Ez volt az első lakásunkban, majd a másodikban, ahol aztán a nagyobbik fiam élt, de elköltöagyér zésük után nászasszonyomékhoz kerültek. Ennek a széknek a támlája eltörött, megcsináltattuk, de nem volt jó, igy újból mesterhez került.
Életem úgy alakult, hogy születésemtől mindkét fiam születéséig Bp-en éltünk az I.kerületben. Én sokáig azt hittem, hogy csak I. kerület van. Pedig ez a kerületrész szoszédos volt a II. kerülettel késöbb irták ki, hogy Vizi város. Két lakásban éltünk (elöször egy garzonban, majd csere folytán egy kicsit nagyobba), egymástól nem túl messze. Kis világom a Széna tér és a Batthyány tér közé szorult, sokáig éltem itt, óvodába, iskolába jártam majd dolgoztam. Fő közlekedési járművek a 6-os és 9-es villamosok, majd az 5-ös autóbusz. A Metró csak késöbb jött. Szerettem a környéket, ma is sokat járok arra. Nagyobbik fiamék laknak arra és mindig egy kis nosztalgia húz oda.
Anyám nagyon szerette a régi dolgokat, porcelánokat, bútorokat. Ez a szék egy együttes (2 fotel, két szék és egy asztal) része. Mondhatnám ezek között nöttem fel. Nekem ez a gyerekkorom jelképe. Sajnos Anyámat korán elvesztettük, egy agyér megpattant és egy nap elvitte. Ezzel én felnőtt lettem. Sokszor gondolok arra, hogy az égből segit. Eddig sokat segitett, hiszen már az, hogy élek, neki köszönhetem. Én is anya vagyok sőt nagymama.
Ezzel a székkel, ami jelenleg a lakásunkban van, kicsit vissztért a gyerekorom és én ezzel emlékezem Anyámra!
3 megjegyzés:
Mariann meghatottan olvastam amit ugyan egy szék köré írtál, de az emlékeidet mesélted vele! Köszönöm!
Nagyon megható a megemlékezésed.
Hát az idő megedzett, sokszor hiányzik. De aztán én is anya lettem és jólesik, hogy a fiaim ha kell értem aggódnak!
Megjegyzés küldése