Csak úgy

Ugye aranyos! Na én is erre voltam sokáig késztetve, mivel a számítógépem működött ugyan, de pl. nem tudtam rajta írni, mivel csak egy bizonyos pontig ment el. Mint kiderült -én voltam a hibás nincs is más - egy feltett program nem működött és letöröltem, de vele együtt egy másikat is. Tanultam a hibámból. Végül nem volt haszontalan ez a gép nélküliség, mert kezdek függővé válni és ez nem jó. Egyoldalú volt a netezésem, mivel van a családban egy tablet gép, ahol a bejövő dolgokat eltudtam olvasni, de kifelé már nem ment. Maradok a laptopnál.
Varrni viszont tudtam, igaz kézzel és hamar "alkotói válságba" kerültem. Mutatom ha kész lesz egy záras neszesszer, amivel azért kínlódtam és kínlódok még most is, mivel hatszögekből készül és a kerek formába a beillesztés nem úgy sikerült, ahogy akartam. Akartam varrni egy irattartót, amire kitaláltam egy formát és elkezdtem egy "semmire sem jó" anyagból kiszabni, aztán rájöttem, hogy a nagyság nem egészen olyan mint ahogy én elképzeltem. Hát vannak ilyen időszakok és én úgy gondolom, hogy szükségesek ahhoz, hogy valami újat vagy szépet alkossunk. Hogy mi a szép vagy új, azt mindenki maga dönti el. Én elhatároztam, hogy csak olyan dolgot fogok készíteni, aminek használati értéke van azaz vagy én vagy a családom örülne neki.
Voltam Tatabányán ahol nagyon megtetszett a szemüvegtartó és már ott várja a sorát, hogy elkészítsem.