2008. augusztus 4., hétfő

Üveggolyó

Senki nem guritott nekem üveggolyót, igy én guritottam magamnak. Szomorú apropóból.
H-halál
Ma elment egy jó barátunk. Férjem és barátunk öccse tegnap érkeztek haza, bent voltak a kórházban nála és ma kaptuk a hirt, hogy reggel elment. Nemrégen ment nyugdijba és szinte élvezni sem tudta a nyugdiját. Közben az egyik házasságából meghalt egy lánya, a vele élő beteg lett, de szerencsésen meggyógyult. Utána megtudta, hogy ő is beteg sőt nagyon beteg. Már tavaly nagyon féltünk, hogy augusztus végét (amikor a szülinapja lesz) nem éri meg, de erős volt a szive. Egyre több ilyen esetet hallok volt kollégákról. Viszont egyre többet, hogy igen hosszú életet éltek meg. Ez nem tudom hogy van. Ennek a barátunknak a nagybátyja 98 éves. A háboruban 5 évig volt orosz fogságban. Felesége aránylag korán meghalt. Ő boldogan (?) él. Másik kolléganőm férje nyugdijba ment és ré fél évre meghalt. Édesanyja aki Treblinkán volt majdnem egy évig, nemrégen ünnepelte a 102 évét. Kolléganőmet, aki az Édesanyjával volt Treblinkán, tavaly temettük el. Jó, hogy nem tudjuk előre a sorsunkat és az időnket, amikor el kell menni.
A-anyaság, anyú
Menyem várja második gyermekét, nekünk a második unokáját, az ő szüleinek a negyediket. Ha ezen a héten nem jelzi érkeztét, akkor hétvégén kihozzák. Remélem egészséges és aranyos lesz. Nagyon várom és szeretném neki kézimunkatudásomat átadni. Persze ha akarja.
Anyú ez egy rövid szó, de annak jó akinek van kinek mondani. Nekem már nagyon régen nincs. Talán igy akarta, hogy a kis elkényeztetett lánykából egy erős akaratú nő legyen? Nem tudom. Nem is tudtam megérezni az elmenetelét, valahogy mindig velem volt. Remélem az én kisunokáimnak jobb lesz és minden szeretetet megkapnak. Talán ez a legfontosabb.

4 megjegyzés:

bruercsi írta...

Jaj! Őszinte részvétem! Én is úgy gondolom, hogy jobb, ha nem tudjuk mennyi van hátra, nem lehetne úgy élni, hogy már csak 1 hónap...3hét...2 hét...
-----------------------------
De! Az unoka érkezése talán enyhíteni fogja bánatotokat!

Monika írta...

Óóó,ez nagyon szomorú,de nagyon szépen írtál róla! A kisunoka édes lesz!!:)
és igen...jó,hogy nem tudjuk előre mi vár ránk.

lomaquilt írta...

Kösz az együttérzést! Sajnos ilyen a világ! De úgye ha valaki elmegy, mindig küldenek helyette valakit!

Szera írta...

Sokan azt mondják, hogy a halál természetes, ha az lenne, nem fájna ennyire, és nem gyötrődnénk a tudattól, hogy egyszer vége lesz...Én tiszta szívemből hiszek a feltámadásban és tudom, hogy újra találkozom elhúnyt szeretteimmel, az édesapámmal, aki 48 évesen ment el és a nagymamámmal, aki 92 évet élt... Ez így nem igazságos,de egyszer lesz kárpótlás...

Az unokádat pedig kincsként kapod!