Csak úgy

Talán igy húsvét előtt megengedhetem magamnak ezt a bejegyzést. Ugyanis dicsekedni akarok és ez nemigen szokásom. Természetesen unokáimmal nagyon szivesen teszem, hiszen nekem ők a legszebbek és legaranyosabbak, de hiszen ezzel minden nagyszülő igy van.
Bizonnyal másokkal is úgy van, hogy amennyiben külföldön jár, szereti nézni az ottani embereket. Szerintem ez egy természetes tulajdonság. A városok, a természet szépsége tetszik, megnézzük, lefényképezzük, de az emberek azok mások. Sokat járok a Várba és sok turistával találkozom. Sokszor busszal megyek, sokszor kocsival, de mindig találkozom turista csoportokkal. Mivel kis unokám oda jár óvodába és oda csak úgy tudok bemenni, hogy becsengetek, mindig megnéznek, hiszen ebből gondolhatják, hogy én itteni lakos vagyok. Fényképezni általában a japánok szoktak, elsősorban mindent, de az emberek közül a gyerekeket. Violát is többször lefényképezték. Nekem nem nagyon engedi magát lefényképezni, de azért ide teszek róla egy képet.

Itt éppen szaval, amikor nem a fényképezőgépre figyelt.
De mint irtam a japánok sokszor lefényképezték, amikor kijöttünk az óvodából.
Múltkor egy foltos táskával (már régebben varrtam, nem sikerült olyan jól, de azért használom)
Egyik alkalommal egy japán nő kivált a csoportból és odajött, hogy lefényképezzen, pontosabban a táskámat. Én nagyon csodálkoztam, mivel nem találtam annyira jónak a táskát, de ő ragaszkodott hozzá. Ő japánul beszélt én magyarul, igy maradt a táska.

Ez az eleje és a fénykép nem a legjobb.

Ez a táska hátulja.
Kb. 4 éve varrtam ezt a táskát. Egy alapra lila és fekete anyagból crazy technikával megvarrtam külön külön az elejét, a hátát az oldalrészt, ami a fülében végződött, valamint a cipzárt magába foglaló részt. Utána külön külön minden részt jól átsteppeltem. Azért írtam steppelést és nem tűzést, mert úgy varrtam ahogy jött, azaz keményre akartan steppelni. Utána minden részt ferde pánttal körbeszegtem és díszöltéssel rögzítettem. Mikor mindezzel végezte, akkor apró öltésekkel kézzel az alkatrészeket összevarrtam. Igen jól tartja magát, csak a belső zsebek cipzárjai nem a legjobbak így a táska mintegy egyterű lett. De azért használható. Kszénia Dmitrieva orosz foltvarró volt nálunk és bemutatta a táskáit és ruháit. A tanfolyamán én tolmácsoltam igy volt alkalmam megismerkedni a technikával. Szóval az szerintem dicsekvés, hogy egy japán nő lefényképezte a táskám. Persze talán azért is, hogy ilyet nem szabad csinálni, de maradjak inkább optimista!