüleimnek (anyai ágon) 8 gyermeke volt (mind leány) ezek közöl kettő meghalt. Az egyik egészen kiskorában, a másik 17 évesen. tehát 6 leányt kellett férjhez adni, ami nem egy kis feladat volt a XX.sz.elején.  Ketten Amerikába vándoroltak ki, egy leány Bécsbe ment férjhez. Szerényen és hosszan éltek, de nem volt gyermekük. Itt maradt három leány akik közül az egyik egy kis faluban tanítónő volt, majd visszatért Kőszegre a megözvegyült Mamát eltartani. A legkisebbik férjhez ment, de a bekövetkezett változások miatt Romániában találta magát és valahogy megszakadt vele a kapcsolat. Itt maradt Nagyanyám, aki vasutas férjével Vas és Zala megyében élt, éppen hová szólította férjét a szolgálat, majd annak halála után visszatért a családi házba Mamához és nővéréhez. Nagyanyámnak 4 gyermeke született és mind a négy helyen egy-egy leány született akik aztán férjhez mentek és összesen 6 gyermeket szültek ill. azok is családot alapítottak. Érdekes egy ilyen találkozó, pláne akkor ha visszanézzük, honnan jöttünk, hová megyünk. A fiam a fénykép albumra azt mondta, hogy most az apai oldalt is dolgozd fel. Aztán a férjem családját hasonlóan. Addig érdemes ezt csinálni, amíg van aki emlékszik. 

Keresztlányom (akinek a fia 20 a lánya 18 éves) Németországba ment férjhez és ma egy jól prosperáló műköröm szalon tulajdonosa. Igen komolyan csinálja, tanfolyamokra jár, kereskedik, tanit és szeretné letenni -ebben a szakmában kialakult- szakvizsgát, hogy megfelelő tanfolyamokat tarthasson. 

Ez az én öreg kezem, amin nagyon szép manikürt varázsolt. Nem is a szépség a lényeg, hanem a tartósság. Sajnos lefog nőni, de nem fogom feltöltetni, a körmeim elég erősek voltak. Pl. ha kézzel varrok a varrótű nem tesz bennük kárt. 

A két hüvelyk ujjamra került két kis dísz is. 

Érdekes volt hallgatni a tanfolyamot vezetésre kijelölést (milyen vizsgát kell letenniük stb.) A tanfolyam vezető igen szép összeget kap az oktatásért, de a tanfolyam díja sem olcsó. Egy-egy tanfolyamon 7-8 fő vesz részt és a jelentkezésnél megkérdezik, hányan lesznek. Amennyiben többen, akkor sokan visszalépnek. Azt mondják, ha kifizetik a tanfolyam díját, akkor a vezető többet foglalkozzon személyesen is a tanulókkal. Megkértek, hogy fordítsak le egy katalógust, amit egy orosz műkörmös adott ki. A sok rajz a körmökön nem olyan gyakori a használatban, de mutatja, milyen festékeket használnak és a rajzok kivitelezése az alkotó tehetségét mutatja be. Szóval érdekes volt. Próbáltam a foltvarrással összehasonlítani, de rájöttem, hogy nem mindig sikerül. Viszont a foltvarró tanfolyamokról és táborokról (a tapasztalatokról) érdemes lenne véleményeket hallani, olvasni. Mert vélemények vannak, de nem jutnak el ahová kellene. Én mindenesetre egy szubjektív blogbejegyzést fogok írni, de előbb a Lucy Bostos készítést írom le. Mostanság a Millefiori teljesen leköti minden időmet.